Kategóriák
Interjú

Mc’Donald’s és multivitamin avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 3.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

 

Mennyire tartod a lépést az új stílusokkal? Akarod ezeket tanítani?

“Követni követem, látom és megnézem ezeket a videókat az “új” stílusokkal, amik kikerülnek a közösségi médiába, internetre.

Voltam ilyen “új” stílusú órákon, pl.: urban kiz, de az a helyzet, hogy az eddigi tapasztalatom alapján nem találkoztam olyan oktatókkal ebben a kategóriában, akik maradéktalanul átadták volna ezt a stílust és technikát. Nincs az az érzésem, hogy ez akkor most megvan, olyan mint egy “üres doboz” érzés. Sokszor azt éreztem, hogy nekem ennél többre lenne szükségem. Lehet, hogy az oktatás minőségéről van inkább nálam szó.”

Véleményed szerint miért ilyen népszerűek ezek az új stílusok?

“Szerintem azért lett ilyen népszerű,  mert megfogták benne az emberek felszínességre való vágyódását, a magamutogatós, megmutatós énjét. A kizomba – ahogyan én is kaptam –  mint kulturális tánc arról szól, hogy szocializálódjunk, eszünk-iszunk, táncolunk, énekelgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Ehhez képest az urban kiz egyféle performance-szá válás és inkább technikai mutogatásról szól. Ki mennyire jól tud táncolni, milyen technikákat használ.  Az én véleményem szerint a kizomba esszenciája az emberek egymáshoz való kapcsolódása, egymással való kapcsolatteremtése a táncban. Ez tökéletesen elveszik ezekben az új stílusokban. A két táncos “nem fizikai” kapcsolódása hiányzik ezekből az új stílusokból. Nem egy speciális élményről szól, hanem hogy mit csinálsz, amikor van közönséged. Az új stílus a két táncosról meg a közönségükkel való kapcsolatukról szól. Míg eredetileg a kizomba az afrikai kultúrában a két táncosról szól, és az a 3 perces élmény megismételhető másokkal is. Láttam urban kiz táncosokat a buliban és tudják, hogy nekik a buliban is van közönségük. Tudják, hogy figyelik őket, innentől kezdve nem egymásnak táncolnak hanem a közönségüknek.”

Hogyan tetszenek az újabb stílushoz tartozó zenék?

“Alapvetően a zene szüli a táncot, a zene előbb születik meg. Megjelenik a zenei változás és ez okozza a tánc változását is. Az új zene megjelenését a műfajok keveredése vagy fúziója hozza létre, pl.: hip-hop, R&B, doubstep, vagy szimfonikus zenék megtoldva zouk ritmusokkal. Tehát amikor ezek a zenék megszülettek akkor kezdtek kialakulni ezek az “új” táncstílusok is.

Nagyon veszélyes belemenni, hogy mi a kizomba zene és mi nem az, még zenészek sem mindig tudnak magyarázatot adni ezekre a témákra és kérdésekre. A fuzionálás megjelenése általában a népszerűség következménye.

Ez általában így szokott történni azokkal a műfajokkal, amik népszerűvé válnak, és kialakul egy nagy tömegbázisa. Úgy lehet belőle még nagyobb tömegbázist csinálni, hogy egy másik nagy tömegbázis műfajával fuzionáljuk, keverjük, mixeljük, így elérsz egy másik nagyobb tömegbázist is. Például ha van egy csoport, aki szereti az almalevet, a másik meg a narancslevet, akkor ha a kettőt összeöntjük, keverjük, mixeljük, akkor kapunk egy multivitaminos levet. Ezt a mixet, mint a multivitaminos levet már mind a két csapat megissza, mert érzi ezt is, meg azt is benne. Azonban ez a multivitaminos lé mégiscsak egy nagy katyvasz. Minél inkább iparosodik bármi annál nagyobb lesz a katyvasz. Aztán tesznek hozzá még céklalevet meg répát és akkor lesz belőle valami, ami nagyon egészségesnek van kikiáltva, de már nem érzed belőle ki az eredeti összetevőket, csak egy gyümölcsös ízt. Így van aki szereti vagy nem szereti, de azt mondják hogy ez nagyon egészséges.

Az urban kiz annak köszönhető, hogy az alap zouk ritmust nem népi afrikai zenékkel kezdték el keverni, modern, könnyebb, eladhatóbb műfajokkal: doubstep, R&B. Ezekkel óriási bázist lehet elérni. Szimfonikus zenék, filmzenék feldolgozásával is ugyanezt lehet elérni, pl: Cirus Raskilz: Intouchable filmzene feldolgozása még egy igényesebb munka, de például a C.C.Ron – Arrival of kizomba munkája (Cinematic Orchestra) már csak fércmunka volt. Az eredeti zenére egy egyszerű zouk ritmust tettek alá és mindenki őrülten táncolt rá, amit csak tudott.”

Hogyan változott a szemléleted, amióta elkezdtél tanítani? Hogyan gondolkodsz a tanításról?

“Amikor elkezdtünk tanítani, akkor az elég kezdetleges volt. Természetesen változott a szemléletem, ha visszaemlékszem, hogy ugyanazokat az elemeket hogyan tanítottuk 2011 májusában és utána 2 évvel később hogyan táncoltuk és tanítottuk, az ég és föld. Három dolog formálta a technikánkat és oktatási stílusunkat.

Az egyik dolog, hogy az első évben nagyon sok visszajelzést kaptunk a saját tanítványainktól, nagyon sokat beszélgettünk velük. A második dolog, hogy megmaradtak a fesztiválokra járások, mentünk külföldre ws-ra tanulni, egyre többet tanultunk fesztiválokon és magánórákon. A harmadik dolog, ami tovább formálta a szemléletünket, hogy 2013 körül elkezdtek minket hívni külföldre oktatni (BIKE, LIKE, KIFE, Pozsony, Bécs, Zágráb, Graz). Ezek során is nagyon sokat fejlődtünk mind oktatásban és tánctechnikában.

Új-Zélandon muszáj másképpen tanítani, mert itt nem működik az a rendszer, amit ott a KCH vitt, az a fajta moduláris rendszer. Az emberek másképpen viszonyulnak a tánchoz, és nem hajlandóak elkötelezni magukat még 4 egymást követő alkalomra sem. Technikai szempontból is máshogy kell tanítani, sokszor még inkább le kell bontani a lépéseket kisebb mozdulatokra.

Mindig lesz aki újítani akar, vagy mást akar, és ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, ahhoz, hogy a piacon maradjon, ahhoz belekever más technikákat vagy stílusokat. Úgy tud újat mutatni, ha behúz valami újat máshonnan. Ha több tanár jelenik meg mint a  felvevő piac, akkor ki kell tűnnöd a tömegből, csak az a kérdés, hogy hülyeséggel vagy értelmes dologgal tűnsz ki. Az emberek általában a könnyebbik utat választják, és valami hülyeséggel rukkolnak elő, amit eladnak valami okosságnak.

Sajnos általában az emberek 3 hónap alatt akarnak megtanulni úgy táncolni, mint a több mint 10 év táncos múlttal rendelkező Albír Rojas. Három hónap múlva fogja megkérdezni, hogy ő mikor fog úgy táncolni, mint Albír a videón. Amikor valaki eldönti, hogy ebbe az irányba megy, az csak akkor fog a piacon megmaradni, ha kielégíti a piaci igényeket. A kérdés az, hogy az ember mohóságát ki akarod-e elégíteni. Az a kérdés, hogy kielégíted-e azt az igényt, hogy 3 hónap alatt akar megtanulni úgy táncolni, mint Albír, és hogy ezt elhiteted-e vele, hogy erre képes, miközben olyat mutogatsz neki, amit nem tud még megfelelően megvalósítani. Nem tudja jól megcsinálni, de ő elhiszi magáról, hogy ő erre képes, mert lemásolta, amit videón látott.

Amikor mi elkezdtünk tanítani, a kizomba nem volt ilyen népszerű, nem volt ilyen sok videó, és az emberek nem is akarták ezt megtanulni 3 hónap alatt. Tudták, hogy ehhez idő kell. Manapság az emberek semmire nem akarnak időt szánni. A világ egyre inkább gyorsul és egyre inkább felszínesebbé válik, ez megjelenik mindenhol. Amikor már ilyen iszonyatos tömegeket kell kiszolgálni egyre több az ember aki türelmetlenebb lesz. Minél nagyobb a tömeg, annál annál több aki felszínes, aki csak virítani akar.

Amikor valaki elkezd tanítani, biztosan hoznia kell egy olyan döntést, hogy tanítani, oktatni, edukálni akar, vagy piaci igényeket kielégíteni. Ekkor már pusztán szórakoztatásról beszélünk.

Ha azt választja hogy okítás-nevelés, ott biztosan lesznek olyan időszakok, amikor anyagilag veszteséges lesz vagy nem lesz olyan népszerű. Amikor edukációról van szó, akkor az oktató képviseli az értéket, és ezt az értékrendet adja át, szemléletet formál.

 

Ha a piaci igények kielégítéséről szól, akkor a diák (nevezzük inkább ügyfélnek ebben az esetben) diktál és ő mondja meg mi az igény (számára az érték). Ebben az esetben az oktató nem képvisel értéket, az érték a piaci igény lesz. Kiszolgálja az igényeket és eladja a tudását. Nagyon híján van benne a rendszerezettség, flexibilissé válik és a piac diktál. Ezt a  döntést minden instruktornak, oktatónak meg kell hoznia, hogy melyik irányba menjen.”

 

Van-e a táncban példaképed?

Ez nem változott. Mivel már 2 éve nem élek Európában és nem veszek órákat, így csak a videók alapján tudok tájékozódni, de azt meg tudom megmondani, ki hogyan oktat.

Egyik példaképem az Afrolatin Connection. Albir szintén, de nem a stílusa miatt, amit képvisel, hanem a zeneiség szempontjából példakép, mert nagyon igényes arra, hogy zenére táncoljon. Petchu nagy példakép, egyrészt azért mert mutassanak még egy afrikai embert Európában, aki nagyon közel van a kulturális gyökereihez és ennyi éven keresztül ott van ha fúj ha esik, akkor is tartja az értékrendjét. Másrészt mutassanak még  egy embert akinek a világ három különböző pontján van működő tánc társulata. A Kilandukilu Portugáliában, Angolában és Braziliában is aktív csoport.

Manuel Kanza egy újabb példakép, aki egy fiatal feltörekvő táncos és koreográfus afrohouse és kuduro stílusokban. Amit ő képvisel mind táncban, technikában és oktatásban, az kiemelkedő. Rengeteg videója van, amelyek oktatási anyag-szerűek és persze vannak show-jellegű videói is. Ő tudást akar átadni és emögött olyan valós érték van amit ritkán lát az ember a mai világban.

Mit üzennél a hazai és az újonnan kezdő kizombásoknak?

Akik itt vannak, Magyarországon, azok nem tudják, hogy milyen jó dolguk van Európában. Nem érzik mennyire sok lehetőségük van ezt a táncot tanulni. Viszonylag  elérhető távolságban vannak ezek a lehetőségek. 2 év távlatában egy másik földrészen én nem tudom azt választani amit szeretnék, mert nincsen rá lehetőségem és amit szeretnék az nincs elérhető távolságban. Ezt az ember addig nem tanulja meg, amíg el nem veszíti. Tehát aki itt van Magyarországon annak van választási lehetősége, hogy kitől és mit akar tanulni. Megvan az elérhető távolságban levő lehetőség.

Aki választás előtt áll, hogy kitől mit szeretne tanulni, az gondolkodjon el azon hogy egy youtube videón egy szám miért jelent értéket. Nem biztos hogy attól lesz értékes,  mert sokan megnézték. Amikor beírod a keresőbe, hogy kizomba, akkor azt fogja megtalálni, amire sokan “klikkelnek”, de egyáltalán nem biztos, hogy azt fogja megtalálni, amit valóban keresel. Sokan esznek McDonalds hamburgert és krumplit, pedig mindenki tudja, hogy  nem egészséges és nem jó. Olcsó, könnyen elérhető kaja, nagyon népszerű, sok reklámmal. Mégis mindenki tudja, hogy nem tesz jót magának, ha azt eszi hosszú távon, nem?

Kategóriák
Interjú

Amikor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány… avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 2.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

 

Mikor és hogyan  találkoztál a kizombával?

“A műfajjal, a zenével már 2008 környékén találkoztam egy véletlen folytán. Akkor egy salsa fellépő csapatnak voltam a tagja, a Ladányi Zoli vezette Punto Cubanonak, akiknek lehetősége volt fellépni egy színházi show-ban profi táncosokkal együtt. Volt egy táncos pár, akik rumbát táncoltak, egy nagyon érdekes zenére, ami mindenkinek tetszett és engem különösen megfogott. Bonga Kwenda szám volt és a neten kezdtem el utánanézni ki is ez az úriember. A wikipedián találtam róla információt, hogy angolai énekes, előadó és a zenéje angolai folklór zenékből táplálkozik. Aztán elkezdtem a kizomba és semba műfajokra keresni, de akkor még az internet nem adott ennyi találatot, mint ma, elvétve volt némi információ. Abban az időben összesen két fesztivál volt az évben (Africa dancar és a Warsaw Kizomba Festival).

Az Africa dancar korábban egy rendes fesztivál volt, aminek a keretében volt verseny is Lisszabonban, ahová zenészeket, énekeseket, előadókat hívtak és volt táncverseny is, Európa döntő. A selejtezőket már lefolytatták a nagyobb városokban és oda már csak a legjobbakat küldték el, ahol a nagy megmérettetés volt. Lengyelországban nagyon régóta jelen van a kizomba, de onnan nem igazán jutott tovább más európai országokba.

Az első videó, amit megláttam az egy Kwenda Lima videó volt. Ez nekem nagyon tetszett és szétnéztem Magyarországon, hogy kitől lehetne ezt megtanulni, de akkor nem találtam senkit és nem is tudták, hogy mi ez, ezért egy picit jegelve lett a téma. Csak zenéket hallgattam, amit az internetről el lehetett érni, különböző blogokon, amit az ember fellelhetett, ezekkel mérgeztem magam.

A kizombát nagyon hasonlatosnak találtam a tangóhoz, ezért elkezdtünk Vercsivel argentin tangót tanulni Glotz Marcsinál, mert azt gondoltam, hogy ez hasznos lehet vagy lesz a kizombához, meg egyébként is tetszett az argentin tangó. Gyakorlás közben a kizombát is próbáltuk Vercsivel, de nem értettem semmit, hogy miért úgy történnek a lépések ahogy, egyszer jobbra egyszer balra, de semmi konzisztenciát nem láttam benne, tehát egy szenvedés volt ez a videóról való másolás.”

 

Mikor mentél el először kizomba fesztiválra?

