Párkapcsolat a Salsa világában

Párkapcsolat a Salsa világában

 

Táncos vagy nem táncos? Hogyan fogadjuk el, ha párunk mással táncol? Vagy adott esetben hogyan fogadtassuk el, ahogyan mi mással táncolunk? Ha táncos volt az előző párod, hogyan alakíts ki újra párkapcsolatot ebben a világban?

 

A latin táncok világába sokan egyedülállóként (szingliként) kerülünk be. Pont a magány az, ami az első löketet megadja a tánchoz, és a remény, hogy a tánc hozzásegít ezen tény megváltoztatásához. Sokan felejteni jönnek, sokan egy új kapcsolat reményében, sokan barátságokat keresnek, sokan a szerelmet, sokan a flörtök izgalmát, mind mások pedig azért jönnek, hogy megtalálják önmagukat vagy hogy színt vigyenek életükbe! Első körben sokakat (nem mindenkit, csak kb. 90%-ot!) ezek a tények vezérelnek, de hamar a tánc szeretete válik a meghatározóvá, amitől többé nem szabadulnak. Van, akinek ugyan csak hobby, mégis életének egyik legfontosabb örömforrásává válik. Napról napra jobb szeretne lenni benne, szebben, jobban, különlegesebben akar táncolni…

Megszereti a körülötte lévő embereket, a latin táncok adta emberi közvetlenséget és sokszor őszinte szeretetet. Többé már nem magányos, van valami az életében, ami érthetetlen örömöt okoz a szívében és vannak emberek, akikre szeretettel gondol. Igen ám, de az ember ösztönösen páros lény és bizony eljön a perc, amikor úgy érzi igenis szeretné egyvalakivel komolyabban megosztani az életét.

A dilemma ilyenkor kezdődik… Táncos vagy nem táncos?

Ha táncos az bizony megkönnyítheti az életet, de még ebben az esetben is akadhatnak problémák. Ha nem táncos, akkor végképp nehéz dolgunk lehet. Jelen esetben a két táncos problémáját fejteném ki részletesebben! Sokan úgy gondolják, hogy táncosnak csak táncos párja lehet különben komoly problémákkal kell megküzdeni. Mindannyian tudjuk, hogy a latin táncok tüzességükről, rejtett szexualitásukról híresek. Két ember, két test játékáról szól a zene ritmusának segítségül hívásával. Az a „3” perc arról szól, hogyan csábítod el a másikat, táncolsz magadnak-neki és fürkészve figyeled hogyan bűvölöd el a „közönséget” mozdulataiddal. (Mindezt az etikett szabályainak figyelembe vételével.)

Mindenki ezt csinálja, ha bevallja, ha nem… Hogy pontosan mi célunk van vele az egyénenként eltérő lehet, de egy biztos, akárhogyan is táncoljunk, imádjuk az érzést, amit kapunk!

Itt jönnek viszont a nagy kérdések. Hogyan fogadjuk el, ha párunk mással táncol? Vagy adott esetben hogyan fogadtassuk el, ahogyan mi mással táncolunk? Hisz tudjuk miről szól, tudjuk mivel jár, látjuk hogy más ér hozzá… Hogyan lehet ezt a helyén kezelni? Egy kívülálló szinte esélytelen, hogy megértse, hogy ez csak tánc és más semmi… De nézzünk magunkba kedves táncos társaim… mi magunk helyén tudjuk ezt kezelni? Soha egyetlen egyszer sem voltunk féltékenyek társunkra, vagy adott esetben kiszemeltünkre? Lehet, hogy fejben pontosan jól tudjuk ez nem jelent semmit, ez csak tánc, és ha vége annak a „3” percnek társunk hozzánk tér vissza és továbbra is mi jelentjük neki a szíve csücskét, de akár mennyire is megbízunk párunkban, gyomrunk nem szorul össze, ha azt látjuk más öleli kedvesünket?

Párkapcsolatot akarunk, legalábbis sokan, előbb vagy utóbb szeretnének. A tánc is életünk része és szeretnénk is, ha az maradna. Hogyan lehet ezt a két fontos momentumát életünknek összeegyeztetni? Persze vannak azok a párok, akik ezt könnyedén megoldják, és könnyedén elfogadják, a helyén tudják kezelni, mert megtanulták vagy olyan szerencsések, hogy egyetlen egyszer sem okozott gondot köztük. Mindenki erre törekszik, de sokszor hosszú és fájdalmas az út idáig!

 

A megoldás egyszerűnek  tűnhet, de ha jobban megvizsgáljuk, rájövünk hogy mégsem az… Íme néhány lehetséges megoldás:
1. Táncoljon mindenki, akivel akar és a hűség határain belül (bár ez is egyénenként eltérő lehet, de azért a nagy általánosságban mindenkinek egyet jelent ;)), úgy, ahogy akar. Nincs balhé, nincs hiszti, nincs rossz érzés.  Ez lenne az ideális, de az élet nagy része nem tökéletes! Erre törekszünk, de mégis hogyan lehet ezt elérni?
A kérdés megválaszolásához mélyebbre kell nyúlnunk. Oda ahová nem is gondolnánk. Magunkba, a legféltettebb bensőkbe, ahol önmagunkkal kell szembe néznünk, ami nem mindig könnyű, sőt…

2. Táncoljon, nem nézek oda! Ez is egy lehetséges megoldás, de nagy valószínűséggel úgyis odanézel, mert az ember kíváncsi és nem ritkán némileg mazochista is. ;)

3. Járjunk külön bulizni! Ez akár még működőképes is lehet, alkalomadtán. Igen ám, de ha valakit szeretsz, akkor szeretnél vele lenni… Nem mindig, de azért előfordul, hogy a kedvesünkkel is szívesen táncolnánk, vagy szívesen megosztanánk vele az este hangulatát, történéseit!

