Kategóriák
Ajánló

Hogyan tovább? Tippek a következő időszakra

A bezártságot mindenki nehezen viseli, de mi táncosok különösképpen. Főleg a táncos érintkezés hiánya miatt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem fejlődhetnénk, sőt, új lehetőségeket nyit meg számunkra. Cikkünkben egy áttekintést adunk arra, hogy szinttől függetlenül hogyan tudunk fejlődni, továbblépni, vagy akár csak szinten tartani magunkat. Ez egy cikksorozat első része, amely összefoglalja a lehetőségeket, a továbbiakban ezeket részletesebben is ki fogjuk fejteni.

 

Online fellépések, koncertek

A zenészek a zenét nem csak maguk és a megélhetés miatt csinálják, hanem többségük számára ez egy életforma. Ezért nem tudnak meglenni zenélés és a közönség szórakoztatása nélkül. Várhatóan előbb-utóbb az összes komolyabb együttes és DJ élő koncertekkel, DJ-szettekkel fog jelentkezni. Számunkra ez egy óriási lehetőség, hiszen olyan DJ-ket, zenekarokat van lehetőségünk élőben meghallgatni, akiket egyébként valószínűleg sosem hallanánk. A sort már meg is nyitotta a Latin Combo Duo.

https://www.facebook.com/latincombo.official/videos/1090687597951539/

Az alábbi neves DJ-k már vállalták is a következő hétre a szórakoztatásunkat. Mindenképpen célszerű meghallgatni ezeket az online közvetítéseket, mivel legtöbbünk ugyanazokba a bulikba jár, és ugyanazokat a DJ-ket hallgathatja. Egy eddig számunkra ismeretlen DJ új színt tud vinni zenei ízlésünkbe, új benyomásokkal tud gazdagítani.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10157393101833073&set=a.116323148072&type=3&theater

 

Tánciskolák online nyomonkövetése

A legtöbb tánciskola valamilyen módon online fogja folytatni az eddigi oktatást. Mindenképpen javasoljuk ezek követését több okból is:

  • Órákra nem csak a tanulás, hanem a hangulat miatt is járunk, amit sokszor a tanáraink teremtenek meg számunkra. Nyilván a képernyőt bámulva ez egy kicsit más, de akkor is sokak számára erőt és kitartást tud adni ebben a nehéz időszakban.
  • Aki nem tanul az felejt, ezért legalább tudásszintünk szintentartása céljából “járjunk továbbra is az órákra”.
  • A legtöbb tanár alapvetően nem a pénz miatt tanít, hanem a tanítás öröme miatt. Ezt úgy tudjuk számukra meghálálni, ha online jelenlétünkkel támogatjuk a munkájukat.

 

Külföldi táncos szakmai oldalak, Youtube csatornák követése

Külföldön van jó pár olyan oldal, illetve Youtube csatorna, amelyek magas szinten foglalkoznak táncos kérdésekkel, tanácsokkal. A kieső órákat, ha nem is tudják ezek teljesen pótolni, de mindenképpen új megvilágításba helyezhetnek adott dolgokat.

A felsorolást még fogjuk bővíteni, kezdésnek az alábbi 2 linket ajánljuk:

 

Régen felvett videók visszanézése, megosztása

Tapasztalataink szerint sokan videózunk az órák végén vagy a táborokban, de valójában ezeket sose nézzük vissza. Mivel ezeket már egyszer élőben is megcsináltuk, nagyobb eséllyel tudunk az izommemóriára támaszkodni, és így tanári segítség nélkül feleleveníteni a tanultakat.

 

Zenetörténeti ismeretek bővítése

Zenetörténettel nem szoktunk elegendő időt foglalkozni, pedig sok szempontból hasznos, és segítségünkre lehet, hogy megértsük a zenében és ezáltal a táncban rejlő finomságokat. Azt gondoljuk, hogy a kubai táncok kedvelőiként célszerű közelebb engedni magunkhoz a kubai kultúrát. Első lépésként javasoljuk az alábbi videók megtekintését a casino történetéről.

