Kategóriák
Ahogy én látom... Cikk

Kedves követők: egy köszönőlevél

A socialdancecommunity.com “DEAR FOLLOWERS: A THANK YOU LETTER” írásának a fordítása.

Kedves Követők!

Köszönöm. Lehet, hogy számtalanszor táncoltunk, de az is lehet, hogy csak egyszer, sőt, előfordulhat, hogy visszautasítottál. Akár nálam tapasztaltabb táncos vagy, akár kezdő, hálás vagyok neked.

Gyakran elhanyagoljuk, vagy alábecsüljük a követők hozzájárulását a tánchoz. Úgy gondoljuk, mindez a kötelező etikett része. Persze az etikett valóban hasznos, de ugyanilyen fontos a tudásod, a zeneiséged és a kreativitásod. 

Néhány hónapja köszönőlevelet írtam a vezetőknek, ma pedig a jó táncélményért felelős másik félen a sor. Előrebocsátom: mint nő, nem vagyok szokványos vezető, nem vagyok sem olyan ügyes, sem olyan tapasztalt, mint követőként, ennél fogva a listám sem szokványos. Lesznek olyan pontok, amikkel nem értetek egyet, mivel — természetesen — ezek az én saját, személyes, szubjektív okaim.

Én mindenesetre ugyanannyira hálás vagyok azoknak, akik követnek, mint azoknak, akik vezetnek. A listám minden pontját komolyan gondolom. Szóval. 

Köszönet mindazoknak a követőknek, akik:

  • Felkértél.
  • Megbíztál bennem. Lehet, hogy egyszerűen eléggé bíztál bennem ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk és könnyebben vezesselek. Vagy ahhoz, hogy számodra ismeretlen mozdulatokat vezessek. Esetleg megkértél, hogy táncunkat olyan stílusban vezessem, amiben még nem voltál járatos, és hittél abban, hogy ezt biztonságosan és ítélkezés nélkül teszem. Bárhogy is fejezted ki a bizalmadat, nagyra értékeltem.

Credit: Salsa Bonita

  • Bíztál magadban és a képességeidben. Magabiztosan táncoltál akkor is, ha olyan figurákat, vagy olyan stílusban vezettem, mely számodra ismeretlen volt. Nem engedted, hogy kétségeid megakadályozzanak a tánc élvezetében, sem azt, hogy megrendüljön az önbizalmad, ha az általam vezetett mozdulat nem sikerült, vagy nem voltál biztos abban, hogy azt csináltad-e, amit vezettem, vagy éppenséggel biztos voltál abban, hogy mást akartam. Ez szórakoztatóbbá és gördülékenyebbé tette a táncunkat, és ezért is hálás vagyok.
  • Megnyíltál, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz. Ez csodássá tette a táncunkat, elősegítve azt, hogy többet fejezzünk ki, miközben finomabban kommunikáltunk. Nekem mint vezetőnek ez többet jelent bármilyen köszönetnél. 
  • Bátorítottál. A saját önbizalmam az én felelősségem, de mosolyod, kedves szavaid sokat segítettek.
  • Elviselted vagy elfogadtad kultúrális különbségeinket. Talán megértetted, hogy nem örülök, ha fiúnak vagy úrnak szólítanak, mikor vezetek, és mert a nyelvedben nem létezik semleges kifejezés, az angolt használtad. Esetleg a nálatok szokásos szóbeli köszönettel, vagy puszival ellentétben engedted, hogy megöleljelek táncunk végén. Bármi is volt, köszönöm a megértést.
  • Elmondtad, ha én voltam az egyik legjobb partnered órán vagy buliban. Ez megerősítette az önbizalmam, és segített abban, hogy felülemelkedjek a hibáimon, és másokat is felkérjek.
  • Nem hasonlítottál senkihez órán vagy buliban, még jószándékúlag sem. A táncomra koncentráltál ahelyett, hogy a személyem, a szintem vagy a nemem kötött volna le, és ezt nagyra értékelem.

