Régen egy szakma volt, újabban újra lehet találkozni velük a tangó vagy salsa bulikban. Ők, akik állandó hölgyválaszt tartanak, bárkit fuvaroznak néhány kört a táncparketten.
A tánc egy kikapcsolódási/szórakozási forma, persze lehet életforma is, de a nagy átlagban inkább csak hobbi. Szerintem az emberek azon kívül, hogy egy kurzusra azért is iratkoznak be, hogy társaságban legyenek, új embereket ismerjenek meg, szeretnék az órán tanultakat gyakorolni, élvezni, részesévé válni az adott kultúrának egy-egy buliban.
Mióta benne vagyok a táncos világban, az a tapasztalatom – függetlenül attól, hogy társas, vagy nem társas táncról beszélünk –, hogy a különböző tanfolyamokon szinte kivétel nélkül
több a lány. Ezzel tulajdonképpen egyenesen arányos az is, hogy a bulikban a nemek aránya a gyengédebbik nem felé hajlik, persze férfitársaim örömére. Érdemes „megvizsgálni” a történetet a másik oldalról. Mennyire jó az a nőknek, hogy nagy a „konkurencia”? Egy buliban aránytalanul oszlik meg az egy nőre jutó táncok száma. Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy ez a cikk nem a „lesajnálásról” szól. Általában azért megyünk el egy buliba, hogy táncoljunk, hogy jókat táncoljunk, de egy estéről különböző élményekkel távozunk. A lányok vannak kiszolgáltatottabb helyzetben, hiszen azt tanuljuk, úgy tartja az etikett, hogy a férfi megy oda a nőhöz és kéri fel egy (vagy több) táncra. A salsában nem csak azt szeretjük, hogy szemtől, hajtól, magasságtól, testsúlytól függetlenül mindenki táncolja, hanem azt is, hogy KORTÓL független táncról beszélünk. De mégis mi alapján kér fel egy férfi egy nőt táncolni?
Általánosságban gondolom azt, hogy mindkét fél az „élményt” keresi, ahol megvan az a bizonyos háromszög: a férfi, a nő és a zene harmóniája. Azt, hogy egy férfi mi alapján kér fel egy hölgyet, több fázisra kell bontani.
Az első lépéssel kezdődik el minden…
Amikor elindul egy teljesen kezdő tanfolyam, már az első néhány hónap alatt kialakul a férfi táncosban, hogy ki az a lány, akivel szívesen táncol, kivel érzi magát „komfortosan”. Ez az érzés a nőkben is kialakul, viszont nem biztos, hogy a két világ találkozik, pontosan azért, mert a lehetőség a férfi kezében van! Az órákon való párcsere persze biztosítja az összes nő számára a folyamatos táncoltatást, de ezzel egyidejűleg meg is ismerkedik a férfi (a táncban is) az úgynevezett kötelező körökkel.
Jön a második fázis, amikor a csoport tagjai – már egy kis közösséget alkotva – megbeszélik, hogy elmennek egy salsa buliba, ahol tulajdonképpen a csoporttársaikon kívül nemhogy más tánciskola tanítványait, de még a saját tánciskolájukon belül úgyszintén tanuló „diákokat” sem ismerik. Ekkor még a férfiak talán bátortalanok felkérni „idegen” nőket és a sikerélmény miatt inkább a biztosra mennek, azon belül is a „komfortosra”. Ebben a fázisban még megvannak a tiszteletkörök és jobb esetben a férfi felkéri az összes csoporttársát.
A következő fázis, amikor a táncosok elkezdenek rendszeresen bulikba járni és időről-időre ugyanazokkal az „arcokkal” találkoznak. Az idő múlásával (remélhetőleg) a férfiak tapasztaltabbak, gyakorlottabbak és határozottabbak lesznek, jobb esetben megnő az önbizalmuk és már nem csak a saját csoporttársaikkal táncolnak, hanem fel mernek kérni látszólag már nem – vagy nem annyira „idegen” nőket is. Az „idegennel” való táncolást mindenképpen befolyásolja az élmény, hogy az adott nővel milyen az „első” tánc, mert ez rányomja a bélyegét a későbbi táncos kapcsolatukra. Szinte mondhatni azt, hogy ezen áll, vagy bukik a későbbiek folyamán, hogy sűrűn felkéri-e a fiú, vagy „csak” egy „tiszteletkör” lesz, vagy még annyi sem. Mindkét esetben a férfiak között is elindul egy „pletyka”…” Te, táncoltál már azzal a lánnyal? Uh, nagyon ügyes, nagyon jó, ne hagyd ki”, vagy valami hasonló szöveggel. A jó és ügyes lányokat egymásnak ajánlják a férfiak.
