Sokan hivatkoztak már korábban arra, hogy ez vagy az az együttes az igazi kubai életérzést hozza el Magyarországra, s ha meghallgatjuk őket, egy picit mi is átélhetjük a napsütötte szigetország lakóinak vidám és táncos mindennapjait.
Persze – mondjuk – ott süt a nap, a partokat mindig simogatja az azúrkék tenger, gyönyörűek a pálmafasorok, a távoli hegyek, a kubai nőkről, macho férfiakról, a szivarokról és a rumról már nem is beszélve. Ezek a sztereotípiák a kubai életérzésről, de nyilván, a valóság ettől igen messze van. Havannában, vagy a zenész családból származó zenekarvezető, Alexander Abreu szülőföldjén, Cienfuegosban nem könnyű az élet.
Sok-sok hittel, jelenléttel, a megélt dolgok kibeszélésével, eléneklésével ugyanakkor mégis minden könnyedén is felfogható. Abreu költői mélységű dalszövegei a kubai zene iránti végtelen szeretetéről, a nők és az idősek tiszteletéről, az áhítatos vallásosságtól átitatva, a mindennapokról szólnak.
Kerek történeteket mesélnek el. A magyar népdalokban is ismerjük a szegénylegény, a hős kisebbik fiú történeteit, a fonóban elhangzott pletykákat és az érzelmektől fűtött, néha akár pajzán szerelmi nótákat. Kubában ez a hagyomány megmaradt sok minden mással együtt, a történetek nem a távoli múltról szólnak, hanem a modern valóságról, a jelenről. Erről énekelnek, most születnek a modern kori népdalaik. A gazdasági nehézségek közepette történő helytállásról, a pandémiáról, a zenészek közötti versengésről, és persze, az örök témákról, szerelemről, barátságokról, csalódásról, az elődök felé történtő tiszteletadásról, érzelmi mélységekről és magasságokról. Minden dal egy-egy kerek, friss történet, komoly mondanivalókkal és kubai tradíciókon nyugvó, de modern zenei körítéssel.
A zenekar által játszott fő műfaj a kubai salsa, ami – per definitionem – sok-sok más kubai stílust ötvöz, megtalálható benne a son, a son montuno, a modern timba, a songó, a mambo, a conga, a charanga, a rumba, csak, hogy egy párat kiemeljünk. Sok dal teljesen más zenei irányzatból is tartalmaz elemeket, nem ritka a funk, soul vagy modern jazz felütésű nóta sem.
A zenekar pedig 16 fős. Már a 3 tagú fiú vagy lányzenekarok kora is lejárt, lehet egy szem gitárral is stadionokat megtölteni, ezek meg idejönnek 16-an, és mindannyian hangszerekkel játszanak a színpadon? Egyszerre??? Csak sejtjük, hogy a kubai zenei kultúra évszázados folyamatos fejlődése, és rengeteg fegyelem kell ahhoz, hogy egy 16 fős zenekar úgy szólaljon meg, hogy ne csak élvezhető, hanem harmonikus, a mondanivalót alátámasztó és nem elnyomó, érthető és táncolható előadás szülessen. Alexander Abreu és a Havana D’Primera ezt az élményt hozza el mindazoknak, akik 2025. június 10-én elmennek az Akvárium Klub nagytermébe, hogy ott több száz salsa táncossal és a kubai zene rajongóival együtt éljék át ezt a maradandó élményt. Mert ezek a srácok nagyon tudnak bulizni és bulit csinálni, kis klubkoncerten is – talán ott még jobban is – és nagy stadionokban is. Egyedülálló élmény lesz, s tekintve, hogy a korábbi koncertjeik is általában teltházasak, itt is arra számítunk, hogy jóval a koncert előtt elfogynak a jegyek. Érdemes már most megvenni azokat a www.havanadprimera.hu oldalon.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.