Címke: Nagy Tamás

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

• Az első cikk szólt arról, hogyan vélekedik Tamás az új-zélandi és ausztrál kizombás életről, lát-e párhuzamot aközött, hogy hogyan alakult ki Magyarországon és ott a kizomba. Itt olvasható: https://teszt.latinfo.hu/performance-vagy-kozelseg-avagy-interju-a-kizombarol-nagy-tamassal-1/
• A második részben pedig elmesélte, hogyan találkozott a kizombával és kezdte el végül tanítani. Itt találjátok: https://teszt.latinfo.hu/amikor-nem-tudja-az-ember-hogy-fiu-e-vagy-lany-avagy-interju-a-kizombarol-nagy-tamassal-2/

 

Mennyire tartod a lépést az új stílusokkal? Akarod ezeket tanítani?

“Követni követem, látom és megnézem ezeket a videókat az “új” stílusokkal, amik kikerülnek a közösségi médiába, internetre.

Voltam ilyen “új” stílusú órákon, pl.: urban kiz, de az a helyzet, hogy az eddigi tapasztalatom alapján nem találkoztam olyan oktatókkal ebben a kategóriában, akik maradéktalanul átadták volna ezt a stílust és technikát. Nincs az az érzésem, hogy ez akkor most megvan, olyan mint egy “üres doboz” érzés. Sokszor azt éreztem, hogy nekem ennél többre lenne szükségem. Lehet, hogy az oktatás minőségéről van inkább nálam szó.”

Véleményed szerint miért ilyen népszerűek ezek az új stílusok?

“Szerintem azért lett ilyen népszerű,  mert megfogták benne az emberek felszínességre való vágyódását, a magamutogatós, megmutatós énjét. A kizomba – ahogyan én is kaptam –  mint kulturális tánc arról szól, hogy szocializálódjunk, eszünk-iszunk, táncolunk, énekelgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Ehhez képest az urban kiz egyféle performance-szá válás és inkább technikai mutogatásról szól. Ki mennyire jól tud táncolni, milyen technikákat használ.  Az én véleményem szerint a kizomba esszenciája az emberek egymáshoz való kapcsolódása, egymással való kapcsolatteremtése a táncban. Ez tökéletesen elveszik ezekben az új stílusokban. A két táncos “nem fizikai” kapcsolódása hiányzik ezekből az új stílusokból. Nem egy speciális élményről szól, hanem hogy mit csinálsz, amikor van közönséged. Az új stílus a két táncosról meg a közönségükkel való kapcsolatukról szól. Míg eredetileg a kizomba az afrikai kultúrában a két táncosról szól, és az a 3 perces élmény megismételhető másokkal is. Láttam urban kiz táncosokat a buliban és tudják, hogy nekik a buliban is van közönségük. Tudják, hogy figyelik őket, innentől kezdve nem egymásnak táncolnak hanem a közönségüknek.”

Hogyan tetszenek az újabb stílushoz tartozó zenék?

“Alapvetően a zene szüli a táncot, a zene előbb születik meg. Megjelenik a zenei változás és ez okozza a tánc változását is. Az új zene megjelenését a műfajok keveredése vagy fúziója hozza létre, pl.: hip-hop, R&B, doubstep, vagy szimfonikus zenék megtoldva zouk ritmusokkal. Tehát amikor ezek a zenék megszülettek akkor kezdtek kialakulni ezek az “új” táncstílusok is.

Nagyon veszélyes belemenni, hogy mi a kizomba zene és mi nem az, még zenészek sem mindig tudnak magyarázatot adni ezekre a témákra és kérdésekre. A fuzionálás megjelenése általában a népszerűség következménye.

Ez általában így szokott történni azokkal a műfajokkal, amik népszerűvé válnak, és kialakul egy nagy tömegbázisa. Úgy lehet belőle még nagyobb tömegbázist csinálni, hogy egy másik nagy tömegbázis műfajával fuzionáljuk, keverjük, mixeljük, így elérsz egy másik nagyobb tömegbázist is. Például ha van egy csoport, aki szereti az almalevet, a másik meg a narancslevet, akkor ha a kettőt összeöntjük, keverjük, mixeljük, akkor kapunk egy multivitaminos levet. Ezt a mixet, mint a multivitaminos levet már mind a két csapat megissza, mert érzi ezt is, meg azt is benne. Azonban ez a multivitaminos lé mégiscsak egy nagy katyvasz. Minél inkább iparosodik bármi annál nagyobb lesz a katyvasz. Aztán tesznek hozzá még céklalevet meg répát és akkor lesz belőle valami, ami nagyon egészségesnek van kikiáltva, de már nem érzed belőle ki az eredeti összetevőket, csak egy gyümölcsös ízt. Így van aki szereti vagy nem szereti, de azt mondják hogy ez nagyon egészséges.

