Kategóriák
Interjú

Interjú: Miért váltott nevet DJ Grabowszky/Satchmo és DJ Freelancer/Kris El Profesor

Két ismert hazai DJ is nevet változtatott mostanság: DJ Grabowszky Dj Satcmo néven folytatja és DJ Freelancer DJ Kris El Profesor néven zenél majd. A változtatás okáról, az új név kitalálásáról és ennek velejáróiról készítettünk páros interjút a srácokkal.

Kategóriák
Interjú

Interjú: Ujszászi Dotty – dot.Consla – SOS lebegés

Ujszászi Dorottya a magyar és nemzetközi kortárs, salsa és zouk élet ikonikus alakja. Azon kevesek egyike, aki nem csak magas szinten műveli a szakmáját, de munkásságában egyben új műfajt is alkotott. Ez a consla, mely a kortárs tánc, a kontakt improvizáció és a salsa ötvözéséből született, s melynek fejlesztésén 2010 óta dolgozik. Borászati szakterminológiával élve olyan legnemesebb szőlőfajták házasításából született cuvée ez, mely elsőre szokatlan, de annál izgalmasabb íz-és élményvilágot ígér! A dot.Consla és Consla Core társulataival Dotty azóta több nemzetközi és belföldi eseményen népszerűsítette a stílust, február 12-én a Bethlen Téri Színházban pedig egy új darab, az SOS lebegés premierjére kerül sor. Ennek apropóján volt szerencsém Dorottyával táncról, a consla születéséről és a készülő darabról beszélgetni.

Egyre többen ismerik vagy hallottak már a consláról, de csak kevesen ismerik születésének körülményeit. Hogy történt ez?

Ujszászi Dorottya: Gyerekkoromban Kubában nőttem fel, így a latin kultúrát már viszonylag korán kezdtem magamba szívni. Miután hazajöttünk, a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola elvégzése után a klasszikus és kortárs táncszínházi világban indítottam pályafutásomat a Budapest Táncszínháznál, mellette pedig versenytáncoltam is. Eljutottam viszont egy pontra, ahol választanom kellett a kettő között, így elmaradt a páros tánc. Végül lassan 10 éve, hogy elkezdett ismét hiányozni: kezdetben persze salsa bulikkal pótoltam ezt a hiányt, végül 2008-ban csináltam egy darabot. Ez egy verseny- és moderntánc ötvözet volt, ami nagyon jól sikerült, de Baranya Dávid táncpartnerem külföldre távozásával sajnos rövid kifutásúnak bizonyult. Pár évvel később aztán magyar salsásokkal  – Suba Tamás (Stilo), Zombory Balázs, Szerecsen Évi, Jónás Zsuzsi – összeálltunk kipróbálni, hogy milyen lenne improvizatív keretet adni ennek a történetnek – épp a Bethlen Téri Színházban! Valami akkor megtörtént – emlékszem a jól sikerült próba után feküdtünk a földön, nevettünk és névválasztásról ötleteltünk. Salcon…consla…! – pattant ki végül Zombory Bazsi fejéből a név, amit a műfaj azóta is visel. Miután kiutaztam Londonba, tudatosabban is elkezdtem foglalkozni a salsával, megismerkedtem Leon Rose-zal és innentől elindult a consla története: kezdetben nemzetközi show-kkal, majd improvizációs workshopokkal, később pedig a táncszínházi világban is.

Mi az, amit számodra a consla jelent? Mit tudsz kifejezni vele, amit a többi stílussal külön-külön nem vagy csak részben?

Ujszászi Dorottya: Két markáns vonalnak az összeérése ez, valahol az én önkifejezésemként indult. Aztán rájöttem, hogy nem csak magamnak és értem szól ez. A Consla Core és a dot.Consla megalapításával elkezdtem dolgozni kortárs profi táncosokkal és salsásokkal egyaránt. Arra jöttem rá, hogy a salsásoknak szükségük van több szabadságra, a kortárs táncosoknál pedig hiányzik a vezetés-követésből adódó összhang. Ez a kettő nagyon jól kiegészíti egymást – kötöttség az improvizációval és szabadsággal keverve egy izgalmas egyveleget alkot. A consla tulajdonképpen a minőségi vezetés-követést tanítja minden műfajú és végzettségű táncosnak és erre van igény!

Mi inspirált az SOS Lebegés megalkotására?

Ujszászi Dorottya: Valahogy foglalkoztattak mostanában a különböző életszakaszok, életfázisok. Hatások, amelyek az embereket érik. Személy szerint a 2017-es év nem volt könnyű számomra – van az a köztes állapot, amikor az ember ezt maga mögött hagyja és újrakezd mindent az életében. Ez a tapasztalás ihlette a darabot, illetve az, hogy a lebegés egy kétélű dolog: van, hogy az ember a kétségbeeséstől, van, hogy a boldogságtól „lebeg”. Remélhetőleg mindkettő tetten érhető majd a műben.

Miben másszerű vagy új neked ez a premier koreográfusként?

Ujszászi Dorottya: Most érzem azt, hogy a különböző hátterű és táncos múlttal rendelkező művészek stílusa egybeért a conslában és hogy egyre izgalmasabb dolgokat tudunk megvalósítani. Kuriózum például, hogy ez alkalommal először a zouk és a kizomba is teret kap!

Minden felkészülési időszakban vannak kihívások – szabad tudni, ebben mi volt az?

Ujszászi Dorottya: Mozgáson túl egy világot is megteremteni a színpadon…íz-szín- és élményvilágot. Ez mindig a táncosokkal együtt és velük kölcsönhatásban is zajlik – mindenesetre nagyon jó úton haladunk!

Korábbi munkásságodban nagy szerepe van az improvizációnak. Tetten érhető majd ez az SOS Lebegésben is?

Ujszászi Dorottya: Természetesen, körülbelül olyan 25%-ban. Sok rész persze meg van koreografálva – de van például, aki már látta az előmunkálatokat és azt hitte improvizáció szemtanúja. Ez jó jel!

Hogy kell elképzelni esetedben a koreografálást és az alkotómunkát? Hogy jutsz el egy lelkiállapottól vagy inspirációtól a megkomponált műig?

Ujszászi Dorottya: Kicsit olyan, mintha több szálon indulnának el a motívumok és ezeket megpróbálnád összekötni. Van egy téma és nyilván múltbeli tapasztalatok, vízióim a mozgásvilágban, de ez csak a váza a darabnak, egy kiindulópont – a legizgalmasabb, mikor ezt megosztod és elindul egy közös formáló és alkotómunka. Sokszor van, hogy a táncosok mozgása vagy éppen a darabra írt zene engem is tovább inspirál, elkezdem a színeket, a ruhát, a díszletet látni. Ez egy oda-vissza játék. Érdekes egyébként, hogy amíg táncos voltam, magamnak koreografáltam és táncoltam a színpadon. Koreográfusként kívülről ez borzasztó nehéz és ezért gyakran „járok ki- és be” a darabban, megcsinálom, megélem én is, ezután próbálom átadni.

A te szavaidat idézve az SOS Lebegés a consla „nyelvén” kalauzol minket. Sajátos nyelv ez csakugyan – ki érti ezt a nyelvet, kiket szólít meg a táncvilágban leginkább?

Ujszászi Dorottya: Időszerű a kérdés, mert aki már belelátott a készülő műbe, állította, hogy már nem annyira felfedezhető benne a salsa. Ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy a kortárs és a salsa ténylegesen „egybeforrt”. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy az örömmámoros latin zene és mozgásvilág nem feltétlen lesz jelen. A valami újra nyitott és érdeklődő salsa, zouk és kizomba táncosoknak mindenképpen ajánlom viszont, a kortárs táncosoknak pedig azt mondanám, hogy ez az ő ízlésvilágukhoz ezúttal közelebb álló élményt ígér és hogy a páros táncban igenis vannak beemelhető elemek.

Milyen általános üzenetet hordoz a darab a mai táncos közösségnek vagy akár a hétköznap emberének?

Ujszászi Dorottya: Két dolgot fogalmaznék még. Az egyik az emberi része – nehéz témát és lelkiállapotot dolgoz fel a mű, de igyekeztem úgy megalkotni, hogy ne hagyjon benne egy kellemetlen allapotban, hanem keresztülvigyen egy úton. Hogy valahol elfogadjuk, hogy igenis szükségünk van néha mélypontokra: nehéz benne lenni, de utólag értjük miért történt és sok tapasztalattal gazdagodunk.