Credit: Marc Wiediger, Corazón y Alma

  • Udvariasan utasítottál vissza. Ha valaki nem akar velem táncolni, jobban örülök a visszautasításnak, mint annak, ha tánc közben kellemetlenül, vagy egyenesen rosszul érzi magát. Azért is hálás vagyok, hogy kedvességeddel megóvtál attól, hogy emiatt rosszul érezzem magam. 
  • Váltottál tánc közben. Talán előre megegyeztünk, esetleg tudtad, hogy szeretem, vagy éppen lehetőség adódott, és te átvetted a vezetést egy időre. Bárhogy is volt, imádtam. 
  • Nem bántad, hogy hibázunk (feltéve hogy egyikünk biztonsága ill. kényelme sem volt veszélyben). Tudtad, hogy a táncnak nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy élvezetes legyen. Nem írtál le magadban, ha elrontottam egy mozdulatot. Az, hogy utána még mindig élvezni tudtad a táncot, hozzájárult ahhoz, hogy én is élvezni tudjam.
  • Szépen mentettél, mikor nem voltál biztos abban, mit vezetek. Egyáltalán nem zavart, hogy nem csináltad meg azt a forgást, vagy lépést, amit vezetni próbáltam, mert el voltam ájulva, milyen kreatívan és stílusosan formáltad át a mozdulatot, hogy szép legyen. Magadhoz vetted a kezdeményezést, és nemcsak fenntartottad a tánc folyamatát, hanem a vezetés és a zene sajátságos értelmezésével még jobbá tetted.

Credit: Marc Wiediger, Corazón y Alma

  • Volt hozzám türelmed amíg fejlesztettem a magabiztosságomat, technikámat, mozdulataimat és képességeimet. Tudtad, hogy a tánctanulás folyamat, és nem zavart, ha küszködtem a zenével, vagy nem volt elég figura a tarsolyomban.
  • Gyakoroltál velem órán és bulin kívül is, addig ismételgetve a mozdulatokat, amíg ki nem csiszolódtak.
  • Elmondtad a véleményedet, mikor megkértelek rá.
  • Jelezted, mikor kifejezetten tetszett egy tánc, figura, zenei pillanat vagy díszítés. Csodás tudni, hogy mindketten élveztük a táncot. (És tapasztalatom szerint senki nem tud olyan hálás lenni, mint egy követő; köszönetnyilvánításaitok, öleléseitek és bókjaitok megmelengették a szívemet.)
  • Szóltál, hogy kerüljek egy bizonyos figurát vagy stílust. Értékeltem az információt, mert segített abban, hogy inkább másra koncentráljak.
  • Mosolyogtál miközben táncoltunk (még ha csak udvariasságból is).
  • Kitartottál mellettem, mikor a férfiak beszóltak, hogy velem táncolsz.
  • Megkerestél, mikor lassabb / könnyebb számot hallottál, hogy gyakorolni tudjak.
  • Sokat gyakoroltál. Aki csak nézi, könnyen azt feltételezheti, hogy a szép tánc kizárólag a vezetőn múlik, pedig vannak figurák, amik a technikai és zenei tudásod nélkül soha nem sikerültek volna.
  • Könnyű volt téged vezetni, ezért nem fáradtam ki, nem sérültem meg. Figyeltél rám, és tudtad, mikor mit kell tenned. Csak jeleznem kellett, és te elvégezted a nehezét.
  • Kompenzáltál, mikor késve, vagy nem egyértelműen vezettelek. Minden partnernek kompenzálnia kell a másikat, szinte minden táncban ill. figurában. Biztos, hogy te is köztük voltál.
  • Kreativitással és díszítésekkel gazdagítottad a táncot, footwork-kel, kar- és testmozdulatokkal; nemcsak a vezetésre, hanem a zenére is reagálva élvezetesebbé tetted az egészet.
  • Alkalmazkodtál a magasságomhoz és a testalkatomhoz, vagy megkérdeztél, ha nem tudtad, mindezt hogyan tedd. Talán magasabb voltál nálam, ezért nem tudtam a csípőmet a köldököd magasságában tartani. Esetleg a mellemen kellett volna végigsimítanod. Vagy éppen – tudomást szerezve a vállsérülésemről – még jobban ügyeltél arra, hogy könnyű legyen téged vezetni.
  • Táncoltál velem, bár nem voltál biztos a dolgodban. Hálás vagyok, hogy esélyt adtál nekem, hogy volt benned elég bátorság ahhoz, hogy igent mondj. Remélem, érezted, hogy a “szintednek” ill. a tudásodnak nem volt jelentősége számomra.
  • Nem foglalkoztál a táncot átszövő nemi sztereotípiákkal. Mint hetero pasi, a követésben is megtaláltad a férfiasságodat, vagy éppen kifejezetten élvezted, hogy lehetőséged van olyan test- és karmozdulatokat végezni, melyeket hagyományosan nőiesnek tartunk. Bármi is történt, nem gondoltad, hogy követőnek lenni férfiatlan lenne.
  • Segítettél a hely felmérésében. Itt egy kis szorítás a vállamon, ott egy visszafogott forgás, kis lépések, ha mást nem vezettem: ezek mind megkönnyítették a dolgomat.

