Home » Beszámoló » Beszámoló: FLAC fesztivál Budapest 2015

Beszámoló: FLAC fesztivál Budapest 2015


Minden fesztivál annyit ér, amennyit megélsz belőle és amennyit hazaviszel az élményekből, tapasztalatokból. Alább olvashatod az én szubjektív véleményemet, benyomásaimat a 2015. január 23-24-én megrendezésre került FLAC fesztiválról.

Helyszín: Idén a budapesti Lurdy ház adott otthont a rendezvénynek, épületen belül a pontos helyszínt sem tábla, sem kiírás nem jelezte. A tavalyi La Fiesta “barátságos barlang” jellegét felváltotta egy számomra rideg, személytelen, órási belső terű pláza, ami talán nem annyira passzolt a tavaly még olyan családias jellegű eseményhez. Azonban így bőven volt hely táncolni és végre volt egy olyan fesztivál, ahol a kizomba teremben nem folyt a táncosokról víz.

10914727_586624911439468_5468138094586010649_o

Időtartam: A fesztiválok általában péntek esti bulival kezdődnek és a szombati és vasárnapi workshopok után, vasárnapi bulival záródnak. Sőt mostanában a fesztiválok versenyében már szinte minden nemzetközi fesztiválszervező igyekszik megtoldani az eseményt előbulival a fesztivált megelőző csütörtökön, illetve elő-elő bulival szerdán, majd a fesztivál hétvégéjét követő hétfőn pedig “afterbulikat” tartanak azon fesztiválozók számára, akik nem sietnek hazafelé. Ennek fényében méltán nevezhető a FLAC fesztivál egy mini fesztiválnak, hiszen csupán a szombati workshopokból (ws) valamint a pénteki és szombati bulikból állt (plussz a péntek esti buli előtti ws).

Szervezés: A szervezők igen nagy hangsúlyt fektettek a facebookon történő kommunikációra, a napi 5-6 FLAC-ről szóló bejegyzés, főleg az utolsó két hétben, nekem már sok is volt. A helyszínen különösebb fennakadás nem volt, a regisztrációs pultnak sem kellett túl nagy embertömeget lekezelnie. Azonban kicsit zavarbaejtő volt, hogy szombaton a bulikezdés idején 22:00-kor még se a regisztrálók, se a szervezők nem voltak a helyszínen, csak a DJ-k lézengtek a termekben. Persze érthető, hogy a szervezők nem tudtak mindenhol jelen lenni, hiszen ezzel az eseménnyel párhuzamosan, ugyanazon a helyszínen csak másik termekben, ha jól tudom,  bachata és zouk fesztivált is szerveztek.

10974169_586617134773579_8675099738354969725_o

Árak: Ahogyan ezt másoktól hallottam, az árakat alapvetően magasnak tartották a rendezvény méretéhez képest. Talán itt Magyarországon egyébként is kisebb pénztárcával rendelkezünk és jobban megnézzük ár-érték arányban mi éri meg jobban.

Résztvevők száma: Nem tudok pontos számokat, hányan vettek részt az eseményen, de az bizonyos, hogy a salsa oldalán alig 4-5 pár táncolt még csúcsidőben is a bulikban és a kizomba terem sem telt meg egyik estén sem. Pénteken Tóth Zoltán alias TZ 21:00-ra kiírt semba workshopja 21:40-kor indulhatott el, mert akkorra gyűlt össze egy kisebb táncolni vágyó “tömeg”, a másik teremben pedig sajnos Csilláék reggaeton órája el is maradt. A szombati estén hagyományosnak mondható a “Kuba versus Angola táncverseny” már-már értelmét vesztette, olyan kevesen voltak az érdeklődők. Vajon miért nem vonzott annyi táncolni vágyót ez a fesztivál?

