Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.
- Az első cikk szólt arról, hogyan vélekedik Tamás az új-zélandi és ausztrál kizombás életről, lát-e párhuzamot aközött, hogy hogyan alakult ki Magyarországon és ott a kizomba. Itt olvasható: https://latinfo.hu/performance-vagy-kozelseg-avagy-interju-a-kizombarol-nagy-tamassal-1/
- A második részben pedig elmesélte, hogyan találkozott a kizombával és kezdte el végül tanítani. Itt találjátok: https://latinfo.hu/amikor-nem-tudja-az-ember-hogy-fiu-e-vagy-lany-avagy-interju-a-kizombarol-nagy-tamassal-2/
Mennyire tartod a lépést az új stílusokkal? Akarod ezeket tanítani?
“Követni követem, látom és megnézem ezeket a videókat az “új” stílusokkal, amik kikerülnek a közösségi médiába, internetre.
Voltam ilyen “új” stílusú órákon, pl.: urban kiz, de az a helyzet, hogy az eddigi tapasztalatom alapján nem találkoztam olyan oktatókkal ebben a kategóriában, akik maradéktalanul átadták volna ezt a stílust és technikát. Nincs az az érzésem, hogy ez akkor most megvan, olyan mint egy “üres doboz” érzés. Sokszor azt éreztem, hogy nekem ennél többre lenne szükségem. Lehet, hogy az oktatás minőségéről van inkább nálam szó.”
Véleményed szerint miért ilyen népszerűek ezek az új stílusok?
“Szerintem azért lett ilyen népszerű, mert megfogták benne az emberek felszínességre való vágyódását, a magamutogatós, megmutatós énjét. A kizomba – ahogyan én is kaptam – mint kulturális tánc arról szól, hogy szocializálódjunk, eszünk-iszunk, táncolunk, énekelgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Ehhez képest az urban kiz egyféle performance-szá válás és inkább technikai mutogatásról szól. Ki mennyire jól tud táncolni, milyen technikákat használ. Az én véleményem szerint a kizomba esszenciája az emberek egymáshoz való kapcsolódása, egymással való kapcsolatteremtése a táncban. Ez tökéletesen elveszik ezekben az új stílusokban. A két táncos “nem fizikai” kapcsolódása hiányzik ezekből az új stílusokból. Nem egy speciális élményről szól, hanem hogy mit csinálsz, amikor van közönséged. Az új stílus a két táncosról meg a közönségükkel való kapcsolatukról szól. Míg eredetileg a kizomba az afrikai kultúrában a két táncosról szól, és az a 3 perces élmény megismételhető másokkal is. Láttam urban kiz táncosokat a buliban és tudják, hogy nekik a buliban is van közönségük. Tudják, hogy figyelik őket, innentől kezdve nem egymásnak táncolnak hanem a közönségüknek.”
Hogyan tetszenek az újabb stílushoz tartozó zenék?
“Alapvetően a zene szüli a táncot, a zene előbb születik meg. Megjelenik a zenei változás és ez okozza a tánc változását is. Az új zene megjelenését a műfajok keveredése vagy fúziója hozza létre, pl.: hip-hop, R&B, doubstep, vagy szimfonikus zenék megtoldva zouk ritmusokkal. Tehát amikor ezek a zenék megszülettek akkor kezdtek kialakulni ezek az “új” táncstílusok is.
Nagyon veszélyes belemenni, hogy mi a kizomba zene és mi nem az, még zenészek sem mindig tudnak magyarázatot adni ezekre a témákra és kérdésekre. A fuzionálás megjelenése általában a népszerűség következménye.
Ez általában így szokott történni azokkal a műfajokkal, amik népszerűvé válnak, és kialakul egy nagy tömegbázisa. Úgy lehet belőle még nagyobb tömegbázist csinálni, hogy egy másik nagy tömegbázis műfajával fuzionáljuk, keverjük, mixeljük, így elérsz egy másik nagyobb tömegbázist is. Például ha van egy csoport, aki szereti az almalevet, a másik meg a narancslevet, akkor ha a kettőt összeöntjük, keverjük, mixeljük, akkor kapunk egy multivitaminos levet. Ezt a mixet, mint a multivitaminos levet már mind a két csapat megissza, mert érzi ezt is, meg azt is benne. Azonban ez a multivitaminos lé mégiscsak egy nagy katyvasz. Minél inkább iparosodik bármi annál nagyobb lesz a katyvasz. Aztán tesznek hozzá még céklalevet meg répát és akkor lesz belőle valami, ami nagyon egészségesnek van kikiáltva, de már nem érzed belőle ki az eredeti összetevőket, csak egy gyümölcsös ízt. Így van aki szereti vagy nem szereti, de azt mondják hogy ez nagyon egészséges.