A másik a táncműfaji része – itt az lehet a fontos üzenet a salsa, zouk, kizomba és kortárs közösségnek egyaránt, hogy a fúzió remek dolog, hogy a nyitottság fontos és hogy merjünk kísérletezni!

Két nagyon különböző világot próbálsz tehát összehozni?

Ujszászi Dorottya: Hát kettőt legalább… (kacaj)

Szerző: Medovarszki Tamás

Az előadás facebook oldala:
https://www.facebook.com/events/150173238881740/

Jegyvásárlás:
http://www.bethlenszinhaz.hu/jegyvasarlas/

Kategóriák
Interjú

Mc’Donald’s és multivitamin avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 3.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

 

Mennyire tartod a lépést az új stílusokkal? Akarod ezeket tanítani?

“Követni követem, látom és megnézem ezeket a videókat az “új” stílusokkal, amik kikerülnek a közösségi médiába, internetre.

Voltam ilyen “új” stílusú órákon, pl.: urban kiz, de az a helyzet, hogy az eddigi tapasztalatom alapján nem találkoztam olyan oktatókkal ebben a kategóriában, akik maradéktalanul átadták volna ezt a stílust és technikát. Nincs az az érzésem, hogy ez akkor most megvan, olyan mint egy “üres doboz” érzés. Sokszor azt éreztem, hogy nekem ennél többre lenne szükségem. Lehet, hogy az oktatás minőségéről van inkább nálam szó.”

Véleményed szerint miért ilyen népszerűek ezek az új stílusok?

“Szerintem azért lett ilyen népszerű,  mert megfogták benne az emberek felszínességre való vágyódását, a magamutogatós, megmutatós énjét. A kizomba – ahogyan én is kaptam –  mint kulturális tánc arról szól, hogy szocializálódjunk, eszünk-iszunk, táncolunk, énekelgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Ehhez képest az urban kiz egyféle performance-szá válás és inkább technikai mutogatásról szól. Ki mennyire jól tud táncolni, milyen technikákat használ.  Az én véleményem szerint a kizomba esszenciája az emberek egymáshoz való kapcsolódása, egymással való kapcsolatteremtése a táncban. Ez tökéletesen elveszik ezekben az új stílusokban. A két táncos “nem fizikai” kapcsolódása hiányzik ezekből az új stílusokból. Nem egy speciális élményről szól, hanem hogy mit csinálsz, amikor van közönséged. Az új stílus a két táncosról meg a közönségükkel való kapcsolatukról szól. Míg eredetileg a kizomba az afrikai kultúrában a két táncosról szól, és az a 3 perces élmény megismételhető másokkal is. Láttam urban kiz táncosokat a buliban és tudják, hogy nekik a buliban is van közönségük. Tudják, hogy figyelik őket, innentől kezdve nem egymásnak táncolnak hanem a közönségüknek.”

Hogyan tetszenek az újabb stílushoz tartozó zenék?

“Alapvetően a zene szüli a táncot, a zene előbb születik meg. Megjelenik a zenei változás és ez okozza a tánc változását is. Az új zene megjelenését a műfajok keveredése vagy fúziója hozza létre, pl.: hip-hop, R&B, doubstep, vagy szimfonikus zenék megtoldva zouk ritmusokkal. Tehát amikor ezek a zenék megszülettek akkor kezdtek kialakulni ezek az “új” táncstílusok is.

Nagyon veszélyes belemenni, hogy mi a kizomba zene és mi nem az, még zenészek sem mindig tudnak magyarázatot adni ezekre a témákra és kérdésekre. A fuzionálás megjelenése általában a népszerűség következménye.

Ez általában így szokott történni azokkal a műfajokkal, amik népszerűvé válnak, és kialakul egy nagy tömegbázisa. Úgy lehet belőle még nagyobb tömegbázist csinálni, hogy egy másik nagy tömegbázis műfajával fuzionáljuk, keverjük, mixeljük, így elérsz egy másik nagyobb tömegbázist is. Például ha van egy csoport, aki szereti az almalevet, a másik meg a narancslevet, akkor ha a kettőt összeöntjük, keverjük, mixeljük, akkor kapunk egy multivitaminos levet. Ezt a mixet, mint a multivitaminos levet már mind a két csapat megissza, mert érzi ezt is, meg azt is benne. Azonban ez a multivitaminos lé mégiscsak egy nagy katyvasz. Minél inkább iparosodik bármi annál nagyobb lesz a katyvasz. Aztán tesznek hozzá még céklalevet meg répát és akkor lesz belőle valami, ami nagyon egészségesnek van kikiáltva, de már nem érzed belőle ki az eredeti összetevőket, csak egy gyümölcsös ízt. Így van aki szereti vagy nem szereti, de azt mondják hogy ez nagyon egészséges.

Az urban kiz annak köszönhető, hogy az alap zouk ritmust nem népi afrikai zenékkel kezdték el keverni, modern, könnyebb, eladhatóbb műfajokkal: doubstep, R&B. Ezekkel óriási bázist lehet elérni. Szimfonikus zenék, filmzenék feldolgozásával is ugyanezt lehet elérni, pl: Cirus Raskilz: Intouchable filmzene feldolgozása még egy igényesebb munka, de például a C.C.Ron – Arrival of kizomba munkája (Cinematic Orchestra) már csak fércmunka volt. Az eredeti zenére egy egyszerű zouk ritmust tettek alá és mindenki őrülten táncolt rá, amit csak tudott.”

Hogyan változott a szemléleted, amióta elkezdtél tanítani? Hogyan gondolkodsz a tanításról?

“Amikor elkezdtünk tanítani, akkor az elég kezdetleges volt. Természetesen változott a szemléletem, ha visszaemlékszem, hogy ugyanazokat az elemeket hogyan tanítottuk 2011 májusában és utána 2 évvel később hogyan táncoltuk és tanítottuk, az ég és föld. Három dolog formálta a technikánkat és oktatási stílusunkat.

Az egyik dolog, hogy az első évben nagyon sok visszajelzést kaptunk a saját tanítványainktól, nagyon sokat beszélgettünk velük. A második dolog, hogy megmaradtak a fesztiválokra járások, mentünk külföldre ws-ra tanulni, egyre többet tanultunk fesztiválokon és magánórákon. A harmadik dolog, ami tovább formálta a szemléletünket, hogy 2013 körül elkezdtek minket hívni külföldre oktatni (BIKE, LIKE, KIFE, Pozsony, Bécs, Zágráb, Graz). Ezek során is nagyon sokat fejlődtünk mind oktatásban és tánctechnikában.

Új-Zélandon muszáj másképpen tanítani, mert itt nem működik az a rendszer, amit ott a KCH vitt, az a fajta moduláris rendszer. Az emberek másképpen viszonyulnak a tánchoz, és nem hajlandóak elkötelezni magukat még 4 egymást követő alkalomra sem. Technikai szempontból is máshogy kell tanítani, sokszor még inkább le kell bontani a lépéseket kisebb mozdulatokra.

Mindig lesz aki újítani akar, vagy mást akar, és ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, ahhoz, hogy a piacon maradjon, ahhoz belekever más technikákat vagy stílusokat. Úgy tud újat mutatni, ha behúz valami újat máshonnan. Ha több tanár jelenik meg mint a  felvevő piac, akkor ki kell tűnnöd a tömegből, csak az a kérdés, hogy hülyeséggel vagy értelmes dologgal tűnsz ki. Az emberek általában a könnyebbik utat választják, és valami hülyeséggel rukkolnak elő, amit eladnak valami okosságnak.

Sajnos általában az emberek 3 hónap alatt akarnak megtanulni úgy táncolni, mint a több mint 10 év táncos múlttal rendelkező Albír Rojas. Három hónap múlva fogja megkérdezni, hogy ő mikor fog úgy táncolni, mint Albír a videón. Amikor valaki eldönti, hogy ebbe az irányba megy, az csak akkor fog a piacon megmaradni, ha kielégíti a piaci igényeket. A kérdés az, hogy az ember mohóságát ki akarod-e elégíteni. Az a kérdés, hogy kielégíted-e azt az igényt, hogy 3 hónap alatt akar megtanulni úgy táncolni, mint Albír, és hogy ezt elhiteted-e vele, hogy erre képes, miközben olyat mutogatsz neki, amit nem tud még megfelelően megvalósítani. Nem tudja jól megcsinálni, de ő elhiszi magáról, hogy ő erre képes, mert lemásolta, amit videón látott.