 

Zeneértelmezés

A mostani időszak kedvez az elmélyedésnek, befelé fordulásnak. Ezt kiválóan ki tudjuk használni arra, hogy ne csak táncoljunk a zenékre, hanem adjunk időt arra hogy mélyebben megismerhessük tartalmukat, történetüket. Kedvenc zenéink szövegét és fordítását (google translate) elolvashatjuk, illetve a népszerű zenészeknek, együtteseknek a történetét megismerve további felfedezésekre tehetünk szert. Érdekes tapasztalat lehet például, ha egy zenét többször meghallgatunk, és különböző feladatok segítségével megpróbáljuk megérteni a felépítését, felismerni az egyes hangszereket. “Példafeladatok”:

  • Felismered-e a zenében a klasszikus felvezetés/csúcspont/lezárás részeket?
  • Kihallod-e a zene egyes részeiben a különböző hangszereket?
  • Mikor hallod a clavét és mikor nem? Mikor van olyan, hogy a zenében érződik, de nem játszák hangszerrel. Az adott zenében a 2-3 vagy 3-2-es clave dominál? Vajon miért?

Például az alábbi zenében hol kezdődik a bachata betét?

Maradj továbbra is velünk!

Az események hiánya miatt naptárunk most egy időre háttérbe szorul, ezért igyekszünk minél több érdekes cikket közölni, és elindítottuk TáncoljOtthon! kezdeményezésünket is.

Jó szokásodat tartsd meg továbbra is, kövesd a Latinfo.hu-t és facebook oldalunkat!

 

 

Szerző: “Szókimondó” & SAlsAndy

Kategóriák
Cikk

Provokatív cikk: klikkesedés és kiközösítés a bulikban

A cím szándékosan provokatív és célja, hogy a táncos közösségekben párbeszédet indítson el erről a témáról. Nem állítok és nem szeretnék ítélkezni sem, inkább tapasztalatot osztok meg és kérdezek.
A cikk mentén dőlt betűvel egy “kiöregedett” hölgy táncos mutatja meg az ő oldaláról, hogyan éli meg ezeket a helyzeteket.

 

Óóóó a mi bulijainkban nincs ilyen, senkit nem állítunk a sarokba és mindenkinek van lehetősége táncolni. De vajon valóban így van?

 

Ott álldogál a lány a parkett szélén. Felkérjem? Ne kérjem? Lehet totál rosszul táncol, nem véletlen nem kéri fel senki. Mindegy, férfi vagyok, néhány percet kibírok, felkérem. Felkértem. Nagyon jól táncolt a lány, éreztem, hogy sok tapasztalattal rendelkezik. Kiderült, hogy 10 évvel ezelőtt kezdte, körülötte már mindenki “kiöregedett”, a buliba járó közösség meg túl fiatal hozzá, nem ismerték. Miután látták, hogy milyen jól táncol a lány, mások is elkezdték kérni.

 

Ott álldogál a lány a parkett szélén. De miért nem kéri senki? Odamegyek: “Szabad egy táncra?” “Do you speak English?” hangzott a válasz. Hát persze, külföldi. Már viszem is. Mindig szeretek külföldiekkel táncolni, másképp táncolnak, mint a magyarok (ez is megérne egy cikket).

 

Ott álldogál a lány a parkett szélén. Szabad egy táncra? Persze – hangzik a válasz. Az első mozdulatából tudom, hogy kezdő, de nagyon figyel, igyekszik mindent követni. Ez az – mondom magamban. Imádok ilyen lányokkal táncolni, mert nekik is nagy élmény, és nekem is, hogy extrán odafigyeljek a vezetésre mert tudom, hogy jóval többet meg tudunk együtt csinálni mint a lány gondolná és mint a “hivatalos tudásszintje szerint lehetne”. A végén megköszöni és csillogó szemekkel mondja nekem, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyeneket is tud.

 

Idősebb hölgy ott áll a parkett szélén. Felkérem, érződik hogy nem túl tapasztalt, ezért inkább nem is megyek bele nagyon figurázásba, nincsen értelme. Ellötyögünk alapra. Mondom is magamban, hogy valszeg nem élvezi annyira, de én márpedig komolyabb dolgokat nem fogok vezetni, mert szétesünk. Végén visszakísérem, és mondja nekem:”Nagyon köszönöm, már órák óta itt állok, és te vagy az első aki felkért, nagyon élveztem a táncot”.

 

 

Sokáig sorolhatnám még, de térjünk rá a mondanivalóra.

