Kategóriák
Kutatás

A Tánc Pszichológiája Kutatás – eredmények 2. rész

A kutatás előzményeiről itt olvashatsz.

 

Készítette:

Maráz Anikó

Pszichológus, doktorandusz, ELTE PPK Pszichológia Intézet

Készült: 2013. augusztus 12.

ELTE logo 2A tánckutatásról egy összesítő elemzést az előzőekben már olvashattatok. Ebből megtudhattátok, hogy hogyan gyűjtöttük az összesen 451 főnyi adatot, kik töltötték ki a kérdőívet, illetve hogy mások mennyit járnak táncolni, bulizni, és ki miért táncol egyáltalán. Ebben az írásban azt szeretnénk bemutatni, hogy a kérdések között milyen összefüggések vannak. Igaz-e például, hogy akinek nincs párkapcsolata, az többet jár táncolni? A szokásokon és az élvezet mibenlétén túl megvizsgálunk egy másik érdekes jelenséget is: a táncfüggőséget.

Nemi különbségek

Szerintetek a lányok ugyanannyit táncolnak, és ugyanannyira élvezik a bulit, mint a fiúk? A válasz: is-is. Úgy tűnik, hogy a két nem körülbelül egyenlő arányban táncolja a salsát és a társast, ugyanannyi időt töltenek a buliban, sőt még a tánctudásukkal is ugyanolyan mértékben elégedettek. A fiúk azonban jobb anyagi helyzetben vannak, mint a lányok. Az úriemberségen túl tehát van még egy ok, hogy meghívjátok a lányokat egy italra… A fiúk továbbá valamivel többet járnak bulizni, mint a lányok. A lányok viszont jobban élvezik a táncot, mint a fiúk!

Amikor az 5 nem nagyobb, mint a 4, avagy egy pár szót a statisztikai különbségről

Tegyük fel, hogy a fiúk 5 egységnyit járnak táncolni egy hónapban, a lányok pedig 4 egységnyit. „Ránézésre” a fiúk táncoslábúbbak. Amennyiben minden fiú 5 egységnyit jár táncolni, és minden lány 4 egységnyit, akkor az valószínűleg nem a véletlen műve… De ha például 0 és 100 között ingadoznak a válaszok (vagyis nagy a szóródásuk), akkor hiába 4 illetve 5 a nemenkénti átlag, a különbség annyira kicsi, olyannyira elhanyagolható, hogy akár a véletlennek is betudható. Akkor mondjuk egy különbségről, hogy statisztikai értelemben létezik (jelen esetben fiúk és lányok között), hogyha szignifikáns, vagyis biztosan nem a véletlen műve. Ennek kiszámításához a matematikusok már kidolgoztak különböző megoldásokat, amit manapság statisztikai programok tesznek könnyebbé (mint például az SPSS). A szignifikancia egyébként leginkább három dologtól függ: az elemszámtól, az átlagtól és az adatok szóródásától.

De mi a helyzet a párkapcsolattal és a szexszel? Nos, úgy tűnik, hogy a kérdőívet kitöltő táncosok közül ugyanannyi fiú van kapcsolatban, mint lány. A fiúk és a lányok összességében ugyanolyan hosszúságú kapcsolatokról számoltak be, és a lányok éppen annyira elégedettek a párkapcsolatukkal, mint a fiúk. A lányoknak ugyanannyi szexpartnerük is volt, mint a fiúknak. Az egyetlen különbség az, hogy a lányok összességében elégedettebbek a szexuális életükkel, mint a fiúk… De ha már itt tartunk, mit gondoltok, mi az összefüggés a párkapcsolat hossza, a kapcsolattal valamint a szexszel való elégedettség között? Nos, elárulom: a lányok minél hosszabb ideje vannak kapcsolatban, annál elégedettebbek a szexuális életükkel! A fiúknál azonban nincs ilyen összefüggés, az ő elégedettségük úgy tűnik, egyáltalán nem a kapcsolat hosszának függvénye. További érdekesség, hogy minél elégedettebb valaki a szexuális életével, annál elégedettebb a párkapcsolatával is, és ez az összefüggés ráadásul igen erősen fennáll. Fiúknál éppúgy, mint a lányoknál. A jó kapcsolat titka tehát úgy tűnik nem más, mint a jó szex. Vagy a jó szex titka a jó kapcsolat?

 

Mitől függ, hogy ki mennyit táncol?

Ennek megállapításához ismét a statisztikához fordulunk. Az eredmények azt mutatják, hogy minél több táncos év van valakinek a háta mögött, annál elégedettebb a tánctudásával, ámbátor a táncos évek száma önmagában egyáltalán nem befolyásolja az élvezeti faktort. Elmondható továbbá, hogy minél több táncórán vesz részt valaki, annál többet is jár buliba, illetve annál több időt tölt el ott. Táncóra és buli tehát kéz a kézben járnak egymással. Azt, hogy ki mennyit táncol, nem befolyásolja a tánctudással való elégedettség – a magukat jó táncosoknak vélők épp annyira lelkesen járnak bulizni, mint a némi gyakorlásra szorulók. Akinek azonban nincs párkapcsolata, az szignifikánsan többet jár el bulizni (de nem órára!), mint az, akinek van. Ez az összefüggés lányokra ugyanúgy igaz, mint a fiúkra. Vajon ismerkedni akar, vagy csak több idő jut a hobbira, ha nincs párkapcsolat?

Mi a helyzet a nemi különbségekkel? Az eredményekből úgy tűnik, hogy a fiúk annál többet járnak bulizni, minél több órán vesznek részt, míg a lányok annál többet járnak bulizni, minél több órán vesznek részt ÉS minél jobban élvezik a táncot! A fiúknál úgy tűnik, hogy a tánc élvezete nem motivál arra, hogy buliba járjanak, az élvezet náluk csupán a tánctudással van összefüggésben. Mindkét nem körében érvényes ugyanis az az összefüggés, hogy minél elégedettebb valaki a tánctudásával, annál jobban is élvezi a táncot – ez az összefüggés a fiúk körében jóval erősebb, mint lányoknál.  Az önbizalom fontos. Tessék tehát órára járni, és a tánc is élvezetesebb lesz!

Az összefüggésről 

Az ember születésétől kb. 20 éves koráig nőttön nő, vagyis az életkor és a testmagasság egymással szorosan összefügg, azaz korrelál. Az életkor előre haladása „okozza” a magasságnövekedést. Más összefüggések esetében azonban nehéz megmondani, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Amennyiben a táncórák mennyisége és a buliba járás egymással összefügg (korrelál), ebből még nem tudjuk megmondani, hogy melyik vezetett melyikhez. Vajon a táncórán szerzett tudás és magabiztosság vezet nagyobb bulikedvhez, vagy éppen a bulin tapasztalt tudástökéletlenség vezet ahhoz, hogy valaki órára adja a fejét? Az okot és okozatot csak más módszerekkel lehetne kideríteni.

A táncfüggőségről

Tudtátok, hogy ahogyan az alkohol vagy a drogok, bizonyos viselkedések is okozhatnak függőséget? Pedig így van. Ilyen, úgynevezett viselkedéses addikció például (többek között) a szerencsejáték-függőség, a vásárlási kényszer, vagy a testedzés-függőség. Fontos azonban tudni, hogy ahogyan egy pohárka megivásától, vagy egy füves cigi elszívásától sem számít senki függőnek, úgy egy-egy nem tervezett shopping-túra vagy napokig tartó izomláz sem kóros. A probléma mindig ott kezdődik, ha az adott magatartás (legyen az szerhasználat vagy viselkedés) problémát okoz a személynek és/vagy a környezetének.

Hogyan lehet mérni a táncfüggőséget? Nos, különböző kérdéseket dolgoztak ki a kutatók, ami alapján valószínűsíthető (de nem diagnosztizálható!), ha valakinél fennáll a függőség. A következő állításokat 1-5-ig kell pontozni, aszerint, hogy mennyire jellemző az adott személyre. Összeadva a pontszámokat beszélünk tünetmentes, némi tünettel rendelkező, illetve egy olyan csoportról, ahol fennáll a táncfüggőség kockázata. Természetesen minél több pontot ér el valaki, annál valószínűbb, hogy a tánc konfliktusokat okoz az életében.