Ugrunk egy nagyobbat a férfiak salsás rutin éveiben és eljutunk oda, amikor már van egy jól kialakult ismeretség, egy olyan kör, akivel tudja, hogy élményben megkapja azt, amiért aznap lement a klubba szórakozni. Ebben a fázisban már nagyon el vagyunk kényelmesedve, ritkán, vagy már egyáltalán nem táncolunk tiszteletköröket, nem vagyunk nyitottak az új vagy „friss” táncosokra és rendszerint a már jól megszokott lányokkal táncolunk.
De talán még mindig nem derült ki, hogy mik ezek az „élmények”. Mivel különbözőek vagyunk, sokféleképpen gondolkozunk, így nem mindenkinek ez a sorrend a legfontosabb, de biztos, hogy valamelyik szerepel.
Szimpatikus a „kiszemelt” lány
Hogy néz ki
Kívülről nézve hogy táncol
Ismeretség – hiszen bizonyára van, aki csak az ismerőseivel táncol
Ha már táncolt az adott lánnyal, hogy érezte magát tánc közben
Fel meri-e kérni az adott lányt
Ezzel még mindig nincs vége, hogy az adott buliból egy nő, milyen élményekkel tér haza, hányszor táncolt stb… A salsás világban – gondolom, ez más táncban sincs másképp – észrevehető egyfajta rotáció, ami alatt azt értem, hogy a táncosok jönnek-mennek. Körülbelül kétévente cserélődik a társaság ezért, vagy azért. Ennek is több oka lehet:
Olyan barát/barátnő lett, aki nem táncol
Bejött más hobbi az érdeklődési körbe
Közben családot alapított
Azt is el tudom képzelni, hogy valaki a sok negatív élmény miatt, mert például keveset táncolt bulikban, megelégelte a dolgot
Ezekből kifolyólag kiesik a táncos körből. De mi van akkor, ha fél év múlva mégis „letéved” egy buliba, viszont nincsenek lent ismerős arcok? Ebben az esetben is érheti a lányt olyan „csalódás”, hogy csak a falat támasztja, mert őt nem ismeri senki, így nem is kérik fel.
Mi a megoldás annak érdekében, hogy mindenki elégedetten hagyja el táncparkettet? Minden nőnek szimpatikusnak, csinosnak, „jól táncolónak” kell lennie, aki nem esik ki soha ebből a világból?
A probléma megoldása nem új keletű dolog, mégis hogy megismerjük, vissza kell mennünk időben egészen az XX. század elejéig. Az 1920-30-as években élte fénykorát a Taxi Dancer jelenség, azaz a fizetett táncpartner, mely az USA-ból indult. Ez egy külön szakma volt, melyet főállásban és mellékállásban egyaránt hivatásos táncosnők alkottak úgynevezett taxi termekben. A taxi termek teljesen legálisan működtek, rendelkeztek az összes szükséges engedéllyel.
A tánctermekben 10 centért lehetett táncjegyet vásárolni, így jött létre a “10 centes táncos lány” kifejezés (dime-a-dance-girl). Mikor a vendég felmutatta a jegyet a taxi táncosnak, annak egy szám erejéig kellett vele táncolnia. A táncosok jutalékot kaptak minden egyes jegy után, amit a „kuncsaftoktól” gyűjtöttek össze. Általában a jegy árának fele ment a zenekar és a táncterem kifizetésére, működtetési kiadásokra, míg a másik fele a táncost illette. A “táncot jegyért” rendszer a tánctermek lényeges vonása volt.
Az 1920-as években, míg a taxi táncosok csak néhány órát dolgoztak esténként, gyakran kétszer-háromszor többet kerestek azoknál, akik gyárban vagy boltban dolgoztak.
A taxi táncról és táncosokról már 1913-ban készültek feljegyzések San Francisco Barbary Coast negyedében. Akkoriban San Franciscoban a „táncot jegyért” rendszert csak zártkörű tánctermekben használták, mivel civil nők nem léphettek be ide, egyedül csak az itt dolgozó táncosnők.
