Kategóriák
Ahogy én látom... Cikk

Kedves követők: egy köszönőlevél

A socialdancecommunity.com “DEAR FOLLOWERS: A THANK YOU LETTER” írásának a fordítása.

Kedves Követők!

Köszönöm. Lehet, hogy számtalanszor táncoltunk, de az is lehet, hogy csak egyszer, sőt, előfordulhat, hogy visszautasítottál. Akár nálam tapasztaltabb táncos vagy, akár kezdő, hálás vagyok neked.

Gyakran elhanyagoljuk, vagy alábecsüljük a követők hozzájárulását a tánchoz. Úgy gondoljuk, mindez a kötelező etikett része. Persze az etikett valóban hasznos, de ugyanilyen fontos a tudásod, a zeneiséged és a kreativitásod. 

Néhány hónapja köszönőlevelet írtam a vezetőknek, ma pedig a jó táncélményért felelős másik félen a sor. Előrebocsátom: mint nő, nem vagyok szokványos vezető, nem vagyok sem olyan ügyes, sem olyan tapasztalt, mint követőként, ennél fogva a listám sem szokványos. Lesznek olyan pontok, amikkel nem értetek egyet, mivel — természetesen — ezek az én saját, személyes, szubjektív okaim.

Én mindenesetre ugyanannyira hálás vagyok azoknak, akik követnek, mint azoknak, akik vezetnek. A listám minden pontját komolyan gondolom. Szóval. 

Köszönet mindazoknak a követőknek, akik:

  • Felkértél.
  • Megbíztál bennem. Lehet, hogy egyszerűen eléggé bíztál bennem ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk és könnyebben vezesselek. Vagy ahhoz, hogy számodra ismeretlen mozdulatokat vezessek. Esetleg megkértél, hogy táncunkat olyan stílusban vezessem, amiben még nem voltál járatos, és hittél abban, hogy ezt biztonságosan és ítélkezés nélkül teszem. Bárhogy is fejezted ki a bizalmadat, nagyra értékeltem.

Credit: Salsa Bonita

  • Bíztál magadban és a képességeidben. Magabiztosan táncoltál akkor is, ha olyan figurákat, vagy olyan stílusban vezettem, mely számodra ismeretlen volt. Nem engedted, hogy kétségeid megakadályozzanak a tánc élvezetében, sem azt, hogy megrendüljön az önbizalmad, ha az általam vezetett mozdulat nem sikerült, vagy nem voltál biztos abban, hogy azt csináltad-e, amit vezettem, vagy éppenséggel biztos voltál abban, hogy mást akartam. Ez szórakoztatóbbá és gördülékenyebbé tette a táncunkat, és ezért is hálás vagyok.
  • Megnyíltál, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz. Ez csodássá tette a táncunkat, elősegítve azt, hogy többet fejezzünk ki, miközben finomabban kommunikáltunk. Nekem mint vezetőnek ez többet jelent bármilyen köszönetnél. 
  • Bátorítottál. A saját önbizalmam az én felelősségem, de mosolyod, kedves szavaid sokat segítettek.
  • Elviselted vagy elfogadtad kultúrális különbségeinket. Talán megértetted, hogy nem örülök, ha fiúnak vagy úrnak szólítanak, mikor vezetek, és mert a nyelvedben nem létezik semleges kifejezés, az angolt használtad. Esetleg a nálatok szokásos szóbeli köszönettel, vagy puszival ellentétben engedted, hogy megöleljelek táncunk végén. Bármi is volt, köszönöm a megértést.
  • Elmondtad, ha én voltam az egyik legjobb partnered órán vagy buliban. Ez megerősítette az önbizalmam, és segített abban, hogy felülemelkedjek a hibáimon, és másokat is felkérjek.
  • Nem hasonlítottál senkihez órán vagy buliban, még jószándékúlag sem. A táncomra koncentráltál ahelyett, hogy a személyem, a szintem vagy a nemem kötött volna le, és ezt nagyra értékelem.

Credit: Marc Wiediger, Corazón y Alma

  • Udvariasan utasítottál vissza. Ha valaki nem akar velem táncolni, jobban örülök a visszautasításnak, mint annak, ha tánc közben kellemetlenül, vagy egyenesen rosszul érzi magát. Azért is hálás vagyok, hogy kedvességeddel megóvtál attól, hogy emiatt rosszul érezzem magam. 
  • Váltottál tánc közben. Talán előre megegyeztünk, esetleg tudtad, hogy szeretem, vagy éppen lehetőség adódott, és te átvetted a vezetést egy időre. Bárhogy is volt, imádtam. 
  • Nem bántad, hogy hibázunk (feltéve hogy egyikünk biztonsága ill. kényelme sem volt veszélyben). Tudtad, hogy a táncnak nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy élvezetes legyen. Nem írtál le magadban, ha elrontottam egy mozdulatot. Az, hogy utána még mindig élvezni tudtad a táncot, hozzájárult ahhoz, hogy én is élvezni tudjam.
  • Szépen mentettél, mikor nem voltál biztos abban, mit vezetek. Egyáltalán nem zavart, hogy nem csináltad meg azt a forgást, vagy lépést, amit vezetni próbáltam, mert el voltam ájulva, milyen kreatívan és stílusosan formáltad át a mozdulatot, hogy szép legyen. Magadhoz vetted a kezdeményezést, és nemcsak fenntartottad a tánc folyamatát, hanem a vezetés és a zene sajátságos értelmezésével még jobbá tetted.

Credit: Marc Wiediger, Corazón y Alma

  • Volt hozzám türelmed amíg fejlesztettem a magabiztosságomat, technikámat, mozdulataimat és képességeimet. Tudtad, hogy a tánctanulás folyamat, és nem zavart, ha küszködtem a zenével, vagy nem volt elég figura a tarsolyomban.
  • Gyakoroltál velem órán és bulin kívül is, addig ismételgetve a mozdulatokat, amíg ki nem csiszolódtak.
  • Elmondtad a véleményedet, mikor megkértelek rá.
  • Jelezted, mikor kifejezetten tetszett egy tánc, figura, zenei pillanat vagy díszítés. Csodás tudni, hogy mindketten élveztük a táncot. (És tapasztalatom szerint senki nem tud olyan hálás lenni, mint egy követő; köszönetnyilvánításaitok, öleléseitek és bókjaitok megmelengették a szívemet.)
  • Szóltál, hogy kerüljek egy bizonyos figurát vagy stílust. Értékeltem az információt, mert segített abban, hogy inkább másra koncentráljak.
  • Mosolyogtál miközben táncoltunk (még ha csak udvariasságból is).
  • Kitartottál mellettem, mikor a férfiak beszóltak, hogy velem táncolsz.
  • Megkerestél, mikor lassabb / könnyebb számot hallottál, hogy gyakorolni tudjak.
  • Sokat gyakoroltál. Aki csak nézi, könnyen azt feltételezheti, hogy a szép tánc kizárólag a vezetőn múlik, pedig vannak figurák, amik a technikai és zenei tudásod nélkül soha nem sikerültek volna.
  • Könnyű volt téged vezetni, ezért nem fáradtam ki, nem sérültem meg. Figyeltél rám, és tudtad, mikor mit kell tenned. Csak jeleznem kellett, és te elvégezted a nehezét.
  • Kompenzáltál, mikor késve, vagy nem egyértelműen vezettelek. Minden partnernek kompenzálnia kell a másikat, szinte minden táncban ill. figurában. Biztos, hogy te is köztük voltál.
  • Kreativitással és díszítésekkel gazdagítottad a táncot, footwork-kel, kar- és testmozdulatokkal; nemcsak a vezetésre, hanem a zenére is reagálva élvezetesebbé tetted az egészet.
  • Alkalmazkodtál a magasságomhoz és a testalkatomhoz, vagy megkérdeztél, ha nem tudtad, mindezt hogyan tedd. Talán magasabb voltál nálam, ezért nem tudtam a csípőmet a köldököd magasságában tartani. Esetleg a mellemen kellett volna végigsimítanod. Vagy éppen – tudomást szerezve a vállsérülésemről – még jobban ügyeltél arra, hogy könnyű legyen téged vezetni.
  • Táncoltál velem, bár nem voltál biztos a dolgodban. Hálás vagyok, hogy esélyt adtál nekem, hogy volt benned elég bátorság ahhoz, hogy igent mondj. Remélem, érezted, hogy a “szintednek” ill. a tudásodnak nem volt jelentősége számomra.
  • Nem foglalkoztál a táncot átszövő nemi sztereotípiákkal. Mint hetero pasi, a követésben is megtaláltad a férfiasságodat, vagy éppen kifejezetten élvezted, hogy lehetőséged van olyan test- és karmozdulatokat végezni, melyeket hagyományosan nőiesnek tartunk. Bármi is történt, nem gondoltad, hogy követőnek lenni férfiatlan lenne.
  • Segítettél a hely felmérésében. Itt egy kis szorítás a vállamon, ott egy visszafogott forgás, kis lépések, ha mást nem vezettem: ezek mind megkönnyítették a dolgomat.

Biztos vagyok abban, hogy több említésre méltó dolgot is kifelejtettem, de tovább listázok magamban mindent, amiért hálás lehetek. Végezetül hadd köszönjem meg a legfontosabbat: hogy együtt csodás táncot hozhattunk létre.

Szerző: Tanya Hayley Karen

Forrás: Socialdancecommunity

Fordította: Komjáthy Ágnes

Előző cikk:Kedves vezetők: egy köszönőlevél

Köszönjük az együttműködést a socialdancecommunity.com-nak!

Egyetértesz az írással vagy vitatkoznál vele? Várjuk a véleményed a lenti komment szekcióban!

Kategóriák
Ahogy én látom... Fellépő csapat

Mit kaptam a koreográfiáktól?

Korábban sosem értettem, mi a jó a fellépőkoreográfiákban, kicsit műanyagnak éreztem őket, meg hogy kifelé táncolnak, aztán egy éve úgy alakult a sorsom, hogy meghívást kaptam az ImprOn2 amatőrcsapatába, valamint kipróbáltam Salsa Levi csapatát is, majd idén tavasszal a Hollósi Péter-féle WHD-ben is részt vettem. Annyi jót és csodálatos élményt kaptam azóta, hogy azt szeretném mindenkivel megosztani!

fellepes_elott

Azok számára, akik normál órákra és bulikra járnak, furcsa lehet, hogy egy fix mozdulatsort kell itt megtanulni; én például úgy hittem, hogy ha úgyis tudja, a páros külön-külön egyedül is le tudja járni az egészet. Ez csak részben van így, mivel az, amit itt tanulunk, néhány helyen valamennyivel összetettebb, mint táncórákon, ezért a lányokat jóval határozottabban kell vezetni, mert anélkül vannak olyan részek, amit nem fognak tudni megcsinálni.

Tavaly egyszer részt vettem a Salsa Core egyik óráján, ahol Szőke Laci épp az időtájt tervezett indítani footwork órát, fel is merült, az miért jó, és elmondta, hogy nagyon stabillá teszi az embert. A koreográfiákat ehhez tudnám hasonlítani, mert itt nem lehet csalni, rontani, ki kell lépni mindent nagyon pontosan, főleg az alaplépést.

fellepesen

A fellépőzenék általában gyorsabbak szoktak lenni azoknál, amit buliban adnak, ezért utána egy social jóval könnyebbnek tűnik. Fontos itt hozzátennem, hogy az elején természetesen lassított tempóra tanulunk, és ahogy egyre jobban tudjuk, úgy növekszik a sebesség, tehát ettől nem kell félni.
Emellett nagy hangsúlyt szoktak arra helyezni, hogy kitáncoljuk a zenét, különleges díszítéseket és lépéseket tanulhatunk, s ezt a tudásunkat is később tudjuk partikon kamatoztatni.

Az ilyen koreográfiákat a legjobbak tanítják, akik régóta vannak az iparban, itt nincs mellébeszélés, bizonytalanság, hanem tudhatjuk, hogy bármi, amit mondanak, a helyén van. Az órák hangulata általában a tanfolyamok elején lazább, a végére pedig egyre feszesebb, ahogy közeledik a fellépés.

keszulodes

A csoportélmény is másabb, mint hagyományos órákon, rengeteg segítséget kaptam mindkét nemtől, mivel egy csapat vagyunk, mindenkinek érdeke, hogy a többiek a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Nemcsak órán – ahol a fiúk lépéstechnikát mutattak, a lányok pedig, akik látták, hogy nyitott vagyok a kritikára, azt mondták el, hogyan vezessem őket, hogy a legjobb, legkényelmesebb legyen –, hanem fellépésen is egy gesztus, egy mosoly rengeteget segített.

imadat

Külön megjegyezném, hogy az ilyen csoportokban a lányok milyen csodálatosak, nagyon profik, akiktől rengeteget tanultam.

