Kizomba

A kizomba egy zene és egy tánc, amely a 70-80-as években indult el Angolából és a Zöldfoki
Szigetekről (Cabo Verde). A szó maga bulit, táncos mulatságot jelent. Az angolaiak szerint a sembából
ered, amikor az ősi folklórra hatást gyakorolt a beszivárgó zouk zene. A cabo verdei tanárok szerint
viszont az angolai kizomba megmaradt sembának, csak lassabb zenére táncolják. Ez a téma örök, és
nincs nagyon értelme arról beszélni hogy mely nemzethez köthető a kizomba eredete. Az angolai azzal
érvel, hogy a kizomba szó az angolai kimbundo dialektusból ered, ami nem létezik Cabo Verde-n
(nincs ilyen szó a kreol nyelvben). Ezért hívják ott inkább „passada”-nak. Viszont amit ott passada-nak
neveznek, az nem áll 2-3 lépésnél több elemből. A cabo verdei szigetvilágban amikor bekerült a zouk
zenéje elkezdték rá táncolni a saját lépéseiket. Innen alakult ki a saját stílusuk, amit szintén kizombának
könyveltek el a világban. A cabo verdei stílusban a tartás is más, a kezek lejjebb helyezkednek el,
nagyobb befolyás érződik a tradicionális cabo verdei népi táncok részéről, mint például a coladeira és
a morna. Ráadásul ez, amikor kilépett a világba elkezdett keveredni. Egy szó mint száz: a különböző
stílusok párhuzamosan formálódtak napjainkig (sok-sok egymásrahatással), a hasonlóság pedig
abból ered, hogy az eredeti folklór alapja az egyszerű séta volt. Ma a kizomba eredetéről inkább csak
vélemények vannak , mint szigorú tények.
Minden olyan afrikai országban, ahol megjelent a zouk zene, és ahogy említettük hatással volt a helyi
folklórra, alakultak ki a „lokális” stílusok (mind zenében mind táncban). Angolában azért is alakult ki a
kizomba, mert a fiatalok elhanyagolták a kultúrát nem akartak sembát tanulni. Kapóra jött a zouk hatása
és, hogy rávegyék az „öregek” az új nemzedéket a táncra, kicsit egyszerűsítettek a semba lépésein,
kicsit közelebb kerültek egymáshoz a partnerek, a többi pedig már ment magától. A dolog bevált,
egyre több fiatal táncolta a kizombát innen pedig már nem kellett sok a sembához. Ettől függetlenül a
kizomba fejlődése is elindult, és lehet, hogy sok figura a sembából ered, viszont ma már más technikával
táncolják, mint a sembát. Kezdetben nem is létezett maga a „kizomba” kifejezés, hanem Angolában
például Semba-Zouk-nak, Cabo Verde-n Cola-Zouk-nak nevezték az új műfajt. A kizomba, illetve
passada kifejezés csak később alakult ki.
De ez talán nekünk magyaroknak ha táncolni akarunk nem is annyira fontos. Szerintem érdemes angolai
és cabo verdei tanároktól is tanulni, megismerni a stílust amit tanítanak, és ebből kialakul mindenkinek a
saját stílusa, ami őhozzá, mint egyénhez közel áll.

A tánc maga meglehetősen érzéki is tud lenni, vezetéstechnikája az argentin tangót idézi. Bár nevezik
sokan „afrikai tangónak” is, fontos leszögezni, hogy lényeges különbségek vannak a két tánc közt,
illetve az élmény, amit adnak is teljesen más.
A tánc különleges intimitását az adja, hogy a párok mellkasa összesimul, a fejüket is összeérintik, és sok
esetben a férfi a combjaival is vezeti a lány lépéseit. Lehet kontaktus nélkül is táncolni, csak kicsit más.
Mivel a tartás jobbára zárt, nem enged sok teret az egyéni „stíluselemek” kibontakoztatásának, mint
például a salsában a gyakorlottabb táncosoknál ez megfigyelhető.
Nem véletlen, hogy kevés kizomba show-t találunk a fesztiválok műsorain, és a videómegosztókon. A
kizomba inkább összeköti a két táncost, és nem kifelé, a közönségnek, hanem inkább befelé, egymásnak,
egymással összhangban táncolnak. A lány szinte teljesen átadja magát a férfi irányításának, rábízza
magát, és belesimul ebbe a különleges ölelésbe, és a túlfűtött afrikai zenébe.

A semba viszont teljesen más, gyorsabb, játékosabb zenére táncolják, sokkal nyitottabb tartásban, és
teret enged a férfiaknak különböző „trükkök” felvonultatásának. A látványos „trükkök” egy része ma
már megjelent a kizombában is.

A bizalom egyértelműen meghatározza ezt a táncot, hiszen ha a lány nem bízik meg a partnerében,
akkor nem fogja teljesen átengedni magát. Sok, nagyon elismert kizomba táncos mondta már, hogy
vannak partnerek, akikkel akár ez egész tánc alatt nem jutnak túl az egyszerű alaplépéseken, mert nem
alakul ki ez a kapcsolat és ez a bizalom. Viszont amikor valaki megtalálja a párját, egy életre szóló élményben lesz része. Nem meglepő, hogy a táncparketten gyakran láthatunk csukott szemmel, teljesen egymásba merülten táncoló párokat.

A kizomba ritmusa sokkal egyszerűbben megérezhető, mint pl. a salsáé, talán még hamarabb adja
meg a kezdő táncosoknak a tánc élményét, és a vezetés-követés nagyszerű első tapasztalatait. Azért az
európaiak többségének nem megy olyan könnyen a mellkas kontakt és az egész testtel való vezetés.
Idegen, és nem is engedik könnyen a másik felet az intim szférájukba. Ez kulturális értékkülönbség.
Viszont ha sikerül átlépni a neveltetésünkből adódó korlátokon az egymásra hangolódás és az intimitás
különleges élményét tapasztalhatjuk meg. Talán ez adja a kizomba hirtelen jött népszerűségét. Így lesz a
kizomba tánca a sokak által emlegetett „3 peces szerelem” érzése.

Ma a kizomba megjelent már nemzetközi fesztiválokon, illetve Magyarországon is kezd terjedni, bár
még gyerekcipőben jár. Komoly fesztiválokon már tapasztalhattuk, hogy a bachata és a salsa mellett
egyre több kizomba zene szól, és egyértelműen a háttérbe szorítja a népszerű zouk-ot is.

Tanárai (a teljesség igénye nélkül):

Pedro Thomas Petchu (Angola, jelenleg Portugáliában él), akit sokan neveznek kizomba papának is.
Őt tartják a kizomba egyik első nemzetközi tanárának, az elsők közt kezdte el rendszerbe foglalni,
és tanítani a kizombát. Partnerével Vanessával ma is rendszeresen tanítanak sembát, kizombát és
tarraxinhát a nemzetközi fesztiválokon. Sok elismert tanár szólítja őt „papának”, ezzel is jelezve, hogy
tőle eredezteti tudását. 1984 óta Petchu több díjat is nyert, köztük 1995-ben az év legjobb koreográfusa
díjat Angolában.

Jamba Mulimbwe (Angola, jelenleg Csehországban él). Hivatásos showtáncos, színpadi műsorokat
koreografál és ad elő nemzetközi fesztiválokon. Jamba tanítási stílusa nagyon közel áll az európai
szokásokhoz, hihetetlen energiája és profizmusa az egyik legelismertebb kizomba és semba tanárrá tette.
Tagja a “Tradicion” profi tánccsapatának és társalapítója a Kizomba CZ Teamnek, melynek célja a
kizomba népszerűsítése és tanítása. Hamarosan hazánkba látogat!

Kwenda Lima (Cabo Verde, jelenleg Portugáliában él). Több, mint 10 éve oktat kizombát és
tradicionális cabo verde-i táncokat. Ő a megalkotója az u.n. „Kaizen Dance”-nek, amely sajátos ötvözete
az afrikai táncoknak és egyfajta táncterápiának. Kwenda sajátos stílusa, pozitív életszemlélete áthatja az
óráit is. Hihetetlen karizmatikus, erős egyénisége magával ragadja az óráin résztvevőket. Tanított már
Magyarországon is, és akik az óráin részt vettek nem csak tánctudásban lettek gazdagabbak, hanem sok
emberi értéket is magukévá tehettek.

Helio Santos (Cabo Verde, jelenleg Portugáliában él). Nagyon sokat tesz a kizomba terjesztéséért.
Lisszabonban például ingyenes kezdő órákat szervez, hogy minél több táncost „fertőzzön meg” a
kizomba szeretetével. Fő stílusa a passada. Bár a tradicionális cabo verde-i táncok mestere, modern
tánctechnikákat is tanult, amelyeket felhasznál az oktatásában. Több művészeti diplomával is
rendelkezik, rendszeresen állítják ki festményeit és grafikáit is. Vizuális művészetek kategóriában az
Állami Ifjúsági Díj nyertese 2008-ban.

Ricardo Sousa – Afrolatin Connection (Portugália). Több mint 6 éve oktatnak kizombát Portóban.
Számos fesztivál meghívott oktatója partnerével Paulával. Szintén Petchú tanítványai voltak, az egyik
leghatékonyabb oktatási módszert fejlesztették ki a kizomba terjesztésére. Saját stílusukat Kizomba
Flow-nak nevezik, melynek több elkötelezett követője is van Európában.

Nagy Tamás és Farkas Veronika.

Egy éve tanítják a kizombát Magyarországon. Ők Magyarországon az elsők közt kezdtek tanítani, több
nemzetközi fesztivál meghívott előadói, a YesKizomba magyarországi fesztivál szervezői. Leginkább
külföldi fesztiválokon tanultak, hogy itthon úttörő szerepet felvállalva meghonosítsák a kizombát.
Személyesen foglalkozik velük Petchu és Helio is. A budapesti kizomba közösség meghatározó vezetői.

Mi a különbség a Zouk és Kizomba zenék között?

Ezt nehéz lesz leírni mert elég ingoványos a téma, de megpróbálom.
Ahogy korábban említettem, az autentikus zouk zenének (Kassav) elég erős ráhatása volt a helyi afrikai
folklórra, ebből jött létre több országban is pici különbségekkel a kizomba.

Persze időközben maga a zouk műfaj is igen sokat változott.
Elég erős ökölszabály, hogy az eredeti zouk-ot francia kreol nyelven éneklik, a kizombát pedig
portugálul. Persze ettől eltérhetnek a zouk alfajai (pl. lambada/brazil zouk) amit szintén portugálul
énekelhetnek.
Ha hallgatjuk a zouk-ot akkor biztos hogy zeneileg sokkal folyékonyabb az üteme, és a dallama is,
mintha állandóan úszna. A kizomba ennél sokkal élesebb ütemezésű, nem folyik, más a két műfaj
dinamikája, máshol hangsúlyos a zene.

A ritmusa is más, bár nehéz észrevenni a különbséget:
Ha a zouk-ot hallgatjuk, akkor van egy magas hangú dob ami állandoan üti a „ta-ti-ti, ta-ti-ti” ritmust és
a lényeg itt a zenei 1-en van. Hogy ez a magas ütős az 1-re mindig üt a zoukban. Kizombában a zenei 1
általában mély hang/dob hangsúlyos és nem „ta-ti-ti” egyenletes a ritmusa, hanem picit eltolodik a ti-ti
része későbbre. A kizomba ütemezése sokkal élesebb és szaggatottabb.
Persze sokszor keveredik is a 2 stílus (vagy akár több is), ez is, az is előfordul benne, így taláhatunk
olyan zenéket, amit Zouk-Kizomba-nak becéznek. De létezik Zouk-Tarraxa, Cabo-Zouk és újabban
létezik úgynevezett Ghettozouk műfaj is (pl.: Nelson Freitas).

És még egy dolog: hiba lenne megbélyegezni bármely előadót is azzal hogy „ő zouk-ot zenél”, vagy „ő meg
kizomba-t”. Nagyon sok előadó albumain vegyesen fordulnak elő ezek a műfajok, említhetném itt a
sokak által igen kedvelt Kaysha-t is!
Egy pár példa:
Zouk:


Kizomba:
http://www.youtube.com/watch?v=Jt-93ki4tqY

Zouk-Tarraxa: http://www.youtube.com/watch?v=ABuoviflBYg
Kizomba-Tarraxa: http://www.youtube.com/watch?v=B-yGWkoBgc8

Szívből reméljük, hogy sikerült egy kicsit közelebb hozni minden kedves Olvasóhoz a kizomba
csodáját, és együtt kezdünk „sétálni” közösen, összefogva a kizomba terjesztésének útján.

A cikk megszületéséért külön köszönettel tartozunk Hamvas Nikolettnek!

Írók:
Kiszner Krisztián és Nagy Tamás

Kategóriák
Interjú

Mc’Donald’s és multivitamin avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 3.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

 

Mennyire tartod a lépést az új stílusokkal? Akarod ezeket tanítani?

“Követni követem, látom és megnézem ezeket a videókat az “új” stílusokkal, amik kikerülnek a közösségi médiába, internetre.

Voltam ilyen “új” stílusú órákon, pl.: urban kiz, de az a helyzet, hogy az eddigi tapasztalatom alapján nem találkoztam olyan oktatókkal ebben a kategóriában, akik maradéktalanul átadták volna ezt a stílust és technikát. Nincs az az érzésem, hogy ez akkor most megvan, olyan mint egy “üres doboz” érzés. Sokszor azt éreztem, hogy nekem ennél többre lenne szükségem. Lehet, hogy az oktatás minőségéről van inkább nálam szó.”

Véleményed szerint miért ilyen népszerűek ezek az új stílusok?

“Szerintem azért lett ilyen népszerű,  mert megfogták benne az emberek felszínességre való vágyódását, a magamutogatós, megmutatós énjét. A kizomba – ahogyan én is kaptam –  mint kulturális tánc arról szól, hogy szocializálódjunk, eszünk-iszunk, táncolunk, énekelgetünk, együtt vagyunk, jól érezzük magunkat. Ehhez képest az urban kiz egyféle performance-szá válás és inkább technikai mutogatásról szól. Ki mennyire jól tud táncolni, milyen technikákat használ.  Az én véleményem szerint a kizomba esszenciája az emberek egymáshoz való kapcsolódása, egymással való kapcsolatteremtése a táncban. Ez tökéletesen elveszik ezekben az új stílusokban. A két táncos “nem fizikai” kapcsolódása hiányzik ezekből az új stílusokból. Nem egy speciális élményről szól, hanem hogy mit csinálsz, amikor van közönséged. Az új stílus a két táncosról meg a közönségükkel való kapcsolatukról szól. Míg eredetileg a kizomba az afrikai kultúrában a két táncosról szól, és az a 3 perces élmény megismételhető másokkal is. Láttam urban kiz táncosokat a buliban és tudják, hogy nekik a buliban is van közönségük. Tudják, hogy figyelik őket, innentől kezdve nem egymásnak táncolnak hanem a közönségüknek.”

Hogyan tetszenek az újabb stílushoz tartozó zenék?

“Alapvetően a zene szüli a táncot, a zene előbb születik meg. Megjelenik a zenei változás és ez okozza a tánc változását is. Az új zene megjelenését a műfajok keveredése vagy fúziója hozza létre, pl.: hip-hop, R&B, doubstep, vagy szimfonikus zenék megtoldva zouk ritmusokkal. Tehát amikor ezek a zenék megszülettek akkor kezdtek kialakulni ezek az “új” táncstílusok is.

Nagyon veszélyes belemenni, hogy mi a kizomba zene és mi nem az, még zenészek sem mindig tudnak magyarázatot adni ezekre a témákra és kérdésekre. A fuzionálás megjelenése általában a népszerűség következménye.

Ez általában így szokott történni azokkal a műfajokkal, amik népszerűvé válnak, és kialakul egy nagy tömegbázisa. Úgy lehet belőle még nagyobb tömegbázist csinálni, hogy egy másik nagy tömegbázis műfajával fuzionáljuk, keverjük, mixeljük, így elérsz egy másik nagyobb tömegbázist is. Például ha van egy csoport, aki szereti az almalevet, a másik meg a narancslevet, akkor ha a kettőt összeöntjük, keverjük, mixeljük, akkor kapunk egy multivitaminos levet. Ezt a mixet, mint a multivitaminos levet már mind a két csapat megissza, mert érzi ezt is, meg azt is benne. Azonban ez a multivitaminos lé mégiscsak egy nagy katyvasz. Minél inkább iparosodik bármi annál nagyobb lesz a katyvasz. Aztán tesznek hozzá még céklalevet meg répát és akkor lesz belőle valami, ami nagyon egészségesnek van kikiáltva, de már nem érzed belőle ki az eredeti összetevőket, csak egy gyümölcsös ízt. Így van aki szereti vagy nem szereti, de azt mondják hogy ez nagyon egészséges.

Az urban kiz annak köszönhető, hogy az alap zouk ritmust nem népi afrikai zenékkel kezdték el keverni, modern, könnyebb, eladhatóbb műfajokkal: doubstep, R&B. Ezekkel óriási bázist lehet elérni. Szimfonikus zenék, filmzenék feldolgozásával is ugyanezt lehet elérni, pl: Cirus Raskilz: Intouchable filmzene feldolgozása még egy igényesebb munka, de például a C.C.Ron – Arrival of kizomba munkája (Cinematic Orchestra) már csak fércmunka volt. Az eredeti zenére egy egyszerű zouk ritmust tettek alá és mindenki őrülten táncolt rá, amit csak tudott.”

Hogyan változott a szemléleted, amióta elkezdtél tanítani? Hogyan gondolkodsz a tanításról?

“Amikor elkezdtünk tanítani, akkor az elég kezdetleges volt. Természetesen változott a szemléletem, ha visszaemlékszem, hogy ugyanazokat az elemeket hogyan tanítottuk 2011 májusában és utána 2 évvel később hogyan táncoltuk és tanítottuk, az ég és föld. Három dolog formálta a technikánkat és oktatási stílusunkat.

Az egyik dolog, hogy az első évben nagyon sok visszajelzést kaptunk a saját tanítványainktól, nagyon sokat beszélgettünk velük. A második dolog, hogy megmaradtak a fesztiválokra járások, mentünk külföldre ws-ra tanulni, egyre többet tanultunk fesztiválokon és magánórákon. A harmadik dolog, ami tovább formálta a szemléletünket, hogy 2013 körül elkezdtek minket hívni külföldre oktatni (BIKE, LIKE, KIFE, Pozsony, Bécs, Zágráb, Graz). Ezek során is nagyon sokat fejlődtünk mind oktatásban és tánctechnikában.

Új-Zélandon muszáj másképpen tanítani, mert itt nem működik az a rendszer, amit ott a KCH vitt, az a fajta moduláris rendszer. Az emberek másképpen viszonyulnak a tánchoz, és nem hajlandóak elkötelezni magukat még 4 egymást követő alkalomra sem. Technikai szempontból is máshogy kell tanítani, sokszor még inkább le kell bontani a lépéseket kisebb mozdulatokra.

Mindig lesz aki újítani akar, vagy mást akar, és ahhoz, hogy kitűnjön a tömegből, ahhoz, hogy a piacon maradjon, ahhoz belekever más technikákat vagy stílusokat. Úgy tud újat mutatni, ha behúz valami újat máshonnan. Ha több tanár jelenik meg mint a  felvevő piac, akkor ki kell tűnnöd a tömegből, csak az a kérdés, hogy hülyeséggel vagy értelmes dologgal tűnsz ki. Az emberek általában a könnyebbik utat választják, és valami hülyeséggel rukkolnak elő, amit eladnak valami okosságnak.

Sajnos általában az emberek 3 hónap alatt akarnak megtanulni úgy táncolni, mint a több mint 10 év táncos múlttal rendelkező Albír Rojas. Három hónap múlva fogja megkérdezni, hogy ő mikor fog úgy táncolni, mint Albír a videón. Amikor valaki eldönti, hogy ebbe az irányba megy, az csak akkor fog a piacon megmaradni, ha kielégíti a piaci igényeket. A kérdés az, hogy az ember mohóságát ki akarod-e elégíteni. Az a kérdés, hogy kielégíted-e azt az igényt, hogy 3 hónap alatt akar megtanulni úgy táncolni, mint Albír, és hogy ezt elhiteted-e vele, hogy erre képes, miközben olyat mutogatsz neki, amit nem tud még megfelelően megvalósítani. Nem tudja jól megcsinálni, de ő elhiszi magáról, hogy ő erre képes, mert lemásolta, amit videón látott.

Amikor mi elkezdtünk tanítani, a kizomba nem volt ilyen népszerű, nem volt ilyen sok videó, és az emberek nem is akarták ezt megtanulni 3 hónap alatt. Tudták, hogy ehhez idő kell. Manapság az emberek semmire nem akarnak időt szánni. A világ egyre inkább gyorsul és egyre inkább felszínesebbé válik, ez megjelenik mindenhol. Amikor már ilyen iszonyatos tömegeket kell kiszolgálni egyre több az ember aki türelmetlenebb lesz. Minél nagyobb a tömeg, annál annál több aki felszínes, aki csak virítani akar.

Amikor valaki elkezd tanítani, biztosan hoznia kell egy olyan döntést, hogy tanítani, oktatni, edukálni akar, vagy piaci igényeket kielégíteni. Ekkor már pusztán szórakoztatásról beszélünk.

Ha azt választja hogy okítás-nevelés, ott biztosan lesznek olyan időszakok, amikor anyagilag veszteséges lesz vagy nem lesz olyan népszerű. Amikor edukációról van szó, akkor az oktató képviseli az értéket, és ezt az értékrendet adja át, szemléletet formál.

 

Ha a piaci igények kielégítéséről szól, akkor a diák (nevezzük inkább ügyfélnek ebben az esetben) diktál és ő mondja meg mi az igény (számára az érték). Ebben az esetben az oktató nem képvisel értéket, az érték a piaci igény lesz. Kiszolgálja az igényeket és eladja a tudását. Nagyon híján van benne a rendszerezettség, flexibilissé válik és a piac diktál. Ezt a  döntést minden instruktornak, oktatónak meg kell hoznia, hogy melyik irányba menjen.”

 

Van-e a táncban példaképed?

Ez nem változott. Mivel már 2 éve nem élek Európában és nem veszek órákat, így csak a videók alapján tudok tájékozódni, de azt meg tudom megmondani, ki hogyan oktat.

Egyik példaképem az Afrolatin Connection. Albir szintén, de nem a stílusa miatt, amit képvisel, hanem a zeneiség szempontjából példakép, mert nagyon igényes arra, hogy zenére táncoljon. Petchu nagy példakép, egyrészt azért mert mutassanak még egy afrikai embert Európában, aki nagyon közel van a kulturális gyökereihez és ennyi éven keresztül ott van ha fúj ha esik, akkor is tartja az értékrendjét. Másrészt mutassanak még  egy embert akinek a világ három különböző pontján van működő tánc társulata. A Kilandukilu Portugáliában, Angolában és Braziliában is aktív csoport.

Manuel Kanza egy újabb példakép, aki egy fiatal feltörekvő táncos és koreográfus afrohouse és kuduro stílusokban. Amit ő képvisel mind táncban, technikában és oktatásban, az kiemelkedő. Rengeteg videója van, amelyek oktatási anyag-szerűek és persze vannak show-jellegű videói is. Ő tudást akar átadni és emögött olyan valós érték van amit ritkán lát az ember a mai világban.

Mit üzennél a hazai és az újonnan kezdő kizombásoknak?

Akik itt vannak, Magyarországon, azok nem tudják, hogy milyen jó dolguk van Európában. Nem érzik mennyire sok lehetőségük van ezt a táncot tanulni. Viszonylag  elérhető távolságban vannak ezek a lehetőségek. 2 év távlatában egy másik földrészen én nem tudom azt választani amit szeretnék, mert nincsen rá lehetőségem és amit szeretnék az nincs elérhető távolságban. Ezt az ember addig nem tanulja meg, amíg el nem veszíti. Tehát aki itt van Magyarországon annak van választási lehetősége, hogy kitől és mit akar tanulni. Megvan az elérhető távolságban levő lehetőség.