“Telt-múlt az idő, és egyre érett bennem a gondolat, hogy el kell menni erre az Africa Dancarra, mert így lehet testközelből meglátni vagy megtanulni ezt a táncot. 2010-ben mentem el tök egyedül az Africa Dancarra. Ott találkoztam az oktatókkal mint például, Petchu, Afro Latin Connection, Avelino Chantre és José N’dongala. Abban az évben kezdődött el Albir Rojas és Sara Lopez pályafutása, akkor lettek 2. helyezettek a döntőn, ez indította el őket a nemzetközi porondon. Tehát az Africa Dancar előtt már volt egy pár órás argentin tangó tapasztalatom, ami nem sok, mondhatni semmi, de valamennyi volt. A közeltartással nem volt gondom, mert alapjában véve én ebbe bele se gondoltam, hogy ebből baj lehet. Előtte egy hónapig voltam tangó órákon, ott is testvezetés van és alapvető a közeltartás, jóval közelebbi, mint a salsanál.

Az Africa Dancaron elmentem az összes lehetséges kezdő és középhaladó órára. Mivel semmilyen tapasztalatom nem volt a kizombában, a haladókat helyből átugrottam, mert teljesen felesleges lett volna.

A “kizomba élmény”, az már az első napon megfogott, mert annak ellenére, hogy zéró tapasztalattal mentem oda, hiába tudtam salsázni – mert akkor már 4 éve salsáztam – nem számított semmit, a kizomba teljesen más. Az órákon párcserék voltak és voltak ott olyan afrikai nők, akik úgy táncoltak velem, hogy át tudták adni ezt az érzést. Azt se tudták, hogy én ki vagyok, én azt se tudtam, hogy ők kicsodák, csak egy hitvány órán, egyetlen egy kizomba órán összekerültünk és mégis átadták azt az érzést, hogy közel engedtek magukhoz, engem egy vadidegen embert. Olyan közel engedtek magukhoz, olyan szeretettel öleltek át mintha már évek óta ismernénk egymást vagy nagyon régóta táncolnánk együtt. Akkor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány, de tényleg, ezt a fajta érzést, amikor az ember ezt leges-legelőször átéli, azt nem felejti el, soha. Az olyan “hú” vagy “aha” érzés, akkor jön rá az ember, hogy ha ők meg tudják csinálni, akkor én is képes vagyok rá, és lehet, hogy másnak is át kellene adni, vagy meg kellene mutatni.

Volt egy szombat esti buli, nahát én ott semmit nem mertem csinálni, nem mertem felkérni egyetlen egy lányt sem. Kivéve egyet, akivel párban voltunk az egyik órán és összefutottunk a buliban, vele táncoltam, ami szerintem borzasztó volt. Aztán utána egész este ültem a sarokban és csak néztem az embereket. Ez volt az első kizomba bulim a Barrióban, Lisszabonban. Ültem és csak néztem ki a fejemből és próbáltam tanulni vagy csak csodáltam az embereket, majd fejet hajtva éjjel fél 2-kor hazamentem a buliból. Vasárnap még elmentem órákra, aztán hazajöttem, és megpróbáltam megmutatni Vercsinek mindazt, amit kint tapasztaltam.”

 

Hogyan szervezted meg az első kizomba workshopot Magyarországon?

“Miután hazajöttem az Africa Dancar-ról, én csak Vercsinek akartam megmutatni, amit kint tanultam, megtapasztaltam. Utána is folyamatosan jártunk tangó órára, minden órára együtt készültünk miközben próbáltuk gyakorolni a kizombát is. Próbálkoztam megmutatni Vercsinek, hogy mi az a kizomba, elég béna volt a próbálkozás, de azért mutatott rá hajlandóságot, vagy  legalábbis nem mondott nemet és hagyta, hogy megpróbáljam neki átadni ezeket a dolgokat. Ha Vercsit megkérdeznéd, elmondaná hogy ő ezt utálta az elején, nem értette, nem érezte egyáltalán. Nem zárkózott el, de nem volt olyan érzése, hogy “hú de nagyon kell”.  

Tehát itt még nem akartam tanítani és valószínű Vercsinek sem tudtam átadni azt az érzést, mert még magammal sem voltam tisztában.  Neki még sokáig nem jött le ez a kizomba élmény, vagy ez a tánc. Valahogy olyan lehettem, mint az őzgida, aki éppen megszületik és botladozik, valahogy így született meg bennem a tánc iránti vágy.

Aztán elmentem még más fesztiválokra, 2010-ben (Lengyelország, aztán az első LIKE fesztivál). Tanultam új dolgokat, hoztam a videókat, de nem csak a videó volt a lényeg, hanem amit megtanultam, amit megtanítanak az a fontos, a videó csak arra jó, hogy felelevenítsd, amit megtanultál.

Az első LIKE fesztivál után kezdett bennem megfogalmazódni, nem az oktatás gondolata, hanem egy workshop gondolata, hogy szeretném megmutatni Magyarországon nagyobb tömegeknek, hogy mi az a kizomba. Nem én szerettem volna megmutatni, hanem egy fesztivált vagy workshopot akartam szervezni. Volt egy listám azokról az oktatókról, akikről én úgy gondoltam, hogy képviselhetnék ezt és be is mutathatnák Magyarországon.

3 fesztivál után, már nagyjából arcról felismertek bizonyos oktatók, mert sokkal kisebb volt a kizomba közösség mint ma. Lábatlankodtam annyit az órákon, hogy ismertek és tudtam az elérhetőségüket az embereknek. Bekértem az ajánlatokat, hogy mennyi az annyi. Elkezdtem szervezni saját büdzséből. Soha nem szerveztem semmit korábban, nem volt benne tapasztalatom. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot az oktatókkal, borzasztó árak voltak, nagy mennyiségű pénzt kellett kockáztatni. Elkezdtem érdeklődni táncos körökben, hogy érdekelné-e őket egy ilyen fesztivál… de sajnos eléggé tartózkodó volt a reakció a témára. Mivel láttam a számokat (ennek a költség vonzatát) és láttam hogy mennyire tartózkodóak a táncosok, elvetettem ezt az ötletet. Úgy gondoltam ezt most mégis jegelni kellene, de az utolsó pillanatban jött Petchu válasza és küldött egy ajánlatot. Jóval olcsóbb volt, mint a többi oktató. Akkor fontolóra vettem az egészet és újra beszéltünk róla TZ-vel (Tóth Zoltán) és Vercsivel és valahogy átkattant a fejemben a dolog és akkor azt mondtam, hogy üsse kő nem érdekel, hogy mi lesz, megcsinálom. Ha elveszik a pénz akkor mindegy, nem érdekel, egyszer meg kell csinálni, lesz ami lesz és azt mondtam a Petchunak, hogy elfogadom az ajánlatát.

Szerveztem időpontot, helyszínt, szállást és végül is elkezdett beindulni a dolog, meghirdettük, csináltunk hozzá egy weboldalt, nyomtattunk flyereket, elkezdtük promótálni, leginkább salsás körökben. 2011 májusában volt az első Yes Kizomba fesztivál, akkor lett a brand kitalálva, ami TZ ötlete volt, én meg hozzátettem az összes többit. Az első Yes Kizomba jól sikerült, kb. 55-60 ember volt a workshopon. A szlovák Kimbombos társulatot (Mara Lukama fellépőcsapata) hívtuk meg és Petchuék is felléptek.”

Mikor fogalmazódott meg benned a tanítás gondolata? Kitől és hol tanultad meg a kizomba tanítását?

“2011 áprilisában sikerült rávennem Vercsit és TZ-t, hogy jöjjenek ki velem az Africa Dancarra, de mielőtt elmentünk volna, elkezdték pedzegetni, hogy ha meglesz a fesztivál utána az emberek szeretnék, ha lennének órák is. Akkor gondolkodtam el először a kizomba oktatásán. Úgy gondoltam, hogy egy év után valamennyire tudunk kizombázni, vagy legalábbis valami hasonlót csinálunk, de én tanítani még nem tudtam. Nem láttam benne a metodikát, nem tudtam, hogy hogyan lehetne tanítani. A workshopokon is csak azt láttam, hogy figura figura hátán. Írtam Petchunak, hogy segítsen, aki azt mondta, hogy “No problem” az Africa Dancar után neki van ideje és maradjak ott vele és megcsináljuk ezt az oktató kurzust.

Vercsiék visszajöttek Magyarországra az Africa Dancar után, én maradtam Petchunál. Nála is laktam, mert szerinte az a legjobb, ha látom, hogy milyen az angolai élet, az ottani értékrend, a vendégszeretet, ahogy hozzáállnak az emberekhez, az életvitelük. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszerettem a táncot.

Abban az időben Petchu másik testvére is nála lakott, aki ott akarta megvetni a lábát, mint angolai DJ. Minden nap volt valamilyen foglalkozás: elmélet vagy gyakorlat. Részt vettem a publikus óráin, ha nem volt órája akkor privát módon csak velem foglalkozott. Volt amikor csak zenét hallgattunk, megmutatta, hogy különböző zenékre hogyan táncolnak. Rettenetes sok zenét kaptam, közben Petchu elmesélte, hogy miről szólnak a dalok (persze nem csak portugálul énekelnek, hanem kimbundu nyelven is). Abban az időben egyáltalán nem tudtam portugálul, most már az írást nagyjából megértem. Kizomba és afro órái voltak, semba nem.

Abban az egy hétben olyan szinten képbe kerültem, hogy láttam ő hogyan építi fel a kizomba oktatását, alapelemeket, a kombinációkat és hogy hogyan tanítja meg ezeket. Megmutatta a mögötte levő kulturális hátteret. Petchu azt mondta, hogy ő megmutatja azt, amit ő tanít, de ez csak egy pici indulás, kiinduló pont. Nem akarta, hogy pontosan ugyanazt tanítsam amit ő, és én is biztos voltam bennem, hogy én ezt nem így akarom tanítani.”

 

Mikor és hogyan kezdtetek el tanítani?

“Miután visszajöttem Portugáliából 2011-ben, a Yes Kizomba workshopon hirdettük meg, hogy elindítjuk az első kurzusunkat Vercsivel. Sokan eljöttek az első kurzusra, salsások főleg, kb. 25-30 fő. Amikor láttuk, hogy megmaradnak az emberek, a 2. és a 3. órán is ott vannak, akkor nyáron, július-augusztus tájékán indítottuk a következő tanfolyamot. Elkezdődtek a kurzusok és nem volt más csak Nagy Tamás és Farkas Veronika. Egyre sokasodtak a kurzusok és mindig egy-egy újabb napon kezdődtek ezek a tanfolyamok. Lassan lefedtük a hetet, hogy minél több embernek tegyük lehetővé a tanulást, mert persze mindig volt valaki, akinek az a nap nem volt jó. Az órákra folyamatosan készültünk és folyamatosan formálódott bennünk is, hogy akkor mit hogyan tanítsunk. Folyamatosan jöttek a visszajelzések, és folyamatosan finomodott az oktatási rendszerünk. Minél több kurzusunk volt annál több tapasztalatunk volt abban, hogy hogyan tudjuk ezt jobban tanítani és átadni. Volt már korábban egy pár kurzusom salsából is, akiket Ladányi Zolitól kaptam. Voltak alkalomszerű oktatásaim is salsában. Verának viszont több oktatási tapasztalata volt mint nekem, salsa kurzusokból és rekreációs tanulmányaiból kifolyólag. Egy idő után külföldre is hívtak oktatni, az első meghívás Belgrádba szólt, az első BIKE fesztiválra, utána indult el a nagyobb volumenű oktatás külföldön is. Megkerestek, hogy szeretnék ha rendezvényeken és fesztiválokon is oktatnánk. Volt egynapos workshop velünk, pl. Grazban, de volt egész nagy fesztivál is pl.: az első és második KIFE, LIKE fesztivál Lisszabonban. Alkalomszerűen meghívtak pl.: Pozsonyba, Bécsbe, Zágrábba.”

Mikor és hogyan alakult meg a Kizomba Club Hungary?

“Kezdetben még csak egy kizomba.hu nevű weboldal létezett, ami olyan portálként működött, ahol kizombával kapcsolatos információk voltak megtalálhatóak. Kulturális dolgok, amik a tánccal együtt járnak és a tanfolyamaink. Az volt az új ötlet, hogy le kell választani a kulturális dolgokat az oktatásról, így a kizomba.hu megmaradt, mint információs portál és mellette létrehoztuk a Kizomba Club Hungary (KCH) csoportot 2012 szeptemberében, azokból akik a legrégebbi tanítványaink voltak. Olyan emberekből állt, akik elsőkként kezdték el tanulni tőlünk a kizombát Magyarországon. A KCH alapvetően Nagy Tamás és Farkas Veronikáról szólt akkoriban, akik a KCH-t képviselték. Egyre nagyobb nyomás volt rajtunk, nem tudtunk már több órát tartani. Nekem és Verának is megvolt a saját munkája és utána minden este mentünk tanítani. Egy idő után kezelhetetlenné vált a dolog, fizikailag lehetetlen volt több órát tartani. A KCH csapat segített nekünk. Beálltak a kezdő kurzusokon is és segítettek az embereknek, hogy átkeljenek a kezdeti rögös úton. Segítettek mutogatni, magyarázni a dolgokat. Vitték az adminisztrációs munkát, ötleteket adtak, hogyan lehet jobbá tenni az oktatást. Ezzel a csapattal kezdődött el egy több hónapos munka. Ennek során adtuk át Vercsivel azt a több éves tapasztalatot, amit addig összeszedtünk a kizomba oktatásában és táncolásában. Egyfajta oktatóképzés volt ez, hogy ők is be tudjanak szállni a tanfolyamokba, mert mi már Vercsivel nem bírtuk. A KCH előtt, TZ kezdett el tanítani Mező Timivel, a KCH többi tagjai olyan 2012-2013 körül kezdtek el órákat adni.

Ahogy egyre népszerűbb lett a műfaj, 2012-ben más tanárok is megjelentek a oktatási színtéren. Ezen oktatók közül egyedül Baráth Karesz, László Julcsi, Sipos Edit (Borza Verocs is egy részben) és Botond voltak a mi tanítványaink, mi foglalkoztunk az ő képzésükkel. Salsa vagy más tánciskolás oktatók is elkezdtek kizombát tanítani, ők a maguk uraik voltak, nem tudom, hogy ők honnan szerezték a tudásukat.

Számomra nem az volt a lényeg, nem az volt a cél, hogy a tanársegédeim úgy táncoljanak, ahogy én, annak nincs teteje, hogy engem másoljanak. A cél az volt, hogy elsajátítsák a metodikát, ha stílusban és a technikában vannak kisebb eltérések, az nekem sosem volt probléma. Valakinek az egyénisége mindig megmutatkozik a táncban, és ez nem baj, nem szabad elnyírni vagy visszafojtani. Én nem másolatokat akarok látni, én nem magamba vagyok szerelmes, hanem az út, a csapásirány meglegyen, hogy ebben vannak vargabetűk az nem baj, de ugyanabban a mederben menjünk, egy irányba, ez a lényeg.”