Biztos vagyok abban, hogy több említésre méltó dolgot is kifelejtettem, de tovább listázok magamban mindent, amiért hálás lehetek. Végezetül hadd köszönjem meg a legfontosabbat: hogy együtt csodás táncot hozhattunk létre.

Szerző: Tanya Hayley Karen

Forrás: Socialdancecommunity

Fordította: Komjáthy Ágnes

Előző cikk:Kedves vezetők: egy köszönőlevél

Köszönjük az együttműködést a socialdancecommunity.com-nak!

Egyetértesz az írással vagy vitatkoznál vele? Várjuk a véleményed a lenti komment szekcióban!

Kategóriák
Cikk

Kedves vezetők: egy köszönőlevél

A socialdancecommunity.com “DEAR LEADS: A THANK YOU LETTER” írásának a fordítása.

Kedves vezető!

 

Te akinek van tapasztalatod, vagy éppen még nincsen, ideges vagy vagy magabiztos, idegen vagy egyike a legjobb barátaimnak; te aki hol a social-ben, hol órán vezetsz; néha vezetsz, néha követsz engem, köszönöm.

 

Megtanulni táncolni egyik félnek sem könnyű. De itt most elsősorban a vezetőkről szeretnék beszélni: annyi energiát fektettek abba, hogy biztonságban érezzük magunkat. Kreatívan kombináltok mozdulatokat és lépéseket mindezt a zenével összhangban és néha még nekünk is adtok teret az önkifejezésre.

 

És sokszor ezt a “melót” egyszerűen csak annyival intézik el, hogy a “vezető nem alkalmazkodott a partner  tánctudásához, micsoda bunkóság!” vagy “a vezető nem a zenére táncolt, milyen zavaró ez!”. Mintha csak úgy intuícióból jönne az a tánctudás. Közben hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy sokat kell hibáznunk ahhoz, hogy egy bizonyos tudásnak a mesterei legyünk.

Engedd meg, hogy köszönetet mondjak mindazért, amit tettél vagy megpróbáltál.

 

Természetesen a listám szubjektív és a saját tapasztalataimon nyugszik. Az itt megosztott érzelmeket nem biztos, hogy mindenki osztja (és valószínűleg egyiket-másikat kritika éri majd). Azonban ez egy őszinte köszönet-lista.

Rendszeresen jelentetjük meg hazai és külföldii oldalak cikkeit, írásait. Ha te is találkoztál olyannal, amit érdemes utánközölni, akkor írj a hello@latinfo.hu címre. Ha besegítenél a fordításba, akkor is szívesen vesszük a jelentkezésed.