4. Ne táncoljunk mással! Nem akarunk fájdalmat okozni, ezért nem táncolunk mással… Ugye nehéz ezt elképzelni? Szerintem ez nem a legokosabb döntés, előbb vagy utóbb úgyis kitör a palotaforradalom…

peacelovedance
5. Egyáltalán ne táncoljunk többé! Na ez az abszolút kivitelezhetetlen! Hisz ez az életünk, vagy legalábbis életünk egy meghatározó örömforrása! Sokan ezt az utat választják, de hányszor szembesültünk vele, hogy az illető hamarosan visszatért körünkbe ismételten szingliként! Na ez valószínűleg nem a véletlen műve. Az igazi táncos mindig táncos marad és mindig visszatér! Egyébként is, ha valakit igazán szeretünk, attól soha nem kérjük és soha nem is várjuk el, hogy azt amit szeret és ami örömet okoz neki, azt abbahagyja! Ha valaki csak ezt találja megoldásnak ott komoly problémák vannak és az a kapcsolat egyébként sem fog működni!

Szerinted melyik a jó megoldás? Szavazz Te is a Facebookon:
https://www.facebook.com/questions/171735086258664/?qa_ref=qd

Nehéz meghatározni honnan ered pontosan a gond és hogy mi lesz a jó megoldás, de valószínű, hogy a probléma forrását magunkban, saját önértékelésünkben kell keresni. Az természetes, hogy akit szeretünk azt féltjük, és féltjük magunkat attól, hogy esetlegesen elveszítjük életünkből imádott kedvesünket. Viszont bízzunk magunkban, bízzunk kedvesünkben és bízzunk a szerelmünkben!

heart in trashTánc a szakítás után.

Életünk összefonódik párunkkal. Táncos körökben sincs ez másképpen. Az én barátaim az ő barátai is lesznek, előbb utóbb megismerjük egymás baráti körét és a közös élmények által kötődni kezdünk hozzájuk.

A szakítás után hogyan tovább? Mindenki tudja, egy szakítás után az első hónapokban nem könnyű látni a másikat. Felnőtt emberek éretten megoldják, de ez nem azt jelenti, hogy nem éreznek semmit, ha látják a másikat. Természetesen idővel ez a múlt homályába vész, de addig is élni kell valahogy!  Ki az, aki ne menjen az adott társaságba? Az adott buliba? Kerüljük egymást vagy ne? Hogyan osszuk fel: én ide, te oda? Van, amikor ez könnyedén kivitelezhető, de mi van akkor, ha nem?

Új kapcsolat, új remények!

Az ember hol ismerkedik? Ott, ahol a legtöbb szabad- (vagy nem szabad-) idejét tölti. Mivel ez egy tánccal kapcsolatos oldal így elsősorban ezt a lehetőséget tekinteném át. ;)

Ha táncos volt az előző párod hogyan alakíts ki újra párkapcsolatot ebben a körben? Mindannyian találkoztunk már azzal a szóbeszéddel, hogy a latin táncok világa, egészen pontosan a „salsás világ” olyan, mint egy szappanopera, mindenki mindenkivel… Ez egy erősen eltúlzott kijelentés, de némi valóságalapja azért van. Sokan ettől tartunk és nem szeretnénk mi lenni az, akire ujjal mutogatnak, hogy nézd ő az aki volt ezzel is, meg ezzel is, meg ezzel is…

Megismersz valakit, majd vonzódni kezdesz hozzá, végül úgy érzed megtaláltad az igazit, aztán mégsem úgy alakul ahogyan először szeretted volna … Innentől kezdve akkor ássa el magát az ember? Pletykálni így is, úgy is fognak, olyanról is, ami meg sem történt. Hogy miért? Mert ilyenek vagyunk mi emberek és „zárt” közösségben ez elkerülhetetlen!  Ne a tánc világában keressük párunkat? Ezzel rögtön vissza is kanyarodtunk cikkem elejéhez! Mi hát a megoldás? Számos megoldása lehet, de ami igazán beválhat, hogy ne foglalkozz mások véleményével! A lényeg hogy magaddal rendben legyél és úgy cselekedj ahogyan te magad akarsz! Más véleményed van róla? Oszd meg! ;)

Nehéz témák ezek, és biztos vagyok benne, hogy találkoztunk már ezekkel a kérdésekkel vagy fogunk! Az ember életében eljön egy pont, amikor már nem a bulik, a tánc és a barátok állnak az első helyen, de nem csak az első helyen álló dolgok a fontosak! Nekünk kell mérlegelni mi fér bele életünkbe és mi nem, mit akarunk hogy beleférjen és mit nem tartunk annyira fontosnak. Én azt gondolom, a mai világban (és nem csak a mai világban) minden, ami örömet okoz azt nagy kincsnek kell tekinteni és vigyázni kell rá, törekedni kell rá, hogy életünk részesei maradhassanak! Mindent lehet csak meg kell találni a megfelelő megoldásokat!

Cikkem azt a célt szolgálja, hogy együtt keressünk megoldásokat az említett témákra! Várjuk gondolataitokat, mert mindenkinek van hozzáfűznivalója ebben biztos vagyok! Tapasztalat, gondolat, bármi, ami másoknak hasznára lehet, azt írjátok meg!

Szerző: Lil’D


Közzétéve

itt:

, írta: