Kategóriák
Fesztivál Koncert

Richard Bona & Mandekan Cubano koncert Veszprémben – 2017.07.12.

Richard Bona 1967-ben, kameruni zenészcsaládba született, így már fiatalon, ő maga is zenélni kezdett. Először balafonon, furulyán, majd gitáron tanult, melyek készítését is elsajátította. Tehetségére hamar felfigyeltek, sokszor hívták fesztiválokra és ünnepélyekre, majd 1980-ban, mindössze 13 évesen megalapította első együttesét már egy francia város, Douala helyi jazz klubjában. A klub tulajdonosa támogatta őt ennek az új zenei világnak a felfedezésében, és példaképül hamar rátalált Jaco Pastoriusra, akinek zeneisége és munkássága Bona figyelmét a basszusgitár felé terelte. Rövidebb németországi kitérő után visszatért Franciaországba, ahol elkezdte komolyabb jazz-zenei tanulmányait. Franciaországi tartózkodása alatt számos dzsesszklubban fellépett, időnként olyan előadók társaságában, mint Manu Dibango, Salif Keïta, Jacques Higelin, vagy Didier Lockwood.

1995-ben jelenlegi lakhelyére, New Yorkba költözött, ahol már ünnepelt hangszeresként, vokalistaként számos jazz-hírességgel hozta össze a munkakapcsolat, mint Larry Coryell, Michael és Randy Brecker, Mike Stern, Bobby McFerrin, Chick Corea, Herbie Hancock, Chaka Khan, Steve Gadd, vagy épp Snétberger Ferenc, de játszott Jaco Pastorius Big Band-jének lemezein, és közreműködött számtalan más előadó projektjein, így Harry Belafonte, George Benson és Zawinul Syndicate. 2002-ben Bona egy világ körüli turnéra indult azzal a Pat Metheny Group-pal, kiknek (2003-as, 2005-ös) lemezei (melyeken Bona vokalistaként és ütősként is közreműködött) sorban nyerték a Grammy-szobrokat. Ám ő nem maradt sokáig az együttesben, hisz saját szóló-karrierjének folytatására kívánt koncentrálni.

Richard Bona & Mandekan Cubano koncert Veszprémben 

2017. július 12. szerda – 21:00 – >> Jegyvásárlás

Info: www.veszpremfest.hu, Facebook

1999-es, első albumát (Scenes From My Life) követően 7 másik stúdióalbum, egy koncertanyag, és egy konceptlemez is napvilágot látott, melyek közül a 2005-ös, ‘Tiki’ névre hallgató korong (melyen John Legenddel is játszik egy közös szám, a ‘Please Don’t Stop’ erejéig) egészen a Grammy-jelölt státuszig emelkedett. Legfrissebb, Quincy Jones producer Qwest lemezkiadójánál, 2016-ban megjelent, ‘Heritage’ címet viselő album Bona számára is új utazás, afro-kubai zenei hatások felé nyitás. A maga köré gyűjtött zenészek egy része kubai: Ludwig Alfonso (dob), Osmany Paredes (zongora), Dennis Hernández (trombita), míg Luisito Quintero (ütős) venezuelai, Rey Alejandre (harsona) mexikói származású. Manapság már mindannyian az amerikai, világzenei szcéna elismert zenészei.

A magyar közönség nem csupán zenei sokszínűsége (jazztől blueson át, világzenéig), alázata, de humora és szórakoztató képességei okán is tenyerén hordja Bona-t; számos formációjával okozott már hangos sikerű koncertélményt az A38-on, Millenárison, MuPa-ban, ill. Debrecenben, Pécsett. Idei, Veszprém-fesztes koncertjére Richard Bona az új lemezének zenészeivel, vagyis a ‘Mandekan Cubano’ névre hallgató formációjával érkezik. Aki az új lemezt meghallgatta, az könnyen képbe kerülhet a várható ‘öröm-koncert’ tánczenei témáiból. A világzenében jártasabb hallgatóknak elsőre az Africando, az Orquestra Baobab, ill. Ricardo Lemvo & Makina Loca zenekarok, vagy akár Eliades Ochoa & Manu Dibango közös, Cubafrica c. konceptalbum által, korábban már kitaposott egyedi stílusvilág ugorhat be, ugyanis ezen formációk elsősorban a szenegáli, (Ricardo Lemvo esetén) kongói (afrikai) harmónia és hangulatiságot ültették bele a latin – Mandekan Cubano esetében a kubai – ritmusvilágba, mely fúzió korábban – ahogy most is – nagyot ütött. A new yorki székhelyű Africando a 90-es évektől az angolszász országok salsa tánczenéjének meghatározó éléskamrája volt, csakúgy, mint a Lemvo vezette, los angelesi Makina Loca; ezalatt az évtizedek óta, mai napig is Szenegálban működő Orquestra Baobab is sikert sikerre halmozott a latinos világzene rajongói között, ‘majd két évtizede a Grammy-díjat is besöpörve.

A Mandekan Cubano ‘Heritage’ c. albuma – talán céltudatosságból is – visszafogott hangszerelésű anyag, az ütősök, vokálok, fúvósok – kortárs salsától/timbától eltérően – nem harsogók, a hangsúly a mondanivalón van; a Bona által előadott ének egyfajta történetmesélésen vezeti keresztül hallgatóit, mely afrikai és kubai hagyományokból egyaránt merít. Az album nyitó dala egy Afrikához szóló fohászt sejtet, míg a második dal már a BVSC-tól is jól ismert Mandinga c. dal egyedi feldolgozása. A korongon sorjáznak még a son montuno, guajira és szerelmes bolero szerzemények, hogy teljes legyen a latin zenei térkép.