Az urban kiz annak köszönhető, hogy az alap zouk ritmust nem népi afrikai zenékkel kezdték el keverni, modern, könnyebb, eladhatóbb műfajokkal: doubstep, R&B. Ezekkel óriási bázist lehet elérni. Szimfonikus zenék, filmzenék feldolgozásával is ugyanezt lehet elérni, pl: Cirus Raskilz: Intouchable filmzene feldolgozása még egy igényesebb munka, de például a C.C.Ron – Arrival of kizomba munkája (Cinematic Orchestra) már csak fércmunka volt. Az eredeti zenére egy egyszerű zouk ritmust tettek alá és mindenki őrülten táncolt rá, amit csak tudott.”

Hogyan változott a szemléleted, amióta elkezdtél tanítani? Hogyan gondolkodsz a tanításról?

“Amikor elkezdtünk tanítani, akkor az elég kezdetleges volt. Természetesen változott a szemléletem, ha visszaemlékszem, hogy ugyanazokat az elemeket hogyan tanítottuk 2011 májusában és utána 2 évvel később hogyan táncoltuk és tanítottuk, az ég és föld. Három dolog formálta a technikánkat és oktatási stílusunkat.

Az egyik dolog, hogy az első évben nagyon sok visszajelzést kaptunk a saját tanítványainktól, nagyon sokat beszélgettünk velük. A második dolog, hogy megmaradtak a fesztiválokra járások, mentünk külföldre ws-ra tanulni, egyre többet tanultunk fesztiválokon és magánórákon. A harmadik dolog, ami tovább formálta a szemléletünket, hogy 2013 körül elkezdtek minket hívni külföldre oktatni (BIKE, LIKE, KIFE, Pozsony, Bécs, Zágráb, Graz). Ezek során is nagyon sokat fejlődtünk mind oktatásban és tánctechnikában.

Új-Zélandon muszáj másképpen tanítani, mert itt nem működik az a rendszer, amit ott a KCH vitt, az a fajta moduláris rendszer. Az emberek másképpen viszonyulnak a tánchoz, és nem hajlandóak elkötelezni magukat még 4 egymást követő alkalomra sem. Technikai szempontból is máshogy kell tanítani, sokszor még inkább le kell bontani a lépéseket kisebb mozdulatokra.

Mindig lesz aki újítani akar, vagy mást akar, és ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, ahhoz, hogy a piacon maradjon, ahhoz belekever más technikákat vagy stílusokat. Úgy tud újat mutatni, ha behúz valami újat máshonnan. Ha több tanár jelenik meg mint a  felvevő piac, akkor ki kell tűnnöd a tömegből, csak az a kérdés, hogy hülyeséggel vagy értelmes dologgal tűnsz ki. Az emberek általában a könnyebbik utat választják, és valami hülyeséggel rukkolnak elő, amit eladnak valami okosságnak.

Sajnos általában az emberek 3 hónap alatt akarnak megtanulni úgy táncolni, mint a több mint 10 év táncos múlttal rendelkező Albír Rojas. Három hónap múlva fogja megkérdezni, hogy ő mikor fog úgy táncolni, mint Albír a videón. Amikor valaki eldönti, hogy ebbe az irányba megy, az csak akkor fog a piacon megmaradni, ha kielégíti a piaci igényeket. A kérdés az, hogy az ember mohóságát ki akarod-e elégíteni. Az a kérdés, hogy kielégíted-e azt az igényt, hogy 3 hónap alatt akar megtanulni úgy táncolni, mint Albír, és hogy ezt elhiteted-e vele, hogy erre képes, miközben olyat mutogatsz neki, amit nem tud még megfelelően megvalósítani. Nem tudja jól megcsinálni, de ő elhiszi magáról, hogy ő erre képes, mert lemásolta, amit videón látott.