Amikor mi elkezdtünk tanítani, a kizomba nem volt ilyen népszerű, nem volt ilyen sok videó, és az emberek nem is akarták ezt megtanulni 3 hónap alatt. Tudták, hogy ehhez idő kell. Manapság az emberek semmire nem akarnak időt szánni. A világ egyre inkább gyorsul és egyre inkább felszínesebbé válik, ez megjelenik mindenhol. Amikor már ilyen iszonyatos tömegeket kell kiszolgálni egyre több az ember aki türelmetlenebb lesz. Minél nagyobb a tömeg, annál annál több aki felszínes, aki csak virítani akar.

Amikor valaki elkezd tanítani, biztosan hoznia kell egy olyan döntést, hogy tanítani, oktatni, edukálni akar, vagy piaci igényeket kielégíteni. Ekkor már pusztán szórakoztatásról beszélünk.

Ha azt választja hogy okítás-nevelés, ott biztosan lesznek olyan időszakok, amikor anyagilag veszteséges lesz vagy nem lesz olyan népszerű. Amikor edukációról van szó, akkor az oktató képviseli az értéket, és ezt az értékrendet adja át, szemléletet formál.

 

Ha a piaci igények kielégítéséről szól, akkor a diák (nevezzük inkább ügyfélnek ebben az esetben) diktál és ő mondja meg mi az igény (számára az érték). Ebben az esetben az oktató nem képvisel értéket, az érték a piaci igény lesz. Kiszolgálja az igényeket és eladja a tudását. Nagyon híján van benne a rendszerezettség, flexibilissé válik és a piac diktál. Ezt a  döntést minden instruktornak, oktatónak meg kell hoznia, hogy melyik irányba menjen.”

 

Van-e a táncban példaképed?

Ez nem változott. Mivel már 2 éve nem élek Európában és nem veszek órákat, így csak a videók alapján tudok tájékozódni, de azt meg tudom megmondani, ki hogyan oktat.

Egyik példaképem az Afrolatin Connection. Albir szintén, de nem a stílusa miatt, amit képvisel, hanem a zeneiség szempontjából példakép, mert nagyon igényes arra, hogy zenére táncoljon. Petchu nagy példakép, egyrészt azért mert mutassanak még egy afrikai embert Európában, aki nagyon közel van a kulturális gyökereihez és ennyi éven keresztül ott van ha fúj ha esik, akkor is tartja az értékrendjét. Másrészt mutassanak még  egy embert akinek a világ három különböző pontján van működő tánc társulata. A Kilandukilu Portugáliában, Angolában és Braziliában is aktív csoport.

Manuel Kanza egy újabb példakép, aki egy fiatal feltörekvő táncos és koreográfus afrohouse és kuduro stílusokban. Amit ő képvisel mind táncban, technikában és oktatásban, az kiemelkedő. Rengeteg videója van, amelyek oktatási anyag-szerűek és persze vannak show-jellegű videói is. Ő tudást akar átadni és emögött olyan valós érték van amit ritkán lát az ember a mai világban.

Mit üzennél a hazai és az újonnan kezdő kizombásoknak?

Akik itt vannak, Magyarországon, azok nem tudják, hogy milyen jó dolguk van Európában. Nem érzik mennyire sok lehetőségük van ezt a táncot tanulni. Viszonylag  elérhető távolságban vannak ezek a lehetőségek. 2 év távlatában egy másik földrészen én nem tudom azt választani amit szeretnék, mert nincsen rá lehetőségem és amit szeretnék az nincs elérhető távolságban. Ezt az ember addig nem tanulja meg, amíg el nem veszíti. Tehát aki itt van Magyarországon annak van választási lehetősége, hogy kitől és mit akar tanulni. Megvan az elérhető távolságban levő lehetőség.

Aki választás előtt áll, hogy kitől mit szeretne tanulni, az gondolkodjon el azon hogy egy youtube videón egy szám miért jelent értéket. Nem biztos hogy attól lesz értékes,  mert sokan megnézték. Amikor beírod a keresőbe, hogy kizomba, akkor azt fogja megtalálni, amire sokan “klikkelnek”, de egyáltalán nem biztos, hogy azt fogja megtalálni, amit valóban keresel. Sokan esznek McDonalds hamburgert és krumplit, pedig mindenki tudja, hogy  nem egészséges és nem jó. Olcsó, könnyen elérhető kaja, nagyon népszerű, sok reklámmal. Mégis mindenki tudja, hogy nem tesz jót magának, ha azt eszi hosszú távon, nem?

Kategóriák
Interjú

Embermesék salsa szósszal: Kosztolnik Ani


Ebben a sorozatban 
olyan embereket mutatunk be, akik szenvedélyes elkötelezettjei a táncos világnak. Ezúttal azonban a táncon túli világukba engednek be bennünket, s mesélnek önmagukról, az érzéseikről, a vágyaikról, s arról, hogy hogyan is kerültek ők egyáltalán erre a latin zenéktől pezsgő táncparkettre.

Kategóriák
Interjú

Amikor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány… avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 2.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

 

Mikor és hogyan  találkoztál a kizombával?

“A műfajjal, a zenével már 2008 környékén találkoztam egy véletlen folytán. Akkor egy salsa fellépő csapatnak voltam a tagja, a Ladányi Zoli vezette Punto Cubanonak, akiknek lehetősége volt fellépni egy színházi show-ban profi táncosokkal együtt. Volt egy táncos pár, akik rumbát táncoltak, egy nagyon érdekes zenére, ami mindenkinek tetszett és engem különösen megfogott. Bonga Kwenda szám volt és a neten kezdtem el utánanézni ki is ez az úriember. A wikipedián találtam róla információt, hogy angolai énekes, előadó és a zenéje angolai folklór zenékből táplálkozik. Aztán elkezdtem a kizomba és semba műfajokra keresni, de akkor még az internet nem adott ennyi találatot, mint ma, elvétve volt némi információ. Abban az időben összesen két fesztivál volt az évben (Africa dancar és a Warsaw Kizomba Festival).

Az Africa dancar korábban egy rendes fesztivál volt, aminek a keretében volt verseny is Lisszabonban, ahová zenészeket, énekeseket, előadókat hívtak és volt táncverseny is, Európa döntő. A selejtezőket már lefolytatták a nagyobb városokban és oda már csak a legjobbakat küldték el, ahol a nagy megmérettetés volt. Lengyelországban nagyon régóta jelen van a kizomba, de onnan nem igazán jutott tovább más európai országokba.

Az első videó, amit megláttam az egy Kwenda Lima videó volt. Ez nekem nagyon tetszett és szétnéztem Magyarországon, hogy kitől lehetne ezt megtanulni, de akkor nem találtam senkit és nem is tudták, hogy mi ez, ezért egy picit jegelve lett a téma. Csak zenéket hallgattam, amit az internetről el lehetett érni, különböző blogokon, amit az ember fellelhetett, ezekkel mérgeztem magam.

A kizombát nagyon hasonlatosnak találtam a tangóhoz, ezért elkezdtünk Vercsivel argentin tangót tanulni Glotz Marcsinál, mert azt gondoltam, hogy ez hasznos lehet vagy lesz a kizombához, meg egyébként is tetszett az argentin tangó. Gyakorlás közben a kizombát is próbáltuk Vercsivel, de nem értettem semmit, hogy miért úgy történnek a lépések ahogy, egyszer jobbra egyszer balra, de semmi konzisztenciát nem láttam benne, tehát egy szenvedés volt ez a videóról való másolás.”

 

Mikor mentél el először kizomba fesztiválra?

“Telt-múlt az idő, és egyre érett bennem a gondolat, hogy el kell menni erre az Africa Dancarra, mert így lehet testközelből meglátni vagy megtanulni ezt a táncot. 2010-ben mentem el tök egyedül az Africa Dancarra. Ott találkoztam az oktatókkal mint például, Petchu, Afro Latin Connection, Avelino Chantre és José N’dongala. Abban az évben kezdődött el Albir Rojas és Sara Lopez pályafutása, akkor lettek 2. helyezettek a döntőn, ez indította el őket a nemzetközi porondon. Tehát az Africa Dancar előtt már volt egy pár órás argentin tangó tapasztalatom, ami nem sok, mondhatni semmi, de valamennyi volt. A közeltartással nem volt gondom, mert alapjában véve én ebbe bele se gondoltam, hogy ebből baj lehet. Előtte egy hónapig voltam tangó órákon, ott is testvezetés van és alapvető a közeltartás, jóval közelebbi, mint a salsanál.

