Kategóriák
Beszámoló Események

Beszámoló – Zouktime 2011, Brno


Szeptember végén rendezték meg Csehországban, Brnóban a 2. Nemzetközi Zouk és Lambada Kongresszust. A magyar csapat egyik tagja írt részletes beszámolót az eseményről.

2. Nemzetközi Zouk és Lambada Kongresszus Brno, Cseh Köztársaság 2011. Szept. 23-25.

2010 októberében találkoztam először a Zoukkal. A látvány meggyőzött! Ez kell nekem! Meg akarom tanulni, így szeretnék táncolni!

2011 januárjában elindult egy kezdő tanfolyam, és én szinte észrevétlenül a „megszállottja” lettem a stílusnak. Folyamatosan hallgattam a zenéket, olvastam a híreket az interneten. Új mozdulatokat, figurákat kerestem a Youtube-on. Ahol lehetett, mindenhol ott voltam.

Zouktime 2011 BrnoA 2. Nemzetközi Brno-i Zouk és Lambada Kongresszus (Zouktime! 2011) felhívását 2011 júliusában a Facebook-on láttam először.

  • 4 táncstílus (Zouk, Lambada, Kizomba, Samba),
  • 25 világhírű tánctanár,
  • 36 workshop,
  • 3 helyszín,
  • minden este party és show kifulladásig.

Kihagyhatatlannak tűnt! A személyes kedvenceim közül néhányan végre elérhető közelségbe kerültek (Gilson Damasco és Natasha Terekhina; Renato Veronezi és Babi Pacheco; Edelmar Pasty Pieternelle), a lelkesedésem azonban idővel alábbhagyott, mert a táncpartneremen kívül (Mirabela Ponczi) nem találtam követőkre.

Lassan eltelt a kongresszus kedvezményes regisztrációjának határideje, a nyári szünet, a kongresszusról pedig nem esett szó egészen szeptember 20-ig (kedd).

A táncóra utáni beszélgetésekből fél füllel hallottam, hogy tanáraink, Márti (Knoll) és Ronaldo (Magalhaes de Aguiar) az előzetes tervektől eltérően mégis utaznak. Sőt, úgy tűnik, hogy többen is mennek a csoportból… Járt az agyam, lázasan kerestem a megoldást. A hétvégére már volt programom: a barátaimmal utaztam volna Badenbe őszbúcsúztatóra. Ők szintén táncosok (Salsa, Bachata, Reggaeton), tudják, hogy mit jelent nekem a Zouk. (Szerelem! Szenvedély! Szív! Lélek! Így együtt!)

Szerda reggel megszületett az elhatározás: lemondtam Badent, irány Brno.

(A barátaim persze megértettek…, de természetesen, azóta is „osztják az ívet” rendesen. Köszike…)

Szorított az idő, elkezdődött a lázas készülődés, a szállásfoglalás és az utazásszervezés. (Ezúton is köszönet Violának (Pálmai) a hatékony közreműködésért.)

Pénteken apró nehézség merült fel az utazással kapcsolatban, de hamar úrrá lettünk a helyzeten. Végérvényesen eldőlt! Négyen utazunk: Márti, Mira, Ronaldo és én.

1. nap
2011. szeptember 24. (Szombat)

06.00 óra. Kicsit hűvös a reggel. Visszavonhatatlanul vége a nyárnak. Szépen lassan gyülekeztünk a Népligeti Buszpályaudvar 4-es kiállójánál. 06.30-kor elindultunk. A buszon alig tucatnyian utaztunk. Halkan beszélgettünk, hogy ne zavarjuk a többi utast. Kiderült, annyira izgatottak voltunk, hogy előző este alig tudtunk pihenni. Sebaj, majd a buszon! … (Nekem ott sem sikerült. J )

11.15-kor érkeztünk meg Brno-ba. Ott álltunk a csomagokkal a gyönyörű napsütésben, és próbáltunk tájékozódni. Helyismeret – mondanom sem kell – zéró, és a GPS sem akart műholdat találni. J

A megszólított helyiek nagyszerűen, lelkesen kommunikáltak velünk, csak egy volt a baj: …ők csehül, mi angolul. (Bizony „csehül” állt a szénánk! Elnézést a szójátékért.) Egy kukkot sem értettünk a válaszokból. Nagyon mókás volt.

Telt az idő, sietnünk kellett. A workshop-ok (foglalkozások) már 11.00-kor elkezdődtek, így lemaradtunk két óráról (Gilson és Natasha; Pasty és Eva), Ronaldonak pedig 14.30-tól Reggaeton workshop-ot kellett tartania.