Köszönöm azoknak a vezetőknek, akik

  • A teljes szám alatt mosolyogtak.
  • Nevettek azon, ha elrontottak valamit.
  • Ügyesen átfordították ha hibáztam egy új lépés-kombinációba anélkül, hogy felfogtam volna, hogy rosszul interpretáltam a vezetést.
  • Felkértek mint kezdőt, és köszönet azoknak is, akik a később hosszas kihagyás után kértek fel.
  • Egyszerűen csak biztattatok ( “meg tudod csinálni”; “jó táncos vagy, nyugi”)
  • Felismerve, hogy valami új számomra, hasznos tippeket adtatok anélkül, hogy azt éreztem volna,  kioktattok a parketten vagy arrogánsak lettetek volna.
  • Néha-néha megismételtettetek egy mozdulatot, amit nem ismertem fel, egészen addig, amíg meg nem értettem, anélkül, hogy felhívtátok volna arra a figyelmemet, hogy teljesen mellette voltam, annak amit le szerettetek volna vezetni.
  • Együtt örültetek velem, amikor képes voltam egy új mozdulat végrehajtására. Az örömöm még nagyobb volt ettől.
  • Elfogadtátok, hogy fogalmam sincs bizonyos dolgokról, hisz a tánc utazás. Nem ítélkeztetek afelett, hogy nem tudok valamit, legyen szó a fordítás és pörgés, vagy a lamba-zouk és zouk lambada közötti különbségről.
  • A táncstílusotokkal alkalmazkodtatok ahhoz, amit kedvelek. Lehet te voltál az a táncos, aki egy teljes salsa számon át úgy vezettél, hogy nem értél a jobb kezemhez, mert mondtam, hogy lesérültem és nem szeretném kockáztatni a tánccal. Lehetséges, hogy felbátorodva az önbizalmamon inkább az izolációra helyezted a hangsúlyt. Vagy észrevetted, hogy némely bachata alaplépésemben ritmizálok, ezért nagyobb teret engedtél, hogy a lépésekkel és zenével játsszak.
  • Emlékeztél, hogy jogom van ahhoz, hogy ne kövessek le bizonyos mozdulatokat, mert kényelmetlenek voltak, nem éreztem magam biztosnak a végrehajtásukban, vagy egyszerűen csak azt gondoltam, hogy nem lesz elég helyem a táncparketten, hogy biztonságosan megcsináljam őket. És így nem erőltetted, amikor érezted az ellenállást.
  • Gondoskodtál a biztonságomról, figyeltél a körülöttünk táncolókra mielőtt bedöntöttél, illetve a helyes technikát használtad a forgatásoknál és testvezetésnél.
  • Kísérleteztél velem, tiszteletben tartva a tudásomat, hogy mint követő hozzájáruljak a közös tánchoz és kezelted a váratlan helyzeteket, anélkül hogy valamit úgy vezettél volna, hogy az veszélyes lett volna a hiányzó technikai tudás miatt.
  • Időt hagytál a tánctudásom kibontakoztatására és lassan építetted fel a táncot fokozatosan növelve a nehézségi fokon újabb lépések kipróbálásával. A tudásomnak megfelelően akartál táncolni velem, ahelyett, hogy olyan mozdulatok, lépések követésére kényszerítettél volna, amelyeket nem tudtam volna finoman, biztonságosan vagy gyorsan megoldani (és lehet ezt azért tetted, hogy kihívás elé állíts, de csak a megfelelő mértékig; annyira, hogy új mozdulatokat ismerhettem meg általad, anélkül, hogy veszélyben éreztem volna magamat).
  • Velem táncoltál és nem a tudás szintemmel. Ahelyett, hogy a szintemnek megfelelő sort daráltál volna le, ahhoz alkalmazkodtál, ami adott volt és ugyanannyira élvezted a táncot mint én. Te lehettél egyike azon brazil zouk táncosoknak, aki rájött arra, hogy bár kezdő vagyok, de az alap forgásokkal és mozgással tisztában vagyok; az az urban kiz táncos, aki felismerte, hogy nincsenek meg az alapjaim, de a testkövetési technikámat tudta használni a különböző mikro mozdulatok vezetéséhez, vagy azok a kubai salsások, akik sok forgást belevittek a táncunkba, habár a kar használat néha megtévesztő volt számomra.
  • Ráébredtél arra, hogy túl nagy kihívás elé állítottál és fékezted magad. Tudom, hogy nem mindig könnyű belőni a pontos erősségi szintet, de értékelem, hogy kezelted a helyzetet.

  • Kapcsolódtál hozzám, megnyíltál, aminek eredményeként egy csodálatos táncélménnyel lettünk gazdagabbak.
  • Időt és energiát fektettél abba, hogy jó táncos váljék belőled, a kerettől kezdve a muzikalitáson át. Ez bizony nagyon sok munka.
  • Gördülékenyen és puhán vezettél és ezzel csökkentetted a sérülés veszélyt. A táncot kényelmessé tetted számomra és tiszteletben tartottad a követési képességemet.   
  • Azt éreztetted velem, hogy szívesen látott vagyok a parketten, legfőképp, amikor még új voltam. Talán be is mutattál pár embernek és tanácsokkal láttál el azzal kapcsolatban, hogy hova érdemes bulizni járni (anélkül, hogy bármilyen hátsó szándék vezérelt volna); egyszerűen csak megkérdezted hogy vagyok, amikor fáradtnak tűntem.
  • Amikor dühös voltam, addig táncoltál velem, amíg jobban nem lettem. Nem voltam jó partner ilyenkor és fogalmam sincs milyen számokra táncoltunk, milyen mozdulatokat követtem le ügyetlenül. Ennek ellenére ezek meghatározó táncélmények számomra.
  • Teret engedtél a kreativitásomnak: akár lábtechnikáról vagy stylingról legyen szó, figyeltél arra, hogyan interpretálom a zenét és alkalmazkodtál hozzám.
  • Bocsásd meg, ha elfelejtettem a neved, vagy rossz néven szólítottalak, rosszul ejtettem ki a neved. Ne haragudj!
  • Engedted, hogy a saját hibáimért én vállaljak felelősséget és ezzel tiszteletben tartottad azt is, amikor jól táncoltam. Ahelyett, hogy a közös táncunkhoz való hozzájárulásomat kisebbítetted volna, azzal, hogy azt mondod “ez sosem a követő hibája” azt mondtad, “nem gond, mindannyian követünk el hibákat”.
  • Beleegyeztél, hogy szám közben szerepet cseréljünk. Függetlenül attól,hogy jól csináltuk vagy sem, jó buli volt és értékeltem a nyitottság és kreativitásod.
  • Követtél órán vagy social-on, hogy gyakorolni tudjam a vezetést. Elismerted azt a tudást, amivel a követő hozzájárul a tánchoz és partnerként tekintettél rám azzal, hogy érzékeltetted a kreativitásom és szabad akaratom iránti tiszteleted azzal, hogy kikérted a véleményemet táncról, zenéről és kapcsolódásról.
  • Úgy táncoltál mint egy igazi feminista, respektálva, nőnek vagy követőnek lenni nem jelenti  azt, hogy alá kell mindenben rendelnem magamat vagy el kell fogadnom oda nem illő viselkedési mintákat.
  • Elfogadtad a kulturális különbözőségünket. Lehet az ölelésem vagy a szemkontaktusom fárasztónak találtad. Úgy tűnhetett, inkább udvarias vagyok mint barátságos, amikor a táncot megköszöntem a végén. Lehet olyan helyről jöttél, ahol a követőnek kell kimondania a tánc végét egy több számból álló blokk után. Amikor bevallottam neked, hogy ez számomra milyen nehéz, szokásoddá vált megkérdezni, hogy szeretnék-e most megállni vagy mehet-e még egy tánc. Bármit is  tettél, köszönöm a megértésed.
  • Megkérdeztél, mielőtt olyat vezettél volna, amit nem mindenki szeret mint a bedöntés vagy sensual bachata.
  • Készségesen elfogadtad az olyan visszajelzéseimet, mint “tudnád a kezemet kevésbé szorosan fogni” avagy “nagyon nem szeretem ezt a mozdulatot. Nem bánod, ha nem csináljuk?” és ennek megfelelően folytattad.
  • Kezdő korodban elhitted, hogy valóban szeretnék veled táncolni. Tudom, hogy félelmetes és gyanítom egész idő alatt azon gondolkodtál, hogy vajon unatkozom-e, de azért remélem, hogy élvezted is picit. Elmondtad, amikor tetszett a tánc velem.
  • Láttad az arcomon, hogy bepánikoltam egy ránk irányított kamerától, és ahelyett, hogy nekiálltál volna pózolni, belevetetted magad a táncba, és olyan jól szórakoztunk, hogy el is felejtkeztem a fotósról. Megállítottál, amikor láttad, hogy fotóznak bennünket pedig elbohóckodtam. (Jót akartál, sajnálom ha elrontottam a profilkép gyanús fényképet).
  • Elfogadtad, hogy egy másik táncstílus ugyanolyan helytálló és bár nehezebb volt vezetned nem vettél semmibe, mint táncost. Cross-body salsa táncosként le tudom követni (és élvezem is) a kubai salsát, de  hazudnék ha azt mondanám, hogy nem álltunk ott meglepve, hogy hogyan interpretáltam a vezetésed, legfőképp amikor a zene tényleg “kubai” lett.

 

Bizonyára sok mindent kihagytam, ami köszönetet érdemel. Így engedd meg, hogy a legfontosabbal fejezzem be: köszönöm, hogy minden erőddel azon vagy, hogy egy gyönyörű élményben legyen részünk együtt.

 

UI: Kedves követők, ti ugyanúgy megérdemlitek a köszönetet. Hamarosan jövök a listával!

Hamarosan a latinfo.hu-n is: “DEAR FOLLOWERS: A THANK YOU LETTER

 

Szerző: Tanya Hayley Karen

Forrás: Socialdancecommunity

Fordította: Kováts Ildikó

Köszönjük az együttműködést a socialdancecommunity.com-nak!

Egyetértesz az írással vagy vitatkoznál vele? Várjuk a véleményed a lenti komment szekcióban!