 

A parkett szélén álló lányokat a fiúk nem szívesen kérik, mert az a vélelem él bennük, hogy nem tudnak/akarnak táncolni. Tapasztalatom szerint ez csak az esetek kb. 20-30%-ában van így, és jóval többször csalódom kellemesen pozitívan mint negatívan. Igen, vannak olyan lányok akikkel nem szeretünk táncolni, mert sajnos ha tetszik, ha nem, egy küzdelem a tánc: irányítani akar, túl merev, az alaplépést sem tudja. Minden férfi fél ettől a helyzettől, mert nehéz kezelni, viszont ha már felkértem, a zenét végig kell nyomni valami táncszerűvel.

 

De most nem is róluk szeretnék szót ejteni, hanem a parkett szélén ácsorgó maradék 70-80%-nyi lányról, akiket a fiúk “oktalanul nem kérnek fel”.

 

Mert egy átlagos táncos hogyan is kerül egy buliba? A csoporttársaival, ismerősön, baráton keresztül. Lemegy és azokkal kezd el táncolni, akiket ismer. Teljesen természetes. Mindegyik “táncos korszaknak” (korszaknak azt a 2-3 évente változó ciklust nevezem, amikor a táncosok nagy része lecserélődik leszámítva azt a kb 20%-nyi nagyon lelkes táncost akik maradnak. Akikből pedig jórészt tanár lesz.) megvannak a maga haladó táncosai, akiknek hamar híre megy.

 

Kit fognak felkérni a fiúk? A fiú-lány arány és a buli limitált hossza miatt valójában egy fiú egy buliban nem tudja az összes lányt megtáncoltatni akit szeretne.  Ezért a limitált idő és a komfort zónában maradás miatt a fiúk jellemzően CSAK az ismerősöket és haladó lányokat kérik fel. Ez mondhatjuk úgy is, hogy természetes. Viszont mi fog ebből származni?

 

Azok a lányok akik úgy mennek le buliba, hogy nem ismernek senkit, vagy egyáltalán nem táncolnak egy táncot sem, vagy csak 1-2-t táncolnak egész buliban. De vegyük néhány példát, kik azok akik ismerős nélkül kerülnek bulikba:
– külföldiek
– országon belül máshol táncolók
– kezdők akik most nem régen kezdték a táncot (viszont esetleg a saját csoportjuktól külön is lemennek, hogy fejlődjenek)
– “kiöregedett” táncosok akik kiestek a generációváltás közben
– stb…

 

Nos, én volnék az a bizonyos “kiöregedett” táncos lány. 10 éve táncolok, de néhány éve vidékre költöztem. Még mindig viszonylag gyakran, havonta, kéthavonta legalább járok Budapesten, és minden lehetőséget meg is ragadok hogy eljussak táncolni. Hol több, hol kevesebb sikerrel. Mert én megyek, ha Pesten járok, ha esik ha fúj, ha jön ismerős, ha nem. És mégis kiestem a pikszisből, és bizony volt olyan korábban említett szituáció, hogy egy buliban egyetlen egyet sem táncoltam. Hogy ez kiábrándító-e? Bizony az… Valóban csak álldogál az ember a parkett szélén (egy idő után pedig inkább ücsörög, amitől még kevesebb esélye lesz hogy felkérjék), és sóvárog hogy táncolhasson. Néhány éve, mielőtt elköltöztem volna, egy kisebb társasággal, rendszeresen jártunk egy adott buliba. Az egész bulit végigtáncoltuk, egy-két számot ha pihentünk, és nem csak egymással, társaságon belül táncoltunk, hanem mindenféle “idegennel” aki éppen ott volt a buliban. Ennek a bulinak sajnos vége lett, én elköltöztem, az “ismerős idegenek” pedig eltűntek a bulikból. Itt is eljárogatok táncolni a környékre, ahol élek, de itt sem jobb a helyzet, hiszen itt sem ismer senki. Patthelyzet.

 

A másik oldal pedig nőként, “idegenként”, tapasztalt táncosként egy buliban. Bocsássa meg minden kezdő, kevésbé tapasztalt táncos, de ha nagy ritkán eljutok egy-egy buliba, nem arra vágyom, hogy kizárólag velük táncoljak. Mert ők – talán – felkérnek. Szóval az érzés kettős, amikor egy magamfajta lány a parkett szélén ácsorog és várja hogy táncolhasson: vajon aki kinézett magának és éppen arra készül, hogy felkérjen, nyújt-e olyan táncélményt, amiért jöttem, vagy csak botladozni fogunk. Amiből pedig lehet hogy az látszik kifelé, hogy nem vagyok túl jó táncos, tehát megint csak nem fognak felkérni a “menő táncosok”. A számok jönnek-mennek, az idő telik, és egyszer csak vége a bulinak, vagy beleunok a várakozásba, és feladom.

