Beszámoló: Afro – Az Istenség Idézés Útja

Múlt hétvégén 80admagunkkal szerencsénk volt részt venni Alfredo Garcia Gonzalez afro táncok témájú workshopján. Azelőtt nem hallottam még Alfredoról, a workshop rendezése kapcsán előkerült videókban láttam őt először táncolni. Tanulmányairól és munkásságáról ennek kapcsán a Latinfo is közölt cikket.

Megvallom, hogy kicsit tartottam tőle, hogy előadónk balett múltja rányomja a bélyegét az afros mozgásokra, és hogy az afro résein minduntalan kilátszik majd a balett.

De hamar kiderült, hogy tanítónk, Alfredo jól képzett és nagyon elmélyedt ezekben a táncokban. Nemcsak az egyes stílusok hátterében meghúzódó elvekkel volt tisztában, hanem az egyes stílusokat bemutató jellemző alapmozgásokat tartalmazó mozdulatsorok megtanítása után, minden óra végén rövid ízelítőt kaptunk, profin kivitelezett szabad, 3-5 perces spontán tánc formájában (lásd videók).

Oya, a viharok és a túlvilág istennője. Erős, domináns jellem. A táncát megelevenítő mozgásban egy piciny, fekete lószőrből készült „ostort” használnak, amivel a gonosz túlvilági lényeket tartják távol. A szivárvány minden színében pompázik.

Elegguá, az utak és a Sors istene. Mikor hozzá táncolnak, az ő jelképét, a garabato-t használják. Ez egy egyenes bot, aminek a vége élesen visszafelé hajlik. Kedvelt színei a fekete és a vörös.

A mozgások nagyvonalú kivitelezése gyakorlás kérdése. De az afro nem zumba, nem elég csak úgy csapni össze hátul a lapockád, nem elég úgy emelni a kezed és úgy mozgatni a csípődet. Az afro egy-egy istensége egy elvet, egy hangulatot képvisel, ami megvalósul a mozgásban és a zenében, illetve a zene és a mozgás egésze létrehozza, életre kelti azt az istenséget, annak az istenségnek a hangulatát.

Shangó, a férfiasság, a harc és a szexualitás istene. Tánc közben jellemző az intim tájak érintése. Erőteljes mivoltát jelképe is tükrözi, ami egy kétfejű csatabárd. Kedvelt színei a vörös és a fehér.

http://www.youtube.com/watch?v=vVHgHTRa3pQ

Yemaya, az anyák védőszentje és a tengerek úrnője. Nőies mivoltát tükrözi, ahogy széles mozdulatokkal lebbentik a táncosok szoknyájukat – mintha maga a tenger hullámzana. Kedvelt színei a kék és a fehér.

Elkezded gyakorolni, a mozdulatok elkezdenek a helyükre kerülni. Gyakorolsz tovább és a mozgás egyre inkább összeáll eggyé. Még többet gyakorolsz, míg rájössz, hogy a mozgásod nem lesz addig olyan, amíg létre nem hozod magadban azt a hangulatot. Gyakorolsz újra, mígnem rájössz, hogy nem is a mozgást gyakorlod, hanem a hangulatot…

Palo. Ez a Közép-Afrikából (Kongó-vidék) származó ősi tánc hihetetlenül intenzív és magával ragadó, pillanatok alatt „bekebelezi” a próbálkozót.

…és egyszer csak elérkezel oda, hogy a mozgást a hangulat elérésére és megtartására használod.

Rumba Columbia. Férfias erőfitogtatás, afféle „ki ha én nem” tánc, ami egyfajta versengés a résztvevők között, hogy megmutassák a közönségnek és saját maguknak, hogy mit tudnak.

Szerző: Hermes – Szekrényesi Csaba