Aki választás előtt áll, hogy kitől mit szeretne tanulni, az gondolkodjon el azon hogy egy youtube videón egy szám miért jelent értéket. Nem biztos hogy attól lesz értékes,  mert sokan megnézték. Amikor beírod a keresőbe, hogy kizomba, akkor azt fogja megtalálni, amire sokan “klikkelnek”, de egyáltalán nem biztos, hogy azt fogja megtalálni, amit valóban keresel. Sokan esznek McDonalds hamburgert és krumplit, pedig mindenki tudja, hogy  nem egészséges és nem jó. Olcsó, könnyen elérhető kaja, nagyon népszerű, sok reklámmal. Mégis mindenki tudja, hogy nem tesz jót magának, ha azt eszi hosszú távon, nem?

Kategóriák
Interjú

Amikor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány… avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 2.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

 

Mikor és hogyan  találkoztál a kizombával?

“A műfajjal, a zenével már 2008 környékén találkoztam egy véletlen folytán. Akkor egy salsa fellépő csapatnak voltam a tagja, a Ladányi Zoli vezette Punto Cubanonak, akiknek lehetősége volt fellépni egy színházi show-ban profi táncosokkal együtt. Volt egy táncos pár, akik rumbát táncoltak, egy nagyon érdekes zenére, ami mindenkinek tetszett és engem különösen megfogott. Bonga Kwenda szám volt és a neten kezdtem el utánanézni ki is ez az úriember. A wikipedián találtam róla információt, hogy angolai énekes, előadó és a zenéje angolai folklór zenékből táplálkozik. Aztán elkezdtem a kizomba és semba műfajokra keresni, de akkor még az internet nem adott ennyi találatot, mint ma, elvétve volt némi információ. Abban az időben összesen két fesztivál volt az évben (Africa dancar és a Warsaw Kizomba Festival).

Az Africa dancar korábban egy rendes fesztivál volt, aminek a keretében volt verseny is Lisszabonban, ahová zenészeket, énekeseket, előadókat hívtak és volt táncverseny is, Európa döntő. A selejtezőket már lefolytatták a nagyobb városokban és oda már csak a legjobbakat küldték el, ahol a nagy megmérettetés volt. Lengyelországban nagyon régóta jelen van a kizomba, de onnan nem igazán jutott tovább más európai országokba.

Az első videó, amit megláttam az egy Kwenda Lima videó volt. Ez nekem nagyon tetszett és szétnéztem Magyarországon, hogy kitől lehetne ezt megtanulni, de akkor nem találtam senkit és nem is tudták, hogy mi ez, ezért egy picit jegelve lett a téma. Csak zenéket hallgattam, amit az internetről el lehetett érni, különböző blogokon, amit az ember fellelhetett, ezekkel mérgeztem magam.

A kizombát nagyon hasonlatosnak találtam a tangóhoz, ezért elkezdtünk Vercsivel argentin tangót tanulni Glotz Marcsinál, mert azt gondoltam, hogy ez hasznos lehet vagy lesz a kizombához, meg egyébként is tetszett az argentin tangó. Gyakorlás közben a kizombát is próbáltuk Vercsivel, de nem értettem semmit, hogy miért úgy történnek a lépések ahogy, egyszer jobbra egyszer balra, de semmi konzisztenciát nem láttam benne, tehát egy szenvedés volt ez a videóról való másolás.”

 

Mikor mentél el először kizomba fesztiválra?

“Telt-múlt az idő, és egyre érett bennem a gondolat, hogy el kell menni erre az Africa Dancarra, mert így lehet testközelből meglátni vagy megtanulni ezt a táncot. 2010-ben mentem el tök egyedül az Africa Dancarra. Ott találkoztam az oktatókkal mint például, Petchu, Afro Latin Connection, Avelino Chantre és José N’dongala. Abban az évben kezdődött el Albir Rojas és Sara Lopez pályafutása, akkor lettek 2. helyezettek a döntőn, ez indította el őket a nemzetközi porondon. Tehát az Africa Dancar előtt már volt egy pár órás argentin tangó tapasztalatom, ami nem sok, mondhatni semmi, de valamennyi volt. A közeltartással nem volt gondom, mert alapjában véve én ebbe bele se gondoltam, hogy ebből baj lehet. Előtte egy hónapig voltam tangó órákon, ott is testvezetés van és alapvető a közeltartás, jóval közelebbi, mint a salsanál.

Az Africa Dancaron elmentem az összes lehetséges kezdő és középhaladó órára. Mivel semmilyen tapasztalatom nem volt a kizombában, a haladókat helyből átugrottam, mert teljesen felesleges lett volna.

A “kizomba élmény”, az már az első napon megfogott, mert annak ellenére, hogy zéró tapasztalattal mentem oda, hiába tudtam salsázni – mert akkor már 4 éve salsáztam – nem számított semmit, a kizomba teljesen más. Az órákon párcserék voltak és voltak ott olyan afrikai nők, akik úgy táncoltak velem, hogy át tudták adni ezt az érzést. Azt se tudták, hogy én ki vagyok, én azt se tudtam, hogy ők kicsodák, csak egy hitvány órán, egyetlen egy kizomba órán összekerültünk és mégis átadták azt az érzést, hogy közel engedtek magukhoz, engem egy vadidegen embert. Olyan közel engedtek magukhoz, olyan szeretettel öleltek át mintha már évek óta ismernénk egymást vagy nagyon régóta táncolnánk együtt. Akkor nem tudja az ember, hogy fiú-e vagy lány, de tényleg, ezt a fajta érzést, amikor az ember ezt leges-legelőször átéli, azt nem felejti el, soha. Az olyan “hú” vagy “aha” érzés, akkor jön rá az ember, hogy ha ők meg tudják csinálni, akkor én is képes vagyok rá, és lehet, hogy másnak is át kellene adni, vagy meg kellene mutatni.

Volt egy szombat esti buli, nahát én ott semmit nem mertem csinálni, nem mertem felkérni egyetlen egy lányt sem. Kivéve egyet, akivel párban voltunk az egyik órán és összefutottunk a buliban, vele táncoltam, ami szerintem borzasztó volt. Aztán utána egész este ültem a sarokban és csak néztem az embereket. Ez volt az első kizomba bulim a Barrióban, Lisszabonban. Ültem és csak néztem ki a fejemből és próbáltam tanulni vagy csak csodáltam az embereket, majd fejet hajtva éjjel fél 2-kor hazamentem a buliból. Vasárnap még elmentem órákra, aztán hazajöttem, és megpróbáltam megmutatni Vercsinek mindazt, amit kint tapasztaltam.”

 

Hogyan szervezted meg az első kizomba workshopot Magyarországon?

“Miután hazajöttem az Africa Dancar-ról, én csak Vercsinek akartam megmutatni, amit kint tanultam, megtapasztaltam. Utána is folyamatosan jártunk tangó órára, minden órára együtt készültünk miközben próbáltuk gyakorolni a kizombát is. Próbálkoztam megmutatni Vercsinek, hogy mi az a kizomba, elég béna volt a próbálkozás, de azért mutatott rá hajlandóságot, vagy  legalábbis nem mondott nemet és hagyta, hogy megpróbáljam neki átadni ezeket a dolgokat. Ha Vercsit megkérdeznéd, elmondaná hogy ő ezt utálta az elején, nem értette, nem érezte egyáltalán. Nem zárkózott el, de nem volt olyan érzése, hogy “hú de nagyon kell”.  

Tehát itt még nem akartam tanítani és valószínű Vercsinek sem tudtam átadni azt az érzést, mert még magammal sem voltam tisztában.  Neki még sokáig nem jött le ez a kizomba élmény, vagy ez a tánc. Valahogy olyan lehettem, mint az őzgida, aki éppen megszületik és botladozik, valahogy így született meg bennem a tánc iránti vágy.

Aztán elmentem még más fesztiválokra, 2010-ben (Lengyelország, aztán az első LIKE fesztivál). Tanultam új dolgokat, hoztam a videókat, de nem csak a videó volt a lényeg, hanem amit megtanultam, amit megtanítanak az a fontos, a videó csak arra jó, hogy felelevenítsd, amit megtanultál.

Az első LIKE fesztivál után kezdett bennem megfogalmazódni, nem az oktatás gondolata, hanem egy workshop gondolata, hogy szeretném megmutatni Magyarországon nagyobb tömegeknek, hogy mi az a kizomba. Nem én szerettem volna megmutatni, hanem egy fesztivált vagy workshopot akartam szervezni. Volt egy listám azokról az oktatókról, akikről én úgy gondoltam, hogy képviselhetnék ezt és be is mutathatnák Magyarországon.

3 fesztivál után, már nagyjából arcról felismertek bizonyos oktatók, mert sokkal kisebb volt a kizomba közösség mint ma. Lábatlankodtam annyit az órákon, hogy ismertek és tudtam az elérhetőségüket az embereknek. Bekértem az ajánlatokat, hogy mennyi az annyi. Elkezdtem szervezni saját büdzséből. Soha nem szerveztem semmit korábban, nem volt benne tapasztalatom. Elkezdtem felvenni a kapcsolatot az oktatókkal, borzasztó árak voltak, nagy mennyiségű pénzt kellett kockáztatni. Elkezdtem érdeklődni táncos körökben, hogy érdekelné-e őket egy ilyen fesztivál… de sajnos eléggé tartózkodó volt a reakció a témára. Mivel láttam a számokat (ennek a költség vonzatát) és láttam hogy mennyire tartózkodóak a táncosok, elvetettem ezt az ötletet. Úgy gondoltam ezt most mégis jegelni kellene, de az utolsó pillanatban jött Petchu válasza és küldött egy ajánlatot. Jóval olcsóbb volt, mint a többi oktató. Akkor fontolóra vettem az egészet és újra beszéltünk róla TZ-vel (Tóth Zoltán) és Vercsivel és valahogy átkattant a fejemben a dolog és akkor azt mondtam, hogy üsse kő nem érdekel, hogy mi lesz, megcsinálom. Ha elveszik a pénz akkor mindegy, nem érdekel, egyszer meg kell csinálni, lesz ami lesz és azt mondtam a Petchunak, hogy elfogadom az ajánlatát.

Szerveztem időpontot, helyszínt, szállást és végül is elkezdett beindulni a dolog, meghirdettük, csináltunk hozzá egy weboldalt, nyomtattunk flyereket, elkezdtük promótálni, leginkább salsás körökben. 2011 májusában volt az első Yes Kizomba fesztivál, akkor lett a brand kitalálva, ami TZ ötlete volt, én meg hozzátettem az összes többit. Az első Yes Kizomba jól sikerült, kb. 55-60 ember volt a workshopon. A szlovák Kimbombos társulatot (Mara Lukama fellépőcsapata) hívtuk meg és Petchuék is felléptek.”

Mikor fogalmazódott meg benned a tanítás gondolata? Kitől és hol tanultad meg a kizomba tanítását?

“2011 áprilisában sikerült rávennem Vercsit és TZ-t, hogy jöjjenek ki velem az Africa Dancarra, de mielőtt elmentünk volna, elkezdték pedzegetni, hogy ha meglesz a fesztivál utána az emberek szeretnék, ha lennének órák is. Akkor gondolkodtam el először a kizomba oktatásán. Úgy gondoltam, hogy egy év után valamennyire tudunk kizombázni, vagy legalábbis valami hasonlót csinálunk, de én tanítani még nem tudtam. Nem láttam benne a metodikát, nem tudtam, hogy hogyan lehetne tanítani. A workshopokon is csak azt láttam, hogy figura figura hátán. Írtam Petchunak, hogy segítsen, aki azt mondta, hogy “No problem” az Africa Dancar után neki van ideje és maradjak ott vele és megcsináljuk ezt az oktató kurzust.