Íme az állítások:

  1. A tánc a legfontosabb dolog az életemben.
  2. Konfliktusok adódnak köztem és a családom és/vagy partnerem között amiatt, hogy mennyit táncolok.
  3.  A táncot arra használom, hogy a hangulatomon változtassak (pl. hogy kellemesebben érezzem magam, vagy hogy ne kelljen a problémáimmal foglalkoznom).
  4. Az elmúlt időszak során egyre többet táncoltam.
  5. Ha ki kell hagynom egy alkalmat, hogy táncolhassak, akkor rosszkedvű és ideges leszek.
  6. Ha egy ideig kevesebbet táncolok, akkor amikor újra elkezdem a táncot, addig folytatom, amíg az eredeti mennyiséget el nem érem.
  7. Szinte folyamatosan leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy táncoljak.

 

Nektek pszichológusoknak semmi sem jó?!

Valóban, ha az ember élvez valamit, akkor igyekszik azzal minél többet foglalkozni, időt és energiát szánni a tevékenységre. Ez teljesen rendben van mindaddig, amíg az adott tevékenység nem megy egyéb dolgok rovására, mint például a családi élet, a munka (mert egész nap álmos vagy) vagy pedig a fizikai egészség. Sok atlétánál figyelték meg például, hogy akkor sem tudják abbahagyni az edzést, mikor sérülésük van vagy betegek, ezzel pedig károsítják a saját testüket. Ez például már problémás viselkedést, azaz függőséget jelezhet.

 

És mi a helyzet a magyar táncosokkal?

Nos, a tánc addiktív… A 451 fő 16%-a tartozik a tünetmentes kategóriába, 73%-nál (!) jelentkezik némi függőség, és a táncosok 11%-a (vagyis 48 fő) esik a „függőség kockázata” kategóriába. Úgy tűnik, hogy a tánc élvezete az emberek túlnyomó többségénél bizony együtt jár kismértékű függőséggel. Ez még teljesen rendben van. Azonban az már érdekesebb, hogy a valószínűsíthetően függő (harmadik) csoport rosszabb szubjektív jóllétről számol be, mint az egyáltalán nem függő csoport. A függők valamivel jobban élvezik a táncot, azonban magasabb depresszióról és szorongásról számoltak be, valamint úgy általában rosszabbul érzik magukat a bőrükben, mint a nem függők. Úgy tűnik, hogy a tánc számukra a mindennapi problémák, otthoni/munkahelyi nyomasztó légkörből való kiszabadulást jelenti.

 

Zárszó

Hogy mi a tánckutatás lényege a lehető legrövidebben? Három dolog: a tánc élvezetes, örömteli és függőséget okozhat.

Megtudtuk például, hogy a fiúk többet járnak bulizni, mint a lányok, akiknek viszont nagyobb élvezetet okoz a tánc. Egy régi sejtelem is igazolást nyert: a jó kapcsolat és a jó szex bizony kéz a kézben járnak egymással… Akinek nincs kapcsolata, de szeretne, az járjon táncolni, mert kiváló ismerkedési lehetőség, hiszen a táncosok többségének szintén táncos párja van. De ezt ti is sejtettétek már, hiszen akinek nincs kapcsolata, az valóban többet is jár táncolni, mint akinek van. És bár a táncban kétségtelenül benne van az ismerkedés lehetősége, úgy tűnik, hogy nem elsősorban ezt keresitek benne, hanem inkább az örömöt és eufóriát. És hogy mit lehet tenni az élvezeti faktor további javítása érdekében? Járjatok táncórára!