Egy nagy élményem volt az idei tavaszi PAW-on, amikor péntek este vacsora után mentem le a lépcsőn, és ahogy leléptem róla, befordulok, a Panterások pont abban a pillanatban kezdték el gyakorolni a saját koreójukat, amit később előadtak. Lenyűgöző volt, ahogy tizenkét pár egyszerre táncolt, közben pár- és helycserék voltak, tehát a koordináció és az egymásra figyelés is fejlődik.

Összességében tehát tényleg sokat kaphatunk egy ilyen koreótól, amit a social táncban is kamatoztathatunk. Persze nem szeretne mindenki fellépni, de ez sehol sem kötelező, enélkül is mindenképp érdemes végigcsinálni.

pozolas

Szerző: Hidvégi Gábor

Neked is van ilyen tapasztalatod? reagálj az írásra a a cikk alján a FB komment dobozban!
Egyéb táncos témában írnál cikket? Küld el a téma ötleted a szerkesztőségünknek: latinfo@latinfo.hu.

Kategóriák
Ahogy én látom...

Nagy Tánccipő választó

Mindig is érdekeltek a cipők és amióta táncolok a táncos cipők kérdése még inkább foglalkoztatott. Ezért kezdtem el kutakodni, milyen táncok esetében ki, milyen cipőt használ és miért. E cikk megírásához két korábban megjelent, remek cikk is ihletet adott, amelyek a megfelelő táncos cipő kiválasztásához adnak segítséget a táncosok számára: „Tánccipő kalauz nem csak kezdőknek…” címmel, A.J. szerző megjelöléssel (https://teszt.latinfo.hu/tanccipo_kalauz/) és „Passzol-e a cipőke, Pipőke?” Lulich Emese alias Mesmes tollából (https://zoukdiary.wordpress.com/2015/08/17/passzol-e-a-cipoke-pipoke/).

fejlec kep

„Egy jó táncos mindenféle cipőben tud táncolni”

Kíváncsi voltam, hogy ez az állítás mennyire állja meg a helyét kishazánkban, mennyire számít a táncosoknak a cipő, amiben táncolnak, mennyire igényesek a táncosok a cipőjükre, milyen szempontok alapján választanak táncos cipőt, ha már vásárlásra adják a fejüket, egyáltalán milyen összeget hajlandóak kiadni egy táncos cipőért, honnan vásárolnak táncos cipőket.

A kíváncsiságom kielégítésére írtam egy rövid kérdőívet, amit igyekeztem minél több táncoshoz eljuttatni, és ezúton is köszönöm Mindenkinek, aki szánt pár percet a kitöltésére.

A kérdőívet két hét alatt 177 táncos töltötte ki, ami egész jó aránynak tűnik a rendelkezésre álló idő függvényében. A kitöltők több mint 80 százaléka Budapestet jelölte meg lakóhelyéül, és ha Pest megyét is belevesszük, akkor elmondható, hogy a kitöltők majdnem 90 százaléka Budapest és annak vonzáskörzetében él. Ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ebben a térségben él a legtöbb táncos, csupán azt, hogy ebben a régióban aktívabbak voltak a táncosok a kérdőív kitöltése tekintetében. Azonban tekintve ezen régió népességét jó eséllyel elmondható, hogy itt a legnagyobb az egy főre jutó táncosok aránya országosan, tánctípustól függetlenül.

A kérdőívet kitöltők között 3x annyi nő volt, mint férfi, ami persze csak azt mutatja, hogy a hölgyek szívesebben töltenek ki teszteket, főleg olyanokat, amik cipővel kapcsolatosak. Azonban azt gondolom ki lehet kicsit messzebb extrapolálni az eredményt a táncos világban uralkodó fiú és lány arányra, habár valószínű nem ennyire nagy a nemek száma közötti különbség, de az biztosan kijelenthető, hogy több hölgy jár el táncolni, mint férfi, itt is tánctípustól függetlenül. Ennek pontos okainak a felderítése szintén nagyon érdekes lenne, de talán erre majd egy másik cikk fog választ adni.

Nagy meglepetést nem fog okozni, hogy a kitöltők több mint 75 %-ának életkora 25 és 40 év közé esett, amin belül a nemek aránya természetesen maradt a fent említett 3:1. A legtöbben a 30-34 év közötti intervallumot jelölték meg életkoruknak.

Az, hogy a kérdőív kitöltő milyen táncot táncol, az számomra a kiértékelés szempontjából csak bizonyos kategóriák elkülönítésénél volt lényeges, és a kérdőív elsődleges kérdése nem is erre irányult, így a kérdőívben összevontam bizonyos, számomra egy „tánccsaládhoz” tartozó táncstílusokat. Ez alapján megállapítható, hogy a kérdőívet kitöltő táncosok 85 %-a salsa/son/merengue tánccsaládban képviselteti magát, 70 %-a bachatázik és csak 67 %-a táncolja a kizomba/tarraxa/semba táncstílusokat. A „salsa-család” eredménye nem meglepő, valójában is ez az arány lehet a táncosok körében, viszont a kérdőív eredményei alapján, ha nem is sokkal, de a bachata a lenyomta a kizombásokat, ami számomra érdekes volt. Ha ez nem is mutatja teljesen a pontos értékeket, azért az bizonyos, hogy ez a két tánckategória fej-fej mellett törekszik felfelé kivívni magának a népszerűséget a salsások mellett, legalábbis Budapesten.

A kérdőívet kitöltők átlagosan 3 táncnemben képviseltették magukat, ami általában a 3 legnépszerűbb kategória kombinációjából került ki, tehát a salsa-család, a bachata és a kizomba-család. A kérdőívet kitöltő táncosok kb. 20 %-a táncol 3-nál többféle táncstílust. Érdekességképpen el kell mondanom, hogy egy férfi táncos 8 táncot/tánc-családod jelölt be, ami már önmagában is igen szép teljesítmény és nálam már-már a lehetetlen kategóriát súrolja, tekintve, hogy ebben a kérdőívben ennél jóval több táncot jelenthet, de a tesztkitöltő még sejtelmesen beírt három pöttyöt az egyéb kategóriába jelezve számomra, hogy ettől még több táncot is tud, amit nem kíván megnevezni…

A salsások, kizombások és bachatások körében egyaránt makacsul tartja magát a fiú-lány arány a 3:1-hez, tehát minden harmadik lányra jut egy fiú és a statisztika alapján ugyanazt a koreloszlási képet adja valamennyi kategória.

966194_10151501991272886_1448021343_oJamba

Táncos avagy nem táncos cipő

A kérdőív első lényegi kérdése arra irányult, hogy használ-e az adott táncos külön tánccipőt a tánchoz és a kérdőív alapján a válaszadók legnagyobb része, 85 %-a válaszolta, hogy igen. A táncos cipőt használók 80%-a nő volt és a válaszadók 78 %-a 25 és 40 éves kor közötti, de legtöbben 30-34 évesek voltak.

A nők és férfiak fele-fele arányban indokolták meg, hogy miért nem használnak tánccipőt.

Az átlagosan 25-35 év közötti, tánccipőt nem használó, leginkább salsát és kizombát táncoló nők többsége azt írta, nem tudja megfizetni a tánccipőt és az utcai cipőik sokkal szebbek. Míg az átlagosan 30-40 év közötti, tánccipőt nem használó, leginkább salsát, bachatát és kizombát táncoló férfiak nem érzik szükségét, hiszen – véleményük szerint – az utcai cipőben is lehet táncolni és ráadásul sokkal kényelmesebb is, továbbá nem is nagyon szeretnek cipelni magukkal plusz súlyokat. Érdekes, hogy azoknál a nőknél, akik nem használnak tánccipőt, a kényelem és a cipekedés nem jelent meg szignifikánsan indokként. Egy férfi érvelt, hogy a férfi cipők jóval nehezebbek a női cipőknél, na de a férfiak alapesetben jóval erősebbek is a nőknél.

Egyéb indokként írták le a válaszadók – maradéktalanul 30-35 év közötti férfiak -, hogy a táncos cipők hamar szétmennek, nem annyira strapabíróak, nem lehet bennük hazasétálni, nem univerzálisak, az egyik válaszadó egyenesen azt írta, hogy életképtelen egy tánccipő minden másra. Na, de kérem, kérdem én, miért is akarjuk másra használni a tánccipőt, mint a táncra?! Miért nem járunk gumicsizmában minden nap, vagy strandpapucsban? A táncos cipők arra szolgálnak, hogy a tánc tevékenységét segítsék, nem pedig arra, hogy havat lapátoljunk benne.

Az pedig, hogy nem strapabíró, az elég nyilvánvaló. Egy valamirevaló táncos majdnem minden nap használja a tánccipőjét, ezek nem örök darabok, hanem “munkaeszközök”. Valamit valamiért elv alapján vékony bőr anyagból készülnek, így hamar el is kopnak, a csipke, a strassz, a gyöngy leesik róluk. Na, de ha megfordítjuk és a tánccipőket vastag gumitalppal készítenék, minden díszítés nélkül, akkor ugyan örök darab lenne, csak táncolni nem lehetne benne.

Egy férfi válaszadó egyenesen azt írta, hogy csak nem képzelem, hogy tánccipőt vesz, hiszen ő nem „meleg”. Nem tudom mennyire komolyan írta az illető, de még mindig ott tartunk, hogy a tánc az olyan „buzis” dolog, pláne egy tánccipő?! …Egy táncos férfi pontosan tudja, hogy táncolni mennyire „sármos” dolog és hogy a hölgyek mennyire odavannak egy jól táncoló férfiért, és még jobban odavannak egy jól öltözött férfiért, amibe persze a cipő is beletartozik. Ez olyan evolúciós dolog, mint hogy a páva tojók azokat a páva kakasokat részesítik előnyben, akik a legnagyobb és legszínesebb faroktollakkal rendelkeznek. A táncparketten is annak lesz előnye a többi férfival szemben, aki ad az öltözködésére, jó illatú, amellett, hogy jól táncol.

Egy férfi komolyan érvelt a kommandós és a Merrell típusú, vibram talpas cipők mellett, mondván, hogy szög- és olaj álló, “mindenhol helyt áll és ha kell brutális”. Ez is egy vélemény, bár nem tudom brutalitásra mikor van szükség a táncparketten.

Nem mellesleg, meg kell jegyezni, hogy azok, akik nem hoznak váltócipőt, behozzák a tánctérre az utcai sarat, kavicsokat, vizet, ami viszont a táncos cipőknek nagyon rosszat tesz, és csökkenti azok élettartamát, illetve pl. a kizombában egyes mozdulatoknál szoros kontakt van a táncpartnerek lábai között és közvetlenül is összekoszolhatják a nem táncos cipőt viselők a táncos cipőt viselők lábbelijét.

sd_heel

Kényelem mindenek felett

Na de lássuk, hogy azok, akiknek van tánccipőjük, milyen szempontok alapján válogattak. A válaszadók 90 %-a jelölte meg szempontnak a kényelmet, tehát úgy tűnik, hogy átlagosan ez az elsődleges szempont a cipő választásánál. „Ha már tánccipő, akkor szeretem, ha jól érzi magát benne a lábam”.

Ezután főleg a lányoknál a következő szempont a sarok mérete, attól függően persze, hogy az általuk táncolt tánc milyen sarkat kíván vagy enged meg. Ezután következett a táncos cipő külleme, mennyire nyeri el a táncos tetszését, ami mind a két nemnél megjelent. A lányoknál megjelent szempontként, hogy van-e rajta díszítés, csillog-e vagy különleges-e a mintája.

Ezután következett az, hogy mennyire stabil a cipő, mennyire tartja a lábat, és hogy a talpa hajlékony legyen. Csak egy hölgy jelölte be azt, hogy számára a merev talpú cipők jönnek be, pedig zouk-ot is táncol, amit azt gondoltam csak kifejezettem flexibilis talpú cipőben lehet.

Érdekes, hogy ha már az ember egyszer eldönti, hogy ő márpedig vesz táncos cipőt akkor a cipő ára sokadrangú szemponttá válik, csupán 40 %-ot ért el a kérdőív alapján.

Nagyon egyetértek egy hölggyel, aki kifejtette, hogy fontos számára, hogy ne lógjanak le a lábujjai elöl, ha nyitott a cipő vagy ha pántos akkor azok között ne kandikáljon ki a lábujj olyan helyen, ahol nem kellene.