Vercsiék visszajöttek Magyarországra az Africa Dancar után, én maradtam Petchunál. Nála is laktam, mert szerinte az a legjobb, ha látom, hogy milyen az angolai élet, az ottani értékrend, a vendégszeretet, ahogy hozzáállnak az emberekhez, az életvitelük. Ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megszerettem a táncot.

Abban az időben Petchu másik testvére is nála lakott, aki ott akarta megvetni a lábát, mint angolai DJ. Minden nap volt valamilyen foglalkozás: elmélet vagy gyakorlat. Részt vettem a publikus óráin, ha nem volt órája akkor privát módon csak velem foglalkozott. Volt amikor csak zenét hallgattunk, megmutatta, hogy különböző zenékre hogyan táncolnak. Rettenetes sok zenét kaptam, közben Petchu elmesélte, hogy miről szólnak a dalok (persze nem csak portugálul énekelnek, hanem kimbundu nyelven is). Abban az időben egyáltalán nem tudtam portugálul, most már az írást nagyjából megértem. Kizomba és afro órái voltak, semba nem.

Abban az egy hétben olyan szinten képbe kerültem, hogy láttam ő hogyan építi fel a kizomba oktatását, alapelemeket, a kombinációkat és hogy hogyan tanítja meg ezeket. Megmutatta a mögötte levő kulturális hátteret. Petchu azt mondta, hogy ő megmutatja azt, amit ő tanít, de ez csak egy pici indulás, kiinduló pont. Nem akarta, hogy pontosan ugyanazt tanítsam amit ő, és én is biztos voltam bennem, hogy én ezt nem így akarom tanítani.”

 

Mikor és hogyan kezdtetek el tanítani?

“Miután visszajöttem Portugáliából 2011-ben, a Yes Kizomba workshopon hirdettük meg, hogy elindítjuk az első kurzusunkat Vercsivel. Sokan eljöttek az első kurzusra, salsások főleg, kb. 25-30 fő. Amikor láttuk, hogy megmaradnak az emberek, a 2. és a 3. órán is ott vannak, akkor nyáron, július-augusztus tájékán indítottuk a következő tanfolyamot. Elkezdődtek a kurzusok és nem volt más csak Nagy Tamás és Farkas Veronika. Egyre sokasodtak a kurzusok és mindig egy-egy újabb napon kezdődtek ezek a tanfolyamok. Lassan lefedtük a hetet, hogy minél több embernek tegyük lehetővé a tanulást, mert persze mindig volt valaki, akinek az a nap nem volt jó. Az órákra folyamatosan készültünk és folyamatosan formálódott bennünk is, hogy akkor mit hogyan tanítsunk. Folyamatosan jöttek a visszajelzések, és folyamatosan finomodott az oktatási rendszerünk. Minél több kurzusunk volt annál több tapasztalatunk volt abban, hogy hogyan tudjuk ezt jobban tanítani és átadni. Volt már korábban egy pár kurzusom salsából is, akiket Ladányi Zolitól kaptam. Voltak alkalomszerű oktatásaim is salsában. Verának viszont több oktatási tapasztalata volt mint nekem, salsa kurzusokból és rekreációs tanulmányaiból kifolyólag. Egy idő után külföldre is hívtak oktatni, az első meghívás Belgrádba szólt, az első BIKE fesztiválra, utána indult el a nagyobb volumenű oktatás külföldön is. Megkerestek, hogy szeretnék ha rendezvényeken és fesztiválokon is oktatnánk. Volt egynapos workshop velünk, pl. Grazban, de volt egész nagy fesztivál is pl.: az első és második KIFE, LIKE fesztivál Lisszabonban. Alkalomszerűen meghívtak pl.: Pozsonyba, Bécsbe, Zágrábba.”

Mikor és hogyan alakult meg a Kizomba Club Hungary?

“Kezdetben még csak egy kizomba.hu nevű weboldal létezett, ami olyan portálként működött, ahol kizombával kapcsolatos információk voltak megtalálhatóak. Kulturális dolgok, amik a tánccal együtt járnak és a tanfolyamaink. Az volt az új ötlet, hogy le kell választani a kulturális dolgokat az oktatásról, így a kizomba.hu megmaradt, mint információs portál és mellette létrehoztuk a Kizomba Club Hungary (KCH) csoportot 2012 szeptemberében, azokból akik a legrégebbi tanítványaink voltak. Olyan emberekből állt, akik elsőkként kezdték el tanulni tőlünk a kizombát Magyarországon. A KCH alapvetően Nagy Tamás és Farkas Veronikáról szólt akkoriban, akik a KCH-t képviselték. Egyre nagyobb nyomás volt rajtunk, nem tudtunk már több órát tartani. Nekem és Verának is megvolt a saját munkája és utána minden este mentünk tanítani. Egy idő után kezelhetetlenné vált a dolog, fizikailag lehetetlen volt több órát tartani. A KCH csapat segített nekünk. Beálltak a kezdő kurzusokon is és segítettek az embereknek, hogy átkeljenek a kezdeti rögös úton. Segítettek mutogatni, magyarázni a dolgokat. Vitték az adminisztrációs munkát, ötleteket adtak, hogyan lehet jobbá tenni az oktatást. Ezzel a csapattal kezdődött el egy több hónapos munka. Ennek során adtuk át Vercsivel azt a több éves tapasztalatot, amit addig összeszedtünk a kizomba oktatásában és táncolásában. Egyfajta oktatóképzés volt ez, hogy ők is be tudjanak szállni a tanfolyamokba, mert mi már Vercsivel nem bírtuk. A KCH előtt, TZ kezdett el tanítani Mező Timivel, a KCH többi tagjai olyan 2012-2013 körül kezdtek el órákat adni.

Ahogy egyre népszerűbb lett a műfaj, 2012-ben más tanárok is megjelentek a oktatási színtéren. Ezen oktatók közül egyedül Baráth Karesz, László Julcsi, Sipos Edit (Borza Verocs is egy részben) és Botond voltak a mi tanítványaink, mi foglalkoztunk az ő képzésükkel. Salsa vagy más tánciskolás oktatók is elkezdtek kizombát tanítani, ők a maguk uraik voltak, nem tudom, hogy ők honnan szerezték a tudásukat.

Számomra nem az volt a lényeg, nem az volt a cél, hogy a tanársegédeim úgy táncoljanak, ahogy én, annak nincs teteje, hogy engem másoljanak. A cél az volt, hogy elsajátítsák a metodikát, ha stílusban és a technikában vannak kisebb eltérések, az nekem sosem volt probléma. Valakinek az egyénisége mindig megmutatkozik a táncban, és ez nem baj, nem szabad elnyírni vagy visszafojtani. Én nem másolatokat akarok látni, én nem magamba vagyok szerelmes, hanem az út, a csapásirány meglegyen, hogy ebben vannak vargabetűk az nem baj, de ugyanabban a mederben menjünk, egy irányba, ez a lényeg.”

Mikor kezdődtek el a bulik?

“Eleinte a salsa bulikban kértük a DJ-ket, hogy játszanak kizombát, így egy este volt kb. 3 szám. Ilyen események voltak pl.: Gera – Szilvuplé, Adalberto – Mozaik. Azt gondoltuk, hogy ez így nem lesz jó, mert nem tudnak gyakorolni az emberek. Egy idő után nem fognak fejlődni a diákjaink, ha nincs lehetőségük gyakorolni és kitaláltuk, hogy legyen Practica (tangóhoz hasonlóan). Kibéreltünk egy termet, először a Magnet házban 2011-ben és 3 órán keresztül egyszerű listáról ment a zene és a gyakorlás. Azzal egészítettük ki, hogy a Practican lehetett kérdezni tőlünk, segítettünk. Megszerveztük, hogy lehessen hozni enni-inni valót, hogy ne haljunk éhen, így egy picit házibuli jellegű lett a dolog. Aztán nagyjából 2-3 havonta szerveztünk Practicat.

Később akkorára nőtt a közösség, hogy könyörögtek az emberek, hogy tegyenek be több kizombát a salsa bulikban és elérték azt, hogy a salsa buli előtt egy órán át kizomba volt 21:00-től 22:00-ig majd 22:00-től rendes salsa buli egy-két kizombával. Aztán már komplett kizomba blokkok voltak a buliban, de ez a megoldás elég tiszavirág életű volt. Elkezdődött a panaszkodás, hogy miért van ilyen sok kizomba, de ha meg visszavették akkor meg a kizombások kezdtek el panaszkodni, hogy a kizomba is meg lett hirdetve a buliban, ezért jöttek el.

Elkezdődött szépen lassan, hogy külön terembe tették a kizombát. Elsők között volt a Capital salsás buli az Eötvös 10-ben, lent a pincében. Később a Colombus hajós salsás buliban, lent a tat részben egy pici helyiségben volt külön kizomba terem.

Azokban az időkben jelent meg Jeszenszky Attila, mint az első kizomba DJ. Attila a 2. vagy a 3. kurzuson már ott volt, mint tanítvány. Magától találta ki, hogy szeretne DJ-zni, foglalkozni a zenével. Az egyik óra után odajött hozzám és mondta, hogy régebben foglalkozott a DJ-skedéssel és van valamilyen szintű felszerelése, nagyon tetszik neki ez a zene és mit szólnék hozzá, ha ő kizomba zenét kezdene játszani. Kért tőlem zenéket és kérte, hogy mutassak neki olyan forrásokat, ahol ő is tud keresni. Így már volt külön kizomba DJ, aki erre dedikálta a saját idejét és tudását. Itt érett be igazán a kizomba téma, volt már akkora közönsége ennek a kizombának, volt rá igény, voltak órák, volt már rá egy külön DJ, voltak külön bulik és már megvolt az a kritikus tömeg, ami fenntartotta a rendszert.”

 

Szerző: Bata Kinga

Kategóriák
Interjú

Performance vagy közelség, avagy interjú a kizombáról Nagy Tamással 1.

Mondhatjuk, hogy Nagy Tamás a hazai kizombás élet ikonikus alakja, hiszen ő volt az, aki elsőként bemutatta ezt a műfajt 2010-ben a hazai táncosoknak.
Tamás jelenleg Új-Zélandon él és oktat, Dj-skedik, de tavaly decemberben hazalátogatott egy workshop erejéig és picit nosztalgiázhattunk vele. 2010 óta számos dolog történt vele és a hazai “kizombás” táncosélettel egyaránt, és nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy első kézből meghallgathattam a véleményét, gondolatait.
Mivel az interjú 4 órásra sikeredett, ezért a cikkeket három részre kellett bontani.

  • Az első cikk szól arról, hogyan vélekedik Tamás az új-zélandi és ausztrál kizombás életről, lát-e párhuzamot aközött, hogy hogyan alakult ki Magyarországon és ott a kizomba.
  • A Tamással készült interjú további két részlete is hamarosan megjelenik.

Milyen a kizombás élet Új- Zélandon és Ausztráliában? Milyenek az oktatók? Mekkora a kizombás közösség?

“Az új-zélandi kizombás élet alapvetően – időben is és minden tekintetben – Európa és így Magyarország mögött jár, aminek a legfőbb oka a távolság. Nem lehet elhanyagolni azt a tényt, hogy ez a földrész mindentől a legtávolabb van, ezáltal sokára is ér oda minden információ.

Wellingtonban egyetlen oktató páros van, akik másfél- két éve kezdték el bevezetni majd oktatni a kizombát. Rajtuk kívül Auckland-ben vannak még emberek, akik foglalkoznak ezzel valamilyen szinten. A legtöbb ottani oktató az internetről edukálja magát, mivel nincs lehetőségük másra, illetve elmennek fesztiválokra Ausztráliába (esetleg valamilyen ázsiai országban rendezett fesztiválra). Új-Zélandon még nem volt kizomba fesztivál költségek és egyéb vonzatok miatt.

Ausztráliában picit hamarabb jelent meg a kizomba, mint Új-Zélandon, kb. két-három éve, így a fesztiválok is hamarabb kezdtek el rászerveződni. Ismerek azonban Sydney-ben egy Armand nevezetű srácot, aki már 6 évvel ezelőtt kezdett el a kizombával foglalkozni, csak akkor még nem volt akkora közösség, akit ezzel megfogott volna.