Mikor kezdődtek el a bulik?

“Eleinte a salsa bulikban kértük a DJ-ket, hogy játszanak kizombát, így egy este volt kb. 3 szám. Ilyen események voltak pl.: Gera – Szilvuplé, Adalberto – Mozaik. Azt gondoltuk, hogy ez így nem lesz jó, mert nem tudnak gyakorolni az emberek. Egy idő után nem fognak fejlődni a diákjaink, ha nincs lehetőségük gyakorolni és kitaláltuk, hogy legyen Practica (tangóhoz hasonlóan). Kibéreltünk egy termet, először a Magnet házban 2011-ben és 3 órán keresztül egyszerű listáról ment a zene és a gyakorlás. Azzal egészítettük ki, hogy a Practican lehetett kérdezni tőlünk, segítettünk. Megszerveztük, hogy lehessen hozni enni-inni valót, hogy ne haljunk éhen, így egy picit házibuli jellegű lett a dolog. Aztán nagyjából 2-3 havonta szerveztünk Practicat.

Később akkorára nőtt a közösség, hogy könyörögtek az emberek, hogy tegyenek be több kizombát a salsa bulikban és elérték azt, hogy a salsa buli előtt egy órán át kizomba volt 21:00-től 22:00-ig majd 22:00-től rendes salsa buli egy-két kizombával. Aztán már komplett kizomba blokkok voltak a buliban, de ez a megoldás elég tiszavirág életű volt. Elkezdődött a panaszkodás, hogy miért van ilyen sok kizomba, de ha meg visszavették akkor meg a kizombások kezdtek el panaszkodni, hogy a kizomba is meg lett hirdetve a buliban, ezért jöttek el.

Elkezdődött szépen lassan, hogy külön terembe tették a kizombát. Elsők között volt a Capital salsás buli az Eötvös 10-ben, lent a pincében. Később a Colombus hajós salsás buliban, lent a tat részben egy pici helyiségben volt külön kizomba terem.

Azokban az időkben jelent meg Jeszenszky Attila, mint az első kizomba DJ. Attila a 2. vagy a 3. kurzuson már ott volt, mint tanítvány. Magától találta ki, hogy szeretne DJ-zni, foglalkozni a zenével. Az egyik óra után odajött hozzám és mondta, hogy régebben foglalkozott a DJ-skedéssel és van valamilyen szintű felszerelése, nagyon tetszik neki ez a zene és mit szólnék hozzá, ha ő kizomba zenét kezdene játszani. Kért tőlem zenéket és kérte, hogy mutassak neki olyan forrásokat, ahol ő is tud keresni. Így már volt külön kizomba DJ, aki erre dedikálta a saját idejét és tudását. Itt érett be igazán a kizomba téma, volt már akkora közönsége ennek a kizombának, volt rá igény, voltak órák, volt már rá egy külön DJ, voltak külön bulik és már megvolt az a kritikus tömeg, ami fenntartotta a rendszert.”

 

Szerző: Bata Kinga

Kategóriák
Beszámoló Fesztivál

Beszámoló – All Stars Fesztivál Budapest – 2016

A főszervezők, azaz Pálmai Viola és Balito G. Balázs alaposan kitettek magukért a 2016-os All Stars Festival megrendezésével. Új helyszínt vezettek be a fesztivál számára, a Stefánia palotát, több mint 50 (19 bachata, 15 kizomba/urban kiz, 14 salsa, 6 zouk) hazai és nemzetközi oktató párost vagy szóló tanárt hívtak meg, akik közül volt, aki először járt Magyarországon. A bulikban több mint 20 (5 bachata, 7 kizomba, semba/urban kiz, 6 vonalas salsa, 4 kubai salsa és reggaeton, 2 zouk) szintén hazai és külföldi Dj szolgáltatta a zenét. Nemzetközileg elismert bachata koreográfia és improvizációs valamint amatőr bachata versenyt tartottak. Követve a nemzetközi trendeket, a workshop-ok alatt kizomba és bachata social room-ot működtettek. Pénteken és szombaton több, mint 10 fellépő páros vagy csapat szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Hétfőn pedig városnézés és hajókirándulás nyújtott lehetőséget a fesztivál levezetéséhez.

Az All Stars Festival október 27-én csütörtökön egy prepartival indult a Remix Dance Club-ban. A buli előtt az Urban Kiz kedvelőit Miguel Escuerdo és Juhász Éva (Evedance) melegítette be egy urban kiz workshoppal. A buli két teremre volt meghirdetve, végül azonban egy teremben folytatódott, ☊ DJ Dennissel (UK) és ☊ DJ Juliussal (Holland) SALSA, BACHATA, KIZOMBA és URBAN KIZ zenékkel vegyesen. Ez talán a kizombásokat zavarta legjobban, de a mulatság és a lelkesedés ettől függetlenül hajnalig kitartott.

 

A legtöbb külföldi táncos pénteken érkezett meg, így másnap indult igazán a fesztivál, méghozzá nem is akárhogyan, egy kubai ritmusokat játszó zenekar, a CUBA RITMO élő koncertjével és 9 workshoppal a Dürer Kertben. A nagy teremben folytatódott a koncert és zouk, bachata és kubai salsa fellépéseket nézhettek meg a táncosok. A “white party” pedig már valóban 4 teremben zajlott, a táncok, mozdulatok helyigényének és a táncosok számának megfelelően a KUBAI SALSA a nagyteremben, a BACHATA a közepes teremben, a KIZOMBA a büfé zóna részben az előtérben kapott helyet, míg a VONALAS SALSA a kisteremben.

A fesztivál óriási fejlődési lehetőség volt a táncosoknak, ugyanis a fesztiválozók szombaton és vasárnap kora reggeltől estig 8 teremben párhuzamosan összesen 77 workshop-on vehettek részt, mindeközben óriási népszerűségnek örvendett a harmadik helyszínen folyamatosan működő kizomba social room is. Talán egyetlen hátrány volt, hogy habár a helyszínek nem voltak olyan távol egymástól mégis kicsit nehézkes volt egyik helyszínről átmenni a másikra.

 

Az All Stars Festivalon már rendhagyóan a szombati napon kerül megrendezésre az elegáns és szexi gálaest. A szervezők úgy gondolták, hogy idén egy kissé komolyabb színházi gálaműsorrá alakítják az estet egy patinás helyszínen, a Stefánia Palota Színháztermében, ami külön jeggyel volt látogatható. A fesztiválozók egyik kedvenc programpontja ez a gála, hiszen szurkolhattak a bachata versenyeken a táncosokért és élvezhették a nemzetközi és magyar párok és csapatok show-it, bemutatóit. A csak bulizni vágyók mindeközben táncolhattak a partitermekben, két külön épületben, a BACHATA, a KUBAI SALSA és URBAN KIZ került a Stefánia Palotába, míg a VONALAS SALSA, a ZOUK és a KIZOMBA / SEMBA a Honvéd Kulturális Központba. Becsülendő, hogy a táncosok nyomására külön terembe került a kizomba / semba és egy másikba az urban kiz, hiszen mind zenében, mind táncban eltér egymástól. Azonban, a két terem teljes elszeparálása nem volt túl szerencsés, hiszen a kisebb népszerűségnek örvendő kizomba / semba “terembe” azok, akik érdeklődtek is volna iránta, vonakodva álltak neki átvenni a cipőjüket, felvenni a kabátjukat és átsétálni a másik épületbe. Ezt a másnapi állatmintás buliban már orvosolták.

Na de az  All Stars Festival nem áll meg 3 nap tanulás és bulizás után sem. Hétfő és kedd munkaszüneti nap volt, így mindenkinek könnyebb volt részt vennie a hétfői városnézésen, ahol elmélyülhettek az új barátságok. A hétfői Colombus Hajón zajló after party előtt ismét külföldi workshopokkal pörgették fel a népet, majd a három teremben zajló after buli kellemes lezárása volt ennek a hosszú fesztiválnak.

Több külföldi számolt be arról, hogy ez az egyik kedvenc fesztiválja, mert nagy a fejlődési lehetőség abban a táncban amit szeretnek, és mert számos újabb táncot lehet kipróbálni emellett. Van, aki pont azért szereti, mert így valamennyi általa táncolt táncot gyakorolhatja egy fesztivál keretén belül. Aki már nem bírta a workshopokat vagy csak egyszerűen élvezni akarta a táncot, a social room-ban tölthette a nappalokat.

All Stars Fesztivál 2017-ben is: https://www.facebook.com/events/350416331991964/

Szerző: Bata Kinga
Disclaimer: A cikk megírásában közreműködtek az All Stars Fesztivál szervezői is.

Kategóriák
Ahogy én látom...

Nagy Tánccipő választó

Mindig is érdekeltek a cipők és amióta táncolok a táncos cipők kérdése még inkább foglalkoztatott. Ezért kezdtem el kutakodni, milyen táncok esetében ki, milyen cipőt használ és miért. E cikk megírásához két korábban megjelent, remek cikk is ihletet adott, amelyek a megfelelő táncos cipő kiválasztásához adnak segítséget a táncosok számára: „Tánccipő kalauz nem csak kezdőknek…” címmel, A.J. szerző megjelöléssel (https://teszt.latinfo.hu/tanccipo_kalauz/) és „Passzol-e a cipőke, Pipőke?” Lulich Emese alias Mesmes tollából (https://zoukdiary.wordpress.com/2015/08/17/passzol-e-a-cipoke-pipoke/).

fejlec kep

„Egy jó táncos mindenféle cipőben tud táncolni”

Kíváncsi voltam, hogy ez az állítás mennyire állja meg a helyét kishazánkban, mennyire számít a táncosoknak a cipő, amiben táncolnak, mennyire igényesek a táncosok a cipőjükre, milyen szempontok alapján választanak táncos cipőt, ha már vásárlásra adják a fejüket, egyáltalán milyen összeget hajlandóak kiadni egy táncos cipőért, honnan vásárolnak táncos cipőket.

A kíváncsiságom kielégítésére írtam egy rövid kérdőívet, amit igyekeztem minél több táncoshoz eljuttatni, és ezúton is köszönöm Mindenkinek, aki szánt pár percet a kitöltésére.

A kérdőívet két hét alatt 177 táncos töltötte ki, ami egész jó aránynak tűnik a rendelkezésre álló idő függvényében. A kitöltők több mint 80 százaléka Budapestet jelölte meg lakóhelyéül, és ha Pest megyét is belevesszük, akkor elmondható, hogy a kitöltők majdnem 90 százaléka Budapest és annak vonzáskörzetében él. Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ebben a térségben él a legtöbb táncos, csupán azt, hogy ebben a régióban aktívabbak voltak a táncosok a kérdőív kitöltése tekintetében. Azonban tekintve ezen régió népességét jó eséllyel elmondható, hogy itt a legnagyobb az egy főre jutó táncosok aránya országosan, tánctípustól függetlenül.

A kérdőívet kitöltők között 3x annyi nő volt, mint férfi, ami persze csak azt mutatja, hogy a hölgyek szívesebben töltenek ki teszteket, főleg olyanokat, amik cipővel kapcsolatosak. Azonban azt gondolom ki lehet kicsit messzebb extrapolálni az eredményt a táncos világban uralkodó fiú és lány arányra, habár valószínű nem ennyire nagy a nemek száma közötti különbség, de az biztosan kijelenthető, hogy több hölgy jár el táncolni, mint férfi, itt is tánctípustól függetlenül. Ennek pontos okainak a felderítése szintén nagyon érdekes lenne, de talán erre majd egy másik cikk fog választ adni.

Nagy meglepetést nem fog okozni, hogy a kitöltők több mint 75 %-ának életkora 25 és 40 év közé esett, amin belül a nemek aránya természetesen maradt a fent említett 3:1. A legtöbben a 30-34 év közötti intervallumot jelölték meg életkoruknak.

Az, hogy a kérdőív kitöltő milyen táncot táncol, az számomra a kiértékelés szempontjából csak bizonyos kategóriák elkülönítésénél volt lényeges, és a kérdőív elsődleges kérdése nem is erre irányult, így a kérdőívben összevontam bizonyos, számomra egy „tánccsaládhoz” tartozó táncstílusokat. Ez alapján megállapítható, hogy a kérdőívet kitöltő táncosok 85 %-a salsa/son/merengue tánccsaládban képviselteti magát, 70 %-a bachatázik és csak 67 %-a táncolja a kizomba/tarraxa/semba táncstílusokat. A „salsa-család” eredménye nem meglepő, valójában is ez az arány lehet a táncosok körében, viszont a kérdőív eredményei alapján, ha nem is sokkal, de a bachata a lenyomta a kizombásokat, ami számomra érdekes volt. Ha ez nem is mutatja teljesen a pontos értékeket, azért az bizonyos, hogy ez a két tánckategória fej-fej mellett törekszik felfelé kivívni magának a népszerűséget a salsások mellett, legalábbis Budapesten.

A kérdőívet kitöltők átlagosan 3 táncnemben képviseltették magukat, ami általában a 3 legnépszerűbb kategória kombinációjából került ki, tehát a salsa-család, a bachata és a kizomba-család. A kérdőívet kitöltő táncosok kb. 20 %-a táncol 3-nál többféle táncstílust. Érdekességképpen el kell mondanom, hogy egy férfi táncos 8 táncot/tánc-családod jelölt be, ami már önmagában is igen szép teljesítmény és nálam már-már a lehetetlen kategóriát súrolja, tekintve, hogy ebben a kérdőívben ennél jóval több táncot jelenthet, de a tesztkitöltő még sejtelmesen beírt három pöttyöt az egyéb kategóriába jelezve számomra, hogy ettől még több táncot is tud, amit nem kíván megnevezni…

A salsások, kizombások és bachatások körében egyaránt makacsul tartja magát a fiú-lány arány a 3:1-hez, tehát minden harmadik lányra jut egy fiú és a statisztika alapján ugyanazt a koreloszlási képet adja valamennyi kategória.

966194_10151501991272886_1448021343_oJamba

Táncos avagy nem táncos cipő

A kérdőív első lényegi kérdése arra irányult, hogy használ-e az adott táncos külön tánccipőt a tánchoz és a kérdőív alapján a válaszadók legnagyobb része, 85 %-a válaszolta, hogy igen. A táncos cipőt használók 80%-a nő volt és a válaszadók 78 %-a 25 és 40 éves kor közötti, de legtöbben 30-34 évesek voltak.

A nők és férfiak fele-fele arányban indokolták meg, hogy miért nem használnak tánccipőt.