Az Africa Dancaron elmentem az összes lehetséges kezdő és középhaladó órára. Mivel semmilyen tapasztalatom nem volt a kizombában, a haladókat helyből átugrottam, mert teljesen felesleges lett volna.

A “kizomba élmény”, az már az első napon megfogott, mert annak ellenére, hogy zéró tapasztalattal mentem oda, hiába tudtam salsázni – mert akkor már 4 éve salsáztam – nem számított semmit, a kizomba teljesen más. Az órákon párcserék voltak és voltak ott olyan afrikai nők, akik úgy táncoltak velem, hogy át tudták adni ezt az érzést. Azt se tudták, hogy én ki vagyok, én azt se tudtam, hogy ők kicsodák, csak egy hitvány órán, egyetlen egy kizomba órán összekerültünk és mégis átadták azt az érzést, hogy közel engedtek magukhoz, engem egy vadidegen embert. Olyan közel engedtek magukhoz, olyan szeretettel öleltek át mintha már évek óta ismernénk egymást vagy nagyon régóta táncolnánk együtt. Akkor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány, de tényleg, ezt a fajta érzést, amikor az ember ezt leges-legelőször átéli, azt nem felejti el, soha. Az olyan “hú” vagy “aha” érzés, akkor jön rá az ember, hogy ha ők meg tudják csinálni, akkor én is képes vagyok rá, és lehet, hogy másnak is át kellene adni, vagy meg kellene mutatni.

Volt egy szombat esti buli, nahát én ott semmit nem mertem csinálni, nem mertem felkérni egyetlen egy lányt sem. Kivéve egyet, akivel párban voltunk az egyik órán és összefutottunk a buliban, vele táncoltam, ami szerintem borzasztó volt. Aztán utána egész este ültem a sarokban és csak néztem az embereket. Ez volt az első kizomba bulim a Barrióban, Lisszabonban. Ültem és csak néztem ki a fejemből és próbáltam tanulni vagy csak csodáltam az embereket, majd fejet hajtva éjjel fél 2-kor hazamentem a buliból. Vasárnap még elmentem órákra, aztán hazajöttem, és megpróbáltam megmutatni Vercsinek mindazt, amit kint tapasztaltam.”

 

Hogyan szervezted meg az első kizomba workshopot Magyarországon?

“Miután hazajöttem az Africa Dancar-ról, én csak Vercsinek akartam megmutatni, amit kint tanultam, megtapasztaltam. Utána is folyamatosan jártunk tangó órára, minden órára együtt készültünk miközben próbáltuk gyakorolni a kizombát is. Próbálkoztam megmutatni Vercsinek, hogy mi az a kizomba, elég béna volt a próbálkozás, de azért mutatott rá hajlandóságot, vagy  legalábbis nem mondott nemet és hagyta, hogy megpróbáljam neki átadni ezeket a dolgokat. Ha Vercsit megkérdeznéd, elmondaná hogy ő ezt utálta az elején, nem értette, nem érezte egyáltalán. Nem zárkózott el, de nem volt olyan érzése, hogy “hú de nagyon kell”.  

Tehát itt még nem akartam tanítani és valószínű Vercsinek sem tudtam átadni azt az érzést, mert még magammal sem voltam tisztában.  Neki még sokáig nem jött le ez a kizomba élmény, vagy ez a tánc. Valahogy olyan lehettem, mint az őzgida, aki éppen megszületik és botladozik, valahogy így született meg bennem a tánc iránti vágy.

Aztán elmentem még más fesztiválokra, 2010-ben (Lengyelország, aztán az első LIKE fesztivál). Tanultam új dolgokat, hoztam a videókat, de nem csak a videó volt a lényeg, hanem amit megtanultam, amit megtanítanak az a fontos, a videó csak arra jó, hogy felelevenítsd, amit megtanultál.

Az első LIKE fesztivál után kezdett bennem megfogalmazódni, nem az oktatás gondolata, hanem egy workshop gondolata, hogy szeretném megmutatni Magyarországon nagyobb tömegeknek, hogy mi az a kizomba. Nem én szerettem volna megmutatni, hanem egy fesztivált vagy workshopot akartam szervezni. Volt egy listám azokról az oktatókról, akikről én úgy gondoltam, hogy képviselhetnék ezt és be is mutathatnák Magyarországon.

3 fesztivál után, már nagyjából arcról felismertek bizonyos oktatók, mert sokkal kisebb volt a kizomba közösség mint ma. Lábatlankodtam annyit az órákon, hogy ismertek és tudtam az elérhetőségüket az embereknek. Bekértem az ajánlatokat, hogy mennyi az annyi. Elkezdtem szervezni saját büdzséből. Soha nem szerveztem semmit korábban, nem volt benne tapasztalatom. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot az oktatókkal, borzasztó árak voltak, nagy mennyiségű pénzt kellett kockáztatni. Elkezdtem érdeklődni táncos körökben, hogy érdekelné-e őket egy ilyen fesztivál… de sajnos eléggé tartózkodó volt a reakció a témára. Mivel láttam a számokat (ennek a költség vonzatát) és láttam hogy mennyire tartózkodóak a táncosok, elvetettem ezt az ötletet. Úgy gondoltam ezt most mégis jegelni kellene, de az utolsó pillanatban jött Petchu válasza és küldött egy ajánlatot. Jóval olcsóbb volt, mint a többi oktató. Akkor fontolóra vettem az egészet és újra beszéltünk róla TZ-vel (Tóth Zoltán) és Vercsivel és valahogy átkattant a fejemben a dolog és akkor azt mondtam, hogy üsse kő nem érdekel, hogy mi lesz, megcsinálom. Ha elveszik a pénz akkor mindegy, nem érdekel, egyszer meg kell csinálni, lesz ami lesz és azt mondtam a Petchunak, hogy elfogadom az ajánlatát.

Szerveztem időpontot, helyszínt, szállást és végül is elkezdett beindulni a dolog, meghirdettük, csináltunk hozzá egy weboldalt, nyomtattunk flyereket, elkezdtük promótálni, leginkább salsás körökben. 2011 májusában volt az első Yes Kizomba fesztivál, akkor lett a brand kitalálva, ami TZ ötlete volt, én meg hozzátettem az összes többit. Az első Yes Kizomba jól sikerült, kb. 55-60 ember volt a workshopon. A szlovák Kimbombos társulatot (Mara Lukama fellépőcsapata) hívtuk meg és Petchuék is felléptek.”

Mikor fogalmazódott meg benned a tanítás gondolata? Kitől és hol tanultad meg a kizomba tanítását?

“2011 áprilisában sikerült rávennem Vercsit és TZ-t, hogy jöjjenek ki velem az Africa Dancarra, de mielőtt elmentünk volna, elkezdték pedzegetni, hogy ha meglesz a fesztivál utána az emberek szeretnék, ha lennének órák is. Akkor gondolkodtam el először a kizomba oktatásán. Úgy gondoltam, hogy egy év után valamennyire tudunk kizombázni, vagy legalábbis valami hasonlót csinálunk, de én tanítani még nem tudtam. Nem láttam benne a metodikát, nem tudtam, hogy hogyan lehetne tanítani. A workshopokon is csak azt láttam, hogy figura figura hátán. Írtam Petchunak, hogy segítsen, aki azt mondta, hogy “No problem” az Africa Dancar után neki van ideje és maradjak ott vele és megcsináljuk ezt az oktató kurzust.

Vercsiék visszajöttek Magyarországra az Africa Dancar után, én maradtam Petchunál. Nála is laktam, mert szerinte az a legjobb, ha látom, hogy milyen az angolai élet, az ottani értékrend, a vendégszeretet, ahogy hozzáállnak az emberekhez, az életvitelük. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszerettem a táncot.

Abban az időben Petchu másik testvére is nála lakott, aki ott akarta megvetni a lábát, mint angolai DJ. Minden nap volt valamilyen foglalkozás: elmélet vagy gyakorlat. Részt vettem a publikus óráin, ha nem volt órája akkor privát módon csak velem foglalkozott. Volt amikor csak zenét hallgattunk, megmutatta, hogy különböző zenékre hogyan táncolnak. Rettenetes sok zenét kaptam, közben Petchu elmesélte, hogy miről szólnak a dalok (persze nem csak portugálul énekelnek, hanem kimbundu nyelven is). Abban az időben egyáltalán nem tudtam portugálul, most már az írást nagyjából megértem. Kizomba és afro órái voltak, semba nem.