Az új-zélandiaknak két lehetőségük van, hogy képezzék magukat: elmennek egy ausztrál fesztiválra vagy beleinvesztálnak és elrepülnek Európába egy-két hónapra. Azonban ez az utazgatás csak  később jött divatba, ezért sajnos a kizomba megfelelő alapjai alapvetően hiányoznak, azokat sajnos az internetről tanulták, így tehát az oktatás nagy része is sajnos az internetes dolgokon alapul, és ez meglátszik a táncosokon is és az oktatókon is.

Hogy kinek a táncát nézik meg az interneten, az elég egyértelmű. Akár a youtube csatornáról beszélünk vagy a google-ról, akkor ott mindig a népszerűségnek megfelelően dobja ki a találatokat. Ha valaki interneten keresztül keres rá ezekre a témákra, biztos, hogy a legnézettebb, leglátogatottabb videókra talál rá. Van akinek változik az ízlése van akinek nem.

Van egy alapvető különbség Ausztrália és Új-Zéland között, legalábbis Wellington és az ausztrál többség között. Az ausztrálok sokkal inkább fellépés (performance) orinentáltak, mint ahogy más műfajokban is. Náluk a buli vagy a közösségi élet (social) háttérbe szorult és számukra a tánc arra való, hogy fellépjenek. A tánc számukra nem közösségteremtő eszköz, vagy közösségteremtő alkalom, hanem sokkal inkább a színpadot és a szórakoztatást jelenti. Erre is épül rá az ottani táncos kultúra, ez motiválja őket leginkább. Fellépő csapatokat vagy kurzusokat szerveznek, amit úgynevezett “performance class”- oknak hívnak, és az arra jelentkező emberek megtanulnak valami kis koreográfiát és azzal valamikor fellépnek, ahol van rá alkalom. Kevésbé motiváló nekik az, hogy szocializálódjanak, társaságba járjanak, egy szubkultúra részei legyenek.

Új-Zéland északi részén, Auckland-ben az dívik, ami Ausztráliában: fellépés orientáltak az emberek, ez a divatos. Wellingtonban – ahol én élek – picit másképp alakult, ott sokkal inkább – valamilyen csoda folytán – a szocializáció az erősebb. Nincsenek fellépő csoportok, legalábbis sokkal kevesebb.

Ausztráliában általában a nagyobb városokban, pl.: Melbourne, Sydney, Brisbane, maximum 40-50 fős  a kizomba közösség. Minden nagyvárosban 1-2 oktató vagy oktató páros van, általában egy pici közösség egy oktatóhoz tartozik, ritka az átfedés.

Új-Zélandon Wellingtonban értelemszerűen kisebb ez a szám. Eleve azért is, mert a város is kisebb, ezáltal a populáció is, ezért ott körülbelül 30-40 fős a kizomba közösség. Ha nagyon szerencsés vagy akkor 50 fő megjelenik a buliban.”

 

Milyen a magyar, az új-zélandi és az ausztrál kizombás színvonal szerinted?

“Én azt mondanám, hogy Magyarország előrébb jár sok mindenben, ez nyilvánvaló a történelmi vagy az idő miatti különbség miatt, bár a mostani helyzetet nem tudom annyira megítélni, mivel 2 éve nem élek itthon. Magyarországon 2011 óta van reguláris oktatás, tehát kurzus szintű oktatás heti rendszerességgel. Akárhogy is számoljuk a déli földrészeken csak egy pár éve, 2013-14 óta van számottevő kizomba. Így időben Magyarország előnyben van, eleve előbb kezdődött el és közelebb is van a tűzhöz.

Ott jelenleg olyan szinten vannak a dolgok, mint Magyarországon 2012-13 körül. Fejlődnek, alakulnak, egy picit lassabban, de ennek főleg kulturális okai vannak. Ausztráliában és Új-Zélandon is alapvetően brit kultúra van, így a tánc nem annyira divatos vagy populáris. Nem tartják férfiasnak. Lányok vannak, a lányok mindig jobban akarnak táncolni, mint a fiúk. Ezeken a földrészeken inkább a különböző sportok azok, amik népszerűbbek. Az ottani emberek a szabadidejüket kint a szabadban aktív pihenéssel vagy szórakozással töltik, pl.: bicikliznek, hegyet másznak. A tánc az ezek után következik, azt is inkább sportként űzik. A tánc nekik nem a valami extra élmény, nem az érzéseik kifejezéséről szól, hanem egyfajta technikai mozgásforma, kikapcsolódás, aktív pihenés, nem nagyon mélyednek bele. Nem is nagyon érdekli őket, hogy ennek mi van a hátterében, hanem csak úgy csinálják, mert jól néz ki, vagy föl lehet vele lépni és meg lehet mutatni. A mögötte lévő kultúra vagy jelentéstöbblet az nem nagyon izgatja őket.

Az oktatók nagyon keveset beszélnek erről a kultúráról az órán, nem is igazán érdekli az embereket. Hogyha figyelembe veszed azt, hogy ezeknek a fiatal nációknak kb. 250 éves múltja van, akkor érthető, hogy nem is értik ezt az oldalát a dolognak. Azonban az európai nációk számára fontosabb lehet a kultúra, hiszen magának a nemzetnek is van egy régi kultúrája, amiben nevelkedik, aminek az értékeit képviseli a mindennapokban. Vannak olyan  kulturális jegyek, amik egyértelműen azonosítanak egy nemzetet, ugye (pálinka! :)).”

 

Milyenek a kinti kizombás bulik?

“Alapvetően másképpen működik a rendszer az oktatásból kifolyólag. Vannak az úgynevezett hétköznapi social-ok, és vannak a hétvégi bulik. A hétvégi bulikban elvétve szokott lenni szeparált sensual terem. Ha van ilyen a bachatanak, kizombának az nagyon-nagyon ritka. Általában a latin bulikban egy terem van, ahol egybe játszanak salsa-t, bachata-t és egy pici kizombát. Ez a része teljesen ugyanolyan módon működik, mint Magyarországon működött, amikor elkezdődött ez a műfaj. Voltak a nagy salsa bulik és könyörögtünk, hogy rakjanak be kizombát. Így kaptunk egy este körülbelül 3 darab kizombát, aminek mindenki örült, mint majom a farkának. Amikor megnövekszik az igény, akkor egyre több száj kezd el sípolni meg panaszkodni, hogy legyen több kizomba egy este. Csak így tudják élvezni azt, amit megtanulnak az órán. Azonban ekkor a másik oldal (salsa, bachata) is elkezd panaszkodni.

Mivel Ausztráliában nagyobb városokban sokkal nagyobbak a távolságok mint Európában, az emberek jobban meggondolják mikor hova mennek. Egy hétköznapi órán részt venni sokkal időigényesebb mint Magyarországon (pl. van aki egy órát autózik azért, hogy a városba bemenjen és egy táncórára elmenjen).(Bár most, hogy visszagondolok a mi óráinkra is jöttek Székesfehérvárról. :)) Ebből kifolyólag, amikor már egy órát autózott, akkor nem az van, hogy ez az én órám, és egy órára bemegyek. Sokkal többet, több hasznot akar látni ebből az egészből. Van egy nagyon kezdő, kicsit haladóbb, és van egy középhaladó óra, és mindenki az összes órán részt vesz, függetlenül attól hogy milyen a valódi felkészültsége vagy tudásszintje. Majd miután ott eltöltött 2 órát neki igénye van arra, hogy ezt gyakorolja is, ezért általában az órák után van egy 1-2 órás praktika (social) amin ott maradnak. Viszont amikor minden oktatónak az órája utána van social, akkor utána már az emberek nem biztos, hogy hétvégén elmennek a buliba, mert megkapták azt, amit akartak. Elment az órájára, megtanulta amit megtanítottak neki, utána ott maradt egy picit táncolgatni 1-2 órát és így utána már ritka az az eset, hogy még hétvégén is azért beutazik, hogy táncolhasson. Nem éri meg neki. Emiatt a hétvégi bulik sem tudnak igazán fejlődni.”

 

Hogyan mutatták be a kizombát Új-Zélandon, Ausztráliában és Magyarországon?

“Óriási a különbség az ottani rész és Európa között, hogy hogyan lett bevezetve a kizomba. Ott nem valamifajta különleges vagy egy újfajta teljesen eltérő műfajként lett bevezetve, hanem (sajnos) pusztán technikai alapon. Plusz egy tánc, plusz lépések, plusz egy alaplépés és figurák. Számukra a kizomba nem valami teljesen új, teljesen más megközelítése a táncnak, hanem egy x + 1 tánc. Ennek az oka, hogy az oktatók 80-90 %-a az internetről képezte magát. Volt egy része, aki járt Európában így szerzett némi plusz információt, de alapvetően az internet volt a táptalaj. Mint technikai dolgot mutatták be, ezért az emberek is így álltak hozzá, alapvetően nem adott nekik semmilyen extra adalékot a  salsa és a bachata után.

Magyarországon ez nem így történt. Amikor ez a műfaj megjelent akkor jóval több információ és hozzá kapcsolódó jellemző került bemutatásra az órákon, amit az emberek átélhettek és megtapasztalhattak, nem pusztán lépések és figurák. Ez együttesen adott egy extra, bizonyos szempontból különleges élményt, ami miatt egyedivé vált. Elszeparálódott ez a táncélmény más latin táncoktól. Úgy gondolom, hogy a különbség az, hogy hogyan kapták meg ezt az emberek. A bemutatáson és az oktatáson múlik. Amikor Magyarországra érkezett a kizomba, az emberek is másképp reagáltak, mert egy különleges élményt nyújtott nekik azáltal, amit az órákon láttak és megtapasztaltak. Emiatt alakulhatott ki –  azt gondolom -, hogy sok ember elhagyta az előző táncokat, akár a salsa-t akár a bachatat, mert itt olyan élményben részesült a kizombán keresztül, amit más táncban nem tudott megélni. Valamilyen ok folytán teljesen a kizombánál maradt és ebben akart tovább fejlődni.  

A plusz az mindig a kizomba sajátosságából ered, ami nem más mint a két partner közötti kapcsolat, a kapcsolódás. Hogyan táncol a vezető és a követő egymással, milyen ez a kapcsolat és hogyan lesznek egy táncoló pár. Magyarországon úgy lett bevezetve a kizomba, hogy a vezetéstechnika testvezetés, ami alapjában véve egy sokkal szorosabb, sokkal közelibb és közvetlenebb kapcsolódási mód a két táncos között, mint más latin táncokban (kivéve a tangó). Míg a többi latin táncokban ez alapvetően nem testvezetés, nincs ilyen szoros közvetlen kapcsolat. Ennek az élménynek a megélése adott egy olyan egyedi élményt a táncosoknak, amit más táncokban a más vezetés- és követéstechnika miatt nem tapasztalhattak meg. Én azt gondolom ez egy számottevő különbség, ami önmagának a kizombának, mint afrikai stílusnak az egyik jellegzetessége. Más a kapcsolódási pont és az egésznek a technikája. Sikerült az embereknek átadni egy kulturális pluszt is, ami által megértik, vagy jobban meg tudják valósítani ezt a közvetlenséget a táncban. Az emberi közvetlenséget.