Az átlagosan 25-35 év közötti, tánccipőt nem használó, leginkább salsát és kizombát táncoló nők többsége azt írta, nem tudja megfizetni a tánccipőt és az utcai cipőik sokkal szebbek. Míg az átlagosan 30-40 év közötti, tánccipőt nem használó, leginkább salsát, bachatát és kizombát táncoló férfiak nem érzik szükségét, hiszen – véleményük szerint – az utcai cipőben is lehet táncolni és ráadásul sokkal kényelmesebb is, továbbá nem is nagyon szeretnek cipelni magukkal plusz súlyokat. Érdekes, hogy azoknál a nőknél, akik nem használnak tánccipőt, a kényelem és a cipekedés nem jelent meg szignifikánsan indokként. Egy férfi érvelt, hogy a férfi cipők jóval nehezebbek a női cipőknél, na de a férfiak alapesetben jóval erősebbek is a nőknél.

Egyéb indokként írták le a válaszadók – maradéktalanul 30-35 év közötti férfiak -, hogy a táncos cipők hamar szétmennek, nem annyira strapabíróak, nem lehet bennük hazasétálni, nem univerzálisak, az egyik válaszadó egyenesen azt írta, hogy életképtelen egy tánccipő minden másra. Na, de kérem, kérdem én, miért is akarjuk másra használni a tánccipőt, mint a táncra?! Miért nem járunk gumicsizmában minden nap, vagy strandpapucsban? A táncos cipők arra szolgálnak, hogy a tánc tevékenységét segítsék, nem pedig arra, hogy havat lapátoljunk benne.

Az pedig, hogy nem strapabíró, az elég nyilvánvaló. Egy valamirevaló táncos majdnem minden nap használja a tánccipőjét, ezek nem örök darabok, hanem “munkaeszközök”. Valamit valamiért elv alapján vékony bőr anyagból készülnek, így hamar el is kopnak, a csipke, a strassz, a gyöngy leesik róluk. Na, de ha megfordítjuk és a tánccipőket vastag gumitalppal készítenék, minden díszítés nélkül, akkor ugyan örök darab lenne, csak táncolni nem lehetne benne.

Egy férfi válaszadó egyenesen azt írta, hogy csak nem képzelem, hogy tánccipőt vesz, hiszen ő nem „meleg”. Nem tudom mennyire komolyan írta az illető, de még mindig ott tartunk, hogy a tánc az olyan „buzis” dolog, pláne egy tánccipő?! …Egy táncos férfi pontosan tudja, hogy táncolni mennyire „sármos” dolog és hogy a hölgyek mennyire odavannak egy jól táncoló férfiért, és még jobban odavannak egy jól öltözött férfiért, amibe persze a cipő is beletartozik. Ez olyan evolúciós dolog, mint hogy a páva tojók azokat a páva kakasokat részesítik előnyben, akik a legnagyobb és legszínesebb faroktollakkal rendelkeznek. A táncparketten is annak lesz előnye a többi férfival szemben, aki ad az öltözködésére, jó illatú, amellett, hogy jól táncol.

Egy férfi komolyan érvelt a kommandós és a Merrell típusú, vibram talpas cipők mellett, mondván, hogy szög- és olaj álló, “mindenhol helyt áll és ha kell brutális”. Ez is egy vélemény, bár nem tudom brutalitásra mikor van szükség a táncparketten.

Nem mellesleg, meg kell jegyezni, hogy azok, akik nem hoznak váltócipőt, behozzák a tánctérre az utcai sarat, kavicsokat, vizet, ami viszont a táncos cipőknek nagyon rosszat tesz, és csökkenti azok élettartamát, illetve pl. a kizombában egyes mozdulatoknál szoros kontakt van a táncpartnerek lábai között és közvetlenül is összekoszolhatják a nem táncos cipőt viselők a táncos cipőt viselők lábbelijét.

sd_heel

Kényelem mindenek felett

Na de lássuk, hogy azok, akiknek van tánccipőjük, milyen szempontok alapján válogattak. A válaszadók 90 %-a jelölte meg szempontnak a kényelmet, tehát úgy tűnik, hogy átlagosan ez az elsődleges szempont a cipő választásánál. „Ha már tánccipő, akkor szeretem, ha jól érzi magát benne a lábam”.

Ezután főleg a lányoknál a következő szempont a sarok mérete, attól függően persze, hogy az általuk táncolt tánc milyen sarkat kíván vagy enged meg. Ezután következett a táncos cipő külleme, mennyire nyeri el a táncos tetszését, ami mind a két nemnél megjelent. A lányoknál megjelent szempontként, hogy van-e rajta díszítés, csillog-e vagy különleges-e a mintája.

Ezután következett az, hogy mennyire stabil a cipő, mennyire tartja a lábat, és hogy a talpa hajlékony legyen. Csak egy hölgy jelölte be azt, hogy számára a merev talpú cipők jönnek be, pedig zouk-ot is táncol, amit azt gondoltam csak kifejezettem flexibilis talpú cipőben lehet.

Érdekes, hogy ha már az ember egyszer eldönti, hogy ő márpedig vesz táncos cipőt akkor a cipő ára sokadrangú szemponttá válik, csupán 40 %-ot ért el a kérdőív alapján.

Nagyon egyetértek egy hölggyel, aki kifejtette, hogy fontos számára, hogy ne lógjanak le a lábujjai elöl, ha nyitott a cipő vagy ha pántos akkor azok között ne kandikáljon ki a lábujj olyan helyen, ahol nem kellene.

Még egy nagyon fontos szempont, hogy megfelelő legyen a tapadása a cipő talpának, tapadjon ott, ahol kell (általában a sarkánál) és csússzon ott, ahol kell (általában a lábfej alatt). Egy úriember írta be és ezzel is nagyon egyet tudok érteni, hogy könnyű legyen a cipő.

Többen leírták a megjegyzésbe, hogy nem ugyanazt a cipőt használják a buliban és a próbákon. A próbán, gyakorlásra mehet a puhább, kényelmesebb, lestrapáltabb régebbi táncos cipő, míg a buliba a színesebb, csillogósabb, újabb, megkíméltebb cipőt veszik fel.

Tapasztalatom szerint a kizombában a külföldiek és főleg a fekete bőrűek a színes, feltűnő, esetleg állatbőrmintás cipőket választják. Ezzel a cipőválasztással fel lehet nagyítani a mozdulatokat, azzal hogy odairányítják az emberek tekintetét a lábukra. Nyilvánvalóan kellő magabiztosság kell egy színes feltűnő cipő viseléséhez, de azt gondolom, hogy fordítva is igaz lehet, egy ilyen cipő viselése magabiztossá tehet. :)

A magassarkú viseléséhez hozzátenném, hogy nagyon vigyázzunk másokra, a magassarkú komoly sérüléseket tud okozni és a férfiak figyelmét is felhívnám, hogy a nagyon hosszú orrú cipőikkel, ha megrúgják a lányok cipőből kilógó lábujjait az rendkívül fájdalmas lehet.

Vigyázzunk egymásra!

A büdzsé

Mi magyarok általánosságban elég kevés pénzből gazdálkodunk, és ez erősen rányomja a bélyegét arra, hogy mekkora árat fizetnénk ki egy tánccipőért. Általánosságban 10-20 000 Ft között költenek vagy költenének tánccipőre. A 30 000 Ft jelentheti a lélektani határt. Érdekes módon a 35-40 000 Ft árkategóriánál újra emelkedik a görbe, és még van, aki 50 000 Ft-nál is többet költene a tánccipőjére. Külföldön ettől jóval nagyobb összegeket is hajlandóak és képesek kifizetni egy tánccipőért.

Egy férfi írta, hogy sokáig normál utcai cipőben vagy sportcipőben táncolt, ezeket elég gyakran kellett cserélnie, végül rászánta a pénzt és azt írta ég és föld a két cipő, sokkal jobban bírja a lába ebben a cipőben a táncot.

montage

Kizomba cipő

A kérdőívben külön kérdést tettem fel a kizombások számára, ugyanis nagyon érdekelt, hogy más cipőket használnak-e a kizombához, és ha igen, akkor miben tér el a „normál latin” cipőtől.

A kizombások legtöbbje azt nyilatkozta, többnyire hölgyek, hogy ugyanolyan tánccipőt használnak a kizombához is, mint bármelyik másik tánchoz, amit táncolnak. A hölgyek fele jelezte, hogy akár még az átlagostól magasabb sarkút is visel a kizombázáshoz mint egyébként. Ez azért is lehet, ahogy írták többen, mert a kizombában számít a magasságkülönbség és a cipő sarkának méretével lehet csalni kicsit. Érdekes, hogy egy páran beírták, hogy a kizombához utcai cipőt viselnek, annak ellenére, hogy bejelölte, hogy van táncos cipője. Egy-két hölgy és férfi is beírta, hogy puhább talpú cipőt alkalmaz a kizombához.

A kizombához szerintem, ami igazán fontos az az, hogy csússzon a talpa a cipőnek. Lányoknál lehet ez extra magassarkú, lapos talpú, puha vagy kemény talpú is. A kizomba nem egy légies tánc, kicsit “tenyeres-talpas”, ahol a “talajból vesszük” a mozgás energiáját és számos csúsztatás van a táncban, főleg a sembában, ahol ez adja a trükkök lényegét. Egy hölgy megosztotta velem, hogy házilag csúszóssá teszi a cipőit, erre nagyon kíváncsi lennék, hogy csinálja.

Egy hölgy megjegyzését szó szerint idézem, mert annyira kiforrott a véleménye ebben a témában:

“…Kizombához inkább tűsarkút választok, felvezető pántos, illetve hagyományos keresztpántosat. Részemről az egyszerűbb néha szebb. Fontos a sarok íve, hiszen ha nem a megfelelő ívben ível a talp alá, rövidebb idő alatt kényelmetlenné válik. Az egyszínű max. 2 színű darabokat részesítem előnyben kihasználtság miatt. Fontos és figyelem a belső talp párnázottságát is, hiszen ez is hozzátesz a lábaink kényelméhez. A felsőrész anyaga is szempont: szatén, glitter, lakk vagy matt felületű. ….. Imádom a színes cipőket, így aztán első helyen talán a szín szerepel, aztán sarok magasság, sarok formája, orrkivágás és végül milyen kényelmes, ó és a csat is fontos. Ha minden együtt áll, akár a csillagok és szerelem első látásra, akkor lehet magammal alkudozni … vegyem, vagy ne vegyem? :-)”

Márkák, boltok

A legtöbben a neten rendelik meg a táncos cipőiket (ehhez kapsz lejjebb linkeket), vagy cipésszel készíttetik el, pl.: egy hölgy ajánlott egy  szegedi cipészt, Baktó cipő, aki igen jó áron egyedi, saját méret alapján készít tánccipőt (14 000 ft/cipő). Jó szívvel ajánlom a Salome Hussar cipőket (https://www.facebook.com/salome.hussar.danceshoes.tanccipok/?fref=ts), vehetsz kész cipőket is, főleg tangó cipőket, de készíttethetsz is, olyat amilyet csak szeretnél. Nekem is van egy egyszerű pezsgőszínű, ami rendkívül elegáns.

A kizombások írták, hogy ők a fesztiválokon vásárolnak cipőt, leginkább Alvarest. Érdekes, hogy van, aki csak az Alvares-re esküszik, de van aki kifejezetten azt írta, hogy neki nem vált be. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy nekem is több ilyen cipőm van és a zselés talp számomra olyan kényelmessé teszi, hogy akár 7-8 órát is simán kibírok benne. Tudom azonban, hogy sokan panaszkodnak arra, hogy szétmegy a csipkéje, egyszer láttam, hogy elvált a talpa a cipő felső részétől. Nekem a pántja szokott elszakadni, de Alvares készségesen megjavította eddig minden esetben.)

f3f470fc20bf59ccd6d7da33657268ea

Összegzésként szeretnék még egyszer köszönetet mondani Mindenkinek aki kitöltötte a tesztet, nagyon hasznos és érdekes volt számomra a véleményeiteket, javaslataitokat olvasni. Remélem egy kicsit azért én is segítettem nektek ezzel az összefoglalóval.

Én személy szerint mindenkit arra biztatnék, hogy a táncoláshoz válasszon egy külön cipőt, ha nem is táncos cipőt, de legalább olyat amit kifejezetten a tánchoz használ. Egyrészt, megtiszteljük egymást azzal, hogy nem visszük be az utcai port, sarat a tánctérre, amivel tönkretehetjük mások cipőjét, amire mondjuk sok pénzt költött. Másrészt, az hogy milyen cipőt használ valaki, alapvetően meghatározza mennyi ideig táncol az illető, nem csak aznap, hanem hogy hosszútávon mennyi ideig bírja a lába.

További sok táncot kívánok Mindenkinek!

Szerző: Bata Kinga

 

Az alábbi tánccipő márkákat ajánlottátok:

Alvares, Burju, Eckse, Salome Hussar, Ray Rose, Werner Kern, Dance Naturals, Bella, Sansha, Bleyer, Dance Shoes International, Jose Botta Dance Shoes, Celium, Volver Wendie (tangó).

 

Az alábbi tánccipő üzleteket javasoltátok:

Excellence Tánckellék (DunaPlaza)

Taylor tánckellékbolt (1074 Budapest VII. ker. Hársfa utca 5-7.)

Revoltade (Budapest, Ó utca 42.)

 

Ha neten szeretnél rendelni, az alábbi listából tudsz szemezgetni:

(Köszönöm szépen a lista egy részét Szabó Andinak, azóta kicsit kiegészítettem.)

 

http://www.taylorkellek.hu/index.php?o=T

http://excellencedance.hu/

http://tanccipo.ossztanc.hu/

http://revoltade.hu/

http://www.rummos.hu/

http://sporttanc.hu/

http://basicmovement.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=3

http://studio2000.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=42&Itemid=110

http://www.tanckellek.hu/

http://souldancereu.mindenkilapja.hu/

http://www.aceshoes.hu/

http://www.megyesicipo.com/index.php?option=com_zoom&Itemid=32&catid=2&PageNo=3

http://www.bleyer.hu/

http://danceshoesonline.com

http://www.ebay.com/

http://tanckellek.hu/

http://souldancereu.mindenkilapja.hu/html/22100121/render/kezdolap

www.lightinthebox.com

http://www.aliexpress.com

http://www.rayrose.com/ladies-latin

http://www.supadance.com/

http://www.bleyer.hu/

http://www.dancenaturals.it/

http://www.werner-kern.com/nueva-epoca.html

http://www.freedoflondon.com/

http://www.lightinthebox.com/hu/

Hasznos cikk, ami segít honnan vehetsz tangó cipőket:

http://endretango.com/hol-vegyek-argentin-tango-cipot-vasarlasi-kisokos/

(A ballare tánckellék bolt bezárt.)

 

Kategóriák
Események

Melyik kizomba fesztivált válasszam?!

Manapság már rengeteg kizomba fesztiválból lehet válogatni, minden hétvégére 2-3 fesztivál esik, de vajon melyikre érdemes elmenni? Hol lehet a legtöbbet táncolni? Hol lehet a legtöbbet tanulni, fejlődni? Milyen szempontokat érdemes figyelembe venni?