Amikor mi elkezdtünk tanítani, a kizomba nem volt ilyen népszerű, nem volt ilyen sok videó, és az emberek nem is akarták ezt megtanulni 3 hónap alatt. Tudták, hogy ehhez idő kell. Manapság az emberek semmire nem akarnak időt szánni. A világ egyre inkább gyorsul és egyre inkább felszínesebbé válik, ez megjelenik mindenhol. Amikor már ilyen iszonyatos tömegeket kell kiszolgálni egyre több az ember aki türelmetlenebb lesz. Minél nagyobb a tömeg, annál annál több aki felszínes, aki csak virítani akar.

Amikor valaki elkezd tanítani, biztosan hoznia kell egy olyan döntést, hogy tanítani, oktatni, edukálni akar, vagy piaci igényeket kielégíteni. Ekkor már pusztán szórakoztatásról beszélünk.

Ha azt választja hogy okítás-nevelés, ott biztosan lesznek olyan időszakok, amikor anyagilag veszteséges lesz vagy nem lesz olyan népszerű. Amikor edukációról van szó, akkor az oktató képviseli az értéket, és ezt az értékrendet adja át, szemléletet formál.

 

Ha a piaci igények kielégítéséről szól, akkor a diák (nevezzük inkább ügyfélnek ebben az esetben) diktál és ő mondja meg mi az igény (számára az érték). Ebben az esetben az oktató nem képvisel értéket, az érték a piaci igény lesz. Kiszolgálja az igényeket és eladja a tudását. Nagyon híján van benne a rendszerezettség, flexibilissé válik és a piac diktál. Ezt a  döntést minden instruktornak, oktatónak meg kell hoznia, hogy melyik irányba menjen.”

 

Van-e a táncban példaképed?

Ez nem változott. Mivel már 2 éve nem élek Európában és nem veszek órákat, így csak a videók alapján tudok tájékozódni, de azt meg tudom megmondani, ki hogyan oktat.

Egyik példaképem az Afrolatin Connection. Albir szintén, de nem a stílusa miatt, amit képvisel, hanem a zeneiség szempontjából példakép, mert nagyon igényes arra, hogy zenére táncoljon. Petchu nagy példakép, egyrészt azért mert mutassanak még egy afrikai embert Európában, aki nagyon közel van a kulturális gyökereihez és ennyi éven keresztül ott van ha fúj ha esik, akkor is tartja az értékrendjét. Másrészt mutassanak még  egy embert akinek a világ három különböző pontján van működő tánc társulata. A Kilandukilu Portugáliában, Angolában és Braziliában is aktív csoport.

Manuel Kanza egy újabb példakép, aki egy fiatal feltörekvő táncos és koreográfus afrohouse és kuduro stílusokban. Amit ő képvisel mind táncban, technikában és oktatásban, az kiemelkedő. Rengeteg videója van, amelyek oktatási anyag-szerűek és persze vannak show-jellegű videói is. Ő tudást akar átadni és emögött olyan valós érték van amit ritkán lát az ember a mai világban.

Mit üzennél a hazai és az újonnan kezdő kizombásoknak?

Akik itt vannak, Magyarországon, azok nem tudják, hogy milyen jó dolguk van Európában. Nem érzik mennyire sok lehetőségük van ezt a táncot tanulni. Viszonylag  elérhető távolságban vannak ezek a lehetőségek. 2 év távlatában egy másik földrészen én nem tudom azt választani amit szeretnék, mert nincsen rá lehetőségem és amit szeretnék az nincs elérhető távolságban. Ezt az ember addig nem tanulja meg, amíg el nem veszíti. Tehát aki itt van Magyarországon annak van választási lehetősége, hogy kitől és mit akar tanulni. Megvan az elérhető távolságban levő lehetőség.

Aki választás előtt áll, hogy kitől mit szeretne tanulni, az gondolkodjon el azon hogy egy youtube videón egy szám miért jelent értéket. Nem biztos hogy attól lesz értékes,  mert sokan megnézték. Amikor beírod a keresőbe, hogy kizomba, akkor azt fogja megtalálni, amire sokan “klikkelnek”, de egyáltalán nem biztos, hogy azt fogja megtalálni, amit valóban keresel. Sokan esznek McDonalds hamburgert és krumplit, pedig mindenki tudja, hogy  nem egészséges és nem jó. Olcsó, könnyen elérhető kaja, nagyon népszerű, sok reklámmal. Mégis mindenki tudja, hogy nem tesz jót magának, ha azt eszi hosszú távon, nem?

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

• Az első cikk szólt arról, hogyan vélekedik Tamás az új-zélandi és ausztrál kizombás életről, lát-e párhuzamot aközött, hogy hogyan alakult ki Magyarországon és ott a kizomba. Itt olvasható: https://teszt.latinfo.hu/performance-vagy-kozelseg-avagy-interju-a-kizombarol-nagy-tamassal-1/

 

Mikor és hogyan  találkoztál a kizombával?

“A műfajjal, a zenével már 2008 környékén találkoztam egy véletlen folytán. Akkor egy salsa fellépő csapatnak voltam a tagja, a Ladányi Zoli vezette Punto Cubanonak, akiknek lehetősége volt fellépni egy színházi show-ban profi táncosokkal együtt. Volt egy táncos pár, akik rumbát táncoltak, egy nagyon érdekes zenére, ami mindenkinek tetszett és engem különösen megfogott. Bonga Kwenda szám volt és a neten kezdtem el utánanézni ki is ez az úriember. A wikipedián találtam róla információt, hogy angolai énekes, előadó és a zenéje angolai folklór zenékből táplálkozik. Aztán elkezdtem a kizomba és semba műfajokra keresni, de akkor még az internet nem adott ennyi találatot, mint ma, elvétve volt némi információ. Abban az időben összesen két fesztivál volt az évben (Africa dancar és a Warsaw Kizomba Festival).

Az Africa dancar korábban egy rendes fesztivál volt, aminek a keretében volt verseny is Lisszabonban, ahová zenészeket, énekeseket, előadókat hívtak és volt táncverseny is, Európa döntő. A selejtezőket már lefolytatták a nagyobb városokban és oda már csak a legjobbakat küldték el, ahol a nagy megmérettetés volt. Lengyelországban nagyon régóta jelen van a kizomba, de onnan nem igazán jutott tovább más európai országokba.

Az első videó, amit megláttam az egy Kwenda Lima videó volt. Ez nekem nagyon tetszett és szétnéztem Magyarországon, hogy kitől lehetne ezt megtanulni, de akkor nem találtam senkit és nem is tudták, hogy mi ez, ezért egy picit jegelve lett a téma. Csak zenéket hallgattam, amit az internetről el lehetett érni, különböző blogokon, amit az ember fellelhetett, ezekkel mérgeztem magam.

A kizombát nagyon hasonlatosnak találtam a tangóhoz, ezért elkezdtünk Vercsivel argentin tangót tanulni Glotz Marcsinál, mert azt gondoltam, hogy ez hasznos lehet vagy lesz a kizombához, meg egyébként is tetszett az argentin tangó. Gyakorlás közben a kizombát is próbáltuk Vercsivel, de nem értettem semmit, hogy miért úgy történnek a lépések ahogy, egyszer jobbra egyszer balra, de semmi konzisztenciát nem láttam benne, tehát egy szenvedés volt ez a videóról való másolás.”

 

Mikor mentél el először kizomba fesztiválra?

“Telt-múlt az idő, és egyre érett bennem a gondolat, hogy el kell menni erre az Africa Dancarra, mert így lehet testközelből meglátni vagy megtanulni ezt a táncot. 2010-ben mentem el tök egyedül az Africa Dancarra. Ott találkoztam az oktatókkal mint például, Petchu, Afro Latin Connection, Avelino Chantre és José N’dongala. Abban az évben kezdődött el Albir Rojas és Sara Lopez pályafutása, akkor lettek 2. helyezettek a döntőn, ez indította el őket a nemzetközi porondon. Tehát az Africa Dancar előtt már volt egy pár órás argentin tangó tapasztalatom, ami nem sok, mondhatni semmi, de valamennyi volt. A közeltartással nem volt gondom, mert alapjában véve én ebbe bele se gondoltam, hogy ebből baj lehet. Előtte egy hónapig voltam tangó órákon, ott is testvezetés van és alapvető a közeltartás, jóval közelebbi, mint a salsanál.

Az Africa Dancaron elmentem az összes lehetséges kezdő és középhaladó órára. Mivel semmilyen tapasztalatom nem volt a kizombában, a haladókat helyből átugrottam, mert teljesen felesleges lett volna.