Hogy mi lesz a kutatás további sorsa? Mivel a táncosok lélektanával, különösen a benne lévő függőségi potenciállal kevés kutatás foglalkozott nem csak Magyarországon, hanem külföldön is, ezért az eredményeket tudományos folyóiratban fogjuk publikálni, illetve a saját doktori értekezésemnek is részét fogja képezni (persze továbbra is név nélkül kezelve az adatokat!). A Ti részvételetek nélkül azonban nem jöhetett volna létre ez a kutatás, ezért engedjétek meg, hogy ezúton is köszönetet mondjak annak a több száz embernek, aki idejét szánta a kitöltésre, illetve megosztotta a kérdőív linkjét. Köszönettel tartozom továbbá a Pszichológia Intézet munkatársainak nevében a Latinfo.hu csapatának is az együttműködésért.

Amennyiben további kérdésetek van, írjatok nekem nyugodtan: aniko.maraz@ppk.elte.hu

 

A viszontlátásig pedig:

dance_feedback_pic

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További olvasnivalók érdeklődőknek:

 

Majoross K. (2008). Koedukált sportolás. Partnerkapcsolat a versenytáncban. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem, Sporttudományi Doktori Iskola.

http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/majorosskinga.d.pdf

 

Bakker, F. C. (1991). Development of personality in dancers: A longitudinal study. Personality and Individual Differences, 12(7), 671-681.

http://dare.ubvu.vu.nl/bitstream/handle/1871/43396/295949.pdf?sequence=1

 

Koutedakis, Y., & Jamurtas, A. (2004). The dancer as a performing athlete. Sports Medicine34(10), 651-661.

http://wlv.openrepository.com/wlv/bitstream/2436/7196/1/The%2520Dancer%2520as%2520%2520Performing%2520Athlete%2520.pdf

 

Pericleous, I. A. (2011). Healing Through Movement: Dance/Movement Therapy for Major Depression.

http://academiccommons.columbia.edu/catalog/ac:144824

Kategóriák
Kutatás

A Tánc Pszichológiája Kutatás – eredmények 1. rész

Készítették:

Maráz Anikó
pszichológus, doktorandusz, ELTE PPK Pszichológia Intézet

Szakál Csilla
a Latinfo.hu szerkesztőségi tagja

Készült: 2013. augusztus 8.

Hogyan kerül a csizma az asztalra?

Mindenekelőtt engedjétek meg, hogy a Latinfo.hu és az ELTE Pszichológia Intézetének nevében megköszönjük Nektek, hogy kitöltöttétek kérdőívünket. A kutatásban a tánccal kapcsolatos szokásaitokat, érzéseiteket és élményeiteket szerettük volna közelebbről megismerni. Több szempontból is fontos kutatás volt ez: egyrészt azért, hogy megismerjünk Titeket amennyire lehet, a Ti táncos szokásaitokat és igényeiteket. Másrészt a tánc pszichológiáját szerettük volna feltárni, mivel ezzel a területtel nemzetközi szinten is nagyon kevés kutatás foglalkozik. Ezt a hiányt is szerettük volna pótolni, ami a Ti segítségetek nélkül nem jöhetett volna létre.

Elkészült tehát a felmérés kiértékelése, melyet, ahogyan ígértük, szeretnénk ezúton megosztani veletek. Az eredmények 451 táncos, a Ti válaszaitokból állnak össze, akik salsán kívül társast (latin és standard) illetve egyéb táncokat (bachata, kizomba/zouk, reggaeton) táncolnak vagy táncoltak valamikor.

Mielőtt belekezdünk, fontos megemlítenünk, hogy a felmérés nem reprezentatív, vagyis nem feltétlenül igaz a teljes táncos közönségre. Az elemzés csupán azoknak a válaszait tartalmazza, akik kitöltötték a kérdőívet, vagyis messzemenő következtetéseket a teljes táncos „társadalomra” nézve csak óvatosan lehet levonni.

Vitáznál a kutatás megállapításaival vagy véleményed van a témáról? Szólj hozzá a cikkhez a lent található FB comment dobozban!