Először is a legfontosabb, hogy tájékozódj, nézz körül miből lehet válogatni, erre remek lehetőséget nyúlt például a “Kizomba festival with discount” Facebook oldal, ahol a jegyzetekben össze vannak szedve egész évre a külföldi fesztiválok linkekkel és promóterekkel. Ha szűkös költségvetésből gazdálkodsz, akkor érdemes mindent jó előre megtervezni, utánajárni mi mennyibe kerül, mennyibe kerül a pass, ki a promóter, mennyi a kedvezmény általa, mennyibe kerül a szállás, mennyibe kerül az utazás. Ebben is tudok segíteni, nem csak azoknál a fesztiváloknál, ahol promóter vagyok.

Kizomba festivals with discount

 

Fontos kérdés lehet, hogy kik mennek még a fesztiválra. Érdemes a barátaidat, táncos társaidat kikérdezni ki mit tervez, érdemes többen utazni nem csak azért mert úgy nagyobb buli, de azért is mert úgy biztonságosabb.

Az adott eseményt a legkönnyebben az oktatók és a DJ-k alapján tudod kiválasztani. Az oktatók meghatározzák a fesztivál “stílusát” és az órák minőségét. Tehát ebből tudsz következtetni arra, hogy az úgynevezett tradicionális kizomba vagy az új stílus, az úgynevezett urban kiz fog-e dominálni. A megadott DJ-kből a zene stílusára és a bulik minőségére tudsz következtetni. Talán a buliban a tánc révületében már nem is figyelsz oda a DJ munkájára, de hidd el, ha rossz a zeneválasztás és ha a DJ rosszul dolgozik, azt mindenki észreveszi, megtöri a flow-t, megtöri az élményt. Ehhez persze ismerni kell az oktatókat és a DJ-ket, ebben is szívesen állok rendelkezésre.

Fontos a fesztivál helyszíne, először is az ország, a város és maga a tánc helyszíne is. Én igyekszem úgy választani, olyan fesztivált, ahol még nem voltam. Én a kizomba miatt kezdtem el egyre többet utazni, és egyre inkább tetszett más kultúrák, más országok, más városok, új emberek megismerése. Számomra a helyszínnél az is fontos, hogy megismerjem egy kicsit az adott helyet, megnézzem a látványosságokat, beszélgessek helyiekkel. Az ilyen fesztiválok jó nyelvgyakorlási lehetőséget is nyújtanak, legalábbis társalgási szinten.

Én magam részéről mindig fontosnak tartottam, hogy full pass-t vegyek és bemenjek az órákra, fejlődjek. Az oktatók olyan dolgokat mondanak el, amik esszenciálisak az adott figura tekintetében. Haladóként is érdemes meghallgatni az alapgondolatokat, alap igazságokat, amik visszavezetnek az alap mozdulatokhoz, segítségükkel jobban megértheted a mozdulatok lényegét és újra élesítheted azokat a mozdulatokat, amiket talán már csak “elmismásolsz”.  A workshop-ok ihletet adhatnak, inspirálhatnak újabb mozdulatokra vagy régebbi mozdulatok felelevenítésére, továbbfejlesztésére, segítenek, hogy ne csak robot módjára ismételd a megszokott figura soraidat. Nem utolsó szempont, hogy így meg lehet ismerkedni a  táncpartnerekkel, akik talán este a buliban is felismernek majd.

 

Na és akkor lássuk azokat a fesztiválokat, amiket jó szívvel ajánlok mindenkinek, és én vagyok a hazai promóterük, tehát kedvezményesen tudom biztosítani a full pass-odat a fesztiválra:

Suave 2016

Először is a Suave Dance Festival Párizsban, február 18. és 22. között.

Ez egy óriási méretű fesztivál a sensual táncok szerelmeseinek, ugyanis ez a kizomba mellett bachata fesztivál is. Azonban én maradok a kizomba rész bemutatásánál. A kizomba részen a legnagyobb nevek tartanak órákat, mind a tradicionális, mind az új stílus vonalán, úgy mint a régi motorosok Morenasso & Anaïs (Párizs), Curtis (Párizs), aki jelenleg Albir régi párjával, Carola-val (Madrid) oktat. A tradicionális kizomba és semba már-már ikonikus alakjai, Mr Tecas & Miss Jo is oktatnak majd, akik jelenleg Párizsban élnek, de angolai származásúak.

Tart órát idén is Dilson (Angola), aki Tecas segítségét szokta igénybe venni, mert angolul még kevéssé tud, ami semmit nem von le az óráinak az értékéből. Jelen lesz Na Passada alias Railey (Hollandia), aki már járt nálunk a legutóbbi Budapest Kizomba Conness-en, táncpartnere egy szlovák származású lány, aki még annak idején Vitor Mendes afro fitness csapatában is táncolt. Na és még sokan mások, többek között a főszervező, Doumb is fog órát adni. Aki mégsem találna magának megfelelő workshopot, annak ez a fesztivál is nyújt lehetőséget táncolni a social roomban, ahol már feltűnnek a DJ-k. Itt is sok név ismerős lehet, a személyes kedvencem DJ Zay’x (Párizs), azért is érdemes meghallgatni a játékát, mert mixeket nem ad ki, ezért csak fesztiválokon, bulikban lehetsz fültanúja a művészetének.

Itt lesz még DJ Chad (Párizs), DJ Vasco (Párizs), DJ Leda (Párizs), DJ Snakes (Párizs) és még sokan mások. Ne tévesszen meg senkit, hogy valamennyi Dj Franciaországból való, ettől függetlenül természetesen két táncparkett lesz, de lényegesen nagyobb táncteret nyitnak az új stílus számára. A szokásos dolgok mellett ez a fesztivál lehetőséget nyújt az új táncos tehetségek számára, hogy megmutassák magukat; a fesztivál alatt külön fényképeket, portfóliót készítenek rólad, ha kéred; külön szolgáltatás a masszás, ami igen jól tud jönni egy hosszú táncos nap végén, még a buli előtt.

Kis ízelítő, hogy is néz ki egy fesztivál, ha esetleg még nem tapasztaltad meg:

Picante 2016

A következő a Picante fesztivál, Pozsonyban, április 15. és 18. között, ami valóban “ízesen fűszerezett” a fesztiválok sorában. Kis fesztivál inkább tradicionális kizombát kedvelők számára, a buliban is ez a “stílus” fog dominálni annál is inkább, mert csak egy tánctér lesz a kizomba számára. A kizomba, semba és tarraxa órák mellett részt lehet venni afrohous, kuduro órákon és bele lehet kóstolni a zouk világába is. A tanárok közül Jamba, Mara (a helyszín, a La Fiesta tulajdonosa), Teca és Adoré a tradicionális vonalat képviselik, míg Ruddy és Bassia az új stílust hozzák el a fesztiválra. A muzsikát DJ Carlos King, DJ Russelius, DJ Tó Costa biztosítják a kizomba vonalon, mind a hárman szélsőségesen ragaszkodnak a hagyományos kizomba zenékhez, DJ Zdeněk pedig a zouk teremben fog zenélni. A Picante fesztivál minden évben meghív egy híres kizomba előadót, idén a szombat este fénypontja KONDE lesz:

(Konde: Negra https://soundcloud.com/eduardo-costa-65/konde-negra-official-video)

LuxKiz2016

A Luxemburg International Kizomba Festivalt harmadik alkalommal rendezik meg Lululand-en, azaz Luxemburgban április 29. és május 2. között.

Szintén óriási méretű fesztivál a legnagyobb nevekkel: Albir & Sara, Curtis & Carola, Isabelle & Felicien, Moun & Marta, Eddy Vents & Lucia, Mandela and Lisa, Laurent & Adeline, Vitor Mendes & Ivona, Donald & Annika, a házigazda Aimé és még sokan mások.

Itt is több termes bulira kell számítani, kiváló Dj-kkel, úgy mint Dj Barata, Dj Chad, Dj Leda, Dj Pingusso, Dj Vasco és még sokan mások. A fesztivál a tavalyi hotel épületből a gyönyörű exkluzív Chapito nevű helyre költözött át. Napközben itt is lesz social room a gyakorlásra, kikapcsolódásra. Ha mész erre a fesztiválra már most küldd el a fényképedet a szervezőknek, és elkészítik a személyre szabott borítóképedet!

Toma-Toma2016

A következő fesztivál ismét egy kisebb fesztivál a közelünkben, Toma-Toma Pozsonyban július 7. és 11. között. Ez biztosan kihagyhatatlan!!! Ez a fesztivál talán mind stílusban mind méretben a középutat képviseli, igazi vegyes zeneiségű, közepes méretű fesztiválra számíthatunk.

Neves oktatók, úgy mint a legrégebbi kizomba oktatók AfroLatin Connection tagjai, sokunk kedvence Ricardo és Paula, Bruno és Catarina, de ott lesznek például, akiket már be se kell mutatni João és Giedre, Mandela és Lisa, Tony Pirata és Sophie Fox, Rico és Josy, Mirabella és Álvaro. Tó Costa biztosan tart elméleti órát a kizomba kialakulásáról, a zenéről.

Itt is kiváló DJ-k fogják szolgáltatni a talpalávalót a bulikban, úgy mint DJ DStylus, azaz David Flor, DJ Hugo Boss, DJ Rock, azaz Joao, DJ SupaMan azaz  Álvaro, DJ Tó Costa és nem utolsó sorban a magyarok egyik legjobb és legkedveltebb DJ-je, DJ Grabowszky, azaz Jeszenszky Attila.

Dutch kizomba festival 2016

Szeptember 9. és 12. között kerül megrendezésre a Dutch kizomba festival Hollandiában Heijenratherwe településen.

Ez a fesztivál még számomra ismeretlen, pedig már negyedik alkalommal rendezik meg. A meghívott oktatók például Eddy Vents (EN), Joao & Giedre (PT), Laurent & Adeline (FR), Aimé Beurt (LUX), Na Passada (NL) megadják a fesztivál kiváló színvonalát. DJ Ozy Shyne (FR) és DJ Vasco (FR) neve hallatán a bulik is nagyon jóknak ígérkeznek. Kíváncsi vagyok erre a fesztiválra, fedezzük fel együtt!

KizHug2016_Paulo and lanna

A sort egy kis hétvégi workshop zárja, az október 7. és 9. között megrendezésre kerülő KizHug workshop a Kizomba Vienna szervezésében Bécsben, ahol a meghívott oktatók Paulo és Lanna lesz, két kiváló táncos, akik a legnagyobbaknál tanultak, majd dolgoztak együtt Mastre Petchu-val és Vanessa-val. A bécsi rendezvények mindig kicsik, de annál tartalmasabbak. Minden alkalommal csupán egy táncos pár tart órákat, és csak az ő stílusukat tudják elsajátítani az odalátogatók, márpedig ha van kitől tanulni az, Paulo és Lanna! A szervező magyarok számára mindig extra kedvezményeket biztosít!

 

Számos kizomba fesztivál van még, aminek van hazai promótere, jó szívvel ajánlom még a madridi Feeling festival-t májusban, ehhez Kiss Katit kell keresni, a Mixtura és a LovKiz Brussels Festival esetében is Kati az illetékes. A trieszti KIFE esetében a magyar csapat vezetője Tarr Nikolette. A párizsi Paris Kizomba Congres hazai promótere Janovicz Emese. Amsterdam Kizomba festival magyar csapatot tavaly Görcs Geri vezette, a bécsi Vienna Salsa Congress-hez keresd Jeszenszky Attilát. Kis hazánknak is van nemzetközi kizomba fesztiválja a Budapest Kizomba Congress, promóterek a KCH, az IDance. Egyre népszerűbb az All Stars, ami egy vegyes kizomba, salsa, bachata, zouk fesztivál, itt is érdemes a KCH-t megkeresni. Az évet pedig a New Year’s Eve Budapest buli zárja, ahol a KizMe csapatot kell keresni.

Remélem lesz olyan fesztivál, ami megtetszik és részese leszel a magyar csapatnak!

Kívánom, hogy a kezdeti esetleges nehézségek ellenére ne add fel és próbálj megragadni minden lehetőséget a fejlődésre, gyakorlásra. Táncolni jó, a tánc felszabadít és megerősít. A kizomba lényege pedig maga a “kapcsolat”, kapcsolat másokkal, de leginkább önmagaddal.

Kívánom, hogy ne versenyezz másokkal, csak önmagaddal, ne akarj megfelelni senkinek csak saját magadnak!

 

A fejlődés útja (…) sosem egyenes, hanem hepehupás, kacskaringós, töredezett – és fontos felismernünk, hogy ez rendjén való. A folyamat maga az út, amit megteszünk.

(Anna Black)

 

Szerző: Bata Kinga

Kategóriák
Beszámoló

Beszámoló: FLAC fesztivál Budapest 2015

Minden fesztivál annyit ér, amennyit megélsz belőle és amennyit hazaviszel az élményekből, tapasztalatokból. Alább olvashatod az én szubjektív véleményemet, benyomásaimat a 2015. január 23-24-én megrendezésre került FLAC fesztiválról.

Kategóriák
Beszámoló

Bienvenue à Paris…

… avagy egy hét élményei a kizomba 2.0 fellegvárában…

 

Azt, hogy pontosan mikor is döntöttük el Andival, hogy megyünk Párizsba már nem tudom, arra viszont tisztán emlékszem, hogy mindketten éreztük azt, hogy Párizsban megváltozik az életünk. Kati is csatlakozott hozzánk, így három rendíthetetlen és elszánt csaj indult el 2014. november 19-én bevenni az úgynevezett “francia stílusú kizomba” fővárosát.

image16 image12 image01

 

Megoszlik a vélemény erről a “stílusról”, sokan még csak nem is tartják kizombának, hanem arról beszélnek, hogy egy új tánc születésének lehetünk tanúi. Igazuk lehet, hiszen teljesen más lépéstechnikát követel meg a táncosoktól. Na de abban mindenki egyetért, hogy lányként ezt is érdemes tudni. A lány számára a folyamatos figurázás igazi kihívás, sosem unalmas. Ez nem az a tánc, ahol elmerülhetsz és relaxálhatsz, ez inkább a folyamatos koncentrálásról szól, ami persze fárasztóbb is mint beleolvadni az ölelésbe, de felemelő érzés mikor valaki elvárásokat támaszt feléd és Te megfelelsz ezeknek az elvárásoknak. Imádtam látni, hogy a táncpartnerem “vizsgáztat” és mikor lekövetem a figurát, a partnerem elmosolyodik! Azt gondolom, mi hárman a magyar kizombások elismertségét erősítettük!