A “kizomba élmény”, az már az első napon megfogott, mert annak ellenére, hogy zéró tapasztalattal mentem oda, hiába tudtam salsázni – mert akkor már 4 éve salsáztam – nem számított semmit, a kizomba teljesen más. Az órákon párcserék voltak és voltak ott olyan afrikai nők, akik úgy táncoltak velem, hogy át tudták adni ezt az érzést. Azt se tudták, hogy én ki vagyok, én azt se tudtam, hogy ők kicsodák, csak egy hitvány órán, egyetlen egy kizomba órán összekerültünk és mégis átadták azt az érzést, hogy közel engedtek magukhoz, engem egy vadidegen embert. Olyan közel engedtek magukhoz, olyan szeretettel öleltek át mintha már évek óta ismernénk egymást vagy nagyon régóta táncolnánk együtt. Akkor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány, de tényleg, ezt a fajta érzést, amikor az ember ezt leges-legelőször átéli, azt nem felejti el, soha. Az olyan “hú” vagy “aha” érzés, akkor jön rá az ember, hogy ha ők meg tudják csinálni, akkor én is képes vagyok rá, és lehet, hogy másnak is át kellene adni, vagy meg kellene mutatni.

Volt egy szombat esti buli, nahát én ott semmit nem mertem csinálni, nem mertem felkérni egyetlen egy lányt sem. Kivéve egyet, akivel párban voltunk az egyik órán és összefutottunk a buliban, vele táncoltam, ami szerintem borzasztó volt. Aztán utána egész este ültem a sarokban és csak néztem az embereket. Ez volt az első kizomba bulim a Barrióban, Lisszabonban. Ültem és csak néztem ki a fejemből és próbáltam tanulni vagy csak csodáltam az embereket, majd fejet hajtva éjjel fél 2-kor hazamentem a buliból. Vasárnap még elmentem órákra, aztán hazajöttem, és megpróbáltam megmutatni Vercsinek mindazt, amit kint tapasztaltam.”

 

Hogyan szervezted meg az első kizomba workshopot Magyarországon?

“Miután hazajöttem az Africa Dancar-ról, én csak Vercsinek akartam megmutatni, amit kint tanultam, megtapasztaltam. Utána is folyamatosan jártunk tangó órára, minden órára együtt készültünk miközben próbáltuk gyakorolni a kizombát is. Próbálkoztam megmutatni Vercsinek, hogy mi az a kizomba, elég béna volt a próbálkozás, de azért mutatott rá hajlandóságot, vagy  legalábbis nem mondott nemet és hagyta, hogy megpróbáljam neki átadni ezeket a dolgokat. Ha Vercsit megkérdeznéd, elmondaná hogy ő ezt utálta az elején, nem értette, nem érezte egyáltalán. Nem zárkózott el, de nem volt olyan érzése, hogy “hú de nagyon kell”.  

Tehát itt még nem akartam tanítani és valószínű Vercsinek sem tudtam átadni azt az érzést, mert még magammal sem voltam tisztában.  Neki még sokáig nem jött le ez a kizomba élmény, vagy ez a tánc. Valahogy olyan lehettem, mint az őzgida, aki éppen megszületik és botladozik, valahogy így született meg bennem a tánc iránti vágy.

Aztán elmentem még más fesztiválokra, 2010-ben (Lengyelország, aztán az első LIKE fesztivál). Tanultam új dolgokat, hoztam a videókat, de nem csak a videó volt a lényeg, hanem amit megtanultam, amit megtanítanak az a fontos, a videó csak arra jó, hogy felelevenítsd, amit megtanultál.

Az első LIKE fesztivál után kezdett bennem megfogalmazódni, nem az oktatás gondolata, hanem egy workshop gondolata, hogy szeretném megmutatni Magyarországon nagyobb tömegeknek, hogy mi az a kizomba. Nem én szerettem volna megmutatni, hanem egy fesztivált vagy workshopot akartam szervezni. Volt egy listám azokról az oktatókról, akikről én úgy gondoltam, hogy képviselhetnék ezt és be is mutathatnák Magyarországon.