Még egy nagyon fontos szempont, hogy megfelelő legyen a tapadása a cipő talpának, tapadjon ott, ahol kell (általában a sarkánál) és csússzon ott, ahol kell (általában a lábfej alatt). Egy úriember írta be és ezzel is nagyon egyet tudok érteni, hogy könnyű legyen a cipő.

Többen leírták a megjegyzésbe, hogy nem ugyanazt a cipőt használják a buliban és a próbákon. A próbán, gyakorlásra mehet a puhább, kényelmesebb, lestrapáltabb régebbi táncos cipő, míg a buliba a színesebb, csillogósabb, újabb, megkíméltebb cipőt veszik fel.

Tapasztalatom szerint a kizombában a külföldiek és főleg a fekete bőrűek a színes, feltűnő, esetleg állatbőrmintás cipőket választják. Ezzel a cipőválasztással fel lehet nagyítani a mozdulatokat, azzal hogy odairányítják az emberek tekintetét a lábukra. Nyilvánvalóan kellő magabiztosság kell egy színes feltűnő cipő viseléséhez, de azt gondolom, hogy fordítva is igaz lehet, egy ilyen cipő viselése magabiztossá tehet. :)

A magassarkú viseléséhez hozzátenném, hogy nagyon vigyázzunk másokra, a magassarkú komoly sérüléseket tud okozni és a férfiak figyelmét is felhívnám, hogy a nagyon hosszú orrú cipőikkel, ha megrúgják a lányok cipőből kilógó lábujjait az rendkívül fájdalmas lehet.

Vigyázzunk egymásra!

A büdzsé

Mi magyarok általánosságban elég kevés pénzből gazdálkodunk, és ez erősen rányomja a bélyegét arra, hogy mekkora árat fizetnénk ki egy tánccipőért. Általánosságban 10-20 000 Ft között költenek vagy költenének tánccipőre. A 30 000 Ft jelentheti a lélektani határt. Érdekes módon a 35-40 000 Ft árkategóriánál újra emelkedik a görbe, és még van, aki 50 000 Ft-nál is többet költene a tánccipőjére. Külföldön ettől jóval nagyobb összegeket is hajlandóak és képesek kifizetni egy tánccipőért.

Egy férfi írta, hogy sokáig normál utcai cipőben vagy sportcipőben táncolt, ezeket elég gyakran kellett cserélnie, végül rászánta a pénzt és azt írta ég és föld a két cipő, sokkal jobban bírja a lába ebben a cipőben a táncot.

montage

Kizomba cipő

A kérdőívben külön kérdést tettem fel a kizombások számára, ugyanis nagyon érdekelt, hogy más cipőket használnak-e a kizombához, és ha igen, akkor miben tér el a „normál latin” cipőtől.

A kizombások legtöbbje azt nyilatkozta, többnyire hölgyek, hogy ugyanolyan tánccipőt használnak a kizombához is, mint bármelyik másik tánchoz, amit táncolnak. A hölgyek fele jelezte, hogy akár még az átlagostól magasabb sarkút is visel a kizombázáshoz mint egyébként. Ez azért is lehet, ahogy írták többen, mert a kizombában számít a magasságkülönbség és a cipő sarkának méretével lehet csalni kicsit. Érdekes, hogy egy páran beírták, hogy a kizombához utcai cipőt viselnek, annak ellenére, hogy bejelölte, hogy van táncos cipője. Egy-két hölgy és férfi is beírta, hogy puhább talpú cipőt alkalmaz a kizombához.

A kizombához szerintem, ami igazán fontos az az, hogy csússzon a talpa a cipőnek. Lányoknál lehet ez extra magassarkú, lapos talpú, puha vagy kemény talpú is. A kizomba nem egy légies tánc, kicsit “tenyeres-talpas”, ahol a “talajból vesszük” a mozgás energiáját és számos csúsztatás van a táncban, főleg a sembában, ahol ez adja a trükkök lényegét. Egy hölgy megosztotta velem, hogy házilag csúszóssá teszi a cipőit, erre nagyon kíváncsi lennék, hogy csinálja.

Egy hölgy megjegyzését szó szerint idézem, mert annyira kiforrott a véleménye ebben a témában:

“…Kizombához inkább tűsarkút választok, felvezető pántos, illetve hagyományos keresztpántosat. Részemről az egyszerűbb néha szebb. Fontos a sarok íve, hiszen ha nem a megfelelő ívben ível a talp alá, rövidebb idő alatt kényelmetlenné válik. Az egyszínű max. 2 színű darabokat részesítem előnyben kihasználtság miatt. Fontos és figyelem a belső talp párnázottságát is, hiszen ez is hozzátesz a lábaink kényelméhez. A felsőrész anyaga is szempont: szatén, glitter, lakk vagy matt felületű. ….. Imádom a színes cipőket, így aztán első helyen talán a szín szerepel, aztán sarok magasság, sarok formája, orrkivágás és végül milyen kényelmes, ó és a csat is fontos. Ha minden együtt áll, akár a csillagok és szerelem első látásra, akkor lehet magammal alkudozni … vegyem, vagy ne vegyem? :-)”

Márkák, boltok

A legtöbben a neten rendelik meg a táncos cipőiket (ehhez kapsz lejjebb linkeket), vagy cipésszel készíttetik el, pl.: egy hölgy ajánlott egy  szegedi cipészt, Baktó cipő, aki igen jó áron egyedi, saját méret alapján készít tánccipőt (14 000 ft/cipő). Jó szívvel ajánlom a Salome Hussar cipőket (https://www.facebook.com/salome.hussar.danceshoes.tanccipok/?fref=ts), vehetsz kész cipőket is, főleg tangó cipőket, de készíttethetsz is, olyat amilyet csak szeretnél. Nekem is van egy egyszerű pezsgőszínű, ami rendkívül elegáns.

A kizombások írták, hogy ők a fesztiválokon vásárolnak cipőt, leginkább Alvarest. Érdekes, hogy van, aki csak az Alvares-re esküszik, de van aki kifejezetten azt írta, hogy neki nem vált be. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy nekem is több ilyen cipőm van és a zselés talp számomra olyan kényelmessé teszi, hogy akár 7-8 órát is simán kibírok benne. Tudom azonban, hogy sokan panaszkodnak arra, hogy szétmegy a csipkéje, egyszer láttam, hogy elvált a talpa a cipő felső részétől. Nekem a pántja szokott elszakadni, de Alvares készségesen megjavította eddig minden esetben.)

f3f470fc20bf59ccd6d7da33657268ea

Összegzésként szeretnék még egyszer köszönetet mondani Mindenkinek aki kitöltötte a tesztet, nagyon hasznos és érdekes volt számomra a véleményeiteket, javaslataitokat olvasni. Remélem egy kicsit azért én is segítettem nektek ezzel az összefoglalóval.

Én személy szerint mindenkit arra biztatnék, hogy a táncoláshoz válasszon egy külön cipőt, ha nem is táncos cipőt, de legalább olyat amit kifejezetten a tánchoz használ. Egyrészt, megtiszteljük egymást azzal, hogy nem visszük be az utcai port, sarat a tánctérre, amivel tönkretehetjük mások cipőjét, amire mondjuk sok pénzt költött. Másrészt, az hogy milyen cipőt használ valaki, alapvetően meghatározza mennyi ideig táncol az illető, nem csak aznap, hanem hogy hosszútávon mennyi ideig bírja a lába.

További sok táncot kívánok Mindenkinek!

Szerző: Bata Kinga

 

Az alábbi tánccipő márkákat ajánlottátok:

Alvares, Burju, Eckse, Salome Hussar, Ray Rose, Werner Kern, Dance Naturals, Bella, Sansha, Bleyer, Dance Shoes International, Jose Botta Dance Shoes, Celium, Volver Wendie (tangó).

 

Az alábbi tánccipő üzleteket javasoltátok:

Excellence Tánckellék (DunaPlaza)

Taylor tánckellékbolt (1074 Budapest VII. ker. Hársfa utca 5-7.)

Revoltade (Budapest, Ó utca 42.)

 

Ha neten szeretnél rendelni, az alábbi listából tudsz szemezgetni:

(Köszönöm szépen a lista egy részét Szabó Andinak, azóta kicsit kiegészítettem.)

 

http://www.taylorkellek.hu/index.php?o=T

http://excellencedance.hu/

http://tanccipo.ossztanc.hu/

http://revoltade.hu/

http://www.rummos.hu/

http://sporttanc.hu/

http://basicmovement.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2&Itemid=3

http://studio2000.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=42&Itemid=110

http://www.tanckellek.hu/

http://souldancereu.mindenkilapja.hu/

http://www.aceshoes.hu/

http://www.megyesicipo.com/index.php?option=com_zoom&Itemid=32&catid=2&PageNo=3

http://www.bleyer.hu/

http://danceshoesonline.com

http://www.ebay.com/

http://tanckellek.hu/

http://souldancereu.mindenkilapja.hu/html/22100121/render/kezdolap

www.lightinthebox.com

http://www.aliexpress.com

http://www.rayrose.com/ladies-latin

http://www.supadance.com/

http://www.bleyer.hu/

http://www.dancenaturals.it/

http://www.werner-kern.com/nueva-epoca.html

http://www.freedoflondon.com/

http://www.lightinthebox.com/hu/

Hasznos cikk, ami segít honnan vehetsz tangó cipőket:

http://endretango.com/hol-vegyek-argentin-tango-cipot-vasarlasi-kisokos/

(A ballare tánckellék bolt bezárt.)

 

Kategóriák
Ahogy én látom...

Kizomba social life in Paris: mennyország, mámor…..

…talán ez a két szó jut eszembe az előző hétvégémről, melyet Párizsban töltöttem. Miután elkezdtem kizombát tanulni kétség sem merült fel bennem, hogy a fesztiválok világa igen gyorsan szippant majd magába. A tudásra, tapasztalatra szomjazott lelkem és lábam által, hétről hétre erősödött bennem a vágy, hogy külföldi rendezvények rendszeres látogatója legyek. Szerencsére fesztiválok szempontjából ez az év igen sűrűre sikeredett a számomra, sok helyre eljutottam nem csak résztvevőként, hanem oktatóként is. Megtapasztaltam milyen a másik oldalon állni és egy órási család tagjává válni, mely családtagokat ezek a nemzetközi rendezvények hozzák össze időről időre. Van valami egészen lenyűgöző abban az érzésben, amit egy hasonló esemény adhat számunkra.

Talán nem titok, hogy szívem csücske Franciaország, legtöbbet a francia táncosok által fejlődtem, mivel általában magasszintű technikai tudás jellemző rájuk. Valahogy egyik francia fesztiválban sem csalódtam még, mindig pozitív emlékekkel tértem haza, így már régóta érlelődött bennem az érzés, hogy mélyebbre ássam magam az ottani életben. Rengeteg hasznos tudást, élményt kaptam ezeken a rendezvényeken, ami mind szép és jó, de vajon mi van a fesztiválokon túl? Milyen lehet egy olyan buli, ahol csak a helyiek vannak jelen, ahol a saját közegükben mozognak és nem találkozom a szokásos “fesztivál-arcokkal”? Ez a kérdés foglalkoztatott leginkább az utóbbi időben, ezért úgy döntöttem felülök a repülőre és egy hosszú hétvége keretében megünneplem a szülinapomat a szerelem városában.  Az egész hétvége fókuszába a social dance-t helyeztem, így városnézésre most kevesebb idő jutott.

khao_suayPéntek esti célállomásnak a Khao Suay nevű szórakozóhelyet tűztem ki, ami a Bastille-tól pár perc sétára található.  Párizsról tudni kell, hogy bár szuper metróhálózattal rendelkezik, az éjszakai közlekedés elég bonyolult, ha nem rendelkezel saját járgánnyal.  Mivel autózni nem érdemes a városban, a taxi elég drága, ezért rengeteg a robogó, így a város méretéből adódó nagyobb távolságok is könnyen legyőzhetőek.  Ahogy – szó szerint – robogtam a Szajna partján azon tűnődtem, talán lehetne-e tökéletesebb pillanat számomra, mint ez. Mesébe illő, ahogy a párizsi éjszaka fényeiben tündöklő “Vaslady” tükörképe megcsillan a sebesen folyó víz tetején. Ott és akkor, a tökéletes harmónia bűvöletében úgy éreztem, a legjobb helyen vagyok. Otthon vagyok.