 

Visszatérve a címadó kérdésre: amikor csak ismerősöket és haladó táncosokat kérünk fel, “körön kívüli” parkett szélén álló lányokat nem, az minek számít? Kiközösítés vagy sem?  Klikkesedés vagy sem? Férfiként kötelességem felkérni “körön kívüli” lányt, vagy csak időnként célszerű, mert új élménnyel gazdagodunk? Nőként menyire ciki “önkéntes hölgyválaszt hirdetni” és felkérni a pasikat, hogy lássák tudok táncolni és kérjenek végre?

 

A korábban leírtak okán én bizony, alapos szemlélődés után szoktam önkéntes hölgyválaszt hirdetni, de csakis idegen fiút, és kizárólag egyszer kérek fel. Azt gondolom hogy annyira nem táncolok rosszul, hogy egy jobb táncos egy számot legalább ne bírjon ki velem, ha pedig még pozitív élményt is nyújt neki a közös táncunk, akkor következő alkalommal már legalább eggyel több esélyem lesz, hogy felkérjenek.
De többször nem kérek fel senkit, nem “erőltetem rá magam” senkire, hiszen ha már egyszer táncolt velem, el tudja dönteni, hogy szeretne-e folytatást vagy sem.

 

Már több haladó lány táncostól is hallottam, hogy azért szeretik a külföldi táncos bulikat és kongresszusokat mert nincs olyan klikkesedés, mint itthon. Jobban felkérik, akkor is ha a parkett szélén áll. Ezt sem megerősíteni sem cáfolni nem tudom, mindenesetre elgondolkodtató.

 

Ezt csak megerősíteni tudom, legutóbb mikor egy magyar szervezésű fesztivál bulijában voltam, szinte kivétel nélkül csak külföldiek kértek fel, annak ellenére hogy a workshopokon nem vettem részt, tehát nem volt ismerős az arcom számukra.

 

Kedves Férfitársam! Te hányszor kérsz fel parkett szélén álló hölgyet? Ha minden pasi minden buliban felkér 1-2 parkett szélén álló lányt, az azt jelenti, hogy minden lány fog néhányat táncolni.

 

Te mit szólnál ahhoz, ha úgy mennél haza buliból hogy egyet sem táncoltál? A 3. egymást követő buliban zsinórban?

Szerző: “Szókimondó” & SAlsAndy
Kategóriák
Interjú

Száztánc

Kiszely András a 2015-ös évben nem kevesebb, mint 100 bulin vett részt, ezt a check-inek alapján számolta össze. Ezzel, ha nem is döntött rekordot – nincs sajnos mihez viszonyítani -, a top 10-be biztosan bekerült! Ennek apropóján készítettünk interjút vele, kíváncsiak voltunk, mi ösztönözte ennyi táncra.

10665829_10204356191652352_8618047037058272358_nMi volt a kezdő motiváció, ami ezt a hihetetlen mennyiségű bulit és táncot eredményezte egy év alatt?

K.A. – 2014-ben úgy éreztem, hogy nagyon sokat voltam bulizni, kb. 80-ra saccolom. Ezért 2015-ben újévi fogadalom volt, hogy minden buliba be fogok csekkolni, ahová csak elmegyek, pusztán kíváncsiságból, hogy mennyi jön össze. Év közben nem is követtem, aztán év vége felé összeszámoltam, és akkor lett kihívás, hogy ha már ennyi összegyűlt, akkor legyen meg a száz. :) De valójában magáért a táncért táncolok, nincs kifejezetten olyan egyéb szándék, hogy “hűdebefogokcsajozni” vagy hasonló. :)

Milyen gyakran jártál bulizni?

K.A. – Ha átlagolok, akkor ugye kb. heti két buliban voltam ott. :) A valóság persze más, hiszen télen eleve kevesebb buli van, másrészt hidegben kevésbé van kedv kimozdulni. De jellemzően sokszor voltam a csütörtöki Barrios buliban (szerintem a legjobb rendszeres, kifejezetten kubais buli), emellett pedig hétvégén egy-egy itt-ott-amott, Fáklyában, Corvinban. Nyáron nagy kedvenc hely volt a Gozsdu, és néhány vonalas buli.