A közelség minden alkalommal, amikor volt egy kezdő kurzus, az embereknek először gondot okozott. Az esetek többségében felmerült az a probléma, hogy “jó, de hát nagyon közel van”. Ehhez kell egy kis türelem és idő, amíg az ember elengedi ezt a fajta berögződött távolságtartást. Alapvetően az van az európai értékrendben, hogy mindenkinek van egy privát szférája, ahova csak nagyon közeli hozzátartozókat vagy nagyon közeli embereket vagy nagyon jó barátokat enged be. Azon kívül pedig ott a tisztes távolságtartás. Azonban mivel ez az afrikai kultúrkörből származik, ahol alapvetően nincs ez a nagy tartás hanem közvetlenebbek az emberek egymással (érintés-központúbbak), ösztönszerűbbek a viselkedési formák. Ez pedig idegen az európai ember számára, aki fentebb említett távolságban szocializálódott. Kitaláltuk és megtanultunk különböző gyakorlatokat, amikkel lehet fejleszteni az emberekben ennek az érzésnek az elengedését, hogy az emberek közvetlenebbek legyenek egymáshoz. Nem kell olyan mereven tartani ezeket a távolságokat, mert amint az ember elengedi ezt a görcsös távolságtartást és tényleg közelebb engedi az embertársát vagy táncpartnerét, akkor tapasztalhatja meg, élheti át azt az élményt, ami azt a  pluszt nyújtja a táncban. Ehhez sok türelem kell és sok pici gyakorlat, ami elősegíti, hogy az ember elengedje ezt a távolságtartást. Hogy ez mennyire hatott az emberek személyiségére arra nem volt rálátásom, de kicsit azt gondolom, hogy a közösségformáló szerepe jelentős volt benne. Onnantól kezdve, hogy azok az emberek akik meg tudták valósítani ezt a közelebb engedést a táncban, a táncos közösség is e mentén kezdett el formálódni. Hiszen az embereknek lett egy közös értékrendje azáltal, hogy ezt táncolják és tanulják és közelebb engedik egymást magukhoz ezáltal megkönnyítette ennek a táncnak a közösségformáló szerepét is, így könnyebben kezdtek kialakulni a közösségek is.

Ausztráliában és Új-Zélandon is tudnak közel táncolni egymáshoz, de az angol kulturális hatás miatt ott individualisták, egyedül jönnek az órára aztán egyedül mennek haza, nincs az, hogy menjünk el moziba vagy menjünk el valahova inni. Nincs olyan, hogy akkor jó együtt, maradjunk egy kicsit még együtt. Tudnak közel táncolni, de erősebb az individualizmus ereje, ami szerintem a brit kultúrából adódik. Nehezebben alakulnak ki közösségek, kevesebben vannak. Budapesten van 2-3000 táncos és abból könnyen kialakul egy újabb közösség, a nagy számok törvénye alapján, kis számnál ez nyilván nehezebb.

A közösség kialakulása Magyarországon egy járulékos plusz volt, ez a tánccal együtt jár valamilyen szinten. Ha azt mondom, hogy Magyarországon 2010 környékén egy kezemen meg tudtam számolni hány ember hallotta azt a szót, hogy kizomba és ennél kevesebb tudta azt, hogy miről van szó valójában. Akkor, amikor 2011-ben elkezdődött ennek a bemutatása, megmutatása Magyarországon, akkor volt egy olyan cél is, hogy közösséget alkossunk, de ez alapvetően magától is kialakul. Ha oktatsz egy táncot, akkor létrehozol egy szubkultúrát a táncosokon belül, ezt nem tudod kivédeni, enélkül nem működik a tánc. Tehát, ha nincs egy közösség egy műfajban, akik összetartanak vagy összetartoznak, akkor nagyon nehezen fog fejlődni a kultúra, mert nincs meg a kritikus tömeg ami művelje. Lehetőség kell, hogy egy kultúra éljen, hiszen ez is egy kultúra. Amikor ezt a kultúrát elegen művelik, akkor abból lesz egy közösség.”

Szerző: Bata Kinga

Kategóriák
Ahogy én látom...

Etika a kizombában, avagy a tánc íratlan szabályai…szerintem…

Kizomba etika…. szerintem…

A tangóról úgy tartják, hogy akkor kezdjük el táncolni, amikor megszületünk és akkor ér véget a táncunk, amikor a koporsónk lezárul. A kizomba is valami hasonló… a tánc sokkal hamarabb elkezdődik valójában, mint ahogy én azt korábban gondoltam… de hogyan is kezdődik?

Kinga írása eredetileg a Facebook oldalán jelent meg. Köszönjük, hogy a Latinfo.hu is közölheti.
Várjuk véleményeteket a témával kapcsolatban a cikk alján a facebook kommenteknél.

Nálam már akkor, amikor még csak otthon vagyok és készülődöm a bulira. Persze készülődés közben is kizomba szól, ami segíti a ráhangolódást, bár igazából egész nap kizombát hallgatok, tehát én nagyon nem zökkenek ki. Igyekszem csinosan felöltözni, és azt gondolom saját lehetőségeihez mérten és stílusán belül mindenkinek jó volna megadni a tiszteletet mind a partnerének, mind a táncnak az öltözetével is. Mint ahogy azt Jambától megtanulhattuk, régen is sokat jelentett az embereknek, hogy elegánsak legyenek egy összejövetelen. A kizombában tánclépés is őrzi azt a mozdulatot, ahogyan egy fiú meg akarja mutatni másoknak a szép új cipőjét, vagy ahogyan le akarja törölni róla a ráragadt koszt.

https://www.youtube.com/watch?v=543-3MIvmjc

A másik fontos dolog, ami nekem alap, az pedig a higiénia, ami a kizombánál talán különösen fontos, hiszen igen közel táncolunk a partnerünkhöz. Nem félek dezodort, egy jó parfümöt, tiszta ruhát, rágót vagy mentolos cukorkát használni. A rágónál azonban meg kell említeni, hogy kiábrándító lehet, ha folyamatosan kérődzünk a partner fülébe. Sajnos velem is előfordult, hogy a partnerem megkért, ne csámcsogjak a fülébe. Egy jól megválasztott parfüm esetében viszont már több pozitív visszajelzést kaptam. Szerintem, ha valaki izzadósabb érdemes váltópólót és/vagy kis törölközőt is magával vinnie a buliba is. Aki dohányzik, annak tudnia kell, hogy a haján, a bőrén és a szájszagán is megérződik a füst, és főleg azok számára érezhető jobban, akik nem dohányoznak. Szerintem az alkoholos ital fogyasztásával csínján kell bánni táncos buli előtt, és közben. Persze mindenki ismeri a saját határait és vannak extrém esetek, amikor elengedhetetlen, és van akinek kis mennyiségben segít ellazulni, azonban nagy mennyiségben könnyen elvesztheted tánc közben az egyensúlyodat, rádőlhetsz a partneredre, rácsimpaszkodhatsz, vagy túl szorosan ölelheted emiatt, valamint érződni fog rajtad az alkohol szaga, ami szintén elég zavaró lehet. Viszont a folyadékpótlás nagyon fontos, velem gyakran előfordul, hogy kiszárad a szám tánc közben, szóval ne felejtsünk el inni időnként.

Amikor odaértünk a buli helyszínére, szerintem fontos az ismerősök üdvözlése mellett megnézni ki a DJ és odaköszönni neki, ha ismered. Ez mindkettőtöknek fontos lehet, ugyanis a Dj az este karmestere, a zene irányítja a táncodat, az hogy milyen a zene egy bulin alapvetően meghatározza az este hangulatát és a buli sikerét. A zene összetétele egyrészt a Dj stílusából, aktuális hangulatából és a résztvevők igényéből tevődik össze. A Dj igyekszik alkalmazkodni a buli aktuális résztvevőihez, tehát ha látja, hogy megérkeztél és ismer téged, tudja milyen zenéket, mely számokat szereted, akkor igyekezni fog bekeverni neked. Persze ehhez neked is érdemes ismerni a zenéket, tudni, miket szeretsz, és megosztani a DJ-vel is, például a facebook event oldalán.

 

 

Amikor már átvettem a tánccipőmet és lélekben is megérkeztem a bulira, kezdődhet a tánc. Véleményem szerint, mindig egy fiú kérje fel a lányt és nem fordítva. Ugyanis fordítva egy lány sosem tudhatja, hogy egy fiú valóban élvezi vele a táncot vagy csak udvariasságból nem utasítja vissza. Mert ugye egy fiú hogyan mondhatna nemet egy lánynak?! Aki ezt megteszi, az óriási durvaságot követ el szerintem és igen mély sebet ejthet egy lány önbecsülésén, akármilyen indokot is talál ki. Mert a legtöbb lánynak nehéz összeszedni a bátorságát és odaállni egy fiúhoz, felkérni egy fiút egy táncra. Csak nagyon extrém esetben utasíthat vissza egy fiú egy lányt, és azt persze nagyon szépen meg kell magyarázni, úgy, hogy ne bántsa meg a lányt. Az esetek nagy többségében viszont egy fiú udvarias és nem utasítja vissza a kérést, de lehet, hogy nem élvezi a táncot egyáltalán, és ez egyik félnek sem jó. Persze, ha egy fiú és egy lány egyébként is jó barátok, simán beleférhet. A másik kivétel pedig a fesztiválok, amikor egy-egy tánctanárért sorban állnak a lányok. Személy szerint sajnálom, hogy ez a szokás, de valóban nem várható el egy tánctanártól, hogy több ezer lányt felkérjen a buliban, pláne hogy nem mindenki szeretne a tánctanárokkal táncolni. A lányoknak muszáj ebben az esetben bátornak lenni, és megmutatni, elmondani, hogy szeretne táncolni és ez az igény is nagyon érthető, hiszen lányként nagyon sokat tanulhatsz egy tánctanártól, kihívás egy általa nem ismert és nem megszokott stílust lekövetni.

 

 

Ha a fiú kinézte kivel szeretne táncolni, lehet használni a szemkontaktust megnézni, hogyan reagál a lány, mint a milongában, ilyenkor a lányoknak is érdemes megtartani a szemkontaktust, ha szeretnének azzal az adott fiúval táncolni. Szóval lányok szerintem ilyenkor ne kapjátok el a tekinteteket, hanem bátorítsátok őket. Fiúk, negatív jelzés lehet, ha egy lány nem veszi fel a szemkontaktust. Ha már megvan a kiszemelt táncpartner, húzd ki magad és menj oda határozottan, ne legyél szégyenlős, ha nem is tudsz olyan jól táncolni, a magabiztosság fél siker, egy lányra lehengerlően hat a magabiztosság, talpraesettség. Egy lánynak nagyon megalázó lehet, ha a fiú egy távoli fejbiccentéssel vagy integetéssel kéri fel a táncparkett másik feléről, szerintem a fiúnak kell a lányért menni és nem fordítva. Fiúk, ahogy elindultok a lány felé, a tánc elkezdődik, mert akaratlanul a zene ritmusára fogtok lépkedni. Ennek ellenére persze egy lány mondhat nemet. Lányok, szerintem, ha nem akartok valakivel táncolni, inkább mondjátok meg, mert az szintén nem lesz jó a fiúnak sem, ha kelletlenül táncoltok. Persze itt is nagyon fontos, hogy ne bántsátok meg a fiút és kedvesen utasítsátok vissza. Fiúk, lányok, szerintem ne vegyétek túlságosan magatokra, ha valaki visszautasít, ez egy tánc, van akivel működik van akivel nem, ezt el kell fogadni. Persze nem árt időnként önvizsgálatot tartani, én szoktam legalábbis. Ha sokat ülök vagy állok a buliban elgondolkodom, mi lehet az oka, milyen a tánctudásom. Tudom, hogy van még mit fejlődnöm és igyekszem is tanulni, órára járni, gyakorolni. Attól is függ, milyen volt a hangulatom, van hogy talán egyszerűen rossz jelzéseket adok akaratlanul, de sokszor az indok egyszerűen az, hogy ez egy ilyen buli volt, sajnos ezt is el kell fogadni, hogy nem lesz minden buli fergeteges. A helyzet sajnos sokszor hasonlít a párválasztásra, van akivel te nagyon szeretnél táncolni, de ő nem kér fel, vagy nem megy el veled táncolni és van akivel pedig nagyon nem szeretnél táncolni és mégis felkér, vagy látod, hogy minden vágya hogy felkérd.10294384_10202047356609893_6338987391303332673_n

Mi történik, ha két fiú kér fel egyszerre? Talán előfordult már veletek hasonló. Ahogy Jamba mondta, ilyenkor nem a lánynak kell döntenie, hanem az egyik fiúnak kell felajánlani a másik fiú számára a lehetőséget, amiből látszik annak a fiúnak a magabiztossága és udvariassága, hiszen még később is lesz lehetősége felkérni azt a lányt.