Játék és muzsika két részben

Több témakörben kérdeztünk Benneteket. Mivel nagyon sok adat van, az elemzést két részben fogjuk bemutatni – az első részben arról írunk, hogy ki hogyan válaszolt a kérdésekre, milyen a válaszok eloszlása. A második írásban pedig a válaszok közötti összefüggéseken lesz a hangsúly. Igaz-e például, hogy a lányok többet járnak bulizni mint a fiúk? Egy másik érdekes jelenségről is szót ejtünk majd, ami a táncfüggőség.

Hahó itt a Föld! És ott?

Térjünk is rá tehát a válaszokra! A válaszadók átlagéletkora 32 év, és úgy tűnik, nincs életkori különbség a tekintetben, hogy valaki salsát, társast, mindkét táncot vagy egyéb táncot táncol. Nemek tekintetében az arány 70-30% a nők javára (bár lehet hogy ez nem a hölgyek túlsúlyát jelzi a parketten, hanem inkább azt, hogy mi lányok szorgosabban töltögetünk kérdőíveket…). Felmérésünkben a diplomások száma nagyon magas, 70%, az érettségizettek pedig 28%-ban vannak – a táncos közösségben tehát nagyobb arányban vannak a felsőfokú végzettségűek, mint a teljes népesség körében. Válaszadóink többsége dolgozik és nem tanul, azonban már itt megjelennek különbségek az egyes táncágak között. Míg kb. minden második társast táncoló, addig csupán minden ötödik salsás tanul jelenleg. Hasonló különbség jelentkezik a munka területén is: a salsások 91%-a, míg a társast táncolóknak „csak” a 70%-a dolgozik jelenleg. Lehet hogy a salsát könnyebb beleilleszteni a munka diktálta világba, mint a társast? Anyagi helyzet tekintetében kb. 40% átlagosnak mondja magát, 55% átlag felettinek, és csupán 5% állítja, hogy átlag alatti bevétellel rendelkezik. A társast táncolók tipikusan „régi motorosok” – 41%-uk 7 évnél is többet táncolt aktívan! A salsások jellemzően 2-4 éve táncolnak. Tízből 2-en tanítanak, és 4-en versenyeznek illetve fellépnek.

Te mennyit gyakorolsz?

Mennyit jársz órára? És mit gondolsz, mennyit kellene órára járnod, hogy fejlődj? Nos, úgy tűnik, hogy a salsások többsége heti 1-2 órában koptatja a parkettát, míg a társast táncolók ennél valamivel gyakrabban járnak órára.

Hányszor voltál órán/workshopon?

És mennyit bulizol? A salsások többsége heti max. 2 alkalommal jár el valahová, bár 10%-uk ennél többször bulizik. A társastáncosok ezzel szemben vagy nem járnak bulizni, vagy ők is legfeljebb heti kétszer – tekintve hogy nagyon szűkösek a társastáncos bulik lehetőségei, ez annyira nem meglepő. Két ember jelezte, hogy heti 7 vagy annál több alkalommal járnak társastáncos buliba – ők vagy magánpartit tartanak, vagy legyenek olyan kedvesek és osszák meg velünk is a titkos bulihely nevét! Köszi!

Mennyit bulizol?

Jó pap holtig tanul – tartja a mondás, a megkérdezettek fele úgy ítéli meg, hogy jelenleg közepes tánctudással rendelkezik, pedig sokan több éve koptatják a parkettet. Összesen 39% elégedett, és csupán 10% elégedetlen a tudásával. A társast táncolók valamivel kevésbé elégedettek a tudásukkal – vajon ez a tánc nehézségét vagy a tanárok elégedetlenségét jelzi?

Kapcsolati státusz

Nos, vajon igaz-e, hogy a salsa alkalmasabb a párkeresésre, mint a társas? Úgy tűnik, hogy azok között akik salsáznak, valóban több az egyedülálló, mint azok között, akik társast táncolnak. Talán épp ismerkedési célból járnak salsázni?

