2013 márciusában kezdtem 4. szezonomat Mallorca napsütötte szigetén. Mivel a hotel, ahol dolgozom, a sziget dél-keleti részén van, autó és egyéb közlekedési eszköz hiányában az elmúlt szezonok alatt nem volt alkalmam este eljutni a sziget fővárosába, Palma de Mallorcába, hogy végre megismerjem az itteni salsás életet.
A Tánc a világ körül sorozatunkban beszámolókat olvashattok a külföldi táncos élet mindennapjaiból. Te is jártál külföldön salsás-táncos buliban/órán? Szívesen vesszük, ha leírod nekünk a tapasztalataidat! Várjuk leveled a tancavilagkorul@latinfo.hu címre.
Azonban idén szerencsémre egy nagyon kedves salsás barátom, Aziz, aki szaharai és tour operátorként a közelben kezdett dolgozni, egyre gyakrabban járt táncolni és így lehetőségem nyílt, hogy vele tartsak. Csak hogy ![mallorca-map-0[1]](https://latinfo.hu/wp-content/uploads/2014/02/mallorca-map-01.jpg)
megértsétek, miért is olyan komplikált: nagyjából fél 12-ig dolgozom este, és Cala Millor-tól, ahol lakom egy jó órás út Palma, majd nyílván buli után vissza, másnap meg munka ismét. És persze a jó bulik nem a szabadnapom előtti estén voltak. :) Ezért se tudtam előtte eljutni és így is összesen csak pár alkalommal voltam. És hogy miért is? Az mindjárt kiderül…
Szóval lelkesen vártam első salsás estémet Palma de Mallorcán, költői túlzással évek óta erre készültem. :) Végre volt kivel, volt fuvar és idő, meg kis energia is munka után. Először egy pénteki buliba mentünk el, a hely neve Mood Beach, egy helyes tengerparti kis lounge, ami nyáron kinti részen, medence melletti táncos élményt kínál. Most, hogy még hűvös márciust írunk, csak benti része állt a rendelkezésünkre. A hely nem nagy, kb. annyi ember férhet be, mint mondjuk a Szilvupléba, csak más elrendezésű és hangulatú, de péntekhez képest nem egy nagy rendezvény. Bár állítólag párhuzamosan volt egy másik buli is, de Aziz szerint az inkább úgymond tánciskolás buli, órák után ott maradnak rögtön és ott amúgy is kevesebb a vonalas táncos. Ja igen erről eddig nem esett szó, mi a csíkosok táborát erősítjük, nem kizárva egy jó kubaizást, csak mégis a vonalat preferáljuk. :-)
Úgy hajnali 1 körül érkeztünk meg, mint ahogy az emberek többsége, ekkor lett hangulat, szóval nem kapkodják el, csak olyan spanyolosan, tudjátok „mañana”. A belépő, ha jól emlékszem 7 EUR volt, de ez egészében lefogyasztható. Ezt meg is tettük és közben felmértem a terepet. A buli is olyan, mint maga a sziget, egy ömlesztő tégely, van itt mindenféle nemzetiség, helyiek, félszigetlakók, dél-amerikaiak, közép-amerikaiak, egyéb európai ország lakói. Ugyanígy mindenféle táncstílus jelen van: a latinok vérből kubaiznak, a spanyolok vegyesen mindkét stílust táncolják.