Gyors telefon a kongresszusszervező házaspár hölgytagjának. Pavla készségesen útba igazított bennünket. Irány a villamosmegálló!

Kísérteties a hasonlóság, mintha el sem mentünk volna itthonról. A jegyautomata elnyelte Ronaldo bedobott érméjét, de se pénz, se posztó. Akarom mondani se pénz, se jegy. Nem volt más választásunk, felszálltunk a villamosra. A nehézségek ellenére, vagy talán pont azért, hihetetlenül jó kedvünk volt. Nagyokat nevettünk.

Miután ismét bebizonyosodott, hogy nagyszerűen tudunk idegen terepen tájékozódni, Pavla elugrott értünk autóval. Meg voltunk mentve … Szerencsésen megérkeztünk a hotelbe, ahol összefutottunk a kis magyar különítmény további két tagjával: Viola (Pálmai) és Balázs (Grezner) Londonból érkezett. J Rögtön összebarátkoztunk.

Elfoglaltuk a szállásunkat, felfrissítettük magunkat, majd útra keltünk. Irány a Kongresszus helyszíne. A zseniális helyzetfelismerésünknek köszönhetően maradtunk a jól bevált módszernél: Taxi.

A foglalkozások két épületben, összesen 5 teremben zajlottak. Ebédszünet volt. Gyorsan regisztráltunk. Végre a kezünkre került az áhított karszalag.

A következő foglalkozásig még volt egy kis időnk, tehát körbenéztünk a helyi „shop”-ban. A kísértésnek köszönhetően hamarosan pár „I’m a Zouk dancer” feliratú pólóval gazdagabban, és néhány euróval karcsúbban távoztunk.

14.30-kor elkezdődtek a délutáni foglalkozások. Haladó órák, a stílus legnevesebb tanáraival. Ez nem a mi szintünk (még), de döntöttünk, ezt látnunk kell! Bementünk, elvégre a haladó kombináció is csak egy figura. (Aha, csak hiszed… Itt betekered, ott kitekered. Mirán kis idő elteltével komoly tengeribetegség tüneteit fedeztem fel. J )

Lélekemelő pillanat volt belépni a terembe. Mindenhol táncosok, Zoukosok! Kicsit megilletődve néztem körül. Beléptem egy szentélybe, a Zouk Szentélyébe! Jó helyen voltam, voltunk.

Az első haladó óra: Berg és Bella.

Rövid bemelegítés, majd bemutatták a figurát, amit tanítani fognak. Kattogtak a fényképezőgépek, a kamerák folyamatosan vették a két táncost. Gyönyörűek voltak.

A látvány magáért beszélt. A hatás döbbenetes és frenetikus volt. Nem kétséges, ez a mi táncunk, ez a mi stílusunk. Számunkra akkor Brno volt a világ közepe, a vágyaink „netovábbja”…

A második haladó óra: Renato Veronezi és Babi

Renato az egyik személyes kedvencem. (A másik kedvenc, Mafie Zouker sajnos nincs a résztvevő tanárok között. Talán legközelebb L ) Imádom a stílusát. Eddig csak a videók alapján volt alkalmam ellesni egy-egy mozdulatot, most pedig itt volt előttem, életnagyságban… Egy Mágus. Boszorkányos ügyességgel és könnyedséggel táncolt.

A harmadik haladó óra: Braz és Patricia

Mira és Braz
Mira és Braz

Braz közvetlen stílusa és humora utánozhatatlan. Mély hangja pillanatok alatt levette a lábáról a nőket. Itták a szavait. J Mirát teljesen elvarázsolta.

Hamar elszállt az idő, mi pedig nagyon elfáradtunk, így az utolsó workshop-ot kihagytuk, inkább megvacsoráztunk, majd visszamentünk a hotelbe pihenni. Azonnal elnyomott bennünket az álom. Az előzetes tervek szerint az első különbusszal mentünk volna az esti party és show helyszínére kb. 22.00 körül, azonban ez nem jött össze. 23.15-kor ébredtünk. Lekéstük a buszt, sőt, ha nem sietünk a műsort is lekéstük volna. Lázas készülődés, rohanás. Nem bíztunk semmit sem a véletlenre, Balázzsal és Violával kiegészülve taxiba pattantunk.