Abban az egy hétben olyan szinten képbe kerültem, hogy láttam ő hogyan építi fel a kizomba oktatását, alapelemeket, a kombinációkat és hogy hogyan tanítja meg ezeket. Megmutatta a mögötte levő kulturális hátteret. Petchu azt mondta, hogy ő megmutatja azt, amit ő tanít, de ez csak egy pici indulás, kiinduló pont. Nem akarta, hogy pontosan ugyanazt tanítsam amit ő, és én is biztos voltam bennem, hogy én ezt nem így akarom tanítani.”

 

Mikor és hogyan kezdtetek el tanítani?

“Miután visszajöttem Portugáliából 2011-ben, a Yes Kizomba workshopon hirdettük meg, hogy elindítjuk az első kurzusunkat Vercsivel. Sokan eljöttek az első kurzusra, salsások főleg, kb. 25-30 fő. Amikor láttuk, hogy megmaradnak az emberek, a 2. és a 3. órán is ott vannak, akkor nyáron, július-augusztus tájékán indítottuk a következő tanfolyamot. Elkezdődtek a kurzusok és nem volt más csak Nagy Tamás és Farkas Veronika. Egyre sokasodtak a kurzusok és mindig egy-egy újabb napon kezdődtek ezek a tanfolyamok. Lassan lefedtük a hetet, hogy minél több embernek tegyük lehetővé a tanulást, mert persze mindig volt valaki, akinek az a nap nem volt jó. Az órákra folyamatosan készültünk és folyamatosan formálódott bennünk is, hogy akkor mit hogyan tanítsunk. Folyamatosan jöttek a visszajelzések, és folyamatosan finomodott az oktatási rendszerünk. Minél több kurzusunk volt annál több tapasztalatunk volt abban, hogy hogyan tudjuk ezt jobban tanítani és átadni. Volt már korábban egy pár kurzusom salsából is, akiket Ladányi Zolitól kaptam. Voltak alkalomszerű oktatásaim is salsában. Verának viszont több oktatási tapasztalata volt mint nekem, salsa kurzusokból és rekreációs tanulmányaiból kifolyólag. Egy idő után külföldre is hívtak oktatni, az első meghívás Belgrádba szólt, az első BIKE fesztiválra, utána indult el a nagyobb volumenű oktatás külföldön is. Megkerestek, hogy szeretnék ha rendezvényeken és fesztiválokon is oktatnánk. Volt egynapos workshop velünk, pl. Grazban, de volt egész nagy fesztivál is pl.: az első és második KIFE, LIKE fesztivál Lisszabonban. Alkalomszerűen meghívtak pl.: Pozsonyba, Bécsbe, Zágrábba.”

Mikor és hogyan alakult meg a Kizomba Club Hungary?

“Kezdetben még csak egy kizomba.hu nevű weboldal létezett, ami olyan portálként működött, ahol kizombával kapcsolatos információk voltak megtalálhatóak. Kulturális dolgok, amik a tánccal együtt járnak és a tanfolyamaink. Az volt az új ötlet, hogy le kell választani a kulturális dolgokat az oktatásról, így a kizomba.hu megmaradt, mint információs portál és mellette létrehoztuk a Kizomba Club Hungary (KCH) csoportot 2012 szeptemberében, azokból akik a legrégebbi tanítványaink voltak. Olyan emberekből állt, akik elsőkként kezdték el tanulni tőlünk a kizombát Magyarországon. A KCH alapvetően Nagy Tamás és Farkas Veronikáról szólt akkoriban, akik a KCH-t képviselték. Egyre nagyobb nyomás volt rajtunk, nem tudtunk már több órát tartani. Nekem és Verának is megvolt a saját munkája és utána minden este mentünk tanítani. Egy idő után kezelhetetlenné vált a dolog, fizikailag lehetetlen volt több órát tartani. A KCH csapat segített nekünk. Beálltak a kezdő kurzusokon is és segítettek az embereknek, hogy átkeljenek a kezdeti rögös úton. Segítettek mutogatni, magyarázni a dolgokat. Vitték az adminisztrációs munkát, ötleteket adtak, hogyan lehet jobbá tenni az oktatást. Ezzel a csapattal kezdődött el egy több hónapos munka. Ennek során adtuk át Vercsivel azt a több éves tapasztalatot, amit addig összeszedtünk a kizomba oktatásában és táncolásában. Egyfajta oktatóképzés volt ez, hogy ők is be tudjanak szállni a tanfolyamokba, mert mi már Vercsivel nem bírtuk. A KCH előtt, TZ kezdett el tanítani Mező Timivel, a KCH többi tagjai olyan 2012-2013 körül kezdtek el órákat adni.

Ahogy egyre népszerűbb lett a műfaj, 2012-ben más tanárok is megjelentek a oktatási színtéren. Ezen oktatók közül egyedül Baráth Karesz, László Julcsi, Sipos Edit (Borza Verocs is egy részben) és Botond voltak a mi tanítványaink, mi foglalkoztunk az ő képzésükkel. Salsa vagy más tánciskolás oktatók is elkezdtek kizombát tanítani, ők a maguk uraik voltak, nem tudom, hogy ők honnan szerezték a tudásukat.

Számomra nem az volt a lényeg, nem az volt a cél, hogy a tanársegédeim úgy táncoljanak, ahogy én, annak nincs teteje, hogy engem másoljanak. A cél az volt, hogy elsajátítsák a metodikát, ha stílusban és a technikában vannak kisebb eltérések, az nekem sosem volt probléma. Valakinek az egyénisége mindig megmutatkozik a táncban, és ez nem baj, nem szabad elnyírni vagy visszafojtani. Én nem másolatokat akarok látni, én nem magamba vagyok szerelmes, hanem az út, a csapásirány meglegyen, hogy ebben vannak vargabetűk az nem baj, de ugyanabban a mederben menjünk, egy irányba, ez a lényeg.”

Mikor kezdődtek el a bulik?

“Eleinte a salsa bulikban kértük a DJ-ket, hogy játszanak kizombát, így egy este volt kb. 3 szám. Ilyen események voltak pl.: Gera – Szilvuplé, Adalberto – Mozaik. Azt gondoltuk, hogy ez így nem lesz jó, mert nem tudnak gyakorolni az emberek. Egy idő után nem fognak fejlődni a diákjaink, ha nincs lehetőségük gyakorolni és kitaláltuk, hogy legyen Practica (tangóhoz hasonlóan). Kibéreltünk egy termet, először a Magnet házban 2011-ben és 3 órán keresztül egyszerű listáról ment a zene és a gyakorlás. Azzal egészítettük ki, hogy a Practican lehetett kérdezni tőlünk, segítettünk. Megszerveztük, hogy lehessen hozni enni-inni valót, hogy ne haljunk éhen, így egy picit házibuli jellegű lett a dolog. Aztán nagyjából 2-3 havonta szerveztünk Practicat.

Később akkorára nőtt a közösség, hogy könyörögtek az emberek, hogy tegyenek be több kizombát a salsa bulikban és elérték azt, hogy a salsa buli előtt egy órán át kizomba volt 21:00-től 22:00-ig majd 22:00-től rendes salsa buli egy-két kizombával. Aztán már komplett kizomba blokkok voltak a buliban, de ez a megoldás elég tiszavirág életű volt. Elkezdődött a panaszkodás, hogy miért van ilyen sok kizomba, de ha meg visszavették akkor meg a kizombások kezdtek el panaszkodni, hogy a kizomba is meg lett hirdetve a buliban, ezért jöttek el.

Elkezdődött szépen lassan, hogy külön terembe tették a kizombát. Elsők között volt a Capital salsás buli az Eötvös 10-ben, lent a pincében. Később a Colombus hajós salsás buliban, lent a tat részben egy pici helyiségben volt külön kizomba terem.

Azokban az időkben jelent meg Jeszenszky Attila, mint az első kizomba DJ. Attila a 2. vagy a 3. kurzuson már ott volt, mint tanítvány. Magától találta ki, hogy szeretne DJ-zni, foglalkozni a zenével. Az egyik óra után odajött hozzám és mondta, hogy régebben foglalkozott a DJ-skedéssel és van valamilyen szintű felszerelése, nagyon tetszik neki ez a zene és mit szólnék hozzá, ha ő kizomba zenét kezdene játszani. Kért tőlem zenéket és kérte, hogy mutassak neki olyan forrásokat, ahol ő is tud keresni. Így már volt külön kizomba DJ, aki erre dedikálta a saját idejét és tudását. Itt érett be igazán a kizomba téma, volt már akkora közönsége ennek a kizombának, volt rá igény, voltak órák, volt már rá egy külön DJ, voltak külön bulik és már megvolt az a kritikus tömeg, ami fenntartotta a rendszert.”