A 20-as években a taxi tánc nagy népszerűségre tett szert az USA-ban. Abban az időben Chicagoban és más amerikai nagyvárosokban a tánciskolák elkezdték átvenni a “táncot jegyért” rendszert a tanulóik számára. Ez a rendszer olyan népszerű volt a tánciskolák körében, hogy a taxi tánc gyorsan terjedt más oktatás nélküli tánctermekben is. A 20-as évek közepére számos taxi táncterem nyílt Chicagoban és más városokban, mivel a taxi tánctermek népszerűvé váltak a városi táncosok körében. Néhány film és regény meg is örökítette a taxi táncosok korszakát, mint például Joan Crawford főszereplésével az „A taxi táncos” (The Taxi Dancer).
Ed Wynn főszereplésével az „Egyszerű Simon” (Simple Simon) című Ziegfield Broadway musical-ben a “Tíz cent egy tánc” (Ten Cents A Dance) című dalt tették népszerűvé, ami cserébe az azonos című filmet inspirálta 1931-ben Barbara Stanwyck főszereplésével.
Az 1920-as és 30-as években virágoztak a taxi tánctermek Amerikában, de a második világháború után a népszerűségük csökkenni kezdett, és a legtöbb táncterem 1960-ra el is tűnt.
A taxi táncosok napjainkban
Még mindig lehet fizetett táncpartnernőket találni néhány night club-ban Amerikában, főleg Los Angelesben. Habár ezek a club-ok már nem használják a “táncot jegyért” rendszert, vannak órák és jelenléti ívek, amik lehetővé teszik a vendégnek, hogy az eltöltött idő alapján fizessen a táncosnak. Néhány ilyen club még mindig abban az épületben működik, ahol a taxi táncosok dolgoztak a XX. század elején, de manapság már nem taxi tánctermeknek hívják őket, hanem hostess club-oknak.
A (női vagy férfi) taxi táncosokat ma különböző tánctípusokhoz használják.
A taxi táncosok megtalálhatók még a fizető vendégek között is, hogy emeljék a színvonalat, vagy kezdők között, hogy bátorítsák őket a további tánctanulásra. Ebben az esetben a táncosok ingyen vállalkoznak a feladatra, azzal a céllal, hogy építsék a tánc közösségét. A taxi táncos szerepe kizárólag társasági, nem mondhat kritikát a partneréről. A 2000-es évek robbanásszerű népszerűségének köszönhetően a taxi tánc egyre elterjedtebbé vált olyan helyeken, ahol a táncosok csak rövid időre nyújtanak segítséget. Ebbe beletartoznak a női és férfi táncosok is; a férfi táncosokat gyakran hajóutakon alkalmazzák egyedülálló női utasok számára.
A “Tango turizmus” mind a formális és informális taxi tánc szolgáltatások népszerűsítését segítette a Buenos Airesi tánctermekben. Míg más ügynökségek romantikus utazásokat próbálnak eladni, addig a jó hírű taxi ügynökségek hiteles szolgáltatást nyújtanak azok számára, akiknek nehézkesebb a ‘cabeceo’ (szemkontaktus és biccentés) módszerrel táncpartnert találniuk.
Ezt a formát teljes mértékben el tudom képzelni a hazai salsás életben is. Ha lennének taxi táncosok a különböző bulikon, az emelné az adott buli színvonalát és több pozitív élménnyel távozhatnának mind a nők, mind pedig a férfiak függetlenül attól, hogy valaki kezdő, vagy haladóbb. Igen, a férfiak is, mert a női taxi táncosra pont olyan szükség volna, mint a férfira, mert önbizalom hiányában vannak.
A fiúk önbizalom hiányáról kicsit a lányok is tehetnek.
Sokat fordult a világ, a nők a privát életben vezető pozíciókba kerültek. Megtanulták, hogyan boldoguljanak egyedül az életben és ezt „hozzák” magukkal az órákra, talán ebből kifolyólag is nehezebben vezethetőek. A férfiaknak – főleg az elején – nagyon sok az információ: hallani a zenét, megjegyezni a figura nevét, megtanulni levezetni azt, figyelni a többi párra, a partnerre és így tovább. A lányok sok esetben türelmetlenek, lelépik maguktól a tanultakat, „önjáróak”, ezzel mind-mind visszatartják, és nem segítik a fejlődésben a férfiakat. Továbbá a táncosok beszólogatnak egymásnak, mely mindkét oldalt rombolja.