Hogyan érdemes viselkedni fiúként, ha egy lány mellett ül egy fiú? Ha nem ismered az embereket a buliban, nem tudhatod, hogy ha egy lány mellett ül egy fiú, milyen kapcsolat van közöttük, talán csak barátok, de az is lehet, hogy több van közöttük, ezért érdemes a lány mellett ülő fiútól is engedélyt kérni, ha a lánnyal táncolni szeretnél. Ha valóban egy pár, akkor szerintem a lánynak sem illik órákig táncolni azzal a másik fiúval és a fiúnak sem illik órákig táncolni azzal a lánnyal.

Ha megígérsz valakinek valamit, tartsd a szavadat. Velem történt olyan, hogy egy fiú felkért táncolni, de inni akartam előtte valamit, a pultnál viszont egy másik fiú is felkért, de mivel már elígérkeztem, nemet mondtam neki, de megígértem, hogy utána ő jön és meg is kerestem. Ha ez nem így történik, több ponton lehet kellemetlen. Ha elmentem volna a pultnál felkérő fiúval táncolni, annak szegem meg az ígéretemet, akinek először igent mondtam, és lehet, hogy ő meg ott várt volna rám a táncparkett szélén és zavarba ejtő lehetett volna számára amikor azt látja, hogy mással táncolok. Ha a pultnál felkérő fiút nem keresem meg a másik fiúval való tánc után azzal szintén a szavamat szegtem volna meg.10155290_10202047355769872_2607254960111323280_n

Fiúk, szerintem amikor felkértek valakit táncolni, nyújtsátok ki a kezeteket felé, és ha a lány igent mond, akkor segítsétek fel a székről, és kísérjétek be a tánctérre, bánjatok vele úri hölgyként. Ti, mint fiúk, válasszátok ki azt a helyet, ahol táncolni fogtok, a lánynak általában mindegy, bár azért érdemes odafigyelni, hogy ne legyen nagyon huzatos a hely. A bekíséréssel elkezdődött a vezetés, a fiú érzi, hogyan követi a lány, a lány érzi, hogy biztonságban lesz-e, megbízhat-e a fiúban, vigyázni fog-e rá a zsúfolt tánctéren. Fiúk ne engedjétek el a lányokat, amíg bekíséritek a tánctérre, még a végén lecsapják a kezetekről a lányzót.

 

Ha megvan a tánctér megfelelő 1-2 négyzetmétere, következik a tánctartás, ami az egyik legfontosabb, és amin sok minden eldől. Ebből az első ölelésből kiderül minden, jó lesz-e a tánc vagy sem. A fiúk kezdik a mozdulatot, nem a lányok. Fiúk, szerintem az ölelés kezdődjön azzal, hogy megadod a keretet, ami ne legyen túl szoros, de ne legyen túlságosan távoli sem. Szerintem a tartás legyen elegáns és sugározzon erőt, de legyen nagyon gyengéd is egyben, adj egy keretet, hagyd meg a lehetőséget a lánynak, hogy ő közeledjen hozzád olyan sebességgel és olyan mértékben, ahogy az neki jól esik. Ha nem szorítod magadhoz, ha nem nyomod magad hozzá, nem várod el tőle, hogy közel menjen, a lány magától fog a karjaidba olvadni, ahogy megérzi, hogy bízhat benned. Számomra nagyon rossz érzés, amikor egy fiú azonnal magához ölel, hozzám nyomja a csípőjét és moccanni sem tudok. Szintén elég zavaró számomra, amikor egy fiú azonnal odanyomja a fejét a fejemhez, a legtöbb esetben szépen úgyis magától összeér a fiúnak és a lánynak a feje valahol, például a homloknál, vagy a lány feje és a fiú álla ér össze, sokféle variáció van, de nincs baj, ha nem ér össze a fej, a vezetés enélkül is teljesen érthető a lánynak.

 

Szerintem a lányoknak a legfontosabb alapszabály, amit meg kellett tanulnom a kizombában, hogy várjak, várjak és várjak, és ne mozduljak meg, amíg a fiú nem akarja. Én elég türelmetlen típus vagyok és nehezen adom át az irányítást másnak, de ez ebben a táncban elengedhetetlen. Lányok, szerintem ne nyomjátok oda a csípőtöket azonnal a fiúhoz, ne csimpaszkodjatok és ne nyomjátok oda a fejeteket. Ha a vezetést érezni akarod, akkor felső testedet kell odaadnod, és igyekezni kell a fiú combjával kontaktálni, de a csípőtökkel nem kell benyomulni az intim szférájába. A kizombában szerintem fiúknál a jobb kéznek van irányító szerepe, a jobb kezetek legyen olyan pozícióban, amivel tudjátok a lányt fordítani, irányítani, semmiképpen ne tegyétek olyan helyre, ahova nem való. A bal kéz a fiúknál inkább csak dísz, az eleganciát szolgálja. Nincs semmi kőbe vésve, sokféle tartás van, attól függően, hogy sembát, kizombát vagy tarraxat táncolsz, vagy attól függően kivel táncolod, az anyukáddal, a testvéreddel, a barátoddal vagy a szerelmeddel. Talán, ami fontos fiúknál és lányoknál is, hogy megmaradjon a karokban a tartás-ellentartás, ami főleg a gyors zenéknél hasznos.

 

Fiúk elengedhetetlen, hogy figyeljetek a zenére, és megfelelően válasszátok meg a táncstílust a zenéhez. Ahogy Nagy Tamás mondaná, a lányok sem süketek, nagyon zavaró számomra, ha egy sembára tarraxa lépéseket akartok vezetni, vagy ha egy nagyon lágy passadara töréseket, vagy amikor egy igazán ritmusos zenére egy helyben, lépés nélkül akartok romantikázni. Ha egy fiú először táncol velem, nem szeretem, ha azonnal tarraxazni kezd, először fiúk, inkább figyeljétek a lány reakcióit, milyen mozdulatra hogyan reagál. Nagyon jó érzés, mikor a tánc változatos, de nem kell túlbonyolítani sem. Alapfigurákkal is teljesen jól tudom érezni magam egy táncban, ha érzem, hogy a fiú figyel rám. Nekem volt olyan élményem, hogy már hónapok óta ismertük egymást egy fiúval és táncoltunk buliban, és csak akkor tudtam meg, hogy csak alapokra jár még, és akkor belegondoltam, hogy valójában csak maximum saidákat lépkedett, de annyira variálta az alapokat, hogy észre sem vettem. Persze azt is nagyon szeretem, ha egy tánc kihívás, mert a fiú izgalmas figurákat mutat és a legcsodálatosabb érzés az, amikor a fiú azt vezeti le nekem, amit én táncolni szeretnék. Fiúk, szerintem, ha minden zenére ugyanolyan stílusban táncoltok, a lányok könnyen megunják, vagy ha túl bonyolult, túl sok figurát vezettek egymás után, akkor pedig nem fogja tudni elengedni magát a táncban, persze ez is egyénfüggő.

 

Be kell valljam, hogy volt egy időszak, amikor én is félreértelmeztem a dolgokat… Három igazán nagy „bumm” érzés volt a kizombában számomra, az első, amikor azt hittem szerelmes vagyok valakibe, de igazából az volt az a pont, amikor szerelmes lettem a kizombába, a második, mikor először azt éreztem, hogy nem én irányítom a lábamat, olyan volt mintha repültem volna. A harmadik meghatározó élmény egy órákig tartó tarraxa volt, ami óriási hatást gyakorolt rám, újra szerelmes lettem. Ott éreztem először, hogy nem csak a fiú vezethet, van, amikor átadja a lánynak a vezetést, vagy legalábbis hagy lehetőséget, szabadságot arra, hogy kibontakozhasson, aztán szép pillanat mikor újra visszaveszi a vezetést. Akkor kezdtem tarraxa-ra járni és ráéreztem egy mozdulatra és igyekeztem mindenkivel, mindenhol gyakorolni, szerettem volna mindenkinek megmutatni, milyen ügyes vagyok, és hogy még ezt is tudom. Azonban egy idő után azt vettem észre, hogy míg más lányokkal ugyanaz a fiú figurázik, velem csak egy helyben áll, nem vezet lépéseket nekem, és szám közepén már többet is éreztem a fiúból, mint amit szerettem volna… ez az én hibám volt. Azért ezt rövid úton én is általában meguntam, és így elég hamar véget értek a táncok. Ma már arra törekszem, hogy csak akkor mozgassam magam, ha a fiú azt levezeti, de akkor a felelősséget is neki kell vállalnia. (Persze azért nem ámítom magam, nem vagyok mindenkire ilyen hatással.) Az a helyzet szerintem, hogy lányként is úgy kell viselkedni, ahogyan szeretnéd, hogy bánjanak veled. Ha valaki úri hölgyként viselkedik, akkor általában úgy is bánnak vele, ha örömlányként viselkedik valaki, akkor a fiúk és úgy fognak vele bánni.10154884_10202047357289910_8997501377199459494_n

Ki vezet a táncban? Alapvetően a fiú vezet, de egy fiú is nagyon sokat tanulhat egy lánytól, ha figyel rá. Egyes mozdulatokat, vezetési technikát is el lehet tanulni egy lánytól, ha figyelünk arra fiúként, hogy a lánynak hogyan mozog a teste.

Én tánc közben nem beszélgetek. A tánctér szerintem nem a beszélgetésre való, vagyis ott nem a szavakkal, hanem a testünkkel kommunikálunk, de ehhez koncentráció szükségeltetik. Ha beszélgetsz, nem tudsz a mozdulataidra figyelni, fiúként nem fogod a zenét hallani, lányként pedig nehezebb ráhangolódni a partnerre.

Lányként be kell-e csukni a szemet vagy sem? Mikor igen, mikor nem? Ez gondolom mindenkinél más, én akkor csukom be a szememet, ha valakit nagyon nem érzek, és különösen kell koncentrálnom, vagy ha nagyon élvezem a táncot, de ha nyitva van a szemem tánc közben, az nem jelenti azt, hogy nem élvezem a táncot, és azt sem jelenti, hogy látok valamit magam körül.

Mit tegyünk, ha egy fiú olyan stílusban vezet, ami nem tetszik vagy olyan mozdulatokba kényszerít, ami nem kényelmes? Ez számomra is még nyitott kérdés, mert maximálisan szeretném követni a fiút, de ha nagyon nem értek egyet, akkor valamilyen szintem biztosan ellenáll a testem akaratlanul is, amit a fiú úgy is értelmezhet, hogy nem tudom követni. Jó lenne, ha a fiú, ha azt érzi, hogy nem követi egy lány, elgondolkozna azon is, hogy milyen a vezetéstechnikája.

 

Jó tudni, hogy Angolában a kizombát mindenféle összejövetelen táncolták, táncolják még ma is, fényes nappal akár, családtagok is egymással. Eredeti hazájában a kizomba nem a szexről szól, hanem a nőiességről és férfiasságról. Szerintem az egyik fő cél a kizombában, hogy nőként megéld a nőiességet, férfiként a férfiasságot és ezt lehet anélkül is, hogy a csípőtök összeérne. Nagyon jó érzés nőként, amikor egy férfi hozzásegít ahhoz, hogy megélhessem, megmutathassam a nőiességem. A semba egyesek szerint a kizomba őse, ami ütközést vagy ütközéseket jelent kimbundu nyelven. Az összeütközés a test központjának összeütközését, a hasak érintkezését jelenti, ahogy Farkas Vera mondaná: hasi-pacsi. Ebből alakult ki a kizomba és aztán a tarraxa is, ami egyesek szerint nem tánc csak a zenén belül egy olyan rész, ahol alkalmazhatóak ezek a csípő tekergetések, Mező Timi, Kovi szerint ez a rész a zenében az úgynevezett a „kreatív” rész. Akár külön tánc akár nem, ennél is ugyanúgy a testközpontok összeérintkezése a lényeg és nem más. Érdemes tudni a tarraxa-ról, hogy azt is ezeken az összejöveteleken táncolták, fiúk-lányok az anyukájuk előtt, és persze nem akarták, hogy mindenki lássa, mi történik kettőjük között, ezért igyekeztek minél kisebb mozdulatokkal táncolni, hogy senki észre ne vegye, mi történik kettőjük között, így az a mozdulat és érzés is kettőjük között maradt. Ezen apró mozdulat intenzitása ugyanolyan erős, mintha nagy mozdulatokat végeznél.10151354_10202047356089880_6717024091478850358_n

A tánc szerintem kicsit színészkedés is, kicsit olyan mintha színházban lépnél fel. Én személy szerint nagyon szeretem ezeket a szerepeket eljátszani, például a magyar néptáncban a különböző tájegységekre jellemző táncok megmutatják az emberek mentalitását is, a szatmárinál például a tűzről pattant menyecskét játszottam, a kalotaszegiben visszafogott fiatal lányt. A salsában a szexistennőt játszottam, ami sok önbizalmat adott, a kizomba is egy-egy jó értelemben vett szerep. Mindenki választhat csillagot, mit szeretne eljátszani vagy nem játszani.