 

Szerző: Bata Kinga

Kategóriák
Interjú

Embermesék salsa szósszal: Bilics Tímea


Ebben a sorozatban 
olyan embereket mutatunk be, akik szenvedélyes elkötelezettjei a táncos világnak. Ezúttal azonban a táncon túli világukba engednek be bennünket, s mesélnek önmagukról, az érzéseikről, a vágyaikról, s arról, hogy hogyan is kerültek ők egyáltalán erre a latin zenéktől pezsgő táncparkettre.

Kategóriák
Interjú

Performance vagy közelség, avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 1.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

  • Az első cikk szól arról, hogyan vélekedik Tamás az új-zélandi és ausztrál kizombás életről, lát-e párhuzamot aközött, hogy hogyan alakult ki Magyarországon és ott a kizomba.
  • A Tamással készült interjú további két részlete is hamarosan megjelenik.

Milyen a kizombás élet Új- Zélandon és Ausztráliában? Milyenek az oktatók? Mekkora a kizombás közösség?

“Az új-zélandi kizombás élet alapvetően – időben is és minden tekintetben – Európa és így Magyarország mögött jár, aminek a legfőbb oka a távolság. Nem lehet elhanyagolni azt a tényt, hogy ez a földrész mindentől a legtávolabb van, ezáltal sokára is ér oda minden információ.

Wellingtonban egyetlen oktató páros van, akik másfél- két éve kezdték el bevezetni majd oktatni a kizombát. Rajtuk kívül Auckland-ben vannak még emberek, akik foglalkoznak ezzel valamilyen szinten. A legtöbb ottani oktató az internetről edukálja magát, mivel nincs lehetőségük másra, illetve elmennek fesztiválokra Ausztráliába (esetleg valamilyen ázsiai országban rendezett fesztiválra). Új-Zélandon még nem volt kizomba fesztivál költségek és egyéb vonzatok miatt.

Ausztráliában picit hamarabb jelent meg a kizomba, mint Új-Zélandon, kb. két-három éve, így a fesztiválok is hamarabb kezdtek el rászerveződni. Ismerek azonban Sydney-ben egy Armand nevezetű srácot, aki már 6 évvel ezelőtt kezdett el a kizombával foglalkozni, csak akkor még nem volt akkora közösség, akit ezzel megfogott volna.

Az új-zélandiaknak két lehetőségük van, hogy képezzék magukat: elmennek egy ausztrál fesztiválra vagy beleinvesztálnak és elrepülnek Európába egy-két hónapra. Azonban ez az utazgatás csak  később jött divatba, ezért sajnos a kizomba megfelelő alapjai alapvetően hiányoznak, azokat sajnos az internetről tanulták, így tehát az oktatás nagy része is sajnos az internetes dolgokon alapul, és ez meglátszik a táncosokon is és az oktatókon is.

Hogy kinek a táncát nézik meg az interneten, az elég egyértelmű. Akár a youtube csatornáról beszélünk vagy a google-ról, akkor ott mindig a népszerűségnek megfelelően dobja ki a találatokat. Ha valaki interneten keresztül keres rá ezekre a témákra, biztos, hogy a legnézettebb, leglátogatottabb videókra talál rá. Van akinek változik az ízlése van akinek nem.

Van egy alapvető különbség Ausztrália és Új-Zéland között, legalábbis Wellington és az ausztrál többség között. Az ausztrálok sokkal inkább fellépés (performance) orinentáltak, mint ahogy más műfajokban is. Náluk a buli vagy a közösségi élet (social) háttérbe szorult és számukra a tánc arra való, hogy fellépjenek. A tánc számukra nem közösségteremtő eszköz, vagy közösségteremtő alkalom, hanem sokkal inkább a színpadot és a szórakoztatást jelenti. Erre is épül rá az ottani táncos kultúra, ez motiválja őket leginkább. Fellépő csapatokat vagy kurzusokat szerveznek, amit úgynevezett “performance class”- oknak hívnak, és az arra jelentkező emberek megtanulnak valami kis koreográfiát és azzal valamikor fellépnek, ahol van rá alkalom. Kevésbé motiváló nekik az, hogy szocializálódjanak, társaságba járjanak, egy szubkultúra részei legyenek.

Új-Zéland északi részén, Auckland-ben az dívik, ami Ausztráliában: fellépés orientáltak az emberek, ez a divatos. Wellingtonban – ahol én élek – picit másképp alakult, ott sokkal inkább – valamilyen csoda folytán – a szocializáció az erősebb. Nincsenek fellépő csoportok, legalábbis sokkal kevesebb.

Ausztráliában általában a nagyobb városokban, pl.: Melbourne, Sydney, Brisbane, maximum 40-50 fős  a kizomba közösség. Minden nagyvárosban 1-2 oktató vagy oktató páros van, általában egy pici közösség egy oktatóhoz tartozik, ritka az átfedés.

Új-Zélandon Wellingtonban értelemszerűen kisebb ez a szám. Eleve azért is, mert a város is kisebb, ezáltal a populáció is, ezért ott körülbelül 30-40 fős a kizomba közösség. Ha nagyon szerencsés vagy akkor 50 fő megjelenik a buliban.”

 

Milyen a magyar, az új-zélandi és az ausztrál kizombás színvonal szerinted?

“Én azt mondanám, hogy Magyarország előrébb jár sok mindenben, ez nyilvánvaló a történelmi vagy az idő miatti különbség miatt, bár a mostani helyzetet nem tudom annyira megítélni, mivel 2 éve nem élek itthon. Magyarországon 2011 óta van reguláris oktatás, tehát kurzus szintű oktatás heti rendszerességgel. Akárhogy is számoljuk a déli földrészeken csak egy pár éve, 2013-14 óta van számottevő kizomba. Így időben Magyarország előnyben van, eleve előbb kezdődött el és közelebb is van a tűzhöz.

Ott jelenleg olyan szinten vannak a dolgok, mint Magyarországon 2012-13 körül. Fejlődnek, alakulnak, egy picit lassabban, de ennek főleg kulturális okai vannak. Ausztráliában és Új-Zélandon is alapvetően brit kultúra van, így a tánc nem annyira divatos vagy populáris. Nem tartják férfiasnak. Lányok vannak, a lányok mindig jobban akarnak táncolni, mint a fiúk. Ezeken a földrészeken inkább a különböző sportok azok, amik népszerűbbek. Az ottani emberek a szabadidejüket kint a szabadban aktív pihenéssel vagy szórakozással töltik, pl.: bicikliznek, hegyet másznak. A tánc az ezek után következik, azt is inkább sportként űzik. A tánc nekik nem a valami extra élmény, nem az érzéseik kifejezéséről szól, hanem egyfajta technikai mozgásforma, kikapcsolódás, aktív pihenés, nem nagyon mélyednek bele. Nem is nagyon érdekli őket, hogy ennek mi van a hátterében, hanem csak úgy csinálják, mert jól néz ki, vagy föl lehet vele lépni és meg lehet mutatni. A mögötte lévő kultúra vagy jelentéstöbblet az nem nagyon izgatja őket.

Az oktatók nagyon keveset beszélnek erről a kultúráról az órán, nem is igazán érdekli az embereket. Hogyha figyelembe veszed azt, hogy ezeknek a fiatal nációknak kb. 250 éves múltja van, akkor érthető, hogy nem is értik ezt az oldalát a dolognak. Azonban az európai nációk számára fontosabb lehet a kultúra, hiszen magának a nemzetnek is van egy régi kultúrája, amiben nevelkedik, aminek az értékeit képviseli a mindennapokban. Vannak olyan  kulturális jegyek, amik egyértelműen azonosítanak egy nemzetet, ugye (pálinka! :)).”

 

Milyenek a kinti kizombás bulik?

“Alapvetően másképpen működik a rendszer az oktatásból kifolyólag. Vannak az úgynevezett hétköznapi social-ok, és vannak a hétvégi bulik. A hétvégi bulikban elvétve szokott lenni szeparált sensual terem. Ha van ilyen a bachatanak, kizombának az nagyon-nagyon ritka. Általában a latin bulikban egy terem van, ahol egybe játszanak salsa-t, bachata-t és egy pici kizombát. Ez a része teljesen ugyanolyan módon működik, mint Magyarországon működött, amikor elkezdődött ez a műfaj. Voltak a nagy salsa bulik és könyörögtünk, hogy rakjanak be kizombát. Így kaptunk egy este körülbelül 3 darab kizombát, aminek mindenki örült, mint majom a farkának. Amikor megnövekszik az igény, akkor egyre több száj kezd el sípolni meg panaszkodni, hogy legyen több kizomba egy este. Csak így tudják élvezni azt, amit megtanulnak az órán. Azonban ekkor a másik oldal (salsa, bachata) is elkezd panaszkodni.