Tehát a női taxi táncos növelhetné a férfiak önbizalmát. Nem utolsó sorban azt gondolom, hogy a taxi táncos ezzel is a kultúráért tesz, közösséget épít, közelebb hozza az embereket egymáshoz.
Ki lehet taxi táncos?
Szerintem elsősorban haladóbb táncosok, akik felvállalják, hogy az adott estén nem ők döntenek arról, hogy kivel táncolnak, kit kérnek fel, hanem elmennek mindenkivel táncolni, aki felkéri őket.
Fontos lenne szerintem, hogy nem mondhat véleményt az őt felkérő táncosról, feladata inkább, hogy élményt, „komfortot” biztosítson a másik fél számára.
Én magam már kipróbáltam és megmondom őszintén, fura. Elsősorban azért, mert férfiként ahhoz vagyok hozzászokva, hogy a táncpartnereimet magam kérem fel, és nem fordítva. Picit olyan, mintha „árulnám a testem egy tánc erejéig”. Fárasztó is egyben egész este készenlétben lenni, mivel bárki felkérhet, viszont sokat lehet fejlődni vezetéstechnikában, új ismeretségre lehet szert tenni, és azzal a tudattal tudsz hazamenni a buliból, hogy sok ember estéjét feldobtad. ;-)
Te kipróbálnád egy-egy estére, milyen taxi táncosnak lenni?
Örülnél, ha lenne a bulikban olyan táncos, akit fel lehet kérni bármikor, tudván, hogy nem utasít vissza?
Szerinted?
A taxi táncos(ok) sikeres „működéséhez” természetesen a szórakozóhelyek támogatására is szükség van.
Várom a véleményedet a cikk alatt található komment résznél!
több a lány. Ezzel tulajdonképpen egyenesen arányos az is, hogy a bulikban a nemek aránya a gyengédebbik nem felé hajlik, persze férfitársaim örömére. Érdemes „megvizsgálni” a történetet a másik oldalról. Mennyire jó az a nőknek, hogy nagy a „konkurencia”? Egy buliban aránytalanul oszlik meg az egy nőre jutó táncok száma. Szeretném mindjárt az elején leszögezni, hogy ez a cikk nem a „lesajnálásról” szól. Általában azért megyünk el egy buliba, hogy táncoljunk, hogy jókat táncoljunk, de egy estéről különböző élményekkel távozunk. A lányok vannak kiszolgáltatottabb helyzetben, hiszen azt tanuljuk, úgy tartja az etikett, hogy a férfi megy oda a nőhöz és kéri fel egy (vagy több) táncra. A salsában nem csak azt szeretjük, hogy szemtől, hajtól, magasságtól, testsúlytól függetlenül mindenki táncolja, hanem azt is, hogy KORTÓL független táncról beszélünk. De mégis mi alapján kér fel egy férfi egy nőt táncolni?
A tánctermekben 10 centért lehetett táncjegyet vásárolni, így jött létre a “10 centes táncos lány” kifejezés (dime-a-dance-girl). Mikor a vendég felmutatta a jegyet a taxi táncosnak, annak egy szám erejéig kellett vele táncolnia. A táncosok jutalékot kaptak minden egyes jegy után, amit a „kuncsaftoktól” gyűjtöttek össze. Általában a jegy árának fele ment a zenekar és a táncterem kifizetésére, működtetési kiadásokra, míg a másik fele a táncost illette. A “táncot jegyért” rendszer a tánctermek lényeges vonása volt.
A 20-as években a taxi tánc nagy népszerűségre tett szert az USA-ban. Abban az időben Chicagoban és más amerikai nagyvárosokban a tánciskolák elkezdték átvenni a “táncot jegyért” rendszert a tanulóik számára. Ez a rendszer olyan népszerű volt a tánciskolák körében, hogy a taxi tánc gyorsan terjedt más oktatás nélküli tánctermekben is. A 20-as évek közepére számos taxi táncterem nyílt Chicagoban és más városokban, mivel a taxi tánctermek népszerűvé váltak a városi táncosok körében. Néhány film és regény meg is örökítette a taxi táncosok korszakát, mint például Joan Crawford főszereplésével az „A taxi táncos” (The Taxi Dancer).
Ki lehet taxi táncos?