10670243_10204330291684869_5812292758245821103_nMikor kezdtél táncolni?

K.A. – 2007 tavaszán, társastánccal kezdtem, aztán elkaptam a kubai salsa betegséget. A vonalasnak sokáig (7 évig) ellenálltam, de végül az is megfertőzött. Persze a szívem csücske a kubai maradt és szerintem marad is. Ezek mellett belekóstoltam a flamencoba és az argentin tangóba.

Összeszámoltad, mennyibe került a tavalyi bulizás?

K.A. – Konkrétan nem, de becslésem szerint 100-150 ezer körül, fogyasztással együtt. Ez végképp nem számított…

Mit adott ez a sok bulizás vagy ennyi tánc?

K.A. – Sok-sok ismeretséget ad. Nincs buli, ahol ne lenne ismerős arc, sőt mondhatom, hogy sokakkal barátként üdvözöljük egymást.
Főleg azt szerettem meg ebben a világban, hogy nem ivászatra épülő szórakozást találtam benne. Emellett már van róla fogalmam, hol a kezem és a lábam. A mozgásomon rendszeresen ledöbbennek az emberek, pedig eleinte az alaplépés is okozott gondokat az irányok keverése miatt.
Az első néhány hónap volt benne nehéz, de aztán elkezdett élménnyé válni a tánc, onnantól nem volt megállás.
Azóta rájöttem, azért ad ilyen élményt, mert a táncparkett az egyetlen olyan hely, ahol – a megfelelő partner mellett – feltétel nélkül tudok önmagam lenni.
Konkrétan a tavalyi évből nem tudnék vagy inkább nem szeretnék semmit kiemelni mint kivételes élményt, amit a bulizás adott volna, egyszerűen csináltam, mert élveztem. A bulizáson túl volt egy fellépésfelkérésem, az adott plusz dolgokat, de egyszeri alkalom volt.
 12375185_1289149631111957_5548538758154017981_o

Bulik mellett jártál órákra is?

K.A. – Igen, bár változó intenzitással. Általában hetente két óra (két alkalom), egy vonalas és egy argentin tangó, nyáron csak néhány ws.
Kubais órán nem is voltam, inkább rutinból táncolok, de az is kiderült, nem az számít, hány figurát tud az ember, hanem valami más, amit nem tudok konkrétan meghatározni.

Mi a terv a jövőre nézve?

K.A. – Táncban nem sok, idén is szeretnék menni bulizni. A táncon túl néhány via ferrata ééés sok (a tavalyinál több) bringázás.
Hosszabb távon nem hinném, hogy a tánc ki tudja tölteni az életet, de amíg nincs semmi és senki aki többet ad, addig sem akarok otthon ülni. Nyitottan állok a dolgokhoz, sokféle őrült dologra rávehető vagyok.

Mi a terv idénre?

K.A. – Tavaly alaposan kitáncoltam magam és most nem sok motivációt érzek arra, hogy hasonló mennyiséget vállaljak be mint tavaly.
Lehet, hogy csak a hideg idő miatt, de idén alig néhány buliban voltam eddig. Egyik helyre sem csekkoltam be, nem akarok versenyezni se magammal se mással. Bizonyítani sem. :) Ez a becsekkolás-gyűjtögetés csak a tavalyi év játéka volt.
“Köszönöm a biztatást és a szurkolást :) Na meg a buliszervezőknek a beletett munkát és Nektek, csajok, a soksok idei táncot: Kata Kappel, Pletser Ági, Lili Somoskői, Aradi Andi, Jéger Móni, Szilvi Pap, Gémesi Ildikó, Lívi Bialkó és még sokan mások…”
12713952_1328393920520861_1225438490_n
Szerző: SalsAndy
Kategóriák
Beszámoló Workshop

Egerben jártunk, Bachata-t találtunk!

Budapesti vagyok ugyan, de a sors úgy hozta, hogy azon a bizonyos szombaton véletlenül épp Egerben voltam, így volt szerencsém részt venni a Royal Salsa által tartott Bachata Workshopon, Ladányi Zolival és Legindi Nikivel.

Kategóriák
Beszámoló Események

Megnyitotta kapuit a Silenus Pub

Úgy tűnik sikerült megtalálni az ideális vasárnap esti salsa helyet. Tökéletes táncparkett, hangulatos környezet, remek megközelíthetőség!