Mivel Aziz volt már jó párszor itt és más bulikban is, ismer jó néhány embert, rögtön be is mutatott egy-két srácnak és mondta nekik, hogy táncoljanak majd velem. Gondolom senki sem szereti igazán, ha ajánlgatják, vagy úgymond másra rátukmálják, de végül is, amikor új vagy egy ilyen közösségben jól jön, ha felhívják mások figyelmét arra, hogy itt ez a csaj és annyira nem is béna, hátha így nem kell egész este a táncparkett szélén ácsorogni. Egész jól indult az estém, táncoltattak jó páran, kubaiztam is egy kolumbiaival, meg vonalaztam taxi táncossal. Igen ez ott is jelen van, bár ebben a buliban én összesen 3 férfi taxist láttam, ők amúgy későbbiekben animációt is tartottak. Igaz, ami igaz felkért egy-két jó táncos is, de meg kell, hogy mondjam, korántsem olyan kíváncsiak vagy bátrak, mint az itthoni fiúk. Szerintem nem vagyok se félelmetes és olyan szörnyű se lehet velem táncolni, de mégsem kért fel túl sok olyan táncos, akit láttam, hogy ügyesek vagy szívesen táncoltam volna velük. És mielőtt azt mondjátok, de akkor miért nem kértem őket én fel?! Egyszerűen, mert egyrészt első alkalommal voltam ott és feltehetőleg nem egyszerinek szántam, illetve lehet érezni azt, amikor egy társaság belterjes. Nos az itteniek nagyon is azok. Egész este csak egymás között táncoltak és itt leginkább a vonalas magra értem. Nekem az a tapasztalatom az itthoni fiúkról, hogy amikor egy új, külföldi, sosem látott táncos letéved egy buliba, úgy repül rá mindenki, hogy „kipróbálhassák” a friss táncos husit, hiszen kíváncsiak, hogyan táncol, milyen stílust képvisel. És vica versa, mi lányok is előszeretettel táncoltatjuk az idegen pasikat. Szerintem ez természetes kíváncsiság. Ez itt nagyon nem így van, és emellett azt sem érzed, mint mondjuk Berlinben, hogy ott egyre inkább elterjedt, hogy a lányok ugyanolyan arányban kérnek fel fiúkat, mint fordítva. A másik jelenség meg az volt, hogy ha végre valamelyikük táncolt is velem és állítólag még jó is volt, a buli alatt többet nem kért már fel, olyan érzést keltve, hogy akkor annyira mégsem volt jó veled táncolni. És ilyen nem csak egy volt, hanem a többsége. Szóval összességében jól éreztem magam, de kicsit csalódtam, azt hittem sokkal több különböző sráccal fogok tudni majd táncolni és nem azzal az érzéssel megyek haza, hogy az itteni srácok nem igazán élvezik a velem való táncot. Azért még nem adtam fel, elsőre tényleg nem volt rossz és vártam a következő alkalmat, gondoltam, ha többször látnak, majd megismernek meg emlékezni fognak rám, és akkor többet táncolnak majd velem. Gondoltam én…
És akkor mielőtt folytatom, pár szót a zenéről: nem volt rossz, de semmi extra sem. Olyan kicsit jellegtelen zenék voltak, se nem kimondottan kubai stílusú, se nem tipikus vonalas, igazából az összes zene olyan volt, hogy mindenki következetesen azt táncolta rá, amit mindig is. Ami viszont zavaró volt, hogy minden 3. salsa után jött 2-3 bachata. Ezzel számomra iszonyatosan megtörték a bulit, mindig, amikor már kezdtél kicsit belendülni, rögtön belassult az egész. Azt kell hogy mondjam, imádják a bachatát, sőt van egy mallorcai stílus is, amit nekem nem sikerült megfejtenem, le kellett volna videóznom nektek. Ilyen érdekesen lépés közben folyamatosan vonalat, irányt váltanak a testükkel, nekem kicsit túlmozgásosnak tűnik kívülről, de ők csak így hajlandóak táncolni a bachatát, ezért nem is nagyon örültem, ha felkért olyan, aki ezt a stílust táncolta, nem bírtunk összhangba kerülni. Itt tényleg a latinok voltak a nyerők a klasszikus bachatájukkal. :) Kizomba egyáltalán nincs, mondjuk személy szerint, mivel én sem táncolom (még), nekem ez itt nem okozott hiányérzetet.