 

https://soundcloud.com/maiskizomba/elji-beatzkilla-feat-saaphy-nobody

 

image16A reptérről egy kedves francia fiú, Alexandre elvitt az első szálláshelyünkre, és egész héten pátyolgatott minket. Ezúton is köszönet neki, nagyon hálásak vagyunk. Alexszel még Budapesten a Barrióban találkoztam, mikor elkezdtem kizombázni, és már akkor azt a könnyelmű felajánlást tette, hogy bármikor, ha Párizsban járok szívesen vendégül lát. Talán maga sem hitte, hogy másfél év múlva jelentkezem behajtani rajta az ígéretét másodmagammal. Elvitt az első szálláshelyünkre, ami közel volt az Eiffel-toronyhoz, a Rue Cambronne-on egy nagyon pici lakás. Sajnos valami baj lehetett a fűtéssel, ezért az első este majd’ megfagytunk. Na de ez még a megérkezésünk után nem érdekelt különösebben. Rohantunk, hogy láthassuk Párizs jelképét, és hihetetlen sikoltozásba kezdtünk, mikor a ködben felfedeztük a csúcsát. Az Eiffel-torony minden kétséget kizáróan lélegzetelállító, mind a méretét, mind az általa kiváltott különleges érzést tekintve. Ránk esteledett, ahogy a Trocaderóra értünk, ahol a csajok felültek a körhintára, majd Alex jóvoltából mindannyian elmajszoltunk egy-egy nutellás crépe-et (palacsintaféle). A Trocaderon táncolhattam, ami akárhogyan is, de felejthetetlen emlék lesz.

Első este a Paris Kizomba Congress hivatalos elő-előbulijára mentünk a KHAO SUAY nevű helyre a Bastille-hoz közel. Valamiért elfelejtettek tőlünk belépőjegyet szedni, ezért “csak” a 4 euros ruhatárat fizettük ki. Azért a horribilis ruhatári díjat (2 euro a kabát és 2 euro a táska) kis mértékben kompenzálták a cuki ruhatárosfiú kacérkodó szavai és a kacsintás, amit még hozzátett a ruhatártól való távozásomkor. Aztán lesétáltunk a lépcsőn a “Barrio” méretű helyre, ahol olyan meleg volt, mint hajdan a Columbus hajó gyomrában, aki még emlékszik erre. Enah és Carolina buli előtti workshopjának végére értünk oda, amin már eleve rengeteg ember részt vett, aztán a workshop után még több ember özönlött le. Érdekes volt számomra, hogy amíg fesztiválokon már rengeteg ismerős arc mosolygott vissza rám, itt alig láttam olyat, akit ismerek. Teljesen más a fesztiválozók összetétele, ahhoz képest, amilyen fesztiválokon én voltam eddig. Azért ennek ellenére volt táncpartnerünk, nem panaszkodtunk. Ami még érdekes volt, hogy jóval sötétebb volt, mint amit bárhol eddig tapasztaltam. A táncok között a mentaszirupos vizet szürcsölgetve – mert ott az volt a menő – elmosolyodtam magamban, rádöbbenve mennyire szerencsés vagyok, hogy eljutottam oda, hálás vagyok Andinak és Katinak, hogy velük oszthattam meg ezt az élményt.

A fiúk legtöbbje udvarias és tisztelettudó volt, már az első mozdulatból tudtam, hogy jó lesz-e a tánc. Csupán két olyan fiú kért fel, akinek a csípője tolakodóan előrébb volt, mint ami nekem kényelmes lett volna, náluk még a szám felét sem vártam meg… azt gondoltam, hogy én fizettem ezért a fesztiválért és nem játszom “Teréz anyát”. A zenét a két híres francia DJ szolgáltatta, Ozy Shyne és Zay’X, hibátlan volt!

image09image10

Másnap viszonylag korán keltünk, már csak azért is, mert ugye, ahogy említettem nagyon hideg volt a szálláson. Éhesen nekivágtunk reggelit szerezni, kis kóválygás után a legközelebbi boulangerie-patisserie-ben (azaz pékség-cukrászda) ettünk isteni finom friss szendvicseket és én még megfejeltem egy Eclair ou Café-val. Majd egy kis metrózás után az Ile de la Cité-n, azaz Cité szigetén, a Szajna partján található hatalmas, gótikus stílusú templomot a Notre Dame-ot néztük meg. Engem teljesen lenyűgöztek a Notre Dame rózsaablakai, szerintem egyszerűen varázslatos, szeretném látni ezeket szikrázó napsütésben is. Aztán elkövettünk egy nagy hibát, beültünk a Notre Dame melletti kávézóba, mert ugye a kávé a reggelről kimaradt. A 7 euros kávé olyan rossz volt, hogy egyikőnk sem tudta elfogyasztani, ezen jól fel is húztuk magunkat. Katinak volt annyi vér a pucájában, hogy ezt kerek perec megmondta a felszolgálónak, aki amúgy franciásan biggyesztett egyet majd letette a számlát és úgy tett, mint aki nem érti. Épp akkor hívott Alex a tőle kapott telefonon és igyekeztem jó hangosan én is elpanaszolni mi történt velünk, csak hogy én is kiélhessen a kicsinyes bosszúmat. Jelentőségteljesen ledobtuk az asztalra  a centre kiszámolt pénzt majd sértődött arccal távoztunk. A Champs-Élysées-re siettünk, aminek az egyik végén Art de Triumph, avagy a Diadalív, a másik végén pedig a “Paris Eye” található. Alex-szel beültünk egy vendéglőbe, hogy igazi francia ízeket kóstoljunk. Hárman kacsát rendeltünk, Kati cassolette montagnarde-t választott, azaz egy francia rakott burgonyaszerű ételt.

image02

image08image15

Vacsi után újra készülődés, ami kicsit hosszabbra sikerült mint szerettük volna, szegény Alex már elunta az életét, míg ránk várt, és majdnem éjfél volt mire KHAO SUAY-hoz értünk. Hosszú sor fogadott és félő volt, hogy annak ellenére hogy van pass-unk, nem engednek be, mert olyan tömeg volt! Azt hiszem egy órát álltunk sorba, mire bejutottunk. Bent tömegnyomor, meleg és sötét volt, akár egy katlanban. A Sara ws-ről, ugye egyértelműen lemaradtunk.

A kellemesebb hőmérsékletű alvás után vidámabban indult a reggel, annál is inkább mert sütött a nap és elhatároztuk, biciklivel vesszük be a várost. Újabb friss péksütemények és sütik elfogyasztása után, a legközelebbi “párizsi Bubby”-hoz mentünk, ami egyébként egy sarokra volt az utcánkban. Egy fél órás tanakodás után sikerült is három cangát kiszabadítani és sikoltozva indultunk az Eiffel-torony felé, iszonyú boldog voltam. A Szajna partján majdnem minden méteren megálltunk selfiket készíteni, aztán át az Alexandre III. hídon, távolról láttuk a Hotel Des Invalides épületét, majd átmentünk a hídon, ahol a Grand Palais épülete fogadott. Tovább a Szajna másik oldalán, elhaladtunk a Jardin des Tuileries avagy Tüillériák kertje mellett, mert sajna bent nem lehetett bringázni, aztán a Luvre bejáratánál fotózkodtunk, majd az operáig jutottunk. Ott valahogyan elkavarodtunk a Kossuth tér keresése közben és mivel már ismét időszerű volt egy kávé, ezért nem kevés kutatás után sikerült mindhárom kerékpárt letenni és beültünk egy Starbucks-ba, csak hogy biztosan elkerüljük a csalódást.

image05

Siettünk haza, mert Alex már várt ránk, átszállított minket a következő szálláshelyünkre, a fesztivál helyszínéhez közel (10 Rue de Stalingrad, Drancy). Újabb készülődés, szegény Alex végképp elvesztette a türelmét, aznap este ugyanis különösen sokat készülődtünk, hogy megfelelő legyen a ruhánk a megadott dress code-hoz: International. Aztán trikolor masnikkal és szalagokkal felfegyverkezve érkeztünk a fesztivál helyszínére, a 4 euros ruhatári díjon már meg sem lepődtünk. Nem úgy a helyszínen… három terem, zsúfolásig emberrel, és olyan hőséggel ami valószínű a trópusokon lehet. Két teremben kizomba, egy új stílusú zene és egy retro rész, de mindkettőben váltottak egyszer az est folyamán, volt egy-egy fél óra a másik stílusból, szerintem kifejezetten szellőztetés céljából. A harmadik terem a salsának és a bachatának volt fenntartva és a büfé is ott volt, amit csak előre megváltott kártyákkal lehetett igénybe venni. Volt egy-két ventilátor, de semmit nem javított a termek szellőzésén, csak arra volt jó, hogy az ember meghűljön kicsit, hiszen a fiúk igyekeztek ott táncolni. Na meg amikor kikeveredtem két tánc között, a nyitott ajtók felé igyekeztem. Azért nagyon jó táncaim voltak, én rászoktam, hogy ránézek a táncpartneremre, amikor úgy adja a figura és mosolygok, nagyon élveztem, kifejezetten szórakoztatott. Aznap estére érkezett meg még egy magyar különítmény erősíteni a magyar csapatot. Éjféltől lehetett volna látni a show-kat, ha mondjuk egy színpadon táncoltak volna, de így gyakorlatilag semmit nem láttam, ezért visszamentem táncolni a másik terembe. A show-kat utólag megnéztem, valamennyi nagyon színvonalas volt, pl.: Felicien és Isabelle, Nkm Nat és Denis, Morenasso és Anais, Tony Pirata és Sophye Fox, Dilson és csapata, Enuel és Hakima, Afrolatin Connection, Mr Tecas és Miss Jo.  Aki igazán szemfüles volt az ELJI-t is láthatta és hallhatta aznap este. A buli kifulladásig tartott, Alex hamar hazament, mi magyar csajok természetesen a legvégéig maradtunk és Shuttle vitt haza a szállásunkra…


image00image04image00

 

 

 

 

 

 

 

Szombaton is korán kelés és irány a workshopok. Carlone neve ismerős lehet, igen Ő a KIFE szervezője Olaszországban. Jezzy óráját mindenképpen meg akartam nézni, mert az előző esti buli utolsó félóráját vele táncoltam és óriási élmény volt. Azonban a tanítása annál kevésbé, mivel nem figyelt arra, hogy megszervezze, hogyan álljanak az emberek, így gyakorlatilag aki a terem végeiben állt már nem látott semmit a figurából. Aztán ott ettünk a helyszínen, de ez volt a második legrosszabb döntésünk, ugyanis több mint egy órát vártam a hideg csirkecombra és a hal ízű sült krumplira, majd egy száraz sütivel szerettek volna kiengesztelni. Le is késtük a soron következő ws-t. Enuel és Hakima, majd Curtis órája ismét nagy élmény volt, lehetett gyakorolni a “kizomba 2.0” stílust. Majd az Afrolatin Connection órájával zártam a napot, hibátlan, jól szervezett és folyamatosan fenntartják a figyelmet. Kimerülten tértünk vissza a szállásunkra. Aztán már rutin és újra készülődés, ezúttal Alex nélkül, de nem eseménytelenül. Kati, a sminkcuccaihoz használt sebbenzint összekeverte a sminklemosójával, így az első ijedtség után egy fél óra biztosan azzal ment el, hogy megpróbáltunk Katiba lelket verni, hogy nem fog megvakulni. Az aznap esti dress code: “olyan ruci, amiben az anyukád sem engedne el”, na ezt azért megpróbáltuk a megfelelő szolidsággal kezelni. Ezen az estén annyian voltak a buliban, hogy gyakorlatilag alig lehetett megmozdulni, alig lehetett figurázni, és annyira meleg volt és fülledt a levegő, hogy gyakorlatilag 10 percnél nem lehetett többet bent tölteni, ki kellett jönni levegőzni. Végre elkaptam az afro house félórát a másik teremben, kicsit kiugráltam magam. Persze itt is végig kitartottunk, de nekem ezen az estén inkább relaxos táncaim voltak.

Másnap újra korán kelés, újra ws-ok. Itt már rettenetesen kimerültek voltunk, egymás után ittuk a kávét és az energia italt, hogy ébren maradjunk. Enah, Tecas, Dilson, Felicien órán voltam. Tecas a hagyományos kizomba, semba stílust képviseli és igyekszik olyan mozdulatokat vinni a táncába, aminek jelentése van, pl.: most a “gondolkodó ember” motívumát a “Pensador”-t jelenítette meg a táncban. Ugyan azt mondta, hogy ez a jelkép angolai, valójában a chokwe nevű törzs jelképe, amely Angolán kívül még más afrikai országokban is élt, így mára már ez a szimbólum egész Afrika jelképe lett. Dilson csak portugálul beszélt, azonban Tecas kijelentette, hogy ez nem is baj, hiszen ha valaki olyan nyelven beszél hozzád, amit nem értesz muszáj vagy figyelni, hogy a gesztikulációjából kitaláld mit szeretne mondani. Ebben azért van igazság. Felicien és Isabelle szokásos ritmizálásos figurával készült, de a táncosok több-kevesebb sikerrel követték le, ez mondjuk köszönhető volt annak is, hogy a terem csordultig megtelt emberrel.