A táncórák és a praktica órák szolgálnak arra, hogy gyakoroljak. Törekszem a táncórákon maximálisan követni a tanár instrukcióit. A buliban viszont „elfelejtem” a táncórákon tanultakat, és ahogy Ricardo is mondja, hagyom, hogy a testem fellélegezzen és hagyom, hogy a szívem és az ösztöneim vezessenek, hagyom, hogy a mozdulatok beérjenek, és beépüljenek a lábamba. Fiúként a buliban tudsz kísérletezni, egy-egy megtanult figurával, melyik figurát milyen mozdulat után esik jól levezetni, kombinálhatod a figurákat szabadon, figyelheted, mit hoz ki belőled a zene és a partnered. A buli mindenkinek buli, én azért megyek, hogy jól érezzem magam, minden kötelezettség nélkül.

Mennyit táncoljunk egy lánnyal? Ki mondja és mikor mondja, hogy köszönöm szépen? Jamba azt mondja egy-két tánc és vége, a franciáknál, ha már 3 számnál többet táncolsz valakivel azt jelenti, akarsz tőle valamit. Szerintem egyetlen tánc azt jelenti, nem volt olyan jó, valami nem stimmelt, a milongában sem véletlenül van három szám egy szekcióban, a kizombához is kell egy kis idő, míg összeszoktok. Szerintem a 2-3-4 szám az alap, ettől többet azzal táncolok, akivel nagyon szeretek táncolni, de ez sokszor nem tudatos, van hogy észre sem veszem. Szerintem egy lány is és fiú is mondhatja, hogy köszönöm szépen a táncot, ilyenkor ne szomorkodj, hogy véget ért, örülj, hogy megtörtént.1526692_10202047355329861_2659614081664841621_n

A tánc végén meg kell köszönni a táncot. Mostanában jöttem rá, hogy érdemes visszajelzést adni, hogy nagyon tetszett a tánc, talán csupán az ölelésemből nem érzi ezt. Nekem is jól esik, ha valaki el tudja mondani, hogy szeret velem táncolni. Ez az a beszélgetés, amit Lilian „small talking”-nak hív, egy kis kedves, rövid beszélgetés, visszajelzés a tánc után. Azt is érdemes azért elmondani, ha valami nem volt kényelmes, persze ezt nagyon meg kell válogatni, hogy hogyan teszi az ember. Én nem vágyom arra, hogy kioktassanak, és próbálok nem adni kéretlenül tanácsot senkinek. A tánc után fontos szerintem, hogy a lányt kísérjük le a tánctérről vissza a helyére. Ne hagyjuk a zsúfolt tánctéren és fordítsunk hátat neki, ez ugyanis elég zavarba ejtő lehet a lánynak.

 

https://www.youtube.com/watch?v=LxPV74qWS7U

Amiket leírtam, az a személyes véleményemet tükrözi, senki ne vegye magára. :) Sokat tanultam a tánc hátteréről, a táncban való viselkedésről, etikáról, a kizomba valódi jelentéséről a tánctanároktól, különösen Hernury Jamba Jambától, Lilian Barnó-tól, Sa’id-tól, Tania Mendoca-tól, Mastre Pechu-tól, Vanessa Ginga Pura-tól, Ricardo Sousa-tól, Paula Loureiro-tól, Nagy Tamástól, akik ilyen jellegű órát tartottak. Sokat tanultam a táncosoktól, akikkel lehetőségem volt táncolni vagy lehetőségem volt erről eszmét cserélni, különösen Mező Timitől, Kovács Zoltán azaz Kovitól, Farkas Verától, Jeszenszky Attila alias Jeszy-től, Mayer Robitól, Dorcsák Danitól, Tóth Zoltán vagyis TZ-től, Bakos Anditól, Lengyel Anditól, Tarr Nikitől, Szabó Rita alias Ritkó vagy Ritisinnyától, Ozy Shyne-tól, Blaise Mwami-tól és még sokan másoktól… Köszönettel tartozom nekik! :)

 

Szerző: Bata Kinga

Ajánljuk még a témában a Latinfo.hu Táncetikett oldalát.

Várjuk véleményeteket a témával kapcsolatban a cikk alján a facebook kommenteknél.

Kategóriák
Táncoktatás

Kizomba Club Hungary, út Afrika partjaitól Budapestig

2013. április elején zászlót bontott a Kizomba Club Hungary hajója a magyar sensual táncélet tengerén.

A KCH legénysége már 2011-ben a  kizomba.hu indulásával fedélzetre lépett, ám  ez a hajó kicsinek bizonyult és az órák és egyéb rendezvények népszerűségének robbanásszerű  megnövekedése miatt változtatásokra volt szükség.

A  kizomba.hu továbbra is üzemel általános információs felületet biztosítva a sensual élet minden résztvevője számára hovatartozástól függetlenül minden témában (bulik, oktatás, események, stb.).

Nem hiszem, hogy magyarázatra szorul, miért jött létre a kezdeményezés, elég elmenni bármilyen buliba és körülnézni mikor felcsendül egy kizomba dallam. Megérett ez a kis tánctársadalom egy új élmény befogadására és megfelelő emberektől megfelelőképpen kapva azt… cunami lett belőle. :)

Becsülendő, hogy a legénység nem titkolt célja az angolai kultúra meghonosítása, megismertetése a táncon, táncórákon, fesztiválokon és egyéb rendezvényeken keresztül.

Mint minden tánc, ez is rendelkezik különböző alfajokkal: származásuk szerint angolai és cabo verde-i, illetve táncstílus szerint kizomba, tarraxa, semba. Ezekről a táncokról már a Latinfo-hu-n is írtunk (https://teszt.latinfo.hu/kizomba/), de itt (http://www.kizombaclub.hu/oktatott-tancok) is kaphattok egy rövid leírást róluk. S hogy az út során senki ne kapjon skorbutot, a KCH mindegyik stílusból tud adni egy kis kóstolót egy-egy moduljukban, hiszen a tanárok is különböző irányokba képzik magukat.

A végső cél, hogy mindenki megtalálja a saját magának legjobban tetsző, legjobban táncolható, vérmérsékletéhez legjobban illő stílust, és nem utolsó sorban, hogy ha már táncol, azt a zenére tegye minél profibb kivitelben. Ez elsőre nagyon könnyűnek hangzik, de ha így lenne, akkor bármilyen buliba ellátogatva tökéletesen a zenére táncoló párocskákba botlanánk, ami lássuk be ma még erősen utópisztikus. A KCH-nak azonban van egy tuti fegyver a zsebében és nem is félnek használni.

Nem ők találták fel a spanyolviaszt azzal, hogy külföldre kell járni vagy autentikus tanártól tanárképzést igényelni és elhozni a tudást, de sajnos itthon ez kuriózumnak számít. Ezen kívül egy jó adag alázat és rajongás a tánc és kultúra iránt, és meg is született a működő sikersztori, ami nem csak itthon bizonyított, hiszen már nem csak hazánkban tanítanak, hanem folyamatos külföldi meghívásokkal is meg kell „küzdeniük”.

Persze versenytárs itt is akad és a táncórák nem békés vizek, számos konkurenciával és támadással meg kellett küzdeniük, ami persze nekünk táncosoknak mindig előny, hiszen a folyamatos megújulási, javulási kényszer nekünk kedvez. Mindeddig azonban kevés komolyabb ütközetben vettek részt, de remélhetőleg hamarosan gombamód nőnek ki a színvonalasabbnál színvonalasabb iskolák a földből, még több fanatikus rajongót szerezve ennek a gyönyörű kultúrának.

Egy szó mint száz, a KCH nem csak táncórákat ajánl nektek, hanem egy életérzést amely azoknak szól, akik egy kicsit másra vágynak a salsa és a bachata mellett/helyett, és egy olyan táncot is kipróbálnának, aminek a” kifelé táncolok/befelé táncolok” aránya  könnyen elérheti 0/100 %-ot,  ellentétben az előbbi kettővel ahol ez a szám csak nagyon jó esetben és nagyon ritkán közelít ehhez az arányhoz. Ez nem negatív kritika, ez csupán röviden ennyi: ez másról szól.  Bátran álljatok ki egy buliba a perifériára és számoljátok meg egy random párosnál, hányszor pillantanak ki tánc közben egy salsa és egy kizomba szám alatt.

Tehát ha most kivételesen nem érdekel hogy látnak a többiek, és csak egy laza 3 perces édes hármasra vágysz a táncpartnereddel és a zenével, átadva magad a kultúrának és az érzésnek, akkor mindenképpen érdemes megnézni egy órát, amit persze szemlélőként ingyen megtehetsz.

http://www.kizombaclub.hu/orarend/week.listevents/2013/05/16/- (órarend)

Végezetül álljon itt a KCH legénységének helye az internetes kikötőben, illetve névsora, amely igaz maroknyi, de egy óriási hadtest áll már mögöttük.

http://www.kizombaclub.hu/

 

Az egyesület  tagjai: Nagy Tamás, Kovács Zoltán, Benya Anna, Farkas Veronika, Magyari Emese, Mándrik Lilla, Mező Tímea, Reiner Gabriella, Jeszenszky Attila, Kelemen Edmund, Remport Gábor

Legközelebbi nagyobb partraszállás: a Yeskizomba  2013/11/01, de erről majd később. :)

Jó szelet srácok!

 

Szerző: A. J.

Kategóriák
Események

KIFE – Vol. 2 2013. szeptember 12-15.

A nyári pörgéshez és fesztiválokhoz nincs fogható. De a forró buliknak és fantasztikus workshopoknak a nyár végével sem kell búcsút intened! A KIFE tökéletes választás, ha még egy kicsit élvezni akarod a nyári pezsgést!

Idén másodjára kerül megrendezésre Olaszország Kizomba-fesztiválja, a KIFE. Tavaly ott voltunk, és tetszett, amit láttunk! Idén sem hagyjuk ki!

Kategóriák
Események

N.Y. Salsa és Kizomba kóstoltató hétvége

4 csillagos szálloda 5 csillagos oktatással.

Nem szoktunk minden egyes hétvégéről írni, de ez egy olyan párosítás, ami erősen említésre méltó.

Április 20-21-én az ImprOn2 Dance Community és a Kizomba Club közös hétvégét szervez a Tisza Balneum Hotelben, ahol a Mesi – Tomi (ImprOn2) és a Farkas Vera – Nagy Tamás (Kizomba Club) páros egy pici nemzetközi fesztivál érzést próbálnak lopni a „hétvégi hétköznapjainkba”.

Kategóriák
Beszámoló

Beszámoló: Kizomba? Yess!

A Latinfo.hu szerkesztőségi tagjai november utolsó hétvégéjét Sensuáliában töltötték. Ketten közülük a Yes Kizomba Fesztiválon vettek részt. Álljon itt most két külön élménybeszámoló tőlük.

Kategóriák
Események

Yes Kizomba és Afro Fesztivál

A yes kizomba csapata negyedik alkalommal hoz hazánkba híres kizomba oktatókat, ezzel is megkönnyítve a kizomba szerelmeseinek fejlődését! Novemberben ismét YES Kizomba és Afro fesztivál!