Másodszorra egy BAT nevű helyre mentünk, talán már a következő hétvégén rögtön, ez egy vasárnapi buli, amiről azt kell tudni, hogy korán kezdődik (22-kor), korán is van vége (1-kor). A hely kívülről olyan, mint valami raktárépület, belülről meg, mint a Hölgyválasz mondjuk, csak kétszer akkora a tánctér. A belépéskor mindenki kap egy kis papírt, ami mindössze min 2 EUR fogyasztásra kötelez, kvázi ennyi a belépő, ezt kifele menet kell leadni, itt ellenőrzik. Olyan 10 körül értünk oda, ekkorra ér véget a buli előtti ingyenes táncoktatás, amely egymás mellett folyik, egy nagyobb létszámú rueda és egy tizedannyi vonalas csoporttal. A többség itt is a kubai salsát részesíti előnybe, mellettük egy kisebb vonalas mag képviselteti magát. A vonalasok között is szinte mindenki on1-ra táncol, összesen egyetlen sráccal táncoltam on2-ra a 4 este alatt (ő viszont ennek felettébb örült). Egy-két ember ismerősként üdvözölt, mások, akikkel táncoltam az előző bulin sajnos már el is felejtettek és persze nem is kértek fel újból. Ez az este is jól sikerült, én jól éreztem magam, de még mindig úgy éreztem nem sikerült az áttörés. Többet ácsorogtam az biztos, mint amennyit táncoltam volna. Pedig táncoltunk előttük Aziz-szal, hogy lássák, megy ez nekem. Semmi eredménye nem volt. Felkérni őket? Áhh kizárt, ezeket a spanyol machókat nem hatja meg az ilyesmi…
Még 1-1 alkalommal voltam mind a két helyen, egy hónapon belül és az utolsó buli után, amikorra még mindig nem sikerült elérni azt, hogy megismerkedjek több emberrel, és megint többet néztem a többieket, mint táncoltam volna, úgy döntöttem nem éri meg 2 órát kocsikázni ezért. Úgyhogy jegeltem a salsázást egy időre.
Legközelebb Buczkó Matyi nálam tett látogatása alkalmából próbálkoztunk újból azzal, hogy belevessük magunkat a salsás éjszakába. Gondoltam, ha más nem legalább vele meg Aziz barátommal táncolok pár jót, több hónapos kihagyás után már ettől a gondolattól is boldog voltam. Igazából nem reménykedtem és vártam az előzőek után semmi extrát. És nem is kellett „csalódjak”. Olyan volt, mint eddig is, de persze azért mi jól éreztük magunkat.
Az i-re a pontot az tette fel, negatív értelemben és ekkor már tényleg kicsit bepipultam, ami még ezután történt. Pont, amikor Matyi ott volt, rendeztek egy bachata fesztivált (Bachata Pura Mallorca) és ugye ez salsa bulit is jelent persze sok bachata zenével, de ki bánja, azért ott mégis csak sokkal több táncos lesz és nem csak egy sima buli. Hát nagyot tévedtem… A rendezvény, a helyszín, a zene, minden klassz lett volna, de ha hiszitek, ha nem ezen az estén még annyit sem táncoltam, mint az előző bulikon összesen. Ezen már kicsit kiakadtam, hiszen mégis csak egy fesztivál és ez a sok begyöpösödött idióta csak folytatja és még mindig csak a kis belterjes körében táncol. Hiába volt ott egy közel 130 fős svájci csoport is, őket se kapkodták el. Egyetlen srácot kértem fel már kínomban, akire emlékeztem, hogy táncoltunk még az első buliban, márciusban. Az nem is számít már, hogy ő erre nem emlékezett, az arcára volt írva ez, meg az is kb. hogy ki ez a csaj és mit akar. Majd tánc közben megenyhült, annyira nem lehetett rossz, a végén odabökte, hogy köszöni meg jó volt, de közel se az az érzés, mint a kongresszusokon, amikor valaki új emberrel táncol, a végén kedvesen megölelitek egymást, és megköszönitek a táncot így ismeretlenül is. Ő hogy is mondjam kicsit beképzelt, arrogáns módon viselkedett. Ez az este totális csalódásvolt. Ha nincs Matyi és Aziz, egyetlen egyet sem táncolok…
Egy szó, mint száz itthon sokkal jobb érzés Veletek bulizni. Szerintem nálunk az igényekre is sokkal jobban odafigyelnek mind a szervezők, mind a DJ-k. A táncosok pedig sokkal kedvesebbek és nyitottabbak. Ettől függetlenül a következő szezonomban ismét megpróbálkozom, hátha idén jobban fog elsülni és talán jövőre már egy kicsit több pozitív élményről számolhatok be.
Köszönöm, hogy meghallgattatok, aki Mallorcán jár, az megtalál.