Egy langyos, szelíd-szeles augusztusi estén Siófok főterén gyülekezett össze párszáz zene iránt érdeklődő, hogy meghallgassa és megnézze a Team Gusto Cubano együttes koncertjét.
Hosszú időn át követni egy célt. Minden szabad energiád arra fordítani. Rátenni az életed. Azzal kelni és feküdni… olykor álmodni. Tánc, vagy akárcsak a zenehallgatás közben megváltozik a fiziológia. Másként kezd járni az agy, dobbanni a szív. Az idegrendszer, a mirigyek működése ideiglenesen módosul, még a nyál íze is megváltozik a szájban. A személyiség ebből annyit érzékel, hogy táncolni jó, és következő péntek este megint vágyik elmenni táncolni a tóhoz, hétfőn meg a várba.
Ha viszont valaki mindezt rendszeresen csinálja, és ráteszi szinte mindenét, ott bizony tartós anatómiai-élettani változások kezdődnek. A folyamatosan fennálló céltól, hangulattól és motivációtól másként kezdenek nőni a mirigyek, áthangolódik az immunrendszer, és a tudat mélyén megmoccan és átrendeződik valami… aztán minden. Mondhatni megtörténik a nagy transzmutáció. Alkímia. Arannyá változik az ólom. Ha van értelme csinálni bármit bárhogy, hát ennek és így van.
Innentől a táncos számára egy másik valóság köszönt be, áthangolódnak a súlyok és célok a világban. És igen, innentől ez, hogy mit tesz és hogyan, hogy mivel tölti a napjait… élet-halál kérdése lesz.
Az eszköz, amivel a gyakorló ezt eléri, a körítés lehet bármi. Lehet ez tánc, zene, festészet, jóga, virágkötészet vagy autóversenyzés, a gyakorlás lényegén, a gyakorló állapotain ez mit sem változtat. De ahogyan mindez a gyakorlót kiszakítja a nem-gyakorlók kicsinyes világából, azt csak egy másik gyakorló értheti meg.
Tisztelt Olvasó, mit üzen mindez nekünk, egyszeri műkedvelőknek? Csinálj bármit is, azt csináld jól. Köszi TGC, inspirálóak vagytok.
Szerző: Hermes – Szekrényesi Csaba