Az urban kiz annak köszönhető, hogy az alap zouk ritmust nem népi afrikai zenékkel kezdték el keverni, modern, könnyebb, eladhatóbb műfajokkal: doubstep, R&B. Ezekkel óriási bázist lehet elérni. Szimfonikus zenék, filmzenék feldolgozásával is ugyanezt lehet elérni, pl: Cirus Raskilz: Intouchable filmzene feldolgozása még egy igényesebb munka, de például a C.C.Ron – Arrival of kizomba munkája (Cinematic Orchestra) már csak fércmunka volt. Az eredeti zenére egy egyszerű zouk ritmust tettek alá és mindenki őrülten táncolt rá, amit csak tudott.”
Hogyan változott a szemléleted, amióta elkezdtél tanítani? Hogyan gondolkodsz a tanításról?
“Amikor elkezdtünk tanítani, akkor az elég kezdetleges volt. Természetesen változott a szemléletem, ha visszaemlékszem, hogy ugyanazokat az elemeket hogyan tanítottuk 2011 májusában és utána 2 évvel később hogyan táncoltuk és tanítottuk, az ég és föld. Három dolog formálta a technikánkat és oktatási stílusunkat.
Az egyik dolog, hogy az első évben nagyon sok visszajelzést kaptunk a saját tanítványainktól, nagyon sokat beszélgettünk velük. A második dolog, hogy megmaradtak a fesztiválokra járások, mentünk külföldre ws-ra tanulni, egyre többet tanultunk fesztiválokon és magánórákon. A harmadik dolog, ami tovább formálta a szemléletünket, hogy 2013 körül elkezdtek minket hívni külföldre oktatni (BIKE, LIKE, KIFE, Pozsony, Bécs, Zágráb, Graz). Ezek során is nagyon sokat fejlődtünk mind oktatásban és tánctechnikában.
Új-Zélandon muszáj másképpen tanítani, mert itt nem működik az a rendszer, amit ott a KCH vitt, az a fajta moduláris rendszer. Az emberek másképpen viszonyulnak a tánchoz, és nem hajlandóak elkötelezni magukat még 4 egymást követő alkalomra sem. Technikai szempontból is máshogy kell tanítani, sokszor még inkább le kell bontani a lépéseket kisebb mozdulatokra.
Mindig lesz aki újítani akar, vagy mást akar, és ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, ahhoz, hogy a piacon maradjon, ahhoz belekever más technikákat vagy stílusokat. Úgy tud újat mutatni, ha behúz valami újat máshonnan. Ha több tanár jelenik meg mint a felvevő piac, akkor ki kell tűnnöd a tömegből, csak az a kérdés, hogy hülyeséggel vagy értelmes dologgal tűnsz ki. Az emberek általában a könnyebbik utat választják, és valami hülyeséggel rukkolnak elő, amit eladnak valami okosságnak.
Sajnos általában az emberek 3 hónap alatt akarnak megtanulni úgy táncolni, mint a több mint 10 év táncos múlttal rendelkező Albír Rojas. Három hónap múlva fogja megkérdezni, hogy ő mikor fog úgy táncolni, mint Albír a videón. Amikor valaki eldönti, hogy ebbe az irányba megy, az csak akkor fog a piacon megmaradni, ha kielégíti a piaci igényeket. A kérdés az, hogy az ember mohóságát ki akarod-e elégíteni. Az a kérdés, hogy kielégíted-e azt az igényt, hogy 3 hónap alatt akar megtanulni úgy táncolni, mint Albír, és hogy ezt elhiteted-e vele, hogy erre képes, miközben olyat mutogatsz neki, amit nem tud még megfelelően megvalósítani. Nem tudja jól megcsinálni, de ő elhiszi magáról, hogy ő erre képes, mert lemásolta, amit videón látott.