Mivel Ausztráliában nagyobb városokban sokkal nagyobbak a távolságok mint Európában, az emberek jobban meggondolják mikor hova mennek. Egy hétköznapi órán részt venni sokkal időigényesebb mint Magyarországon (pl. van aki egy órát autózik azért, hogy a városba bemenjen és egy táncórára elmenjen).(Bár most, hogy visszagondolok a mi óráinkra is jöttek Székesfehérvárról. :)) Ebből kifolyólag, amikor már egy órát autózott, akkor nem az van, hogy ez az én órám, és egy órára bemegyek. Sokkal többet, több hasznot akar látni ebből az egészből. Van egy nagyon kezdő, kicsit haladóbb, és van egy középhaladó óra, és mindenki az összes órán részt vesz, függetlenül attól hogy milyen a valódi felkészültsége vagy tudásszintje. Majd miután ott eltöltött 2 órát neki igénye van arra, hogy ezt gyakorolja is, ezért általában az órák után van egy 1-2 órás praktika (social) amin ott maradnak. Viszont amikor minden oktatónak az órája utána van social, akkor utána már az emberek nem biztos, hogy hétvégén elmennek a buliba, mert megkapták azt, amit akartak. Elment az órájára, megtanulta amit megtanítottak neki, utána ott maradt egy picit táncolgatni 1-2 órát és így utána már ritka az az eset, hogy még hétvégén is azért beutazik, hogy táncolhasson. Nem éri meg neki. Emiatt a hétvégi bulik sem tudnak igazán fejlődni.”

 

Hogyan mutatták be a kizombát Új-Zélandon, Ausztráliában és Magyarországon?

“Óriási a különbség az ottani rész és Európa között, hogy hogyan lett bevezetve a kizomba. Ott nem valamifajta különleges vagy egy újfajta teljesen eltérő műfajként lett bevezetve, hanem (sajnos) pusztán technikai alapon. Plusz egy tánc, plusz lépések, plusz egy alaplépés és figurák. Számukra a kizomba nem valami teljesen új, teljesen más megközelítése a táncnak, hanem egy x + 1 tánc. Ennek az oka, hogy az oktatók 80-90 %-a az internetről képezte magát. Volt egy része, aki járt Európában így szerzett némi plusz információt, de alapvetően az internet volt a táptalaj. Mint technikai dolgot mutatták be, ezért az emberek is így álltak hozzá, alapvetően nem adott nekik semmilyen extra adalékot a  salsa és a bachata után.

Magyarországon ez nem így történt. Amikor ez a műfaj megjelent akkor jóval több információ és hozzá kapcsolódó jellemző került bemutatásra az órákon, amit az emberek átélhettek és megtapasztalhattak, nem pusztán lépések és figurák. Ez együttesen adott egy extra, bizonyos szempontból különleges élményt, ami miatt egyedivé vált. Elszeparálódott ez a táncélmény más latin táncoktól. Úgy gondolom, hogy a különbség az, hogy hogyan kapták meg ezt az emberek. A bemutatáson és az oktatáson múlik. Amikor Magyarországra érkezett a kizomba, az emberek is másképp reagáltak, mert egy különleges élményt nyújtott nekik azáltal, amit az órákon láttak és megtapasztaltak. Emiatt alakulhatott ki –  azt gondolom -, hogy sok ember elhagyta az előző táncokat, akár a salsa-t akár a bachatat, mert itt olyan élményben részesült a kizombán keresztül, amit más táncban nem tudott megélni. Valamilyen ok folytán teljesen a kizombánál maradt és ebben akart tovább fejlődni.  

A plusz az mindig a kizomba sajátosságából ered, ami nem más mint a két partner közötti kapcsolat, a kapcsolódás. Hogyan táncol a vezető és a követő egymással, milyen ez a kapcsolat és hogyan lesznek egy táncoló pár. Magyarországon úgy lett bevezetve a kizomba, hogy a vezetéstechnika testvezetés, ami alapjában véve egy sokkal szorosabb, sokkal közelibb és közvetlenebb kapcsolódási mód a két táncos között, mint más latin táncokban (kivéve a tangó). Míg a többi latin táncokban ez alapvetően nem testvezetés, nincs ilyen szoros közvetlen kapcsolat. Ennek az élménynek a megélése adott egy olyan egyedi élményt a táncosoknak, amit más táncokban a más vezetés- és követéstechnika miatt nem tapasztalhattak meg. Én azt gondolom ez egy számottevő különbség, ami önmagának a kizombának, mint afrikai stílusnak az egyik jellegzetessége. Más a kapcsolódási pont és az egésznek a technikája. Sikerült az embereknek átadni egy kulturális pluszt is, ami által megértik, vagy jobban meg tudják valósítani ezt a közvetlenséget a táncban. Az emberi közvetlenséget.

A közelség minden alkalommal, amikor volt egy kezdő kurzus, az embereknek először gondot okozott. Az esetek többségében felmerült az a probléma, hogy “jó, de hát nagyon közel van”. Ehhez kell egy kis türelem és idő, amíg az ember elengedi ezt a fajta berögződött távolságtartást. Alapvetően az van az európai értékrendben, hogy mindenkinek van egy privát szférája, ahova csak nagyon közeli hozzátartozókat vagy nagyon közeli embereket vagy nagyon jó barátokat enged be. Azon kívül pedig ott a tisztes távolságtartás. Azonban mivel ez az afrikai kultúrkörből származik, ahol alapvetően nincs ez a nagy tartás hanem közvetlenebbek az emberek egymással (érintés-központúbbak), ösztönszerűbbek a viselkedési formák. Ez pedig idegen az európai ember számára, aki fentebb említett távolságban szocializálódott. Kitaláltuk és megtanultunk különböző gyakorlatokat, amikkel lehet fejleszteni az emberekben ennek az érzésnek az elengedését, hogy az emberek közvetlenebbek legyenek egymáshoz. Nem kell olyan mereven tartani ezeket a távolságokat, mert amint az ember elengedi ezt a görcsös távolságtartást és tényleg közelebb engedi az embertársát vagy táncpartnerét, akkor tapasztalhatja meg, élheti át azt az élményt, ami azt a  pluszt nyújtja a táncban. Ehhez sok türelem kell és sok pici gyakorlat, ami elősegíti, hogy az ember elengedje ezt a távolságtartást. Hogy ez mennyire hatott az emberek személyiségére arra nem volt rálátásom, de kicsit azt gondolom, hogy a közösségformáló szerepe jelentős volt benne. Onnantól kezdve, hogy azok az emberek akik meg tudták valósítani ezt a közelebb engedést a táncban, a táncos közösség is e mentén kezdett el formálódni. Hiszen az embereknek lett egy közös értékrendje azáltal, hogy ezt táncolják és tanulják és közelebb engedik egymást magukhoz ezáltal megkönnyítette ennek a táncnak a közösségformáló szerepét is, így könnyebben kezdtek kialakulni a közösségek is.

Ausztráliában és Új-Zélandon is tudnak közel táncolni egymáshoz, de az angol kulturális hatás miatt ott individualisták, egyedül jönnek az órára aztán egyedül mennek haza, nincs az, hogy menjünk el moziba vagy menjünk el valahova inni. Nincs olyan, hogy akkor jó együtt, maradjunk egy kicsit még együtt. Tudnak közel táncolni, de erősebb az individualizmus ereje, ami szerintem a brit kultúrából adódik. Nehezebben alakulnak ki közösségek, kevesebben vannak. Budapesten van 2-3000 táncos és abból könnyen kialakul egy újabb közösség, a nagy számok törvénye alapján, kis számnál ez nyilván nehezebb.