Kimondhatatlan és leírhatatlan élmény volt belépni a bulinak otthont adó terembe. A hangfalakból a kedvenc zenéink szóltak, a terem pedig zsúfolásig tele volt. A tanárok és tanítványok együtt táncoltak. Már a látványba is beleszédültünk. A hely maga volt a Paradicsom. Percekig nem jutottunk szóhoz.

Éjfél körül elkezdődött a show. Minden meghívott vendégpáros bemutatta a saját produkcióját. Nehezen tudnám szavakkal leírni, hogy milyen érzés volt közvetlen közelről látni, csodálni a legnagyobbakat. Mindent felvettem videóra és közben lázasan fohászkodtam,  legyen elég helyem a memóriakártyán. (Saját kárán tanul az ember. Legközelebb több memóriakártyát viszek magammal!) Sajnos kellő gyakorlat hiányában gyanútlanul közel kerültem a hangfalakhoz. Az eredmény: a videók hangja időnként erősen recseg. (Az élvezhetőség kedvéért a Youtube-ra feltöltött idegen forrású, és a saját – használhatónak ítélt – videóimat használtam a beszámolóhoz. )

Berg és Bella

Leonardo és Layssa

Gilson és Natasha

Renato Veronezi, Babi és a Zoukmania csoport

Az előadást követőn ismét a táncosoké volt a terep, majd hajnali kettőkor a beígért meglepetés következett: „Jack and Jill” táncverseny, a tanároknak.

A hölgyeket és az urakat is külön kalapból sorsolták. A zsűri tagjait a regisztrált résztvevők közül választották. Minden országot 1 fő képviselt, minket Ronaldo.

Az összepárosításokat lázas várakozás és hatalmas ováció övezte, az előadásokat pedig a közönség ütemes tapsa kísérte. Imádtuk őket! Mindenkit egytől-egyig. Itt valóban nem a győzelem, hanem a részvétel volt a fontos! Táncoltak, játszottak, bolondoztak, és nagyon, de nagyon élvezték, ahogyan mi is. Igazi örömtánc volt ez.

Soha nem fogom elfelejteni a csillogó szemeket, mind a közönség soraiban, mind a táncosok körében. Ha eddig még nem kerültem volna a stílus bűvkörébe, akkor most végem lett volna. Tuti biztos.

Az eredményhirdetés hatalmas derültséget okozott a közönség soraiban. Az I. helyezett páros a jövő évben megrendezendő 3. Brno-i Zouk és Lambada Kongresszusra nyert egy fullpass-t (teljes belépőjegy), a II. helyezett páros egy one day workshop- + partypass-t (napijegy és belépő az esti bulikra). A III. helyezett páros egy partypass-szal lett gazdagabb.
Nincs szükségük erre. Itt lesznek ők jövőre is: VENDÉGKÉNT.

A táncverseny után a buli folytatódott, kifulladásig. Mira hol eltűnt mellőlem, hol megint megjelent. Az arca folyamatosan ragyogott, szinte önkívületben volt. Örömmel újságolta, hogy most éppen kivel táncolt, ki kérte fel a nagyok közül: Berg, Braz, Pasty. Határtalanul boldog volt. Márti és Viola – már amikor előkerültek – hasonló állapotban voltak… Ronaldo is fel-felbukkant a tömegben. Ő is megszállottan táncolt, most éppen samba gafiera-t…

Az „estének” lassan vége lett, elkezdtek szállingózni az emberek hazafelé. Nekünk nem volt szerencsénk. (Megint.) Lemaradtunk az utolsó buszról.

Ennyit még életemben nem taxiztam egy nap alatt, mint Brno-ban.

Reggel 6-kor hullafáradtan estünk be az ágyba. Nem kellett bennünket álomba ringatni.

2. nap
2011. szeptember 25. (Vasárnap)

Ébredés 9.15. Gyors reggeli, majd irány a workshop helyszín. A változatosság kedvéért ismét taxival mentünk. J Viola és Balázs is csatlakozott hozzánk.

A földöntúli mosoly továbbra is ott ragyogott Mira arcán. (Álmában is táncolt.) Teljesen átlényegült a partnerem. J

Ma a középhaladó foglalkozásokat néztük meg.

Balázs, Berg, Bella és Viola
Balázs, Berg, Bella és Viola

Az első óra – Mira nagy kedvence – Braz és Patricia, majd utána Berg és Bella következett. Végre sikerült velük közös fotót készíteni.