10947466_586624431439516_3568865117409298477_o

Workshopok, oktatók: A szervezők kizomba oldalon igyekeztek mindenkinek a kedvében járni. Voltak a kezdő szinttől egészen a haladó szintig órák. Hazai és külföldi oktatók vegyesen, a kizombában megtalálható volt a tradicionális vonalat képviselő oktatók és az újabb stílusokat előnyben részesítő tanárok is. Sőt a fesztivált megfűszerezte az afrikai kultúrkörbe teljesen jól illeszkedő, zöld foki szigeteki funana óra.

A salsa és kizomba órák párhuzamosan folytak, tehát aki alapvetően kizombázni szeretett volna, annak nem kellett nagyon tanakodnia, melyik órára menjen be.

Nekem idén is a legnagyobb élményt Sa’id és Tania adta. Az órájuk után azt mondtam magamban, hogy ha semmi másért, ezért, amit tőlük hallottam, láttam, már megérte ez a fesztivál. Tavaly Sa’id beszélt többet, főleg a kizomba zene fejlődéséről, zeneiségről, ritmikáról, hangulatról és a kizomba életérzésről. Nagyon nagy hatást gyakoroltak rám akkor Sa’is szavai. Először hallottam valakit hitelesen beszélni a kizombáról, aki ott volt és megélte ennek a zenének és a táncnak a születését, ismeri a gyökereit, akinek sokkal többet jelent ez a tánc és zene, mint pusztán lépések sorozata. Idén pedig Tania megindító történetét hallgathattuk meg, láthattuk, ahogyan felidézi, hogyan utasították ki Angolából, azért mert zenét hallgatott az utcán, és toloncolták Portugáliába a családja nélkül. Talán kicsit megértettem a Tania és Sa’id szeméből állandóan sugárzó furcsa szomorúságot. Amikor ők kizombát táncolnak, újra átélhetik a családi otthon biztonságát, az ölelésben feloldódva adják át magukat annak a bizonyos “saudades” érzésnek, amikor visszaemlékezhetnek az otthonukra. Egyfajta honvágyként írható le ez az érzés, de attól talán több. Hogy mitől több? Ehhez meg kell hallgatni őket újra és újra és táncolni kell velük, és akkor egy kicsit úgy érezheted, mintha része lennél ennek a kultúrának.

10980185_586621384773154_2365396508719079947_o

A másik remekül sikerült óra, szerintem, a szombat reggeli első óra,  amit Alvaro és Mirabella tartott. Mirabella egy szlovák lány, aki körülbelül annyi ideje táncol kizombát mint én, tehát körülbelül 2 éve és hihetetlenül elszánt és lelkes. A tavalyi évben több mint 10 fesztiválon vettem részt és szinte valamennyin összefutottam a három szlovák táncos lány, Mirabella, Veronika, Zaklina vidám csapatával. Alvaro dél Portugália egy kis falujából származik, ahol egy olyan negyedben nőtt fel, ahol a csapból is kizomba, kuduro, afrohous és semba szólt. Elmesélte, hogy kiskorában mennyire ki nem állhatta ezeket a zenéket, azonban az élete mégis úgy alakult, hogy ennek a kultúrának a rabjává vált. Aki táncolt már vele, tudja, hogy minden porcikájába beleivódott ez a ritmus. Ő azt mondja, a kizomba az a tánc, ahol igazán kiélheted a kreativitásodat, hiszen nincsenek igazából alaplépések sem, és semmilyen szabály nincs kőbe vésve. Az bizonyos, hogy amíg általában más táncokban a táncosok a normál ütemre lépnek, addig a kizombában a férfi táncos a zene szabad adaptálásához léphet feleritmusra is vagy akár gyorsításokat is vezethet a lánynak, a fiú és a lány nem feltétlenül egy ütemre lép, a fiú léphet lassabban vagy gyorsabban is a lányhoz képest, úgy, hogy a lánynak pont az ellenkezőjét vezeti. Ettől lesz ez a tánc olyan játékos. Alvaro-ék alaplépéseket tanítottak  és alaptechnikákat, én annak ellenére hogy semmi újat nem tanultam nagyon élveztem az órát, Alvaro szépen, helyes angolsággal beszélt.