Mámortól túlcsordult szívvel érkeztem a várva várt buliba, ahol szinte kapkodva cseréltem a bakancsomat magassarkúra. Szaladtam a lépcsőn lefelé, hogy mihamarabb magamba szippanthassam annak a világnak az illatát, ami nélkül az utóbbi években már nem tudok létezni. A hasznos tánctér talán egy picit nagyobb volt, mint a Fáklya kizomba terme, körben pedig az italpult és dj pult kivételével végig kanapék voltak. A teltházas buli a nemek arányát tekintve nagyjából 50-50%, a feketék-fehérek tekintetében pedig lányoknál 50-50%, fiúknál 30-70% volt a feketék javára. Ahogy besétáltam a tánctérre már fel is kértek, onnantól csak kétszer volt megállás. Először, amikor a buli előtti ws-t tartó lányt felköszöntötték szülinapja alkalmából és rögtön le is nyomtak egy 3 számból álló afroblokkot, másodszor pedig amikor Lisa Li koncertje kezdődött. A rezidens dj aznap este Zay’x volt, aki ismeri őt, jól tudja mire számíthat. Kedvelt zenei stílusai a ghetto zouk, zoukbass, tarraxa, semba és a nevéhez fűződik egy egyedi hangulat teremtése, amit ők úgy hívnak “kizomba lounge”.

parizs2Lényege, hogy a dj szinte meditatív állapotba hozza a közönséget nagyon lassú ütemű, chillout szerű elektronikus zene segítségével. A világítások egy részét lekapcsolják, de ez nem összekeverendő a “blackout” partyval, amikor teljesen sötétben táncolnak. Ilyenkor az emberek szinte csak ölelik egymást, vagy folyamatosan áthelyezik a súlyukat egyik lábról a másikra. Ez nem tarraxa és nem is urban kiz, tehát figuráktól, lányok derekának gyúrásától teljesen mentes.

A party eredetileg 3 órakor fejeződött volna be, de ott az a szokás, hogy ha sokan vannak, akkor reggel 6-ig is kitolják.  Ez most is így történt, bőven 4 óra után léptem át a Khao Suay ajtaját és még akkor is tele volt a terem.

Szerencsére a francia ismerősök és barátok nem kíméltek információval ellátni, így szombat estére több lehetőségem is akadt. Párizsban egyébként mindennap van kizomba party, így nem kell attól tartani, hogy nem lesz számunkra megfelelő program.

Jonathan Kani
Jonathan Kani

Mehettem volna újra a Khao Suay-ba, de úgy döntöttem, hogy egy távolabbi helyszínt is letesztelek. Választásom a Párizstól 130 km-re eső Orléans városára esett, ahol egy edzőterem aerobiktermébe szerveztek bulit. Mivel korán érkeztem, részt tudtam venni a buli előtti ws-en, amit Jonathan Kani tartott. Még a rigai fesztiválon ismertem meg őt, ahol szintén oktatóként volt jelen. Az óra nagyjából csak alaplépésekből állt, fiú saida, lány saida, de ami számomra érdekesség volt, hogy sem helyben alapot, sem kettes alapot nem használtak. Az alaplépés – ahogy Jonathan mondta “basico” – náluk a kizomba lépés volt, minden egyéb figurát abból indítottak. A social dance számomra itt nehezebben indult, mint az előző este, mert nem ismertek. Ez a társaság kicsit összeszokottabb volt, az eseményt Jonathan szervezte hasonló, családias jelleggel, mint a KCH practica. Egy-két tánc után viszont futószalagszerűen jöttek a fiúk felkérni, szinte inni sem volt időm. Reggel 6-kor vettük újra Párizs felé az irányt, az autóban pedig fáradtan, de elégedett mosollyal szenderültem álomba.

Palais MaillotVasárnap délután 4 óra körül azzal a tudattal ébredtem, hogy lassan búcsút kell vennem imádott városomtól. Tudtam, hogy 24 órával később már újra Budapest útjait szelem majd, így volt még időm lélekben is felkészülni hétvégi kiruccanásom utolsó estéjére. Talán ezt az estét vártam leginkább, mert az előzetes információk alapján a vasárnapi bulikat tartják a legjobbaknak. Magamra öltöttem a “dress code” szerinti ruházatot és megindultam a “Lights On” partyba, amit aznap egy Palais Maillot nevű helyszínen tartottak. Elegánsabb stílus, kristálycsillárok, bőrkanapék és óriás kivetítő jellemezte leginkább a helyszínt, ahol egy minimális piros mellett leginkább a fekete szín dominált.

Egy gyors cipőcsere után feltérképeztem a helyet és a résztvevők összetételét. Ez volt az a buli, ahol a fekete fiúk aránya meghaladta a 90%-ot a fehérekkel szemben. Lányoknál maradt az 50-50%. A zenét ezen az estén Zay’x, Proteck és Loc’s szolgáltatta, így előre sejtettem, hogy garantáltan fájós lábbal hagyom majd el a táncparkettet. Bőven 3 óra után bicegtem ki a szórakozóhelyről, mivel hirtelen megcsappant a résztvevők száma, valószínűleg a közeledő hétfői munkakezdésnek köszönhetően.

A belépők árai esténként nagyjából 8-15 EUR között vannak, attól függően, hogy ws-en is részt akarunk-e venni, illetve, hogy ki tartja az adott órát. Viszont minden belépőhöz jár egy italkupon. A ruhatárért minden esetben fizetni kell, általában 2 EUR-t. Amivel viszont sehol sem volt probléma, az a szellőztetés. Olyan profi hűtőrendszer volt minden helyszínen, hogy még a sembánál sem tudtam igazán kimelegedni, megizzadni. Ebből a szempontből lenne mit tanulnunk tőlük.

A zenei kínálatot tekintve mind a három, általam látogatott partyban a modernebb stílus játszott szerepet. Erősen jelen vannak a ghettozouk, tarraxa, instrumental zenék (50%), de jóval nagyobb szerepet kap a semba, mint nálunk (40%), abból is szinte csak a pörgősebb ütemű muzsikák.

A maradék 10 %-on osztozik a lágyabb zouk alapú zene, kizomba, afrohouse, azonto, kuduro. Coladeirát, rebitát egyszer sem hallottam a 3 nap alatt, de egy Nilton Ramalho-t, Nelson Freitas-t sem. Aki lisszaboni feelinget keres itt, annak fel kell készülnie, hogy azt inkább a sembában fogja megtalálni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincs olyan buli Párizsban, ahol az oldschool zenéké a főszerep.

parizs3Beszéljünk kicsit a táncosok tudásszintjéről is. A jól kvalifikált technikai táncosok száma – nem meglepő módon – jóval magasabb volt, mint itthon, de futottam bele bőrszíntől függetlenül kezdőbb táncosokba is. Válogatás nélkül mindenkivel táncoltam aki felkért, és összességében nagyon jó tapasztalataim voltak.

Figyelnek a zenei stílusokra és képesek alkalmazkodni hozzájuk. Olyat egyszer sem tapasztaltam, hogy semba zenére valaki urban kiz figurát próbált vezetni. Ha semba blokk jött, szinte minden partnerem áttért mind vezetésben, mind figurakészletben az angolai sembára jellemző táncstílusra. Emiatt szerencsére megmaradt bennem az egyensúly érzése, egy kicsi ebből, egy kicsi abból.

Hétfő reggel kettős érzésekkel keltem, egyszerre voltam a világ legboldogabb embere, de a ruháim pakolása közben lassú cseppenként vérzett a szívem, hogy indulnom kell a reptérre. Abban a pillanatban csak az járt a fejemben, hogy mit nem adnék, ha maradhatnék még egy napot. Csak egyetlen napot. Bár tudtam, hogy nem is olyan sokára visszatérek, mégis fátyolos tekintettel révedtem a repülőgép ablakából az Eiffel-toronyra, ahogy tova tűnik a messziségben.

……Paris is my love…..

A pénteki koncert margójára, az egyik kedvenc muzsikám tőle:

https://soundcloud.com/lisa_li_kizomba/lisa-li-my-love-live

 

 

Szerző: Szabó Rita (KCH)

Kategóriák
Ahogy én látom... Beszámoló Koncert

Beszámoló: Az Omar Sosa koncert margójára!

Kora nyári, fülledt, meleg este; az aszfalt borította Budapest ilyenkor hatványozottan kitekintésre csábít a négy fal közül, s új, felfedezésre váró utakra hív.

Lehet ez akár zenei felfedezés, egy olyan helyen, ami tökéletesen erre teremtetett: a MoM Kulturális Központ nem nagy, talán épp ettől annyira bensőséges, családias. A koncertterem harsogástól  mentes egyszerűségében pompázott, a hangszerekkel díszített színpadképet tengerkék mélységbe öltöztették, a falak kizárták a rohanó hétköznap zaját.

Igen, talán mondhatom, egy másik Univerzumba léptünk át, melyet nyomatékosított bennem az időközben, kezében egy szál gyertyával érkező, patyolat fehér ruhában, amolyan babalao-ként (santeria vallás előljárója) ostort pattintó Omar Sosa, ki a zongorához lépve, érthető kézjelzéssel hívta közel magához (kitalálható indokból) a mintegy 100 fős – javarészt jazz-felfedezőkből, ill. hazai zenészekből álló – hallgatóságát, mint mester tanítványait.

unnamed

A Kubában született, turnéival a világ számos pontját megjárt művész, 2015-ös, ’ILÉ’ (ami yoruba nyelven földet, otthont jelent – utalva ezzel a kubai zenei gyökereihez való visszatérésére) című albumát jött bemutatni (talán első látogatásával, idehaza), és 7 Grammy jelöléssel a háta mögött bizton több emberre számított, mint amennyi kíváncsi volt fúziós, többféle kultúrális hatásból táplálkozó zenéjére.

Omar, mint zeneszerző és producer bátran ötvözi afro-kubai vallása (Santeria) Orisha zenei tradicióit, hip-hop-pal, rumba-val, és egykori (Ecuador, San Francisco) illetve jelenlegi (Barcelona) lakhelyeinek zenei hatásaival. A jazz, a klasszikus, és flamenco zenei megoldások már csak hab a tortán. Valódi humanistát látunk a színpadon, aki Steinway zongorája és egyéb szinti kütyük előtt görnyedve, mikrofonnal a markában, vagy épp eksztatikus, obbatalá-t megidéző, afro táncában éppúgy lebilincseli a nézői figyelmet, mint a szakállán le-lecseppenő izzadság.

Hiedelmekkel ellentétben a jazz-t is lehet értelmezni, befogadni; a zene, ha engedik, beszív, s végtelen határok felé sodor; olyan szabadságot kínál, ami (ha időszakosan is, de) konvergál a végtelenhez. A bennünk, körülöttünk emelt falak, határok (legyen az lelki, kultúrális, társadalmi, vagy fizikai) és azok ledöntése, túllépése, egy-egy ilyen koncert során kézzel tapintható.

11424770_10205434839408006_1267851373_n

Omar társai közül ketten (klarinétos-szaxofonos, ill. ütőhangszeres) gyerekkori barátai, Camagüey-ből.

Hozzájuk csatlakozott a mozambique-i, basszusgitáros, ki az egykori Dr. Alban-t megidéző, pálmafás frizurájával, és termetes jelenlétével permanens mosolyt csalt hallgatóságára. Ha létezik alázatos, egymás felé feltétlen tiszteletet tanúsító, zenei nyelven történő kommunikáció, akkor az az övék volt, végig az előadás folyamán. A közönség nem maradt ki a szórásból, volt éppúgy, együtténeklős cha-cha blokk, és tematikát lazító, fantasztikusra sikeredett, Guantanamera átirat.

11336019_10205434841768065_657017163_n

Mivel táncosokat (nem meglepő módon) nem igazán ismertem fel a nézők soraiban, a koncert végeztével talán jogos kérdések fogalmazódtak meg bennem; a 2 milliós, kultúrálisan sokszínű fővárosban, ahol magukat kubainak hívó salsások heti szinten töltenek meg 600-800nm-eket mindenféle bulikban…, azok vajon mit ismernek, tudnak az egyébként ’megtáncolt’ kubai zenei rétegekről, hagyományokról, ha ilyen, szökőévente felbukkanó lehetőségeket kihagynak?

Vajon megállunk, vagy továbbsétálunk, ha receptorainkat megüti egy ‘szalszánál’ vagy ‘bácsátánál’ összetettebb zene textúrája? Van időnk megállni, van időnk megérteni?

10581587_10205434843888118_740783204_n

Szerző: Mihályi Péter (¡AlgoMás!)

Kategóriák
Ahogy én látom...

Randiznál egy salsás sráccal?

Randiznál egy salsás sráccal?

A salsás pasiknak néha rossz a hírük. Óva intenek tőlük! “Mind szélhámos, nőcsábász és fene arrogáns” – ez hírlik róluk a helyi salsa klub színfalai mögött. De ez tényleg így van? Randizz egy salsás sráccal vagy inkább kerüld őket? A mondás szerint az éremnek két oldala van… Mi a jó és mi a rossz abban, ha salsás pasival randizol?