Berg az óra után a december végén, január elején megrendezésre kerülő Berg’s Congress-re osztogatott szórólapokat. (6 nap, hihetetlen mennyiségű workshop és party a Brazil nyárban. Egyre erősebben fogalmazódott bennem a gondolat. Ki kell mennem oda! Kell, akarom! )

 

Pillanatok alatt eljött az ebédszünet ideje, de hála a kiadós reggelinek mi még nem voltunk éhesek.

Braz és a pörgettyű
Braz és a pörgettyű

Gyönyörű napos idő volt, többen a Művelődési Ház előterében napoztak. (Braz, Gilson, Babi) Braz egy brazil játékkal játszott, boszorkányos ügyességgel.

 

 

 

Pasty, Viola, Balazs
Pasty, Viola, Balazs

Beültünk egy italra, ahol egy pillanat erejéig csatlakozott hozzánk Pasty is. Egy közös fotóval lettünk ismét gazdagabbak.

 

 

 

A szünet ismét eredményes volt. Sikerült beszereznem egy „Verozouk” feliratú pólót. Már nem jöttem hiába.

Az ebédszünet után ismét a foglalkozásoké volt a főszerep. Renato és Babi középhaladó órái következtek volna. …Volna… A terem már az érkezésünk pillanatában tele volt. Mindenki ott akart lenni Renato óráján. Korlátozások léptek életbe. A terem maximum húsz páros befogadására volt alkalmas.

Bajban voltunk, mert a partnereink nélkül érkeztünk. (A lányok kicsit nehezen viselték a folyamatos forgást, fejkörzést…  Kicsit pihentek.) Villámgyors helyzetértékelést követően, Balázs korszakalkotó ötlettel állt elő: Pasty-nak „men style” órája van. Menjünk inkább oda! Nem kellett kétszer mondani. Rohanás a másik épületbe, ahol a lépcsőfeljáró előtt Pasty hatalmas mosollyal fogadott bennünket. Tudtuk, hogy jó helyen vagyunk! Az elsők között érkeztünk, a többiek lassan szállingóztak.

Pasty első kérdése óriási meglepetést okozott számunkra: „Szevasztok srácok, nagyon örülök, hogy itt vagytok, de hol hagytátok a lányokat?!” Láttam a kétségbe esett arcokat. Lányok? Men style-ra? Ez teljesen érthetetlen! Pasty vigyora egyre szélesebb lett. Megalapozta a hangulatot.

Elkezdődött az óra. Pasty hihetetlen érzékkel és könnyedséggel tanított. Személyes hitvallása az óra mottója is lehetett volna. Miért táncolunk? Mert örömet okoz! Akkor „Élveeezd”!  „Enjooooy!”, így elnyújtva! Ez a szó a védjegyévé vált. Az óra minden percét imádtam!

 

A men style után pihentünk egy órát. Megkerestük a lányokat. Megállíthatatlanul meséltük az élményeinket. A rövid pihenő után a lányokkal együtt megnéztük Pasty és partnere, Eva óráját. Nem csalódtunk. Pasty az első pillanatban megnevettette a társaság férfitagjait. Az elnyújtott „Enjooooy” számunkra már ismerősen csengett. Az egyik lánytól azonnal érkezett a kérdés: „- Az rendben van, hogy a fiúk piszkosul élvezik a táncot, és mi van velünk, lányokkal?”   Pasty, arcán széles mosollyal fordult a lányhoz: „-Van barátod?”

A lány arcát azonnal elöntötte a pír és boldog mosollyal húzódott közelebb a partneréhez.

A hangulat és az óra is tökéletes volt. Megint. (Pasty a 2012-es Amszterdami Salsa és Zouk Fesztivált népszerűsítette szórólapokkal)

Elfáradtunk és meg is éheztünk, ezért a nap utolsó foglalkozását elblicceltük. A vacsora után Nelson Freitas „Rebound Chicken” című számának ütemeire bebizonyítottuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér, pl. egy autóban. Ugye mindenki számára ismerős a „2 in 1” (kettő az egyben) szlogen? Nálunk a fogalom új értelmet nyert: „7 in 1” (hét az egyben).

 Mosolyogva dúdoltuk a szám refrénjét. (ugye nem kell lefordítanom) ;-)

We can have sex in the Kitchen

Or on the stairways
Back of my car
Or in the driveway”

Ha esetleg megállítottak volna bennünket, még mindig mondhattuk volna, hogy esetünkben Guiness rekordkísérletről van szó. Megúsztuk. Probléma nélkül visszaértünk a szállodába.

