Volt alkalmam megint Lisszabonban járni, konkrétan a CKF nevű fesztiválon (szerk.: Christmas Kizomba Festival), ami a nyáron indult Semba no Pé téli kiadása, és amúgy melegen ajánlom mindenkinek, aki szereti az autentikus kizomba világát. Az egész nagyon szuper, családias stb., de én most nem is erről szeretnék írni, hanem arról, hogy volt ennek a hétvégének a fesztiváltól teljesen függetlenül egy másik fénypontja, mégpedig egy buli a b.leza nevű helyen.
Ez a b.leza a híres Barriotól 5 perc sétára található, és a benne lévő buli egy egészen különleges kulturális élmény volt. Ha a Barrio félúton van Afrikába, akkor a b.leza maga volt Afrika.
Cigarettafüstös, pre-kizomba, underground hely. Kultúra, nem tánc. Emiatt nehezen is mozdítható, nem exportálható. Teljesen érthető, hogy ez szanaszét torzul, mihelyst kijut a közegéből. Európában nagyvárosi kultúra van, ez meg falusi kultúra. A magyar táncházak állnak hozzá a legközelebb.
Ha valaki betévedne egy ilyen helyre, egy jótanács: ne akarjál saidát vezetni, mert az instant disconnect. Nem tudnak saidázni, kifelé lépnek, nincs saida. A saida (szerintem) a sembából jött vissza, ahol a fiú mellészalad a lánynak, hogy oldalról trükközzön vele. Aztán ha elmarad a trükk, marad a saida, és annak mindenféle kifinomult technikája. De ez már mind a kizomba mint műtánc kategóriája.
Pattogós, sembás járkálás van, amiben ha elfáradtok, leálltok tarraxázni. Tarraxában a nő átveheti a vezetést, és olyankor nézel, mint egy tibor a napirajzban. Természetesen itt sem teljesen homogén a kép, vannak táncosabb nők/férfiak, illetve a végén több hely normális sembának, de itt az apraja-nagyja itt van, a közös nevező az, amit ők tudnak, az pedig ez a jobb láb-bal láb. Ezt nem lehet elrontani. (Csak azzal, ha saidázol.) Petchúék ebből nagyon hitelesen építették fel a kizomba, és különösképpen a tarraxa “ún. tánc” stúdiumát, de ha ide belépsz, mégis azt érzed, hogy szertefoszlik, mert itt nagyon nem szabály alapú ez a dolog.
Ennyi, obrigado pela sua atenção. (This is a summary of my b.leza experience. Thanks to my friends, Mafalda Caetano and Daniela Teles for guiding me there.)
Szerző: Sári Márton
forrás: facebook