10945788_586619381440021_7948749127744523874_o_1

A luxemburgi származású Aimé (ejtsd ‘Emé’) is tartott órát, aki kizomba úgynevezett “francia stílusát” táncolja és tanítja, és a főszervezője az április 30. és május 3. között megrendezésre kerülő Luxemburg Kizomba fesztiválnak (www.kizombalux.lu), ahol szintén lehet gyakorolni ezt a típusú kizombát.

10860821_586620424773250_1964071912847506359_o

Érdekes volt számomra, hogy egyes órák, amiket én nagyon élveztem, mások számára olyan unalmasak voltak, hogy egyszerűen kimentek. Vagy voltak órák, amik számomra nem adtak sok plusszt, mégis mások arcán láttam a teljes extázist. Van, aki az órán több magyarázatot igényel, van akit ez untat, van akinek mindegy mit mondanak, mert a mozdulatot próbálja utánozni, van aki a végletekig lekockázva érti meg a figura lényegét. Egyszerűen mások vagyunk, sokszínűek, és bizony nincs könnyű dolga annak, aki tánctanításra adja a fejét. Azt gondolom, hogy senki sem több vagy kevesebb attól, mert ezt vagy azt a stílust szereti jobban a tanításban vagy a táncban és én nem is érzem magam kompetensnek, hogy bárki felett is ítélkezzek.

Az órákon is mindenki azt hallja meg, amit szeretne, amire figyelmet fordít, amit valóban meg akar hallani. Látok rendszeres fesztiválRa járókat, akik részt vesznek olyan órákon, amiken szerintem a kizombában kardinális szabályok hangzanak el, például a “vesemasszázzsal” kapcsolatosan, és a buliban táncolva érzem, hogy az órán nem hallotta meg a lényeget. Azt mondom a “lényeget”, de ez is csak szubjektív dolog, biztosan vannak dolgok, amiket pedig én nem vagyok “hajlandó” megérteni. Rádöbbentem mennyire sokfélék vagyunk, mennyire sokféleképpen látjuk a világot és mennyire nehéz lehet szervezőként mindenki igényeit kielégíteni.

Dj-k: Összesen két diskjokey szolgáltatta a talp alá valót a kizomba teremben: Dj Stylus, azaz maga a főszervező David Flor és DJ Grabowszky alias Jeszenszky Attila. Mindkét Dj kiváló zenét játszott, szerintem kellemes arányban volt a tradicionális vonal az új stílussal. Nekem a szombat esti buli zenéi egyszerűen fergetegesek voltak, csillagos ötös, ahogy mondani szokták, még sokáig emlegetni fogom, de biztosan elfogult vagyok. Gratulálok és köszönöm a DJ-knek.

10958699_586619764773316_7242388221785818153_o

Bulik hangulata: Véleményem szerint, ha valaki jól akarja érezni magát egy bulin, akkor jól is fogja, minden külső körülménytől függetlenül. Én mind a két este nagyon jól éreztem magam, bár én keveset táncoltam, de számomra sokszor nem ezen múlik a buli hangulata.

A FLAC egyik fő eseménye az a bizonyos “táncverseny” a kubai és angolai csapat között, de szerintem ez most nem sikerült olyan jól mint tavaly, nem volt olyan elsöprő ereje.

A FLAC fesztivál másik különlegessége az élő zene, erről kapta a nevét a rendezvény: Festival Live Music Angolan & Cuban. Idén Karim Kasiel és Josipa énekelt. Josipát már többet hallották korábban is énekelni, most is a tőle megszokott minőségben énekelte a megszokott dalokat. Karim is a táncolók között énekelte el többek között, a mindenki által ismert híres Angolana dalát is, amivel igen jó hangulatot teremtett.

10959264_586622661439693_1817270373117135782_o

10854247_586622284773064_5950970675910582802_o

Összegzésképpen elmondható, hogy a FLAC fesztivál által is rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb, örülök, hogy idén is részese lehettem az élménynek. Kíváncsian várom a jövő évi kiadást!

Szerző: Bata Kinga