Ha Brno-ban jártok, és a Hotel Avantiban szálltok meg, feltétlenül próbáljátok ki a wellness részleget! Mi nem bántuk meg. Két csodálatos órát töltöttünk a jacuzziban, a gőz- és a hagyományos szaunában. Tökéletesen ellazultunk.

Ma este végre sikerült időben elkészülnünk, így elértük a buszt. Irány a party helyszíne. Szemmel láthatóan kevesebben voltunk. A társaság egy része már hazautazott, vagy otthon pihente ki a hétvége fáradalmait. A „krém”, a fáradhatatlanok azonban ott voltak. Tánc és zene kifulladásig.

Kicsivel éjfél után, a korábbi napnak megfelelően ismét bemutatók következtek.

Xavi és Laura

Ronaldo

Getulio és Sanna zenéjének első taktusainál a közönség ereiben meghűlt a vér. Nem hittünk a fülünknek. Mintha pofonok csattantak volna el. Lélegzetelállító előadás volt. Nehezen tértem magamhoz.

Zouktime tanárok
Zouktime tanárok

A műsor záróakkordjaként egyenként behívták a tanárokat és partnereiket. Óriási üdvrivalgást és tapsot kapott mindenki.

A kongresszust szervező házaspár, Ludek és Pavla tánca után, először a tanárpárosok közös tánca következett – polka? – , majd mindenki elkapott egy-egy résztvevőt a közönség soraiból. Beindult az össznépi vonatozás. Ronaldo Mártit vitte táncba, Balázst pedig Natasha. Én videóztam és közben sárgultam…. nagyon-nagyon. (Natasha szintén nagy kedvencem J )

A sor megállíthatatlanul kígyózott körbe-körbe. Ünnep volt ez. A tánc, a közös szenvedély ünnepe. Egy varázslatos este.

 

A kongresszusnak hivatalosan vége volt, a party azonban folytatódott. Beszélgettünk, táncoltunk, közös fotókat készítettünk.

 

A csapat Adilioval és Pastyval
A csapat Adilioval és Pastyval

Az egyetlen közös kép a csapatról egy legendával, Adilio Porto-val és Pasty-val kiegészülve.

 

Mira, Viola, Márta folyamatosan megjelent, majd ismét eltűnt a kavargó tömegben. Minden alkalommal lelkesen újságolták, hogy éppen kit kértek fel táncolni.

Bizony ám! Itt és most mindent lehetett.

Amikor néha-néha megpihentek mellettünk, láttuk, hiába voltak velünk fizikailag, máshol jártak. Az utolsó partnerükkel táncoltak. Egy méterrel a föld felett lebegtek! Mit lebegtek, suhantak!

 

A fiúkról se feledkezzünk meg! Azután, hogy Natasha táncba vitte Balázst, a fiatalember „szárnyakat” kapott. Sorban kérte fel a hölgyeket, egyiket a másik után, és közben adta, kapta a bókokat, a „lovely”-kat (kedves). Táncolt Bellával is. (Berg partnere) Ő (is) teljesen elvarázsolta. Nem tudott betelni vele. Ha összetalálkoztunk, a csibész nem tudta megállni, hogy a Natasha-val való táncát ne emlegesse fel nekem folyamatosan… (Jelentem a sárgaság továbbra sem múlt el J )

Az utolsó busszal mentünk vissza a hotelbe hajnali négy körül. Ébredés után megreggeliztünk, majd összecsomagoltunk. Hétfőn 11.30-ra kellett kiérnünk a buszpályaudvarra. Ronaldo és Márti jött értünk taxival. Violától és Balázstól elbúcsúztunk, remélve, hogy hamarosan újra találkozunk.

Nehéz szívvel jöttünk haza. Nem kellett kimondani. Tudtuk. Egyszer, egy nap visszamegyünk!

Elkapott minket a „mozdony füstje”. Hol is lesz a következő fesztivál?

London, Amszterdam, Barcelona, Porto Seguro? Mindenhol ott akartunk, akarunk lenni!

Csak megerősíteni tudom, amit korábban másoktól hallottam. Ha teheted, feltétlenül látogass el egy ilyen rendezvényre! A hangulat magával ragad, nincs menekvés, a rabja leszel. Újra és újra a részese akarsz majd lenni ennek a csodának.

Friss információ: már szervezik a 3. Zouk és Lambada Kongresszust. A helyszín természetesen Brno, a tervezett időpont: 2012. szeptember 21-23.

Mi biztosan ott leszünk!

Remélem veletek is találkozunk!

Szerző: Jagri „Sanya” Sándor