 

https://soundcloud.com/maiskizomba/elji-beatzkilla-danca-kizomba-revolution

 

Este újra buli, dress code: pizsama. Ezen az estén kivételesen időben elkészültünk, és olyan korán értünk oda, hogy gyakorlatilag üresek voltak a termek. Azért jöttek aznap is szép számmal, de szerencsére közel sem volt olyan tömeg mint előtte való este, így ismét jókat táncoltam. Aznap este volt a Badoxa koncert, ami fergeteges volt, fülig ért a szám, pont a kedvenc számomra érkeztem meg: Zsáááááák, (Tas Maluca című szám) már kiabáltam is. Ezt a számot, azt hiszem, minden magyar kizombás ismeri. Ez volt az egyik kedvenc estém, végignyomtam az egy órás semba blokkot és nagyon boldog voltam, mert egy nagyon vicces táncpartnerem akadt, nagyon sokat nevettem, éreztem, hogy visszatér az életkedvem! Aztán salsáztam, majd egy fiúval úgy kizombáztunk, hogy ő folyton rám nézett, éreztem hogy nagyon figyel, én is függtem a tekintetén, vagyis inkább a szája volt a szemem magasságában ezért azt fixíroztam, erre kicsit megbiccentette a fejét, így összeért az orrunk, hangosan felnevettem. :)

image13

A végtelenségig kimerülten, de boldogan próbáltam álomba merülni Kati pakolászása mellett. Mire felébredtem Kati már sehol, értünk pedig jött Alex, hogy elvigyen a lakására a következő szálláshelyünkre Herblay-be. Alex egy iszonyú pici lakáskában lakik egy régi istállóépület padlástér részében. Első ránézésre elég ijesztő volt, de azért barátságos, Alex igazi művészlélek, a festményei és alkotásai a falakon, az asztalán rumli, a fürdőszoba ajtó meg csak akkor záródik be ha az ajtó is akarja, lelke van még a kilincsnek is. Együtt mentünk be a városba, hogy végre megnézzük a Szent Szív Bazilikát vagyis a Sacre Coeur-t, ami egy római katolikus templom a város legmagasabb pontján Montmarte-on, vagyis a Mártírok-hegyén. Aztán lesétáltunk a bazilika aljába, Andi időnként eltűnt egy-egy szimpatikus kis turista boltban, aztán átbattyogtunk a Moulain Rouge-hoz, ami sokkal kisebb, mint amire számítottam, de valóban olyan piros lámpás negyedben van, ahova egyedül nem mernék elmenni. Este Alex főzött nekünk vacsorát, nyitott egy remek francia vörösbort és igazi francia camambert és kék sajtokat csemegéztünk desszertként.

image03

Gyors készülődés, és irány a hivatalos after party egy hajón a Szajnán. Ismét szuper táncok, bár a zene itt már nekem nem tetszett annyira. Erre az estére szinte a tökélyre fejlesztettem a szemmel való felkérés művészetét, ami után széles mosollyal jöttek felkérni a fiúk. Természetesen, mint mindig, ma is a buli legvégéig maradtunk a házigazdánk legnagyobb sajnálatára, aki már órákkal előtte hazament volna legszívesebben, hiszen ő másnap dolgozott, korán felkelt. Mi későn keltünk, ez volt az az este amikor végre aludtunk 5 óra hosszát egy huzamban. Akkortájt próbáltunk reggelizni, amikor Alex visszajött ebédelni. Majd elindultunk Andival az utolsó párizsi utunkra és mivel az Eiffel-toronnyal kezdtünk ezért úgy gondoltuk méltó befejezés lesz, ha oda megyünk az utolsó napunkon is.  Hosszú sor állt, hogy felmehessen a csúcsra, mi is kb. egy órát álltunk sorba, mire a liftbe beszálltunk. Szétnéztünk az első szinten, majd a másodikon is, ahol csillogni kezdett a torony. Párizs éjszaka kivilágítva, csodálatos látvány. Azt gondoltam, szeretnék ott maradni örökre, és ahogy néztem a vasszerkezetet, éreztem, hogy helyre kattannak bennem az alkatrészek. Ahogy láttam elterülve a várost a lábunk alatt tudatosult bennem, hogy mennyi mindent nem láttunk még és nem tapasztaltunk még meg Párizs szépségeiből, kimaradt a Musée d’Orsay, Sainte-Chapelle, Bois de Boulogne, és az a felajánlott “igazi francia csók” is. Még egy utolsó crépe a “Vas Lady” aljában, majd rohanás, mert aznap mi készítettük a vacsit Alexnak. A boltban kolbász egyáltalán nincs, szalonna is igen halványka, de azért igazán szuper kis paprikás krumplit rittyentettünk, még jó, hogy paprikát vittünk Alexnak ajándékba.image06image14

Elérkezett az utolsó esti buli, a helyi buliban. Pici hely, alig 20 ember, három taxi táncos. A belépő, ha jól emlékszem 5 euro volt a ruhatárral együtt és az ital, úgy mint a hajón, ingyen volt. Ki voltak téve műanyag poharak, mint nálunk a Practikán, mindenki ráírhatta a nevét és az üdítők szabadon fogyaszthatóak voltak. Ez szerintem elég jó szokás! Alex szegény megint alig várta, hogy hazamenjünk, ő ugyanis másnap ismét dolgozott.

 

https://soundcloud.com/kizomba-zouk/jennifer-dias-reste-avec-moi

 

Másnap reggel, november 26. reggelén Andival összepakoltunk, Alex kivitt a vonatállomásra, megölelt és én sírtam, nem akartam, hogy vége legyen. A vonaton majd a buszon csendesen zötykölődtünk Andival a reptér felé. A repülő sajnos rendíthetetlenül vonszolt minket vissza a hétköznapokba. Budapesten a poggyászra várva még kicsit reménykedtem, hogy a csomagom valahol Párizsban ragadt, ahogy a szívem egy darabja is és vissza kell érte mennem. A csomag végül kigördült, na de a szívem egy darabja… azért még visszamegyek egyszer Párizsba!

image11

Szerző: Bata Kinga

Kinga rendszeresen szervez csapatokat külföldi fesztiválokra. A friss infókért figyeld a Facebookot.

 

Kategóriák
Ahogy én látom...

Etika a kizombában, avagy a tánc íratlan szabályai…szerintem…

Kizomba etika…. szerintem…

A tangóról úgy tartják, hogy akkor kezdjük el táncolni, amikor megszületünk és akkor ér véget a táncunk, amikor a koporsónk lezárul. A kizomba is valami hasonló… a tánc sokkal hamarabb elkezdődik valójában, mint ahogy én azt korábban gondoltam… de hogyan is kezdődik?

Kinga írása eredetileg a Facebook oldalán jelent meg. Köszönjük, hogy a Latinfo.hu is közölheti.
Várjuk véleményeteket a témával kapcsolatban a cikk alján a facebook kommenteknél.

Nálam már akkor, amikor még csak otthon vagyok és készülődöm a bulira. Persze készülődés közben is kizomba szól, ami segíti a ráhangolódást, bár igazából egész nap kizombát hallgatok, tehát én nagyon nem zökkenek ki. Igyekszem csinosan felöltözni, és azt gondolom saját lehetőségeihez mérten és stílusán belül mindenkinek jó volna megadni a tiszteletet mind a partnerének, mind a táncnak az öltözetével is. Mint ahogy azt Jambától megtanulhattuk, régen is sokat jelentett az embereknek, hogy elegánsak legyenek egy összejövetelen. A kizombában tánclépés is őrzi azt a mozdulatot, ahogyan egy fiú meg akarja mutatni másoknak a szép új cipőjét, vagy ahogyan le akarja törölni róla a ráragadt koszt.

https://www.youtube.com/watch?v=543-3MIvmjc

A másik fontos dolog, ami nekem alap, az pedig a higiénia, ami a kizombánál talán különösen fontos, hiszen igen közel táncolunk a partnerünkhöz. Nem félek dezodort, egy jó parfümöt, tiszta ruhát, rágót vagy mentolos cukorkát használni. A rágónál azonban meg kell említeni, hogy kiábrándító lehet, ha folyamatosan kérődzünk a partner fülébe. Sajnos velem is előfordult, hogy a partnerem megkért, ne csámcsogjak a fülébe. Egy jól megválasztott parfüm esetében viszont már több pozitív visszajelzést kaptam. Szerintem, ha valaki izzadósabb érdemes váltópólót és/vagy kis törölközőt is magával vinnie a buliba is. Aki dohányzik, annak tudnia kell, hogy a haján, a bőrén és a szájszagán is megérződik a füst, és főleg azok számára érezhető jobban, akik nem dohányoznak. Szerintem az alkoholos ital fogyasztásával csínján kell bánni táncos buli előtt, és közben. Persze mindenki ismeri a saját határait és vannak extrém esetek, amikor elengedhetetlen, és van akinek kis mennyiségben segít ellazulni, azonban nagy mennyiségben könnyen elvesztheted tánc közben az egyensúlyodat, rádőlhetsz a partneredre, rácsimpaszkodhatsz, vagy túl szorosan ölelheted emiatt, valamint érződni fog rajtad az alkohol szaga, ami szintén elég zavaró lehet. Viszont a folyadékpótlás nagyon fontos, velem gyakran előfordul, hogy kiszárad a szám tánc közben, szóval ne felejtsünk el inni időnként.

Amikor odaértünk a buli helyszínére, szerintem fontos az ismerősök üdvözlése mellett megnézni ki a DJ és odaköszönni neki, ha ismered. Ez mindkettőtöknek fontos lehet, ugyanis a Dj az este karmestere, a zene irányítja a táncodat, az hogy milyen a zene egy bulin alapvetően meghatározza az este hangulatát és a buli sikerét. A zene összetétele egyrészt a Dj stílusából, aktuális hangulatából és a résztvevők igényéből tevődik össze. A Dj igyekszik alkalmazkodni a buli aktuális résztvevőihez, tehát ha látja, hogy megérkeztél és ismer téged, tudja milyen zenéket, mely számokat szereted, akkor igyekezni fog bekeverni neked. Persze ehhez neked is érdemes ismerni a zenéket, tudni, miket szeretsz, és megosztani a DJ-vel is, például a facebook event oldalán.

 

 

Amikor már átvettem a tánccipőmet és lélekben is megérkeztem a bulira, kezdődhet a tánc. Véleményem szerint, mindig egy fiú kérje fel a lányt és nem fordítva. Ugyanis fordítva egy lány sosem tudhatja, hogy egy fiú valóban élvezi vele a táncot vagy csak udvariasságból nem utasítja vissza. Mert ugye egy fiú hogyan mondhatna nemet egy lánynak?! Aki ezt megteszi, az óriási durvaságot követ el szerintem és igen mély sebet ejthet egy lány önbecsülésén, akármilyen indokot is talál ki. Mert a legtöbb lánynak nehéz összeszedni a bátorságát és odaállni egy fiúhoz, felkérni egy fiút egy táncra. Csak nagyon extrém esetben utasíthat vissza egy fiú egy lányt, és azt persze nagyon szépen meg kell magyarázni, úgy, hogy ne bántsa meg a lányt. Az esetek nagy többségében viszont egy fiú udvarias és nem utasítja vissza a kérést, de lehet, hogy nem élvezi a táncot egyáltalán, és ez egyik félnek sem jó. Persze, ha egy fiú és egy lány egyébként is jó barátok, simán beleférhet. A másik kivétel pedig a fesztiválok, amikor egy-egy tánctanárért sorban állnak a lányok. Személy szerint sajnálom, hogy ez a szokás, de valóban nem várható el egy tánctanártól, hogy több ezer lányt felkérjen a buliban, pláne hogy nem mindenki szeretne a tánctanárokkal táncolni. A lányoknak muszáj ebben az esetben bátornak lenni, és megmutatni, elmondani, hogy szeretne táncolni és ez az igény is nagyon érthető, hiszen lányként nagyon sokat tanulhatsz egy tánctanártól, kihívás egy általa nem ismert és nem megszokott stílust lekövetni.

 

 

Ha a fiú kinézte kivel szeretne táncolni, lehet használni a szemkontaktust megnézni, hogyan reagál a lány, mint a milongában, ilyenkor a lányoknak is érdemes megtartani a szemkontaktust, ha szeretnének azzal az adott fiúval táncolni. Szóval lányok szerintem ilyenkor ne kapjátok el a tekinteteket, hanem bátorítsátok őket. Fiúk, negatív jelzés lehet, ha egy lány nem veszi fel a szemkontaktust. Ha már megvan a kiszemelt táncpartner, húzd ki magad és menj oda határozottan, ne legyél szégyenlős, ha nem is tudsz olyan jól táncolni, a magabiztosság fél siker, egy lányra lehengerlően hat a magabiztosság, talpraesettség. Egy lánynak nagyon megalázó lehet, ha a fiú egy távoli fejbiccentéssel vagy integetéssel kéri fel a táncparkett másik feléről, szerintem a fiúnak kell a lányért menni és nem fordítva. Fiúk, ahogy elindultok a lány felé, a tánc elkezdődik, mert akaratlanul a zene ritmusára fogtok lépkedni. Ennek ellenére persze egy lány mondhat nemet. Lányok, szerintem, ha nem akartok valakivel táncolni, inkább mondjátok meg, mert az szintén nem lesz jó a fiúnak sem, ha kelletlenül táncoltok. Persze itt is nagyon fontos, hogy ne bántsátok meg a fiút és kedvesen utasítsátok vissza. Fiúk, lányok, szerintem ne vegyétek túlságosan magatokra, ha valaki visszautasít, ez egy tánc, van akivel működik van akivel nem, ezt el kell fogadni. Persze nem árt időnként önvizsgálatot tartani, én szoktam legalábbis. Ha sokat ülök vagy állok a buliban elgondolkodom, mi lehet az oka, milyen a tánctudásom. Tudom, hogy van még mit fejlődnöm és igyekszem is tanulni, órára járni, gyakorolni. Attól is függ, milyen volt a hangulatom, van hogy talán egyszerűen rossz jelzéseket adok akaratlanul, de sokszor az indok egyszerűen az, hogy ez egy ilyen buli volt, sajnos ezt is el kell fogadni, hogy nem lesz minden buli fergeteges. A helyzet sajnos sokszor hasonlít a párválasztásra, van akivel te nagyon szeretnél táncolni, de ő nem kér fel, vagy nem megy el veled táncolni és van akivel pedig nagyon nem szeretnél táncolni és mégis felkér, vagy látod, hogy minden vágya hogy felkérd.10294384_10202047356609893_6338987391303332673_n

Mi történik, ha két fiú kér fel egyszerre? Talán előfordult már veletek hasonló. Ahogy Jamba mondta, ilyenkor nem a lánynak kell döntenie, hanem az egyik fiúnak kell felajánlani a másik fiú számára a lehetőséget, amiből látszik annak a fiúnak a magabiztossága és udvariassága, hiszen még később is lesz lehetősége felkérni azt a lányt.

Hogyan érdemes viselkedni fiúként, ha egy lány mellett ül egy fiú? Ha nem ismered az embereket a buliban, nem tudhatod, hogy ha egy lány mellett ül egy fiú, milyen kapcsolat van közöttük, talán csak barátok, de az is lehet, hogy több van közöttük, ezért érdemes a lány mellett ülő fiútól is engedélyt kérni, ha a lánnyal táncolni szeretnél. Ha valóban egy pár, akkor szerintem a lánynak sem illik órákig táncolni azzal a másik fiúval és a fiúnak sem illik órákig táncolni azzal a lánnyal.

Ha megígérsz valakinek valamit, tartsd a szavadat. Velem történt olyan, hogy egy fiú felkért táncolni, de inni akartam előtte valamit, a pultnál viszont egy másik fiú is felkért, de mivel már elígérkeztem, nemet mondtam neki, de megígértem, hogy utána ő jön és meg is kerestem. Ha ez nem így történik, több ponton lehet kellemetlen. Ha elmentem volna a pultnál felkérő fiúval táncolni, annak szegem meg az ígéretemet, akinek először igent mondtam, és lehet, hogy ő meg ott várt volna rám a táncparkett szélén és zavarba ejtő lehetett volna számára amikor azt látja, hogy mással táncolok. Ha a pultnál felkérő fiút nem keresem meg a másik fiúval való tánc után azzal szintén a szavamat szegtem volna meg.10155290_10202047355769872_2607254960111323280_n

Fiúk, szerintem amikor felkértek valakit táncolni, nyújtsátok ki a kezeteket felé, és ha a lány igent mond, akkor segítsétek fel a székről, és kísérjétek be a tánctérre, bánjatok vele úri hölgyként. Ti, mint fiúk, válasszátok ki azt a helyet, ahol táncolni fogtok, a lánynak általában mindegy, bár azért érdemes odafigyelni, hogy ne legyen nagyon huzatos a hely. A bekíséréssel elkezdődött a vezetés, a fiú érzi, hogyan követi a lány, a lány érzi, hogy biztonságban lesz-e, megbízhat-e a fiúban, vigyázni fog-e rá a zsúfolt tánctéren. Fiúk ne engedjétek el a lányokat, amíg bekíséritek a tánctérre, még a végén lecsapják a kezetekről a lányzót.