NAGYSZERŰ DOLGOK

Egy salsás srác mindig aktív és jó kondiban van

Egész éjjel talpon van, jó a mozgása és testét kitűnő formában tartja. Elvégre nem ülhetnek otthon és bulizhatnak egyszerre, igaz? És mi lehet vonzóbb egy férfiban annál, hogy edzésben van?

100salseroA salsás fiúkat nem befolyásolja a sztereotípia

Férfiként kell egy kis mersz a salsa tanuláshoz. Sajnos vannak emberek, akik (helytelenül) úgy vélik, hogy táncolni nőies, puhány dolog és már annak az említésétől is rosszul vannak, ha azt hallják, hogy egy férfi táncolni jár. Milyen kár, semmi nem lehet távolabb az igazságtól. A saját szexualitása és önkifejezése szempontjából jó dolog szakítani a sztereotípiával, megtanulni salsázni és figyelmen kívül hagyni a munkatársak és a jóhiszemű, de a témában járatlan haverok ugratását.

Egy salsás pasi nyitott, művelt és talán egy kicsit kalandvágyó is

Az egyik legjobb dolog a salsában, hogy színes, a világra nyitott és érdeklődő embereket vonz. A srác, aki táncol, nagy valószínűséggel ilyen, s biztos van még jó néhány rejtett értékes tulajdonsága, amely felfedezésre vár.

A salsás srácok jók az ágyban (vagy legalábbis annak kéne lenniük)

Figyeld meg egy picit a srácot. Mondd el mit gondolsz (csak finoman! :)).  Egy jó férfitáncosnak van ritmusérzéke, anélkül lehetetlen táncolni. Ezzel a kiváló erőnléttel és nagyszerű testmozgással, amivel rendelkezik… elég jó esélye van, hogy sikere legyen az ágyban. ;)

A közös érdeklődési kör csodálatos dolog

Van valami közös ezekben az emberekben: ez a Salsa imádat.

Miért érdemes elkezdeni? Elmehetsz a barátaiddal szórakozni. Megengedheted magadnak bűntudat nélkül. Megőrizheted a szabadságodat. Tudsz beszélgetni a táncról és nem utolsósorban vannak emberek, akik megértik, mi a fenéről beszélsz, és vevők is rá. Számomra meglehetősen jól hangzik.

dating_salseroSalsa: Van kémia?

A salsa összehozza az embereket és azonnal szoros kapcsolatot teremt. Amikor táncolsz, nem tudsz mit tenni, de érzékeled, hogy működik-e a kémia vagy nem. Itt nincs szükség találgatásra.

 

A ROSSZ DOLGOK

Vigyázz az egóval!

Valami rossz beidegződés miatt hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a lányok könnyen táncolnak, a fiúknak ez pedig nehezebb. Ez azt is jelenti, ha egy srác jól táncol, sokan úgy gondolják, hogy az valami különleges dolog, ez pedig könnyen az illető fejébe szállhat. Ezen kívül hirtelen szert tesz olyan nagyszerű képességekre, ami nagyon népszerűvé teszi. Ki ne érezné az egójuk növekedését…?

Esélyes, hogy megcsal?

A salsa egy közösségi sport, ahol találkozol sok új emberrel, ott a fizikai kontaktus is és nyilván egy idő után meg is ismered őket. Ez önmagában elég jól hangzik. A probléma ott kezdődik, ha valaki egy kicsit kevésbé hűséges típus és rájön, hogy számára a salsa egy jó kis játszótér, ahol egy csomó minden(ki)t ki lehet próbálni.

Féltékeny vagy? Akkor nézz másfelé!

Képes vagy kezelni mindazt a figyelmet, ami a partnered felé irányul? Vagy inkább: féltékeny típus vagy? Ez tényleg az a hely, ahol a bizalmi szinted a féltékenységgel együtt tesztelésre kerül. Hűséges a partnered? Van okod a féltékenységre? Emlékezz, a salsa társastánc és a partnered a másik nem többi tagjával is akar táncolni. Próbálj meg felülemelkedni ezen!

salsa_datingNincs menekvés

Csomó időt elvesztegettem azzal, hogy egy nő barátom szakított a salsás barátjával és a szokásos szórakozási programunkat nem táncolással töltöttük, hanem annak feltérképezésével, hogy az ex-barátja éppen merre jár és kivel találkozik, és hogy el kellene kerülnie őt. Ez szinte lehetetlen ebben a korlátozott közösségi térben. Nem tudsz ezen segíteni, de túlléphetsz a múlton. Tudod kezelni, ha ilyesmi történik?

A salsa kémia nem feltétlenül a valóságot tükrözi

A legcsodálatosabb táncot táncoltad a legcsodálatosabb személlyel.  A kémiai hatás intenzív – szinte a lélegzeted is elállt a táncpartneredtől. De ez azt jelenti, hogy megtaláltad a lelki társadat? Nem feltétlenül. Ami  tánc közben működik, nem biztos, hogy a való életben is ugyanúgy működik. Szomorú lehet, de így van. A legkiválóbb salsa táncosok is lehetnek unalmas fickók.

A salsa nem a való világ

A salsa fura dolgokat művel az emberekkel. Kiválóan működik terápiaként, jó arra, hogy elfelejtsd a melódat, a problémáidat vagy bármi mást, ami nyomaszt, és megéld a pillanatot. Azonban a táncos élményeid nem szükségképpen íródnak át a mindennapi életbe. És nem csak a kémiáról beszélek. Valahogy úgy van ezzel is, mint a késő esti remek ötletekkel, amiken jár az agyad, de reggel már nem tűnnek olyan fantasztikusnak…

Mindenki pletykafészek

A salsa kissé zárt közeg, olyan mint egy kisváros. Tele van emberekkel, akiket kedvelsz, de vannak olyanok is, akiket egyáltalán nem akarsz látni. Mindenki tud mindenki ügyeiről és szívesen megosztják a pletykákat, hogy ki kivel randizik, és kit láttak távozni a buliról XY-nal. Zavar ez téged?

 

Most már látod, a salsás srácoknak lehet, hogy nem túl jó a hírük, de ezzel együtt van egy csomó előnye annak, ha a salsás közösségből választasz párt. A salsás férfiak nem mindannyian olyan rosszak, mint ahogy hírlik. Felejtsd el a hipotézist, és adj nekik esélyt – valószínűleg kellemes meglepetés ér!

Via: salsahackers.com Fordította, adaptálta: Violeta & Greg

Az eredeti írás a a Salsa Hackers oldalon jelent meg:
http://salsahackers.com/date-salsero/

 

salsahackers

Várjuk a ti tapasztalatotokat, véleményeteket is a témával kapcsolatban:

 

Kategóriák
Ahogy én látom...

Etika a kizombában, avagy a tánc íratlan szabályai…szerintem…

Kizomba etika…. szerintem…

A tangóról úgy tartják, hogy akkor kezdjük el táncolni, amikor megszületünk és akkor ér véget a táncunk, amikor a koporsónk lezárul. A kizomba is valami hasonló… a tánc sokkal hamarabb elkezdődik valójában, mint ahogy én azt korábban gondoltam… de hogyan is kezdődik?

Kinga írása eredetileg a Facebook oldalán jelent meg. Köszönjük, hogy a Latinfo.hu is közölheti.
Várjuk véleményeteket a témával kapcsolatban a cikk alján a facebook kommenteknél.

Nálam már akkor, amikor még csak otthon vagyok és készülődöm a bulira. Persze készülődés közben is kizomba szól, ami segíti a ráhangolódást, bár igazából egész nap kizombát hallgatok, tehát én nagyon nem zökkenek ki. Igyekszem csinosan felöltözni, és azt gondolom saját lehetőségeihez mérten és stílusán belül mindenkinek jó volna megadni a tiszteletet mind a partnerének, mind a táncnak az öltözetével is. Mint ahogy azt Jambától megtanulhattuk, régen is sokat jelentett az embereknek, hogy elegánsak legyenek egy összejövetelen. A kizombában tánclépés is őrzi azt a mozdulatot, ahogyan egy fiú meg akarja mutatni másoknak a szép új cipőjét, vagy ahogyan le akarja törölni róla a ráragadt koszt.

https://www.youtube.com/watch?v=543-3MIvmjc

A másik fontos dolog, ami nekem alap, az pedig a higiénia, ami a kizombánál talán különösen fontos, hiszen igen közel táncolunk a partnerünkhöz. Nem félek dezodort, egy jó parfümöt, tiszta ruhát, rágót vagy mentolos cukorkát használni. A rágónál azonban meg kell említeni, hogy kiábrándító lehet, ha folyamatosan kérődzünk a partner fülébe. Sajnos velem is előfordult, hogy a partnerem megkért, ne csámcsogjak a fülébe. Egy jól megválasztott parfüm esetében viszont már több pozitív visszajelzést kaptam. Szerintem, ha valaki izzadósabb érdemes váltópólót és/vagy kis törölközőt is magával vinnie a buliba is. Aki dohányzik, annak tudnia kell, hogy a haján, a bőrén és a szájszagán is megérződik a füst, és főleg azok számára érezhető jobban, akik nem dohányoznak. Szerintem az alkoholos ital fogyasztásával csínján kell bánni táncos buli előtt, és közben. Persze mindenki ismeri a saját határait és vannak extrém esetek, amikor elengedhetetlen, és van akinek kis mennyiségben segít ellazulni, azonban nagy mennyiségben könnyen elvesztheted tánc közben az egyensúlyodat, rádőlhetsz a partneredre, rácsimpaszkodhatsz, vagy túl szorosan ölelheted emiatt, valamint érződni fog rajtad az alkohol szaga, ami szintén elég zavaró lehet. Viszont a folyadékpótlás nagyon fontos, velem gyakran előfordul, hogy kiszárad a szám tánc közben, szóval ne felejtsünk el inni időnként.

Amikor odaértünk a buli helyszínére, szerintem fontos az ismerősök üdvözlése mellett megnézni ki a DJ és odaköszönni neki, ha ismered. Ez mindkettőtöknek fontos lehet, ugyanis a Dj az este karmestere, a zene irányítja a táncodat, az hogy milyen a zene egy bulin alapvetően meghatározza az este hangulatát és a buli sikerét. A zene összetétele egyrészt a Dj stílusából, aktuális hangulatából és a résztvevők igényéből tevődik össze. A Dj igyekszik alkalmazkodni a buli aktuális résztvevőihez, tehát ha látja, hogy megérkeztél és ismer téged, tudja milyen zenéket, mely számokat szereted, akkor igyekezni fog bekeverni neked. Persze ehhez neked is érdemes ismerni a zenéket, tudni, miket szeretsz, és megosztani a DJ-vel is, például a facebook event oldalán.

 

 

Amikor már átvettem a tánccipőmet és lélekben is megérkeztem a bulira, kezdődhet a tánc. Véleményem szerint, mindig egy fiú kérje fel a lányt és nem fordítva. Ugyanis fordítva egy lány sosem tudhatja, hogy egy fiú valóban élvezi vele a táncot vagy csak udvariasságból nem utasítja vissza. Mert ugye egy fiú hogyan mondhatna nemet egy lánynak?! Aki ezt megteszi, az óriási durvaságot követ el szerintem és igen mély sebet ejthet egy lány önbecsülésén, akármilyen indokot is talál ki. Mert a legtöbb lánynak nehéz összeszedni a bátorságát és odaállni egy fiúhoz, felkérni egy fiút egy táncra. Csak nagyon extrém esetben utasíthat vissza egy fiú egy lányt, és azt persze nagyon szépen meg kell magyarázni, úgy, hogy ne bántsa meg a lányt. Az esetek nagy többségében viszont egy fiú udvarias és nem utasítja vissza a kérést, de lehet, hogy nem élvezi a táncot egyáltalán, és ez egyik félnek sem jó. Persze, ha egy fiú és egy lány egyébként is jó barátok, simán beleférhet. A másik kivétel pedig a fesztiválok, amikor egy-egy tánctanárért sorban állnak a lányok. Személy szerint sajnálom, hogy ez a szokás, de valóban nem várható el egy tánctanártól, hogy több ezer lányt felkérjen a buliban, pláne hogy nem mindenki szeretne a tánctanárokkal táncolni. A lányoknak muszáj ebben az esetben bátornak lenni, és megmutatni, elmondani, hogy szeretne táncolni és ez az igény is nagyon érthető, hiszen lányként nagyon sokat tanulhatsz egy tánctanártól, kihívás egy általa nem ismert és nem megszokott stílust lekövetni.