Bona idén tehát a latin-, ill. latin-tematikájú világzene fesztiválok színpadait veszi célba, hogy izgalmas, afrikai utazásra invitálja hallgatóságát, ahol kiadós salsa tánc-zenei élményből se leszünk híján. Mondhatnánk, 2-in-1 koncert-élményt ígér, a létező legjobb kombinációban! A kihagyhatatlan lehetőséget tehát nagy szeretettel ajánlom az érdeklődő hazai, latin-, ill. világzene rajongóinak! :)

LINKEK

Szerző: Mihályi Péter

Kategóriák
Ahogy én látom... Beszámoló Koncert

Beszámoló: Az Omar Sosa koncert margójára!

Kora nyári, fülledt, meleg este; az aszfalt borította Budapest ilyenkor hatványozottan kitekintésre csábít a négy fal közül, s új, felfedezésre váró utakra hív.

Lehet ez akár zenei felfedezés, egy olyan helyen, ami tökéletesen erre teremtetett: a MoM Kulturális Központ nem nagy, talán épp ettől annyira bensőséges, családias. A koncertterem harsogástól  mentes egyszerűségében pompázott, a hangszerekkel díszített színpadképet tengerkék mélységbe öltöztették, a falak kizárták a rohanó hétköznap zaját.

Igen, talán mondhatom, egy másik Univerzumba léptünk át, melyet nyomatékosított bennem az időközben, kezében egy szál gyertyával érkező, patyolat fehér ruhában, amolyan babalao-ként (santeria vallás előljárója) ostort pattintó Omar Sosa, ki a zongorához lépve, érthető kézjelzéssel hívta közel magához (kitalálható indokból) a mintegy 100 fős – javarészt jazz-felfedezőkből, ill. hazai zenészekből álló – hallgatóságát, mint mester tanítványait.

unnamed

A Kubában született, turnéival a világ számos pontját megjárt művész, 2015-ös, ’ILÉ’ (ami yoruba nyelven földet, otthont jelent – utalva ezzel a kubai zenei gyökereihez való visszatérésére) című albumát jött bemutatni (talán első látogatásával, idehaza), és 7 Grammy jelöléssel a háta mögött bizton több emberre számított, mint amennyi kíváncsi volt fúziós, többféle kultúrális hatásból táplálkozó zenéjére.

Omar, mint zeneszerző és producer bátran ötvözi afro-kubai vallása (Santeria) Orisha zenei tradicióit, hip-hop-pal, rumba-val, és egykori (Ecuador, San Francisco) illetve jelenlegi (Barcelona) lakhelyeinek zenei hatásaival. A jazz, a klasszikus, és flamenco zenei megoldások már csak hab a tortán. Valódi humanistát látunk a színpadon, aki Steinway zongorája és egyéb szinti kütyük előtt görnyedve, mikrofonnal a markában, vagy épp eksztatikus, obbatalá-t megidéző, afro táncában éppúgy lebilincseli a nézői figyelmet, mint a szakállán le-lecseppenő izzadság.

Hiedelmekkel ellentétben a jazz-t is lehet értelmezni, befogadni; a zene, ha engedik, beszív, s végtelen határok felé sodor; olyan szabadságot kínál, ami (ha időszakosan is, de) konvergál a végtelenhez. A bennünk, körülöttünk emelt falak, határok (legyen az lelki, kultúrális, társadalmi, vagy fizikai) és azok ledöntése, túllépése, egy-egy ilyen koncert során kézzel tapintható.

11424770_10205434839408006_1267851373_n

Omar társai közül ketten (klarinétos-szaxofonos, ill. ütőhangszeres) gyerekkori barátai, Camagüey-ből.

Hozzájuk csatlakozott a mozambique-i, basszusgitáros, ki az egykori Dr. Alban-t megidéző, pálmafás frizurájával, és termetes jelenlétével permanens mosolyt csalt hallgatóságára. Ha létezik alázatos, egymás felé feltétlen tiszteletet tanúsító, zenei nyelven történő kommunikáció, akkor az az övék volt, végig az előadás folyamán. A közönség nem maradt ki a szórásból, volt éppúgy, együtténeklős cha-cha blokk, és tematikát lazító, fantasztikusra sikeredett, Guantanamera átirat.

11336019_10205434841768065_657017163_n

Mivel táncosokat (nem meglepő módon) nem igazán ismertem fel a nézők soraiban, a koncert végeztével talán jogos kérdések fogalmazódtak meg bennem; a 2 milliós, kultúrálisan sokszínű fővárosban, ahol magukat kubainak hívó salsások heti szinten töltenek meg 600-800nm-eket mindenféle bulikban…, azok vajon mit ismernek, tudnak az egyébként ’megtáncolt’ kubai zenei rétegekről, hagyományokról, ha ilyen, szökőévente felbukkanó lehetőségeket kihagynak?

Vajon megállunk, vagy továbbsétálunk, ha receptorainkat megüti egy ‘szalszánál’ vagy ‘bácsátánál’ összetettebb zene textúrája? Van időnk megállni, van időnk megérteni?

10581587_10205434843888118_740783204_n

Szerző: Mihályi Péter (¡AlgoMás!)