 

Ha megvan a tánctér megfelelő 1-2 négyzetmétere, következik a tánctartás, ami az egyik legfontosabb, és amin sok minden eldől. Ebből az első ölelésből kiderül minden, jó lesz-e a tánc vagy sem. A fiúk kezdik a mozdulatot, nem a lányok. Fiúk, szerintem az ölelés kezdődjön azzal, hogy megadod a keretet, ami ne legyen túl szoros, de ne legyen túlságosan távoli sem. Szerintem a tartás legyen elegáns és sugározzon erőt, de legyen nagyon gyengéd is egyben, adj egy keretet, hagyd meg a lehetőséget a lánynak, hogy ő közeledjen hozzád olyan sebességgel és olyan mértékben, ahogy az neki jól esik. Ha nem szorítod magadhoz, ha nem nyomod magad hozzá, nem várod el tőle, hogy közel menjen, a lány magától fog a karjaidba olvadni, ahogy megérzi, hogy bízhat benned. Számomra nagyon rossz érzés, amikor egy fiú azonnal magához ölel, hozzám nyomja a csípőjét és moccanni sem tudok. Szintén elég zavaró számomra, amikor egy fiú azonnal odanyomja a fejét a fejemhez, a legtöbb esetben szépen úgyis magától összeér a fiúnak és a lánynak a feje valahol, például a homloknál, vagy a lány feje és a fiú álla ér össze, sokféle variáció van, de nincs baj, ha nem ér össze a fej, a vezetés enélkül is teljesen érthető a lánynak.

 

Szerintem a lányoknak a legfontosabb alapszabály, amit meg kellett tanulnom a kizombában, hogy várjak, várjak és várjak, és ne mozduljak meg, amíg a fiú nem akarja. Én elég türelmetlen típus vagyok és nehezen adom át az irányítást másnak, de ez ebben a táncban elengedhetetlen. Lányok, szerintem ne nyomjátok oda a csípőtöket azonnal a fiúhoz, ne csimpaszkodjatok és ne nyomjátok oda a fejeteket. Ha a vezetést érezni akarod, akkor felső testedet kell odaadnod, és igyekezni kell a fiú combjával kontaktálni, de a csípőtökkel nem kell benyomulni az intim szférájába. A kizombában szerintem fiúknál a jobb kéznek van irányító szerepe, a jobb kezetek legyen olyan pozícióban, amivel tudjátok a lányt fordítani, irányítani, semmiképpen ne tegyétek olyan helyre, ahova nem való. A bal kéz a fiúknál inkább csak dísz, az eleganciát szolgálja. Nincs semmi kőbe vésve, sokféle tartás van, attól függően, hogy sembát, kizombát vagy tarraxat táncolsz, vagy attól függően kivel táncolod, az anyukáddal, a testvéreddel, a barátoddal vagy a szerelmeddel. Talán, ami fontos fiúknál és lányoknál is, hogy megmaradjon a karokban a tartás-ellentartás, ami főleg a gyors zenéknél hasznos.

 

Fiúk elengedhetetlen, hogy figyeljetek a zenére, és megfelelően válasszátok meg a táncstílust a zenéhez. Ahogy Nagy Tamás mondaná, a lányok sem süketek, nagyon zavaró számomra, ha egy sembára tarraxa lépéseket akartok vezetni, vagy ha egy nagyon lágy passadara töréseket, vagy amikor egy igazán ritmusos zenére egy helyben, lépés nélkül akartok romantikázni. Ha egy fiú először táncol velem, nem szeretem, ha azonnal tarraxazni kezd, először fiúk, inkább figyeljétek a lány reakcióit, milyen mozdulatra hogyan reagál. Nagyon jó érzés, mikor a tánc változatos, de nem kell túlbonyolítani sem. Alapfigurákkal is teljesen jól tudom érezni magam egy táncban, ha érzem, hogy a fiú figyel rám. Nekem volt olyan élményem, hogy már hónapok óta ismertük egymást egy fiúval és táncoltunk buliban, és csak akkor tudtam meg, hogy csak alapokra jár még, és akkor belegondoltam, hogy valójában csak maximum saidákat lépkedett, de annyira variálta az alapokat, hogy észre sem vettem. Persze azt is nagyon szeretem, ha egy tánc kihívás, mert a fiú izgalmas figurákat mutat és a legcsodálatosabb érzés az, amikor a fiú azt vezeti le nekem, amit én táncolni szeretnék. Fiúk, szerintem, ha minden zenére ugyanolyan stílusban táncoltok, a lányok könnyen megunják, vagy ha túl bonyolult, túl sok figurát vezettek egymás után, akkor pedig nem fogja tudni elengedni magát a táncban, persze ez is egyénfüggő.

 

Be kell valljam, hogy volt egy időszak, amikor én is félreértelmeztem a dolgokat… Három igazán nagy „bumm” érzés volt a kizombában számomra, az első, amikor azt hittem szerelmes vagyok valakibe, de igazából az volt az a pont, amikor szerelmes lettem a kizombába, a második, mikor először azt éreztem, hogy nem én irányítom a lábamat, olyan volt mintha repültem volna. A harmadik meghatározó élmény egy órákig tartó tarraxa volt, ami óriási hatást gyakorolt rám, újra szerelmes lettem. Ott éreztem először, hogy nem csak a fiú vezethet, van, amikor átadja a lánynak a vezetést, vagy legalábbis hagy lehetőséget, szabadságot arra, hogy kibontakozhasson, aztán szép pillanat mikor újra visszaveszi a vezetést. Akkor kezdtem tarraxa-ra járni és ráéreztem egy mozdulatra és igyekeztem mindenkivel, mindenhol gyakorolni, szerettem volna mindenkinek megmutatni, milyen ügyes vagyok, és hogy még ezt is tudom. Azonban egy idő után azt vettem észre, hogy míg más lányokkal ugyanaz a fiú figurázik, velem csak egy helyben áll, nem vezet lépéseket nekem, és szám közepén már többet is éreztem a fiúból, mint amit szerettem volna… ez az én hibám volt. Azért ezt rövid úton én is általában meguntam, és így elég hamar véget értek a táncok. Ma már arra törekszem, hogy csak akkor mozgassam magam, ha a fiú azt levezeti, de akkor a felelősséget is neki kell vállalnia. (Persze azért nem ámítom magam, nem vagyok mindenkire ilyen hatással.) Az a helyzet szerintem, hogy lányként is úgy kell viselkedni, ahogyan szeretnéd, hogy bánjanak veled. Ha valaki úri hölgyként viselkedik, akkor általában úgy is bánnak vele, ha örömlányként viselkedik valaki, akkor a fiúk és úgy fognak vele bánni.10154884_10202047357289910_8997501377199459494_n

Ki vezet a táncban? Alapvetően a fiú vezet, de egy fiú is nagyon sokat tanulhat egy lánytól, ha figyel rá. Egyes mozdulatokat, vezetési technikát is el lehet tanulni egy lánytól, ha figyelünk arra fiúként, hogy a lánynak hogyan mozog a teste.

Én tánc közben nem beszélgetek. A tánctér szerintem nem a beszélgetésre való, vagyis ott nem a szavakkal, hanem a testünkkel kommunikálunk, de ehhez koncentráció szükségeltetik. Ha beszélgetsz, nem tudsz a mozdulataidra figyelni, fiúként nem fogod a zenét hallani, lányként pedig nehezebb ráhangolódni a partnerre.

Lányként be kell-e csukni a szemet vagy sem? Mikor igen, mikor nem? Ez gondolom mindenkinél más, én akkor csukom be a szememet, ha valakit nagyon nem érzek, és különösen kell koncentrálnom, vagy ha nagyon élvezem a táncot, de ha nyitva van a szemem tánc közben, az nem jelenti azt, hogy nem élvezem a táncot, és azt sem jelenti, hogy látok valamit magam körül.

Mit tegyünk, ha egy fiú olyan stílusban vezet, ami nem tetszik vagy olyan mozdulatokba kényszerít, ami nem kényelmes? Ez számomra is még nyitott kérdés, mert maximálisan szeretném követni a fiút, de ha nagyon nem értek egyet, akkor valamilyen szintem biztosan ellenáll a testem akaratlanul is, amit a fiú úgy is értelmezhet, hogy nem tudom követni. Jó lenne, ha a fiú, ha azt érzi, hogy nem követi egy lány, elgondolkozna azon is, hogy milyen a vezetéstechnikája.

 

Jó tudni, hogy Angolában a kizombát mindenféle összejövetelen táncolták, táncolják még ma is, fényes nappal akár, családtagok is egymással. Eredeti hazájában a kizomba nem a szexről szól, hanem a nőiességről és férfiasságról. Szerintem az egyik fő cél a kizombában, hogy nőként megéld a nőiességet, férfiként a férfiasságot és ezt lehet anélkül is, hogy a csípőtök összeérne. Nagyon jó érzés nőként, amikor egy férfi hozzásegít ahhoz, hogy megélhessem, megmutathassam a nőiességem. A semba egyesek szerint a kizomba őse, ami ütközést vagy ütközéseket jelent kimbundu nyelven. Az összeütközés a test központjának összeütközését, a hasak érintkezését jelenti, ahogy Farkas Vera mondaná: hasi-pacsi. Ebből alakult ki a kizomba és aztán a tarraxa is, ami egyesek szerint nem tánc csak a zenén belül egy olyan rész, ahol alkalmazhatóak ezek a csípő tekergetések, Mező Timi, Kovi szerint ez a rész a zenében az úgynevezett a „kreatív” rész. Akár külön tánc akár nem, ennél is ugyanúgy a testközpontok összeérintkezése a lényeg és nem más. Érdemes tudni a tarraxa-ról, hogy azt is ezeken az összejöveteleken táncolták, fiúk-lányok az anyukájuk előtt, és persze nem akarták, hogy mindenki lássa, mi történik kettőjük között, ezért igyekeztek minél kisebb mozdulatokkal táncolni, hogy senki észre ne vegye, mi történik kettőjük között, így az a mozdulat és érzés is kettőjük között maradt. Ezen apró mozdulat intenzitása ugyanolyan erős, mintha nagy mozdulatokat végeznél.10151354_10202047356089880_6717024091478850358_n

A tánc szerintem kicsit színészkedés is, kicsit olyan mintha színházban lépnél fel. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a szerepeket eljátszani, például a magyar néptáncban a különböző tájegységekre jellemző táncok megmutatják az emberek mentalitását is, a szatmárinál például a tűzről pattant menyecskét játszottam, a kalotaszegiben visszafogott fiatal lányt. A salsában a szexistennőt játszottam, ami sok önbizalmat adott, a kizomba is egy-egy jó értelemben vett szerep. Mindenki választhat csillagot, mit szeretne eljátszani vagy nem játszani.

A táncórák és a praktica órák szolgálnak arra, hogy gyakoroljak. Törekszem a táncórákon maximálisan követni a tanár instrukcióit. A buliban viszont „elfelejtem” a táncórákon tanultakat, és ahogy Ricardo is mondja, hagyom, hogy a testem fellélegezzen és hagyom, hogy a szívem és az ösztöneim vezessenek, hagyom, hogy a mozdulatok beérjenek, és beépüljenek a lábamba. Fiúként a buliban tudsz kísérletezni, egy-egy megtanult figurával, melyik figurát milyen mozdulat után esik jól levezetni, kombinálhatod a figurákat szabadon, figyelheted, mit hoz ki belőled a zene és a partnered. A buli mindenkinek buli, én azért megyek, hogy jól érezzem magam, minden kötelezettség nélkül.

Mennyit táncoljunk egy lánnyal? Ki mondja és mikor mondja, hogy köszönöm szépen? Jamba azt mondja egy-két tánc és vége, a franciáknál, ha már 3 számnál többet táncolsz valakivel azt jelenti, akarsz tőle valamit. Szerintem egyetlen tánc azt jelenti, nem volt olyan jó, valami nem stimmelt, a milongában sem véletlenül van három szám egy szekcióban, a kizombához is kell egy kis idő, míg összeszoktok. Szerintem a 2-3-4 szám az alap, ettől többet azzal táncolok, akivel nagyon szeretek táncolni, de ez sokszor nem tudatos, van hogy észre sem veszem. Szerintem egy lány is és fiú is mondhatja, hogy köszönöm szépen a táncot, ilyenkor ne szomorkodj, hogy véget ért, örülj, hogy megtörtént.1526692_10202047355329861_2659614081664841621_n

A tánc végén meg kell köszönni a táncot. Mostanában jöttem rá, hogy érdemes visszajelzést adni, hogy nagyon tetszett a tánc, talán csupán az ölelésemből nem érzi ezt. Nekem is jól esik, ha valaki el tudja mondani, hogy szeret velem táncolni. Ez az a beszélgetés, amit Lilian „small talking”-nak hív, egy kis kedves, rövid beszélgetés, visszajelzés a tánc után. Azt is érdemes azért elmondani, ha valami nem volt kényelmes, persze ezt nagyon meg kell válogatni, hogy hogyan teszi az ember. Én nem vágyom arra, hogy kioktassanak, és próbálok nem adni kéretlenül tanácsot senkinek. A tánc után fontos szerintem, hogy a lányt kísérjük le a tánctérről vissza a helyére. Ne hagyjuk a zsúfolt tánctéren és fordítsunk hátat neki, ez ugyanis elég zavarba ejtő lehet a lánynak.

 

https://www.youtube.com/watch?v=LxPV74qWS7U

Amiket leírtam, az a személyes véleményemet tükrözi, senki ne vegye magára. :) Sokat tanultam a tánc hátteréről, a táncban való viselkedésről, etikáról, a kizomba valódi jelentéséről a tánctanároktól, különösen Hernury Jamba Jambától, Lilian Barnó-tól, Sa’id-tól, Tania Mendoca-tól, Mastre Pechu-tól, Vanessa Ginga Pura-tól, Ricardo Sousa-tól, Paula Loureiro-tól, Nagy Tamástól, akik ilyen jellegű órát tartottak. Sokat tanultam a táncosoktól, akikkel lehetőségem volt táncolni vagy lehetőségem volt erről eszmét cserélni, különösen Mező Timitől, Kovács Zoltán azaz Kovitól, Farkas Verától, Jeszenszky Attila alias Jeszy-től, Mayer Robitól, Dorcsák Danitól, Tóth Zoltán vagyis TZ-től, Bakos Anditól, Lengyel Anditól, Tarr Nikitől, Szabó Rita alias Ritkó vagy Ritisinnyától, Ozy Shyne-tól, Blaise Mwami-tól és még sokan másoktól… Köszönettel tartozom nekik! :)

 

Szerző: Bata Kinga

Ajánljuk még a témában a Latinfo.hu Táncetikett oldalát.

Várjuk véleményeteket a témával kapcsolatban a cikk alján a facebook kommenteknél.