 

 

Ha a fiú kinézte kivel szeretne táncolni, lehet használni a szemkontaktust megnézni, hogyan reagál a lány, mint a milongában, ilyenkor a lányoknak is érdemes megtartani a szemkontaktust, ha szeretnének azzal az adott fiúval táncolni. Szóval lányok szerintem ilyenkor ne kapjátok el a tekinteteket, hanem bátorítsátok őket. Fiúk, negatív jelzés lehet, ha egy lány nem veszi fel a szemkontaktust. Ha már megvan a kiszemelt táncpartner, húzd ki magad és menj oda határozottan, ne legyél szégyenlős, ha nem is tudsz olyan jól táncolni, a magabiztosság fél siker, egy lányra lehengerlően hat a magabiztosság, talpraesettség. Egy lánynak nagyon megalázó lehet, ha a fiú egy távoli fejbiccentéssel vagy integetéssel kéri fel a táncparkett másik feléről, szerintem a fiúnak kell a lányért menni és nem fordítva. Fiúk, ahogy elindultok a lány felé, a tánc elkezdődik, mert akaratlanul a zene ritmusára fogtok lépkedni. Ennek ellenére persze egy lány mondhat nemet. Lányok, szerintem, ha nem akartok valakivel táncolni, inkább mondjátok meg, mert az szintén nem lesz jó a fiúnak sem, ha kelletlenül táncoltok. Persze itt is nagyon fontos, hogy ne bántsátok meg a fiút és kedvesen utasítsátok vissza. Fiúk, lányok, szerintem ne vegyétek túlságosan magatokra, ha valaki visszautasít, ez egy tánc, van akivel működik van akivel nem, ezt el kell fogadni. Persze nem árt időnként önvizsgálatot tartani, én szoktam legalábbis. Ha sokat ülök vagy állok a buliban elgondolkodom, mi lehet az oka, milyen a tánctudásom. Tudom, hogy van még mit fejlődnöm és igyekszem is tanulni, órára járni, gyakorolni. Attól is függ, milyen volt a hangulatom, van hogy talán egyszerűen rossz jelzéseket adok akaratlanul, de sokszor az indok egyszerűen az, hogy ez egy ilyen buli volt, sajnos ezt is el kell fogadni, hogy nem lesz minden buli fergeteges. A helyzet sajnos sokszor hasonlít a párválasztásra, van akivel te nagyon szeretnél táncolni, de ő nem kér fel, vagy nem megy el veled táncolni és van akivel pedig nagyon nem szeretnél táncolni és mégis felkér, vagy látod, hogy minden vágya hogy felkérd.10294384_10202047356609893_6338987391303332673_n

Mi történik, ha két fiú kér fel egyszerre? Talán előfordult már veletek hasonló. Ahogy Jamba mondta, ilyenkor nem a lánynak kell döntenie, hanem az egyik fiúnak kell felajánlani a másik fiú számára a lehetőséget, amiből látszik annak a fiúnak a magabiztossága és udvariassága, hiszen még később is lesz lehetősége felkérni azt a lányt.

Hogyan érdemes viselkedni fiúként, ha egy lány mellett ül egy fiú? Ha nem ismered az embereket a buliban, nem tudhatod, hogy ha egy lány mellett ül egy fiú, milyen kapcsolat van közöttük, talán csak barátok, de az is lehet, hogy több van közöttük, ezért érdemes a lány mellett ülő fiútól is engedélyt kérni, ha a lánnyal táncolni szeretnél. Ha valóban egy pár, akkor szerintem a lánynak sem illik órákig táncolni azzal a másik fiúval és a fiúnak sem illik órákig táncolni azzal a lánnyal.

Ha megígérsz valakinek valamit, tartsd a szavadat. Velem történt olyan, hogy egy fiú felkért táncolni, de inni akartam előtte valamit, a pultnál viszont egy másik fiú is felkért, de mivel már elígérkeztem, nemet mondtam neki, de megígértem, hogy utána ő jön és meg is kerestem. Ha ez nem így történik, több ponton lehet kellemetlen. Ha elmentem volna a pultnál felkérő fiúval táncolni, annak szegem meg az ígéretemet, akinek először igent mondtam, és lehet, hogy ő meg ott várt volna rám a táncparkett szélén és zavarba ejtő lehetett volna számára amikor azt látja, hogy mással táncolok. Ha a pultnál felkérő fiút nem keresem meg a másik fiúval való tánc után azzal szintén a szavamat szegtem volna meg.10155290_10202047355769872_2607254960111323280_n

Fiúk, szerintem amikor felkértek valakit táncolni, nyújtsátok ki a kezeteket felé, és ha a lány igent mond, akkor segítsétek fel a székről, és kísérjétek be a tánctérre, bánjatok vele úri hölgyként. Ti, mint fiúk, válasszátok ki azt a helyet, ahol táncolni fogtok, a lánynak általában mindegy, bár azért érdemes odafigyelni, hogy ne legyen nagyon huzatos a hely. A bekíséréssel elkezdődött a vezetés, a fiú érzi, hogyan követi a lány, a lány érzi, hogy biztonságban lesz-e, megbízhat-e a fiúban, vigyázni fog-e rá a zsúfolt tánctéren. Fiúk ne engedjétek el a lányokat, amíg bekíséritek a tánctérre, még a végén lecsapják a kezetekről a lányzót.

 

Ha megvan a tánctér megfelelő 1-2 négyzetmétere, következik a tánctartás, ami az egyik legfontosabb, és amin sok minden eldől. Ebből az első ölelésből kiderül minden, jó lesz-e a tánc vagy sem. A fiúk kezdik a mozdulatot, nem a lányok. Fiúk, szerintem az ölelés kezdődjön azzal, hogy megadod a keretet, ami ne legyen túl szoros, de ne legyen túlságosan távoli sem. Szerintem a tartás legyen elegáns és sugározzon erőt, de legyen nagyon gyengéd is egyben, adj egy keretet, hagyd meg a lehetőséget a lánynak, hogy ő közeledjen hozzád olyan sebességgel és olyan mértékben, ahogy az neki jól esik. Ha nem szorítod magadhoz, ha nem nyomod magad hozzá, nem várod el tőle, hogy közel menjen, a lány magától fog a karjaidba olvadni, ahogy megérzi, hogy bízhat benned. Számomra nagyon rossz érzés, amikor egy fiú azonnal magához ölel, hozzám nyomja a csípőjét és moccanni sem tudok. Szintén elég zavaró számomra, amikor egy fiú azonnal odanyomja a fejét a fejemhez, a legtöbb esetben szépen úgyis magától összeér a fiúnak és a lánynak a feje valahol, például a homloknál, vagy a lány feje és a fiú álla ér össze, sokféle variáció van, de nincs baj, ha nem ér össze a fej, a vezetés enélkül is teljesen érthető a lánynak.

 

Szerintem a lányoknak a legfontosabb alapszabály, amit meg kellett tanulnom a kizombában, hogy várjak, várjak és várjak, és ne mozduljak meg, amíg a fiú nem akarja. Én elég türelmetlen típus vagyok és nehezen adom át az irányítást másnak, de ez ebben a táncban elengedhetetlen. Lányok, szerintem ne nyomjátok oda a csípőtöket azonnal a fiúhoz, ne csimpaszkodjatok és ne nyomjátok oda a fejeteket. Ha a vezetést érezni akarod, akkor felső testedet kell odaadnod, és igyekezni kell a fiú combjával kontaktálni, de a csípőtökkel nem kell benyomulni az intim szférájába. A kizombában szerintem fiúknál a jobb kéznek van irányító szerepe, a jobb kezetek legyen olyan pozícióban, amivel tudjátok a lányt fordítani, irányítani, semmiképpen ne tegyétek olyan helyre, ahova nem való. A bal kéz a fiúknál inkább csak dísz, az eleganciát szolgálja. Nincs semmi kőbe vésve, sokféle tartás van, attól függően, hogy sembát, kizombát vagy tarraxat táncolsz, vagy attól függően kivel táncolod, az anyukáddal, a testvéreddel, a barátoddal vagy a szerelmeddel. Talán, ami fontos fiúknál és lányoknál is, hogy megmaradjon a karokban a tartás-ellentartás, ami főleg a gyors zenéknél hasznos.

 

Fiúk elengedhetetlen, hogy figyeljetek a zenére, és megfelelően válasszátok meg a táncstílust a zenéhez. Ahogy Nagy Tamás mondaná, a lányok sem süketek, nagyon zavaró számomra, ha egy sembára tarraxa lépéseket akartok vezetni, vagy ha egy nagyon lágy passadara töréseket, vagy amikor egy igazán ritmusos zenére egy helyben, lépés nélkül akartok romantikázni. Ha egy fiú először táncol velem, nem szeretem, ha azonnal tarraxazni kezd, először fiúk, inkább figyeljétek a lány reakcióit, milyen mozdulatra hogyan reagál. Nagyon jó érzés, mikor a tánc változatos, de nem kell túlbonyolítani sem. Alapfigurákkal is teljesen jól tudom érezni magam egy táncban, ha érzem, hogy a fiú figyel rám. Nekem volt olyan élményem, hogy már hónapok óta ismertük egymást egy fiúval és táncoltunk buliban, és csak akkor tudtam meg, hogy csak alapokra jár még, és akkor belegondoltam, hogy valójában csak maximum saidákat lépkedett, de annyira variálta az alapokat, hogy észre sem vettem. Persze azt is nagyon szeretem, ha egy tánc kihívás, mert a fiú izgalmas figurákat mutat és a legcsodálatosabb érzés az, amikor a fiú azt vezeti le nekem, amit én táncolni szeretnék. Fiúk, szerintem, ha minden zenére ugyanolyan stílusban táncoltok, a lányok könnyen megunják, vagy ha túl bonyolult, túl sok figurát vezettek egymás után, akkor pedig nem fogja tudni elengedni magát a táncban, persze ez is egyénfüggő.

 

Be kell valljam, hogy volt egy időszak, amikor én is félreértelmeztem a dolgokat… Három igazán nagy „bumm” érzés volt a kizombában számomra, az első, amikor azt hittem szerelmes vagyok valakibe, de igazából az volt az a pont, amikor szerelmes lettem a kizombába, a második, mikor először azt éreztem, hogy nem én irányítom a lábamat, olyan volt mintha repültem volna. A harmadik meghatározó élmény egy órákig tartó tarraxa volt, ami óriási hatást gyakorolt rám, újra szerelmes lettem. Ott éreztem először, hogy nem csak a fiú vezethet, van, amikor átadja a lánynak a vezetést, vagy legalábbis hagy lehetőséget, szabadságot arra, hogy kibontakozhasson, aztán szép pillanat mikor újra visszaveszi a vezetést. Akkor kezdtem tarraxa-ra járni és ráéreztem egy mozdulatra és igyekeztem mindenkivel, mindenhol gyakorolni, szerettem volna mindenkinek megmutatni, milyen ügyes vagyok, és hogy még ezt is tudom. Azonban egy idő után azt vettem észre, hogy míg más lányokkal ugyanaz a fiú figurázik, velem csak egy helyben áll, nem vezet lépéseket nekem, és szám közepén már többet is éreztem a fiúból, mint amit szerettem volna… ez az én hibám volt. Azért ezt rövid úton én is általában meguntam, és így elég hamar véget értek a táncok. Ma már arra törekszem, hogy csak akkor mozgassam magam, ha a fiú azt levezeti, de akkor a felelősséget is neki kell vállalnia. (Persze azért nem ámítom magam, nem vagyok mindenkire ilyen hatással.) Az a helyzet szerintem, hogy lányként is úgy kell viselkedni, ahogyan szeretnéd, hogy bánjanak veled. Ha valaki úri hölgyként viselkedik, akkor általában úgy is bánnak vele, ha örömlányként viselkedik valaki, akkor a fiúk és úgy fognak vele bánni.10154884_10202047357289910_8997501377199459494_n

Ki vezet a táncban? Alapvetően a fiú vezet, de egy fiú is nagyon sokat tanulhat egy lánytól, ha figyel rá. Egyes mozdulatokat, vezetési technikát is el lehet tanulni egy lánytól, ha figyelünk arra fiúként, hogy a lánynak hogyan mozog a teste.

Én tánc közben nem beszélgetek. A tánctér szerintem nem a beszélgetésre való, vagyis ott nem a szavakkal, hanem a testünkkel kommunikálunk, de ehhez koncentráció szükségeltetik. Ha beszélgetsz, nem tudsz a mozdulataidra figyelni, fiúként nem fogod a zenét hallani, lányként pedig nehezebb ráhangolódni a partnerre.