Kapcsolati státusz

Minden tizedik embernek több, mint 8 éve tart a kapcsolata, míg 12 hónapnál rövidebb kapcsolatról a kitöltők 19%-a számolt be. Jó hír: azok között, akiknek van párkapcsolata, a túlnyomó többség (82%!) elégedett a jelenlegi párkapcsolatával. Gratulálunk! Érdekes, hogy a partnerek jellemzően táncos körökből kerülnek ki; 61% állította, hogy a partnere táncol, és az esetek kb. harmadában rendszeresen szoktak is együtt táncolni.

Szex

Te mennyire vagy elégedett a szexuális életeddel? Gondoltátok volna, hogy több, mint 70% (nagyon) elégedett a szexuális életével? Pedig így van! A maradék 20% elégedett is és nem is, 10% pedig az elégedetlenkedők. További érdekesség, hogy az összes kitöltő 28%-a nem él rendszeres nemi életet. Ami a partnerek számát illeti: az elmúlt 6 hónapban 22%-nak nem volt szexuális partnere, 57%-nak 1, 20%-nak 2-3 és 3%-nak pedig 4-10 szexpartnere volt.

Mi a helyzet a szeretőkkel? (szerető = szexpartner, akivel nem vagy/voltál párkapcsolatban). Úgy tűnik, hogy a többség ismét a táncos szférából kerül ki: a szeretők 54%-a néha vagy rendszeresen táncpartnernek (is) szegődik/szegődött.

 

Testsúly, testmagasság

A fiúk átlagosan 180 cm magasak, míg a nők 167 cm-re nőttek. Ehhez egy teljesen egészséges átlagos testsúly tartozik: férfiaknál 80 kg (BMI: 24,7), nőknél 59 kg (BMI: 21,1)[1]. Egyébként a hivatalos testsúly-kategóriák alapján a kitöltők 74%-a normál testsúlyú, 7% sovány és kb. 19% némileg túlsúlyos. Érdekesség egyébként, hogy a magyar népességnek több mint fele túlsúlyos. Ehhez képest úgy tűnik tehát, hogy a tánc igen hatékony testsúly-kontrollt jelenthet.

Te miért táncolsz?

Úgy tűnik, hogy a táncos „társadalom” talán minden eddiginél egységesebb a motivációk tekintetében: azért táncoltok, mert örömötöket lelitek benne. A jó hangulat, a boldogság, eufória érzése minden másnál nagyobb erőt ad, hogy elmenjetek táncolni. Az egyetlen különbség talán a két tánc között, hogy a salsásoknál a társaság adta öröm is bekerült a Top 10-be, míg a társast táncolók körében a sikerélmény tűnik fontosnak.

Salsa Top10

Társas Top10

1.

mert örömömet lelem benne.

1.

mert örömömet lelem benne.

2.

mert a tánc közben boldognak érzem magam.

2.

mert a tánctól jobb hangulatba kerülök

3.

mert a tánctól jobb hangulatba kerülök

3.

mert a tánc közben boldognak érzem magam.

4.

mert a tánc feltölt energiával.

4.

mert a tánc feltölt energiával.

5.

mert a tánc oldja a napi stresszt.

5.

mert a tánc oldja a napi stresszt.

6.

hogy színt vigyek a mindennapjaimba.

6.

mert érzem, hogy folyamatosan fejlődök.

7.

mert a tánc kihozza belőlem a férfit / nőt.

7.

hogy színt vigyek a mindennapjaimba.

8.

mert érzem, hogy folyamatosan fejlődök.

8.

mert a tánc sikerélményt nyújt.

9.

mert jó a társaság

9.

mert a tánc kihozza belőlem a férfit / nőt.

10.

mert a tánc önbizalmat ad

10.

mert a tánc révén megszerzett önbizalom az életem más területeire is hatással van.

 


[1] A BMI (Body Mass Index) azt mondja meg, hogy a testmagasság alapján az adott testsúly egészségesnek tekinthető-e. Kiszámíthatod és bővebben olvashatsz róla számos netes fórumon, pl. itt:

http://www.hazipatika.com/taplalkozas/fogyokura/bmi_testtomegindex_kalkulator

 

Vajon a fiúk más okból járnak táncolni, mint a lányok?