3 fesztivál után, már nagyjából arcról felismertek bizonyos oktatók, mert sokkal kisebb volt a kizomba közösség mint ma. Lábatlankodtam annyit az órákon, hogy ismertek és tudtam az elérhetőségüket az embereknek. Bekértem az ajánlatokat, hogy mennyi az annyi. Elkezdtem szervezni saját büdzséből. Soha nem szerveztem semmit korábban, nem volt benne tapasztalatom. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot az oktatókkal, borzasztó árak voltak, nagy mennyiségű pénzt kellett kockáztatni. Elkezdtem érdeklődni táncos körökben, hogy érdekelné-e őket egy ilyen fesztivál… de sajnos eléggé tartózkodó volt a reakció a témára. Mivel láttam a számokat (ennek a költség vonzatát) és láttam hogy mennyire tartózkodóak a táncosok, elvetettem ezt az ötletet. Úgy gondoltam ezt most mégis jegelni kellene, de az utolsó pillanatban jött Petchu válasza és küldött egy ajánlatot. Jóval olcsóbb volt, mint a többi oktató. Akkor fontolóra vettem az egészet és újra beszéltünk róla TZ-vel (Tóth Zoltán) és Vercsivel és valahogy átkattant a fejemben a dolog és akkor azt mondtam, hogy üsse kő nem érdekel, hogy mi lesz, megcsinálom. Ha elveszik a pénz akkor mindegy, nem érdekel, egyszer meg kell csinálni, lesz ami lesz és azt mondtam a Petchunak, hogy elfogadom az ajánlatát.

Szerveztem időpontot, helyszínt, szállást és végül is elkezdett beindulni a dolog, meghirdettük, csináltunk hozzá egy weboldalt, nyomtattunk flyereket, elkezdtük promótálni, leginkább salsás körökben. 2011 májusában volt az első Yes Kizomba fesztivál, akkor lett a brand kitalálva, ami TZ ötlete volt, én meg hozzátettem az összes többit. Az első Yes Kizomba jól sikerült, kb. 55-60 ember volt a workshopon. A szlovák Kimbombos társulatot (Mara Lukama fellépőcsapata) hívtuk meg és Petchuék is felléptek.”

Mikor fogalmazódott meg benned a tanítás gondolata? Kitől és hol tanultad meg a kizomba tanítását?

“2011 áprilisában sikerült rávennem Vercsit és TZ-t, hogy jöjjenek ki velem az Africa Dancarra, de mielőtt elmentünk volna, elkezdték pedzegetni, hogy ha meglesz a fesztivál utána az emberek szeretnék, ha lennének órák is. Akkor gondolkodtam el először a kizomba oktatásán. Úgy gondoltam, hogy egy év után valamennyire tudunk kizombázni, vagy legalábbis valami hasonlót csinálunk, de én tanítani még nem tudtam. Nem láttam benne a metodikát, nem tudtam, hogy hogyan lehetne tanítani. A workshopokon is csak azt láttam, hogy figura figura hátán. Írtam Petchunak, hogy segítsen, aki azt mondta, hogy “No problem” az Africa Dancar után neki van ideje és maradjak ott vele és megcsináljuk ezt az oktató kurzust.

Vercsiék visszajöttek Magyarországra az Africa Dancar után, én maradtam Petchunál. Nála is laktam, mert szerinte az a legjobb, ha látom, hogy milyen az angolai élet, az ottani értékrend, a vendégszeretet, ahogy hozzáállnak az emberekhez, az életvitelük. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszerettem a táncot.

Abban az időben Petchu másik testvére is nála lakott, aki ott akarta megvetni a lábát, mint angolai DJ. Minden nap volt valamilyen foglalkozás: elmélet vagy gyakorlat. Részt vettem a publikus óráin, ha nem volt órája akkor privát módon csak velem foglalkozott. Volt amikor csak zenét hallgattunk, megmutatta, hogy különböző zenékre hogyan táncolnak. Rettenetes sok zenét kaptam, közben Petchu elmesélte, hogy miről szólnak a dalok (persze nem csak portugálul énekelnek, hanem kimbundu nyelven is). Abban az időben egyáltalán nem tudtam portugálul, most már az írást nagyjából megértem. Kizomba és afro órái voltak, semba nem.