Lányként be kell-e csukni a szemet vagy sem? Mikor igen, mikor nem? Ez gondolom mindenkinél más, én akkor csukom be a szememet, ha valakit nagyon nem érzek, és különösen kell koncentrálnom, vagy ha nagyon élvezem a táncot, de ha nyitva van a szemem tánc közben, az nem jelenti azt, hogy nem élvezem a táncot, és azt sem jelenti, hogy látok valamit magam körül.

Mit tegyünk, ha egy fiú olyan stílusban vezet, ami nem tetszik vagy olyan mozdulatokba kényszerít, ami nem kényelmes? Ez számomra is még nyitott kérdés, mert maximálisan szeretném követni a fiút, de ha nagyon nem értek egyet, akkor valamilyen szintem biztosan ellenáll a testem akaratlanul is, amit a fiú úgy is értelmezhet, hogy nem tudom követni. Jó lenne, ha a fiú, ha azt érzi, hogy nem követi egy lány, elgondolkozna azon is, hogy milyen a vezetéstechnikája.

 

Jó tudni, hogy Angolában a kizombát mindenféle összejövetelen táncolták, táncolják még ma is, fényes nappal akár, családtagok is egymással. Eredeti hazájában a kizomba nem a szexről szól, hanem a nőiességről és férfiasságról. Szerintem az egyik fő cél a kizombában, hogy nőként megéld a nőiességet, férfiként a férfiasságot és ezt lehet anélkül is, hogy a csípőtök összeérne. Nagyon jó érzés nőként, amikor egy férfi hozzásegít ahhoz, hogy megélhessem, megmutathassam a nőiességem. A semba egyesek szerint a kizomba őse, ami ütközést vagy ütközéseket jelent kimbundu nyelven. Az összeütközés a test központjának összeütközését, a hasak érintkezését jelenti, ahogy Farkas Vera mondaná: hasi-pacsi. Ebből alakult ki a kizomba és aztán a tarraxa is, ami egyesek szerint nem tánc csak a zenén belül egy olyan rész, ahol alkalmazhatóak ezek a csípő tekergetések, Mező Timi, Kovi szerint ez a rész a zenében az úgynevezett a „kreatív” rész. Akár külön tánc akár nem, ennél is ugyanúgy a testközpontok összeérintkezése a lényeg és nem más. Érdemes tudni a tarraxa-ról, hogy azt is ezeken az összejöveteleken táncolták, fiúk-lányok az anyukájuk előtt, és persze nem akarták, hogy mindenki lássa, mi történik kettőjük között, ezért igyekeztek minél kisebb mozdulatokkal táncolni, hogy senki észre ne vegye, mi történik kettőjük között, így az a mozdulat és érzés is kettőjük között maradt. Ezen apró mozdulat intenzitása ugyanolyan erős, mintha nagy mozdulatokat végeznél.10151354_10202047356089880_6717024091478850358_n

A tánc szerintem kicsit színészkedés is, kicsit olyan mintha színházban lépnél fel. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a szerepeket eljátszani, például a magyar néptáncban a különböző tájegységekre jellemző táncok megmutatják az emberek mentalitását is, a szatmárinál például a tűzről pattant menyecskét játszottam, a kalotaszegiben visszafogott fiatal lányt. A salsában a szexistennőt játszottam, ami sok önbizalmat adott, a kizomba is egy-egy jó értelemben vett szerep. Mindenki választhat csillagot, mit szeretne eljátszani vagy nem játszani.

A táncórák és a praktica órák szolgálnak arra, hogy gyakoroljak. Törekszem a táncórákon maximálisan követni a tanár instrukcióit. A buliban viszont „elfelejtem” a táncórákon tanultakat, és ahogy Ricardo is mondja, hagyom, hogy a testem fellélegezzen és hagyom, hogy a szívem és az ösztöneim vezessenek, hagyom, hogy a mozdulatok beérjenek, és beépüljenek a lábamba. Fiúként a buliban tudsz kísérletezni, egy-egy megtanult figurával, melyik figurát milyen mozdulat után esik jól levezetni, kombinálhatod a figurákat szabadon, figyelheted, mit hoz ki belőled a zene és a partnered. A buli mindenkinek buli, én azért megyek, hogy jól érezzem magam, minden kötelezettség nélkül.

Mennyit táncoljunk egy lánnyal? Ki mondja és mikor mondja, hogy köszönöm szépen? Jamba azt mondja egy-két tánc és vége, a franciáknál, ha már 3 számnál többet táncolsz valakivel azt jelenti, akarsz tőle valamit. Szerintem egyetlen tánc azt jelenti, nem volt olyan jó, valami nem stimmelt, a milongában sem véletlenül van három szám egy szekcióban, a kizombához is kell egy kis idő, míg összeszoktok. Szerintem a 2-3-4 szám az alap, ettől többet azzal táncolok, akivel nagyon szeretek táncolni, de ez sokszor nem tudatos, van hogy észre sem veszem. Szerintem egy lány is és fiú is mondhatja, hogy köszönöm szépen a táncot, ilyenkor ne szomorkodj, hogy véget ért, örülj, hogy megtörtént.1526692_10202047355329861_2659614081664841621_n

A tánc végén meg kell köszönni a táncot. Mostanában jöttem rá, hogy érdemes visszajelzést adni, hogy nagyon tetszett a tánc, talán csupán az ölelésemből nem érzi ezt. Nekem is jól esik, ha valaki el tudja mondani, hogy szeret velem táncolni. Ez az a beszélgetés, amit Lilian „small talking”-nak hív, egy kis kedves, rövid beszélgetés, visszajelzés a tánc után. Azt is érdemes azért elmondani, ha valami nem volt kényelmes, persze ezt nagyon meg kell válogatni, hogy hogyan teszi az ember. Én nem vágyom arra, hogy kioktassanak, és próbálok nem adni kéretlenül tanácsot senkinek. A tánc után fontos szerintem, hogy a lányt kísérjük le a tánctérről vissza a helyére. Ne hagyjuk a zsúfolt tánctéren és fordítsunk hátat neki, ez ugyanis elég zavarba ejtő lehet a lánynak.

 

https://www.youtube.com/watch?v=LxPV74qWS7U

Amiket leírtam, az a személyes véleményemet tükrözi, senki ne vegye magára. :) Sokat tanultam a tánc hátteréről, a táncban való viselkedésről, etikáról, a kizomba valódi jelentéséről a tánctanároktól, különösen Hernury Jamba Jambától, Lilian Barnó-tól, Sa’id-tól, Tania Mendoca-tól, Mastre Pechu-tól, Vanessa Ginga Pura-tól, Ricardo Sousa-tól, Paula Loureiro-tól, Nagy Tamástól, akik ilyen jellegű órát tartottak. Sokat tanultam a táncosoktól, akikkel lehetőségem volt táncolni vagy lehetőségem volt erről eszmét cserélni, különösen Mező Timitől, Kovács Zoltán azaz Kovitól, Farkas Verától, Jeszenszky Attila alias Jeszy-től, Mayer Robitól, Dorcsák Danitól, Tóth Zoltán vagyis TZ-től, Bakos Anditól, Lengyel Anditól, Tarr Nikitől, Szabó Rita alias Ritkó vagy Ritisinnyától, Ozy Shyne-tól, Blaise Mwami-tól és még sokan másoktól… Köszönettel tartozom nekik! :)

 

Szerző: Bata Kinga

Ajánljuk még a témában a Latinfo.hu Táncetikett oldalát.

Várjuk véleményeteket a témával kapcsolatban a cikk alján a facebook kommenteknél.

Kategóriák
Ahogy én látom...

Te mit tanácsolnál annak, aki most kezdene salsázni?

Learn+Salsa[1]Írunk egy összefoglaló cikket olyanoknak, akik most kezdenének el salsázni/táncolni.

 

Te mit tanácsolnál nekik?

 

És mi az, amitől óva intenéd őket?

 

Vajon mik a salsa tanulás optimális lépései?
Én valahogy így képzelem:
1. Kubai salsa tanulás ruedában.
2. Gyakorlás otthon párban. Esetleg magánóra?
3. Lemenni az első salsa bulidba (táncosként) – ha már megvannak az alapok.
4. Sensual (Bachata/Kizomba) alapok elsajátítása workshopon, vagy salsás hétvégén/táborban.
5. LA salsa (ha már rutinosan megy a kubai).
6. On2 salsa (ha már megy a vonal…).
Szerinted?

LearnToDanceSalsa[1]

Nálad ez hogy volt?

 

Várjuk a véleményeket, tapasztalatokat, okosságokat lent a Facebook komment dobozban!

Szerző: Vizi Balázs

Kategóriák
Ahogy én látom... Beszámoló

Beszámoló: Salsa Tunéziában

SOUSSE - TUNISIA2012 októberben Bogárdi-Mészöly Andival a tunéziai Sousse-ba utaztunk “őszelni”. Az út lefoglalása után természetesen rögtön elkezdtünk kutatni a helyi salsaélet nyomai után. Meglepő módon 2 helyet is találtunk, bár az egyik, mint később kiderült, inkább csak névileg volt latin.
A másikra találtunk Facebook eseményt is, komoly kb. 10 visszaigazolt résztvevővel.

 sorozatunkban beszámolókat olvashattok a külföldi táncos élet mindennapjaiból. Te is jártál külföldön salsás-táncos buliban/órán? Szívesen vesszük, ha leírod nekünk a tapasztalataidat! Várjuk leveled a tancavilagkorul@latinfo.hu címre.

A kéthetes nyaralásra szombat este 10 körül érkeztünk a hotelbe, gyors pálinkás fertőtlenítés… ööö… vacsora után indultunk is a buliba.

A Facebook eseményen megjelölt utcát a Google Maps sem ismerte, de a hotelünk személyzete sem. Máig nem értem, hogy 0 helyismerettel, tök sötétben hogy találtuk meg egy eldugott kis utcában, egy kávézó volt a helyszín.
A FB-eseményben csatlakozott 10 emberből kb. 8 ott is volt. :)

Ami furcsa volt, hogy az utcákon amúgy teljesen általános férfiak általi be- és leszólogatás, illetve a nők nyakig beöltözöttsége itt abszolút nem volt jellemző, de ezt egyedül csak ezen a helyen tapasztaltuk, nyoma sem volt a tipikus “arabságnak”.

Rögtön fel is kértek minket és meglepetésünkre a 4-ből 3 fiú iszonyatosan jól táncolt, plusz az egyik lány is.
salsa_tunezia1
Hamar a társaságukba invitáltak bennünket. Az egyik srác és a felesége működteti a helyi salsa iskolát (https://www.facebook.com/WinaLatinaSalsaStudio), ők ketten tanítanak. Hollandiában tanultak meg salsázni. Mesélték, hogy Sousse-ban sajnos egyelőre nem nagy a salsaélet, órákra többen járnak, van két szinten is csoportjuk, de pl. vannak olyan hagyományosabb értékrendet tartó lányok, akik nem akarnak fiúkkal táncolni. :) Ha nagyobb buliba akarnak menni, akkor Tunisba beautóznak (minimum 1 óra út).
A zenéket a kávézóban ők maguk rakosgatták egymás után, volt néhány itthon is megszólaló kedvenc. Táncoltunk kubai és vonalas salsát is velük, sôt, ruedáztunk is. Úgy gondoljuk, örültek a “friss húsnak”, az ott levő pár lány nagyon minimális szinten tudott, a fiúk meg nagyon jól, nem is értjük, ilyen kis közösségben hogy tudtak ennyire felfejlődni.
A hangulat teljesen olyan volt, mint itthon a Szilvuban, baráti társaság, beszélgetés, nagy nevetések, egymás szívatgatása stb.
salsa_tunezia2
Következő héten ismét ott voltunk, a kedvességüket meg akartuk volna hálálni valami kis magyaros ajándékkal, de sajnos erre nem voltunk felkészülve, egyedüli itthonról hozott “hungarikum” a pálinka lett volna, a vallásukra tekintettel ezt nem mertünk vinni. De aztán úgy tűnt, alaptalan volt a félelmünk. :)
Idén februárban szervezték első fesztiváljukat Sousse-ban (https://www.facebook.com/Tunisia.LATIN.DANCE.Convention). A képek alapján itt is kevesen voltak, de többen külföldről érkeztek.
Tunisia LATIN DANCE Convention
A tanárok, fellépők nevei számomra ismeretlenek voltak, 1-2 videót láttam fellépésekről, ez például kifejezetten tetszik:

A tunéziai salsázásunknak volt némi előzménye 2011-ben is, akkor Mahdiában nyaraltunk. A hotelben nagyon kevesen voltunk, az ottani animátorfiúkról pedig kiderült, hogy sok táncban nagyon ügyesek. Salsában éppen – itthoni szemmel – nem annyira (a többi tánctudásukhoz képest), de a rögtönzött ottani salsabulink nagyon-nagyon feldobott minket! Azóta sem esett jól annyira a Mueve la colita, bár ők némileg cenzúrázottabb koreóval táncolják. :)

Érdekes volt megtapasztani, hogy egy ennyire más kultúrájú országban ebben a kis közösségben mintha “otthon” lettünk volna.
Szerző: Morvai Linda
Kategóriák
Ahogy én látom...