A vezető okokat tekintve nem; a fiúk is és a lányok is egyaránt az örömöt, boldogságot, jó hangulatot keresik a táncban. Mindemellett azért megjelennek nemre jellemző indokok is: a fiúk inkább a sikerélményt, a testük irányítását valamint az ismerkedés lehetőségét említik vezető okként, míg a lányok a nőiességük megélését, az önbizalomszerzést és az önkifejezést is okként jelölték meg.

Fiúk

Lányok

1.

mert örömömet lelem benne.

1.

mert örömömet lelem benne.

2.

mert a tánc közben boldognak érzem magam.

2.

mert a tánc közben boldognak érzem magam.

3.

mert a tánctól jobb hangulatba kerülök

3.

mert a tánc feltölt energiával.

4.

mert jó a társaság

4.

mert a tánctól jobb hangulatba kerülök

5.

mert a tánc oldja a napi stresszt.

5.

mert a tánc oldja a napi stresszt.

6.

hogy színt vigyek a mindennapjaimba.

6.

mert a tánc kihozza belőlem a férfit / nőt.

7.

mert a tánc feltölt energiával.

7.

hogy színt vigyek a mindennapjaimba.

8.

mert új embereket ismerhetek meg.

8.

mert a tánc önbizalmat ad

9.

mert a tánc sikerélményt nyújt.

9.

mert érzem, hogy folyamatosan fejlődök.

10.

mert jó érzés irányítani a testemet.

10.

hogy kifejezzem önmagam.

Mi az, amit NEM keresel a táncban?

Egy dolog úgy tűnik, biztos: hogy egyik nem sem azért jár táncolni, mert szexpartnert keres. Ez ugyanis a felsorolt 51 indok közül a legkevésbé motiváló mind a fiúknak, mind pedig a lányoknak! Sem a fogyás, sem pedig a párkapcsolat keresése nem tartozik a fő motivációk közé. Érdekes eredmény továbbá, hogy míg lányoknál a fiúk kinézete nem tűnik meghatározó oknak, a fiúknál a lányok csinossága mint motiváló tényező a 22. helyen szerepel. Úgyhogy lányok: ha táncolni indultok, elő a csinos ruhával!

Zárszó az 1. részhez

Majdnem félezer táncos töltötte ki az első magyarországi tánckutatás kérdőívét, ami nagyon sok lelkes és szorgalmas résztvevőt jelent. Köszönjük munkátokat és türelmeteket.

Izgalmas eredményeket tudtunk meg a válaszaitokból. Például azt, hogy a táncos közösség átlagéletkora 32 év, az átlaghoz képest magasabb iskolai végzettségűek, és tehetősebbek társaiknál. Egy „tipikus” táncos heti 1-2 alkalommal jár órára, és legfeljebb 2 alkalommal megy egy héten bulizni. Érdekes továbbá, hogy a szerelmek és a szexpartnerek is túlnyomóan táncos körökből kerülnek ki. Meg kell állapítanunk, hogy a tánc egy igen hatékony sport is, legalábbis ami a testtömeg indexet illeti – nemtől és táncágtól függetlenül éppen jó testalkattal rendelkeztek! No de miért járunk egyáltalán táncolni? Azért, mert örömünket leljük benne. Ilyen egyszerű!

Természetesen a fenti eredmények korántsem merítik ki a teljes adatbázisból levonható következtetéseket. Ennek érdekében egyrészt hamarosan jelentkezünk egy második cikkel, melyben az adatok közötti összefüggésekkel fogunk foglalkozni,másrészt pedig akinek további kérdése van, az nyugodtan írjon nekem (aniko.maraz@ppk.elte.hu). Természetesen továbbra sem adunk ki semmilyen, a személyazonosság azonosításra alkalmas adatot.

Most tehát búcsúzunk, de hamarosan jelentkezünk a következő írással. Addig pedig sok örömöt kívánunk nektek a tánchoz a Latinfo.hu és az ELTE Pszichológia Intézet kutatásban részvevő összes emberének nevében! :)

A kutatás további eredményeiről itt olvashatsz.