Abban az egy hétben olyan szinten képbe kerültem, hogy láttam ő hogyan építi fel a kizomba oktatását, alapelemeket, a kombinációkat és hogy hogyan tanítja meg ezeket. Megmutatta a mögötte levő kulturális hátteret. Petchu azt mondta, hogy ő megmutatja azt, amit ő tanít, de ez csak egy pici indulás, kiinduló pont. Nem akarta, hogy pontosan ugyanazt tanítsam amit ő, és én is biztos voltam bennem, hogy én ezt nem így akarom tanítani.”

 

Mikor és hogyan kezdtetek el tanítani?

“Miután visszajöttem Portugáliából 2011-ben, a Yes Kizomba workshopon hirdettük meg, hogy elindítjuk az első kurzusunkat Vercsivel. Sokan eljöttek az első kurzusra, salsások főleg, kb. 25-30 fő. Amikor láttuk, hogy megmaradnak az emberek, a 2. és a 3. órán is ott vannak, akkor nyáron, július-augusztus tájékán indítottuk a következő tanfolyamot. Elkezdődtek a kurzusok és nem volt más csak Nagy Tamás és Farkas Veronika. Egyre sokasodtak a kurzusok és mindig egy-egy újabb napon kezdődtek ezek a tanfolyamok. Lassan lefedtük a hetet, hogy minél több embernek tegyük lehetővé a tanulást, mert persze mindig volt valaki, akinek az a nap nem volt jó. Az órákra folyamatosan készültünk és folyamatosan formálódott bennünk is, hogy akkor mit hogyan tanítsunk. Folyamatosan jöttek a visszajelzések, és folyamatosan finomodott az oktatási rendszerünk. Minél több kurzusunk volt annál több tapasztalatunk volt abban, hogy hogyan tudjuk ezt jobban tanítani és átadni. Volt már korábban egy pár kurzusom salsából is, akiket Ladányi Zolitól kaptam. Voltak alkalomszerű oktatásaim is salsában. Verának viszont több oktatási tapasztalata volt mint nekem, salsa kurzusokból és rekreációs tanulmányaiból kifolyólag. Egy idő után külföldre is hívtak oktatni, az első meghívás Belgrádba szólt, az első BIKE fesztiválra, utána indult el a nagyobb volumenű oktatás külföldön is. Megkerestek, hogy szeretnék ha rendezvényeken és fesztiválokon is oktatnánk. Volt egynapos workshop velünk, pl. Grazban, de volt egész nagy fesztivál is pl.: az első és második KIFE, LIKE fesztivál Lisszabonban. Alkalomszerűen meghívtak pl.: Pozsonyba, Bécsbe, Zágrábba.”

Mikor és hogyan alakult meg a Kizomba Club Hungary?

“Kezdetben még csak egy kizomba.hu nevű weboldal létezett, ami olyan portálként működött, ahol kizombával kapcsolatos információk voltak megtalálhatóak. Kulturális dolgok, amik a tánccal együtt járnak és a tanfolyamaink. Az volt az új ötlet, hogy le kell választani a kulturális dolgokat az oktatásról, így a kizomba.hu megmaradt, mint információs portál és mellette létrehoztuk a Kizomba Club Hungary (KCH) csoportot 2012 szeptemberében, azokból akik a legrégebbi tanítványaink voltak. Olyan emberekből állt, akik elsőkként kezdték el tanulni tőlünk a kizombát Magyarországon. A KCH alapvetően Nagy Tamás és Farkas Veronikáról szólt akkoriban, akik a KCH-t képviselték. Egyre nagyobb nyomás volt rajtunk, nem tudtunk már több órát tartani. Nekem és Verának is megvolt a saját munkája és utána minden este mentünk tanítani. Egy idő után kezelhetetlenné vált a dolog, fizikailag lehetetlen volt több órát tartani. A KCH csapat segített nekünk. Beálltak a kezdő kurzusokon is és segítettek az embereknek, hogy átkeljenek a kezdeti rögös úton. Segítettek mutogatni, magyarázni a dolgokat. Vitték az adminisztrációs munkát, ötleteket adtak, hogyan lehet jobbá tenni az oktatást. Ezzel a csapattal kezdődött el egy több hónapos munka. Ennek során adtuk át Vercsivel azt a több éves tapasztalatot, amit addig összeszedtünk a kizomba oktatásában és táncolásában. Egyfajta oktatóképzés volt ez, hogy ők is be tudjanak szállni a tanfolyamokba, mert mi már Vercsivel nem bírtuk. A KCH előtt, TZ kezdett el tanítani Mező Timivel, a KCH többi tagjai olyan 2012-2013 körül kezdtek el órákat adni.