Beszámoló: Salsás élet Mallorcán

2013 márciusában kezdtem 4. szezonomat Mallorca napsütötte szigetén. Mivel a hotel, ahol dolgozom, a sziget dél-keleti részén van, autó és egyéb közlekedési eszköz hiányában az elmúlt szezonok alatt nem volt alkalmam este eljutni a sziget fővárosába, Palma de Mallorcába, hogy végre megismerjem az itteni salsás életet.

 sorozatunkban beszámolókat olvashattok a külföldi táncos élet mindennapjaiból. Te is jártál külföldön salsás-táncos buliban/órán? Szívesen vesszük, ha leírod nekünk a tapasztalataidat! Várjuk leveled a tancavilagkorul@latinfo.hu címre.

Azonban idén szerencsémre egy nagyon kedves salsás barátom, Aziz, aki szaharai és tour operátorként a közelben kezdett dolgozni, egyre gyakrabban járt táncolni és így lehetőségem nyílt, hogy vele tartsak. Csak hogy mallorca-map-0[1]megértsétek, miért is olyan komplikált: nagyjából fél 12-ig dolgozom este, és Cala Millor-tól, ahol lakom egy jó órás út Palma, majd nyílván buli után vissza, másnap meg munka ismét. És persze a jó bulik nem a szabadnapom előtti estén voltak. :) Ezért se tudtam előtte eljutni és így is összesen csak pár alkalommal voltam. És hogy miért is? Az mindjárt kiderül…

Szóval lelkesen vártam első salsás estémet Palma de Mallorcán, költői túlzással évek óta erre készültem. :) Végre volt kivel, volt fuvar és idő, meg kis energia is munka után. Először egy pénteki buliba mentünk el, a hely neve Mood Beach, egy helyes tengerparti kis lounge, ami nyáron kinti részen, medence melletti táncos élményt kínál. Most, hogy még hűvös márciust írunk, csak benti része állt a rendelkezésünkre. A hely nem nagy, kb. annyi ember férhet be, mint mondjuk a Szilvupléba, csak más elrendezésű és hangulatú, de péntekhez képest nem egy nagy rendezvény. Bár állítólag párhuzamosan volt egy másik buli is, de Aziz szerint az inkább úgymond tánciskolás buli, órák után ott maradnak rögtön és ott amúgy is kevesebb a vonalas táncos. Ja igen erről eddig nem esett szó, mi a csíkosok táborát erősítjük, nem kizárva egy jó kubaizást, csak mégis a vonalat preferáljuk. :-)

Úgy hajnali 1 körül érkeztünk meg, mint ahogy az emberek többsége, ekkor lett hangulat, szóval nem kapkodják el, csak olyan spanyolosan, tudjátok „mañana”. A belépő, ha jól emlékszem 7 EUR volt, de ez egészében lefogyasztható. Ezt meg is tettük és közben felmértem a terepet. A buli is olyan, mint maga a sziget, egy ömlesztő tégely, van itt mindenféle nemzetiség, helyiek, félszigetlakók, dél-amerikaiak, közép-amerikaiak, egyéb európai ország lakói. Ugyanígy mindenféle táncstílus jelen van: a latinok vérből kubaiznak, a spanyolok vegyesen mindkét stílust táncolják.

moodbeach

Mivel Aziz volt már jó párszor itt és más bulikban is, ismer jó néhány embert, rögtön be is mutatott egy-két srácnak és mondta nekik, hogy táncoljanak majd velem. Gondolom senki sem szereti igazán, ha ajánlgatják, vagy úgymond másra rátukmálják, de végül is, amikor új vagy egy ilyen közösségben jól jön, ha felhívják mások figyelmét arra, hogy itt ez a csaj és annyira nem is béna, hátha így nem kell egész este a táncparkett szélén ácsorogni. Egész jól indult az estém, táncoltattak jó páran, kubaiztam is egy kolumbiaival, meg vonalaztam taxi táncossal. Igen ez ott is jelen van, bár ebben a buliban én összesen 3 férfi taxist láttam, ők amúgy későbbiekben animációt is tartottak. Igaz, ami igaz felkért egy-két jó táncos is, de meg kell, hogy mondjam, korántsem olyan kíváncsiak vagy bátrak, mint az itthoni fiúk. Szerintem nem vagyok se félelmetes és olyan szörnyű se lehet velem táncolni, de mégsem kért fel túl sok olyan táncos, akit láttam, hogy ügyesek vagy szívesen táncoltam volna velük. És mielőtt azt mondjátok, de akkor miért nem kértem őket én fel?! Egyszerűen, mert egyrészt első alkalommal voltam ott és feltehetőleg nem egyszerinek szántam, illetve lehet érezni azt, amikor egy társaság belterjes. Nos az itteniek nagyon is azok. Egész este csak egymás között táncoltak és itt leginkább a vonalas magra értem. Nekem az a tapasztalatom az itthoni fiúkról, hogy amikor egy új, külföldi, sosem látott táncos letéved egy buliba, úgy repül rá mindenki, hogy „kipróbálhassák” a friss táncos husit, hiszen kíváncsiak, hogyan táncol, milyen stílust képvisel. És vica versa, mi lányok is előszeretettel táncoltatjuk az idegen pasikat. Szerintem ez természetes kíváncsiság. Ez itt nagyon nem így van, és emellett azt sem érzed, mint mondjuk Berlinben, hogy ott egyre inkább elterjedt, hogy a lányok ugyanolyan arányban kérnek fel fiúkat, mint fordítva. A másik jelenség meg az volt, hogy ha végre valamelyikük táncolt is velem és állítólag még jó is volt, a buli alatt többet nem kért már fel, olyan érzést keltve, hogy akkor annyira mégsem volt jó veled táncolni. És ilyen nem csak egy volt, hanem a többsége. Szóval összességében jól éreztem magam, de kicsit csalódtam, azt hittem sokkal több különböző sráccal fogok tudni majd táncolni és nem azzal az érzéssel megyek haza, hogy az itteni srácok nem igazán élvezik a velem való táncot. Azért még nem adtam fel, elsőre tényleg nem volt rossz és vártam a következő alkalmat, gondoltam, ha többször látnak, majd megismernek meg emlékezni fognak rám, és akkor többet táncolnak majd velem. Gondoltam én…

És akkor mielőtt folytatom, pár szót a zenéről: nem volt rossz, de semmi extra sem. Olyan kicsit jellegtelen zenék voltak, se nem kimondottan kubai stílusú, se nem tipikus vonalas, igazából az összes zene olyan volt, hogy mindenki következetesen azt táncolta rá, amit mindig is. Ami viszont zavaró volt, hogy minden 3. salsa után jött 2-3 bachata. Ezzel számomra iszonyatosan megtörték a bulit, mindig, amikor már kezdtél kicsit belendülni, rögtön belassult az egész. Azt kell hogy mondjam, imádják a bachatát, sőt van egy mallorcai stílus is, amit nekem nem sikerült megfejtenem, le kellett volna videóznom nektek. Ilyen érdekesen lépés közben folyamatosan vonalat, irányt váltanak a testükkel, nekem kicsit túlmozgásosnak tűnik kívülről, de ők csak így hajlandóak táncolni a bachatát, ezért nem is nagyon örültem, ha felkért olyan, aki ezt a stílust táncolta, nem bírtunk összhangba kerülni. Itt tényleg a latinok voltak a nyerők a klasszikus bachatájukkal. :) Kizomba egyáltalán nincs, mondjuk személy szerint, mivel én sem táncolom (még), nekem ez itt nem okozott hiányérzetet.

Másodszorra egy BAT nevű helyre mentünk, talán már a következő hétvégén rögtön, ez egy vasárnapi buli, amiről azt kell tudni, hogy korán kezdődik (22-kor), korán is van vége (1-kor). A hely kívülről olyan, mint valami raktárépület, belülről meg, mint a Hölgyválasz mondjuk, csak kétszer akkora a tánctér. A belépéskor mindenki kap egy kis papírt, ami mindössze min 2 EUR fogyasztásra kötelez, kvázi ennyi a belépő, ezt kifele menet kell leadni, itt ellenőrzik. Olyan 10 körül értünk oda, ekkorra ér véget a buli előtti ingyenes táncoktatás, amely egymás mellett folyik, egy nagyobb létszámú rueda és egy tizedannyi vonalas csoporttal. A többség itt is a kubai salsát részesíti előnybe, mellettük egy kisebb vonalas mag képviselteti magát. A vonalasok között is szinte mindenki on1-ra táncol, összesen egyetlen sráccal táncoltam on2-ra a 4 este alatt (ő viszont ennek felettébb örült). Egy-két ember ismerősként üdvözölt, mások, akikkel táncoltam az előző bulin sajnos már el is felejtettek és persze nem is kértek fel újból. Ez az este is jól sikerült, én jól éreztem magam, de még mindig úgy éreztem nem sikerült az áttörés. Többet ácsorogtam az biztos, mint amennyit táncoltam volna. Pedig táncoltunk előttük Aziz-szal, hogy lássák, megy ez nekem. Semmi eredménye nem volt. Felkérni őket? Áhh kizárt, ezeket a spanyol machókat nem hatja meg az ilyesmi…

Még 1-1 alkalommal voltam mind a két helyen, egy hónapon belül és az utolsó buli után, amikorra még mindig nem sikerült elérni azt, hogy megismerkedjek több emberrel, és megint többet néztem a többieket, mint táncoltam volna, úgy döntöttem nem éri meg 2 órát kocsikázni ezért. Úgyhogy jegeltem a salsázást egy időre.

Legközelebb Buczkó Matyi nálam tett látogatása alkalmából próbálkoztunk újból azzal, hogy belevessük magunkat a salsás éjszakába. Gondoltam, ha más nem legalább vele meg Aziz barátommal táncolok pár jót, több hónapos kihagyás után már ettől a gondolattól is boldog voltam. Igazából nem reménykedtem és vártam az előzőek után semmi extrát. És nem is kellett „csalódjak”. Olyan volt, mint eddig is, de persze azért mi jól éreztük magunkat.

mallorca salsa bat

Az i-re a pontot az tette fel, negatív értelemben és ekkor már tényleg kicsit bepipultam, ami még ezután történt. Pont, amikor Matyi ott volt, rendeztek egy bachata fesztivált (Bachata Pura Mallorca) és ugye ez salsa bulit is jelent persze sok bachata zenével, de ki bánja, azért ott mégis csak sokkal több táncos lesz és nem csak egy sima buli. Hát nagyot tévedtem… A rendezvény, a helyszín, a zene, minden klassz lett volna, de ha hiszitek, ha nem ezen az estén még annyit sem táncoltam, mint az előző bulikon összesen. Ezen már kicsit kiakadtam, hiszen mégis csak egy fesztivál és ez a sok begyöpösödött idióta csak folytatja és még mindig csak a kis belterjes körében táncol. Hiába volt ott egy közel 130 fős svájci csoport is, őket se kapkodták el. Egyetlen srácot kértem fel már kínomban, akire emlékeztem, hogy táncoltunk még az első buliban, márciusban. Az nem is számít már, hogy ő erre nem emlékezett, az arcára volt írva ez, meg az is kb. hogy ki ez a csaj és mit akar. Majd tánc közben megenyhült, annyira nem lehetett rossz, a végén odabökte, hogy köszöni meg jó volt, de közel se az az érzés, mint a kongresszusokon, amikor valaki új emberrel táncol, a végén kedvesen megölelitek egymást, és megköszönitek a táncot így ismeretlenül is. Ő hogy is mondjam kicsit beképzelt, arrogáns módon viselkedett. Ez az este totális csalódásvolt. Ha nincs Matyi és Aziz, egyetlen egyet sem táncolok…

pura bachata festival

Egy szó, mint száz itthon sokkal jobb érzés Veletek bulizni. Szerintem nálunk az igényekre is sokkal jobban odafigyelnek mind a szervezők, mind a DJ-k. A táncosok pedig sokkal kedvesebbek és nyitottabbak. Ettől függetlenül a következő szezonomban ismét megpróbálkozom, hátha idén jobban fog elsülni és talán jövőre már egy kicsit több pozitív élményről számolhatok be.

Köszönöm, hogy meghallgattatok, aki Mallorcán jár, az megtalál.

V.Dóri