Amikor mi elkezdtünk tanítani, a kizomba nem volt ilyen népszerű, nem volt ilyen sok videó, és az emberek nem is akarták ezt megtanulni 3 hónap alatt. Tudták, hogy ehhez idő kell. Manapság az emberek semmire nem akarnak időt szánni. A világ egyre inkább gyorsul és egyre inkább felszínesebbé válik, ez megjelenik mindenhol. Amikor már ilyen iszonyatos tömegeket kell kiszolgálni egyre több az ember aki türelmetlenebb lesz. Minél nagyobb a tömeg, annál annál több aki felszínes, aki csak virítani akar.
Amikor valaki elkezd tanítani, biztosan hoznia kell egy olyan döntést, hogy tanítani, oktatni, edukálni akar, vagy piaci igényeket kielégíteni. Ekkor már pusztán szórakoztatásról beszélünk.
Ha azt választja hogy okítás-nevelés, ott biztosan lesznek olyan időszakok, amikor anyagilag veszteséges lesz vagy nem lesz olyan népszerű. Amikor edukációról van szó, akkor az oktató képviseli az értéket, és ezt az értékrendet adja át, szemléletet formál.
Ha a piaci igények kielégítéséről szól, akkor a diák (nevezzük inkább ügyfélnek ebben az esetben) diktál és ő mondja meg mi az igény (számára az érték). Ebben az esetben az oktató nem képvisel értéket, az érték a piaci igény lesz. Kiszolgálja az igényeket és eladja a tudását. Nagyon híján van benne a rendszerezettség, flexibilissé válik és a piac diktál. Ezt a döntést minden instruktornak, oktatónak meg kell hoznia, hogy melyik irányba menjen.”
Van-e a táncban példaképed?
Ez nem változott. Mivel már 2 éve nem élek Európában és nem veszek órákat, így csak a videók alapján tudok tájékozódni, de azt meg tudom megmondani, ki hogyan oktat.
Egyik példaképem az Afrolatin Connection. Albir szintén, de nem a stílusa miatt, amit képvisel, hanem a zeneiség szempontjából példakép, mert nagyon igényes arra, hogy zenére táncoljon. Petchu nagy példakép, egyrészt azért mert mutassanak még egy afrikai embert Európában, aki nagyon közel van a kulturális gyökereihez és ennyi éven keresztül ott van ha fúj ha esik, akkor is tartja az értékrendjét. Másrészt mutassanak még egy embert akinek a világ három különböző pontján van működő tánc társulata. A Kilandukilu Portugáliában, Angolában és Braziliában is aktív csoport.
Manuel Kanza egy újabb példakép, aki egy fiatal feltörekvő táncos és koreográfus afrohouse és kuduro stílusokban. Amit ő képvisel mind táncban, technikában és oktatásban, az kiemelkedő. Rengeteg videója van, amelyek oktatási anyag-szerűek és persze vannak show-jellegű videói is. Ő tudást akar átadni és emögött olyan valós érték van amit ritkán lát az ember a mai világban.
Mit üzennél a hazai és az újonnan kezdő kizombásoknak?
Akik itt vannak, Magyarországon, azok nem tudják, hogy milyen jó dolguk van Európában. Nem érzik mennyire sok lehetőségük van ezt a táncot tanulni. Viszonylag elérhető távolságban vannak ezek a lehetőségek. 2 év távlatában egy másik földrészen én nem tudom azt választani amit szeretnék, mert nincsen rá lehetőségem és amit szeretnék az nincs elérhető távolságban. Ezt az ember addig nem tanulja meg, amíg el nem veszíti. Tehát aki itt van Magyarországon annak van választási lehetősége, hogy kitől és mit akar tanulni. Megvan az elérhető távolságban levő lehetőség.
Aki választás előtt áll, hogy kitől mit szeretne tanulni, az gondolkodjon el azon hogy egy youtube videón egy szám miért jelent értéket. Nem biztos hogy attól lesz értékes, mert sokan megnézték. Amikor beírod a keresőbe, hogy kizomba, akkor azt fogja megtalálni, amire sokan “klikkelnek”, de egyáltalán nem biztos, hogy azt fogja megtalálni, amit valóban keresel. Sokan esznek McDonalds hamburgert és krumplit, pedig mindenki tudja, hogy nem egészséges és nem jó. Olcsó, könnyen elérhető kaja, nagyon népszerű, sok reklámmal. Mégis mindenki tudja, hogy nem tesz jót magának, ha azt eszi hosszú távon, nem?