A közösség kialakulása Magyarországon egy járulékos plusz volt, ez a tánccal együtt jár valamilyen szinten. Ha azt mondom, hogy Magyarországon 2010 környékén egy kezemen meg tudtam számolni hány ember hallotta azt a szót, hogy kizomba és ennél kevesebb tudta azt, hogy miről van szó valójában. Akkor, amikor 2011-ben elkezdődött ennek a bemutatása, megmutatása Magyarországon, akkor volt egy olyan cél is, hogy közösséget alkossunk, de ez alapvetően magától is kialakul. Ha oktatsz egy táncot, akkor létrehozol egy szubkultúrát a táncosokon belül, ezt nem tudod kivédeni, enélkül nem működik a tánc. Tehát, ha nincs egy közösség egy műfajban, akik összetartanak vagy összetartoznak, akkor nagyon nehezen fog fejlődni a kultúra, mert nincs meg a kritikus tömeg ami művelje. Lehetőség kell, hogy egy kultúra éljen, hiszen ez is egy kultúra. Amikor ezt a kultúrát elegen művelik, akkor abból lesz egy közösség.”

Szerző: Bata Kinga

Kategóriák
Interjú

Embermesék salsa szósszal: Ignácz Magdi


Ebben a sorozatban 
olyan embereket mutatunk be, akik szenvedélyes elkötelezettjei a táncos világnak. Ezúttal azonban a táncon túli világukba engednek be bennünket, s mesélnek önmagukról, az érzéseikről, a vágyaikról, s arról, hogy hogyan is kerültek ők egyáltalán erre a latin zenéktől pezsgő táncparkettre.

Kategóriák
Interjú

Embermesék salsa szósszal: Debreczeni Zsolt


Ebben a sorozatban 
olyan embereket mutatunk be, akik szenvedélyes elkötelezettjei a táncos világnak. Ezúttal azonban a táncon túli világukba engednek be bennünket, s mesélnek önmagukról, az érzéseikről, a vágyaikról, s arról, hogy hogyan is kerültek ők egyáltalán erre a latin zenéktől pezsgő táncparkettre.

 

Kategóriák
Interjú

Deejay Latinoboy interjú

Thierryvel alias Latinoboy-jal először Párizsban találkoztam és rögtön megkedveltem. Thierry Portugáliában született, jelenleg Párizsban él. Négy nyelven beszél és mindene a latin zene világa.  Közvetlen és kedves. A bulikban, ahol hallottam játszani a közönség imádta, amit csinál, megállás nélkül táncoltak.

12829482_914382375345751_5880408666775987296_o

Hosszas előkészületeket követően április 30-án sor kerül egy több tánciskolát összefogó partira, a Dupla Dinamit elnevezésű Mega Bachata Partyra, melynek keretén belül első alkalommal látogat el Magyarországra a nemzetközi fesztiválok népszerű latin DJ-je, Thierry a Bachata Music Café jóvoltából!!

  A buliról még többet itt tudhattok meg.

Addig is ismerjétek meg Thierryt egy kicsit jobban interjúnk segítségével!

Interjú

10805552_10152823555768908_7887131715105068189_n

Latinfo.hu: Hogyan és mikor lett része az életednek a bachata?

Thierry: Akkor találkoztam a bachatával, amikor a Dominikai Köztársaságba utaztam 2003-ban. Az életem része akkor lett, amikor elkezdtem latin bulikba járni, ahol bachatát is játszottak.

 

Latinfo.hu: Milyen táncstílusokat táncolsz?

Thierry: Főként bachatát, de salsát és kizombát is szoktam.

 

Latinfo.hu: Mióta foglalkozol zenéléssel?

Thierry:Egészen kicsi gyerekkorom óta szeretem a zenét, de a DJ karrierem 2007-ben kezdődött.

 

Latinfo.hu: Csak bachatát játszol, vagy van más kedvenc stílusod is?

Thierry: Habár én bacahata DJ-ként vagyok ismert, valójában Afro-Caribi DJ vagyok: salsa, merengue, reggaeton, zouk, kompa, dancehall és ragga.

 

Latinfo.hu: Főként milyen stílusú bachatákat szeretsz?

Thierry: Az összes bachata stílust szeretem: a tradicionális bachata zeneiségét és hagyományát, a modern bachata érzékiségét és sokoldalúságát.

 

Latinfo.hu: Miért „Latinoboy” lett a DJ neved? Kitől kaptad ezt a megnevezést?

Thierry: Ezt a becenevet a barátaimtól kaptam, mert ők tudták mennyire szeretem a latin zenét és táncot, így gyakran szóba került ez. Tehát mikor „fellépő” nevet kerestem, a „Latinoboy” adta magát számomra.

1402411_10152017690243908_857797112_o

Latinfo.hu: Szerinted mi a sikered titka?

Thierry: Ez vicces, mert magamtól is sokszor ezt kérdezem. Azt gondolom a legjobb válasz erre a szenvedélyem a tánc iránt és a tisztelet a táncosok iránt. Becsületesen és alázatosan végzem a munkám és a táncosok mosolya a legnagyobb elismerés, amit csak kaphatok.

 

Latinfo.hu: Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?

Thierry: Az ismert művészek, a nemzetközi szervezők és főként a közönség elismerése és dicsérete.

 

Latinfo.hu: Ki a te példaképed és miért?

Thierry: Nincs igazi példaképem. Talán az apám: ő megtanította nekem a kemény munkát és a kifizetődő állandó türelmet.

 

Latinfo.hu: Mi a hobbid a táncon és a zenélésen kívül?

Thierry: Imádok utazni, sportolni, videó játékokkal játszani, enni és fotózni.

 

Latinfo.hu: Mik a jövőbeni terveid?

Thierry: Legjobb tudásom szerint megosztani a zenei szenvedélyemet bulikban és táncos kongresszusokon.

 

Latinfo.hu: Hol találkozhatunk veled még ebben az évben?

Thierry: Mega bachata party – Dupla dinamit edition https://www.facebook.com/events/491935824323837/

Bachata & Kizomba Warsaw Festival https://www.facebook.com/events/453295028187565/

Stars Touch Experience 3rd https://www.facebook.com/events/1102954343065897/

Paris Tentaçao Festival summer edition  https://www.facebook.com/events/736276396517004/

Bachakiz Nottingham Festival https://www.facebook.com/events/920864454663843/

Warsaw Bachaturo https://www.facebook.com/events/1669987869884313/

Normandie SBK Festival https://www.facebook.com/events/1020477368024304/

All Stars Festival : www.allstarsfestival.com

Paris Bachata Festival www.parisbachatafestival.com

 

Bővebben olvashattok Thierryről az alábbi linkeken:

Thierry honlapja, Facebook oldala

 

 

 

English version

10256653_10152352306848908_4238740741543939636_o

Latinfo.hu: How and when did you start to do bachata?

Thierry: I discovered bachata music when I traveled in Dominican Republic in 2003 and started to when I started going out in latin parties where bachata was played.

 

Latinfo.hu: What types of styles are you dancing?

Thierry: Mostly bachata but also some salsa and kizomba.

 

Latinfo.hu: When did you start deal with music?

Thierry: Since very young I love music but I started my DJ career in 2007.

 

Latinfo.hu: Do you play just bachata or do you have any other favourite style as well?

Thierry: Although I am recognized for bachata, I’m an afro-caribbean music DJ : salsa, merengue, reggaeton, zouk, kompa, dancehall and ragga.

 

Latinfo.hu: What types of bachata do you like?

Thierry: I like all bachata types: the musicality and authenticity of the traditional bachata, the sensuality and versatility of the modern one.

 

Latinfo.hu: Why „Latinoboy” is your DJ name? Who gave you this name?

Thierry: This nickname was given by my friends because they knew I loved Latin music and dance and often spoke about it. So when I had to choose a stage name, “Latinoboy” came naturally to my mind.

 

Latinfo.hu: What’s the secret for your success ?

Thierry: It’s funny because sometimes I ask myself this question. I think the best answer is my passion for the music and the respect for dancers. I do things with honesty and humility and dancers smiles are the best reward I can have.

 

Latinfo.hu: What is your biggest success?

Thierry: The recognition and compliments of the reknowned artists, the worldwide organizers and especially the public.

 

Latinfo.hu: Who is your role model and why?

Thierry: I have not really a model. Maybe my Dad: he showed me that hard work and patience always pays.

 

Latinfo.hu: What is your hobbies beside dance and play music?

Thierry: I love traveling, sports, video games, food and photography.

 

Latinfo.hu: What are your future plans?

Thierry: Sharing my passion of music in parties and congresses as much as I can.

 

Latinfo.hu: Where can we meet with you in this year?

Thierry: Mega bachata party – Dupla dinamit edition

Bachata & Kizomba Warsaw Festival

Stars Touch Experience 3rd

Paris Tentaçao Festival summer edition 

Bachakiz Nottingham Festival

Warsaw Bachaturo

Normandie SBK Festival

All Stars Festival

Paris Bachata Festival

 

partnerek

Szerző : LilD