Ahogy egyre népszerűbb lett a műfaj, 2012-ben más tanárok is megjelentek a oktatási színtéren. Ezen oktatók közül egyedül Baráth Karesz, László Julcsi, Sipos Edit (Borza Verocs is egy részben) és Botond voltak a mi tanítványaink, mi foglalkoztunk az ő képzésükkel. Salsa vagy más tánciskolás oktatók is elkezdtek kizombát tanítani, ők a maguk uraik voltak, nem tudom, hogy ők honnan szerezték a tudásukat.

Számomra nem az volt a lényeg, nem az volt a cél, hogy a tanársegédeim úgy táncoljanak, ahogy én, annak nincs teteje, hogy engem másoljanak. A cél az volt, hogy elsajátítsák a metodikát, ha stílusban és a technikában vannak kisebb eltérések, az nekem sosem volt probléma. Valakinek az egyénisége mindig megmutatkozik a táncban, és ez nem baj, nem szabad elnyírni vagy visszafojtani. Én nem másolatokat akarok látni, én nem magamba vagyok szerelmes, hanem az út, a csapásirány meglegyen, hogy ebben vannak vargabetűk az nem baj, de ugyanabban a mederben menjünk, egy irányba, ez a lényeg.”

Mikor kezdődtek el a bulik?

“Eleinte a salsa bulikban kértük a DJ-ket, hogy játszanak kizombát, így egy este volt kb. 3 szám. Ilyen események voltak pl.: Gera – Szilvuplé, Adalberto – Mozaik. Azt gondoltuk, hogy ez így nem lesz jó, mert nem tudnak gyakorolni az emberek. Egy idő után nem fognak fejlődni a diákjaink, ha nincs lehetőségük gyakorolni és kitaláltuk, hogy legyen Practica (tangóhoz hasonlóan). Kibéreltünk egy termet, először a Magnet házban 2011-ben és 3 órán keresztül egyszerű listáról ment a zene és a gyakorlás. Azzal egészítettük ki, hogy a Practican lehetett kérdezni tőlünk, segítettünk. Megszerveztük, hogy lehessen hozni enni-inni valót, hogy ne haljunk éhen, így egy picit házibuli jellegű lett a dolog. Aztán nagyjából 2-3 havonta szerveztünk Practicat.

Később akkorára nőtt a közösség, hogy könyörögtek az emberek, hogy tegyenek be több kizombát a salsa bulikban és elérték azt, hogy a salsa buli előtt egy órán át kizomba volt 21:00-től 22:00-ig majd 22:00-től rendes salsa buli egy-két kizombával. Aztán már komplett kizomba blokkok voltak a buliban, de ez a megoldás elég tiszavirág életű volt. Elkezdődött a panaszkodás, hogy miért van ilyen sok kizomba, de ha meg visszavették akkor meg a kizombások kezdtek el panaszkodni, hogy a kizomba is meg lett hirdetve a buliban, ezért jöttek el.

Elkezdődött szépen lassan, hogy külön terembe tették a kizombát. Elsők között volt a Capital salsás buli az Eötvös 10-ben, lent a pincében. Később a Colombus hajós salsás buliban, lent a tat részben egy pici helyiségben volt külön kizomba terem.

Azokban az időkben jelent meg Jeszenszky Attila, mint az első kizomba DJ. Attila a 2. vagy a 3. kurzuson már ott volt, mint tanítvány. Magától találta ki, hogy szeretne DJ-zni, foglalkozni a zenével. Az egyik óra után odajött hozzám és mondta, hogy régebben foglalkozott a DJ-skedéssel és van valamilyen szintű felszerelése, nagyon tetszik neki ez a zene és mit szólnék hozzá, ha ő kizomba zenét kezdene játszani. Kért tőlem zenéket és kérte, hogy mutassak neki olyan forrásokat, ahol ő is tud keresni. Így már volt külön kizomba DJ, aki erre dedikálta a saját idejét és tudását. Itt érett be igazán a kizomba téma, volt már akkora közönsége ennek a kizombának, volt rá igény, voltak órák, volt már rá egy külön DJ, voltak külön bulik és már megvolt az a kritikus tömeg, ami fenntartotta a rendszert.”

 

Szerző: Bata Kinga