Latinfo.hu

A socialdancecommunity.com “DEAR FOLLOWERS: A THANK YOU LETTER” írásának a fordítása.

Kedves Követők!

Köszönöm. Lehet, hogy számtalanszor táncoltunk, de az is lehet, hogy csak egyszer, sőt, előfordulhat, hogy visszautasítottál. Akár nálam tapasztaltabb táncos vagy, akár kezdő, hálás vagyok neked.

Gyakran elhanyagoljuk, vagy alábecsüljük a követők hozzájárulását a tánchoz. Úgy gondoljuk, mindez a kötelező etikett része. Persze az etikett valóban hasznos, de ugyanilyen fontos a tudásod, a zeneiséged és a kreativitásod. 

Néhány hónapja köszönőlevelet írtam a vezetőknek, ma pedig a jó táncélményért felelős másik félen a sor. Előrebocsátom: mint nő, nem vagyok szokványos vezető, nem vagyok sem olyan ügyes, sem olyan tapasztalt, mint követőként, ennél fogva a listám sem szokványos. Lesznek olyan pontok, amikkel nem értetek egyet, mivel — természetesen — ezek az én saját, személyes, szubjektív okaim.

Én mindenesetre ugyanannyira hálás vagyok azoknak, akik követnek, mint azoknak, akik vezetnek. A listám minden pontját komolyan gondolom. Szóval. 

Köszönet mindazoknak a követőknek, akik:

• Felkértél.
• Megbíztál bennem. Lehet, hogy egyszerűen eléggé bíztál bennem ahhoz, hogy kapcsolódni tudjunk és könnyebben vezesselek. Vagy ahhoz, hogy számodra ismeretlen mozdulatokat vezessek. Esetleg megkértél, hogy táncunkat olyan stílusban vezessem, amiben még nem voltál járatos, és hittél abban, hogy ezt biztonságosan és ítélkezés nélkül teszem. Bárhogy is fejezted ki a bizalmadat, nagyra értékeltem.

Credit: Salsa Bonita

• Bíztál magadban és a képességeidben. Magabiztosan táncoltál akkor is, ha olyan figurákat, vagy olyan stílusban vezettem, mely számodra ismeretlen volt. Nem engedted, hogy kétségeid megakadályozzanak a tánc élvezetében, sem azt, hogy megrendüljön az önbizalmad, ha az általam vezetett mozdulat nem sikerült, vagy nem voltál biztos abban, hogy azt csináltad-e, amit vezettem, vagy éppenséggel biztos voltál abban, hogy mást akartam. Ez szórakoztatóbbá és gördülékenyebbé tette a táncunkat, és ezért is hálás vagyok.
• Megnyíltál, hogy kapcsolódhassunk egymáshoz. Ez csodássá tette a táncunkat, elősegítve azt, hogy többet fejezzünk ki, miközben finomabban kommunikáltunk. Nekem mint vezetőnek ez többet jelent bármilyen köszönetnél. 
• Bátorítottál. A saját önbizalmam az én felelősségem, de mosolyod, kedves szavaid sokat segítettek.
• Elviselted vagy elfogadtad kultúrális különbségeinket. Talán megértetted, hogy nem örülök, ha fiúnak vagy úrnak szólítanak, mikor vezetek, és mert a nyelvedben nem létezik semleges kifejezés, az angolt használtad. Esetleg a nálatok szokásos szóbeli köszönettel, vagy puszival ellentétben engedted, hogy megöleljelek táncunk végén. Bármi is volt, köszönöm a megértést.
• Elmondtad, ha én voltam az egyik legjobb partnered órán vagy buliban. Ez megerősítette az önbizalmam, és segített abban, hogy felülemelkedjek a hibáimon, és másokat is felkérjek.
• Nem hasonlítottál senkihez órán vagy buliban, még jószándékúlag sem. A táncomra koncentráltál ahelyett, hogy a személyem, a szintem vagy a nemem kötött volna le, és ezt nagyra értékelem.

Credit: Marc Wiediger, Corazón y Alma

• Udvariasan utasítottál vissza. Ha valaki nem akar velem táncolni, jobban örülök a visszautasításnak, mint annak, ha tánc közben kellemetlenül, vagy egyenesen rosszul érzi magát. Azért is hálás vagyok, hogy kedvességeddel megóvtál attól, hogy emiatt rosszul érezzem magam. 
• Váltottál tánc közben. Talán előre megegyeztünk, esetleg tudtad, hogy szeretem, vagy éppen lehetőség adódott, és te átvetted a vezetést egy időre. Bárhogy is volt, imádtam. 
• Nem bántad, hogy hibázunk (feltéve hogy egyikünk biztonsága ill. kényelme sem volt veszélyben). Tudtad, hogy a táncnak nem kell tökéletesnek lennie ahhoz, hogy élvezetes legyen. Nem írtál le magadban, ha elrontottam egy mozdulatot. Az, hogy utána még mindig élvezni tudtad a táncot, hozzájárult ahhoz, hogy én is élvezni tudjam.
• Szépen mentettél, mikor nem voltál biztos abban, mit vezetek. Egyáltalán nem zavart, hogy nem csináltad meg azt a forgást, vagy lépést, amit vezetni próbáltam, mert el voltam ájulva, milyen kreatívan és stílusosan formáltad át a mozdulatot, hogy szép legyen. Magadhoz vetted a kezdeményezést, és nemcsak fenntartottad a tánc folyamatát, hanem a vezetés és a zene sajátságos értelmezésével még jobbá tetted.

Credit: Marc Wiediger, Corazón y Alma

• Volt hozzám türelmed amíg fejlesztettem a magabiztosságomat, technikámat, mozdulataimat és képességeimet. Tudtad, hogy a tánctanulás folyamat, és nem zavart, ha küszködtem a zenével, vagy nem volt elég figura a tarsolyomban.
• Gyakoroltál velem órán és bulin kívül is, addig ismételgetve a mozdulatokat, amíg ki nem csiszolódtak.
• Elmondtad a véleményedet, mikor megkértelek rá.
• Jelezted, mikor kifejezetten tetszett egy tánc, figura, zenei pillanat vagy díszítés. Csodás tudni, hogy mindketten élveztük a táncot. (És tapasztalatom szerint senki nem tud olyan hálás lenni, mint egy követő; köszönetnyilvánításaitok, öleléseitek és bókjaitok megmelengették a szívemet.)
• Szóltál, hogy kerüljek egy bizonyos figurát vagy stílust. Értékeltem az információt, mert segített abban, hogy inkább másra koncentráljak.
• Mosolyogtál miközben táncoltunk (még ha csak udvariasságból is).
• Kitartottál mellettem, mikor a férfiak beszóltak, hogy velem táncolsz.
• Megkerestél, mikor lassabb / könnyebb számot hallottál, hogy gyakorolni tudjak.
• Sokat gyakoroltál. Aki csak nézi, könnyen azt feltételezheti, hogy a szép tánc kizárólag a vezetőn múlik, pedig vannak figurák, amik a technikai és zenei tudásod nélkül soha nem sikerültek volna.
• Könnyű volt téged vezetni, ezért nem fáradtam ki, nem sérültem meg. Figyeltél rám, és tudtad, mikor mit kell tenned. Csak jeleznem kellett, és te elvégezted a nehezét.
• Kompenzáltál, mikor késve, vagy nem egyértelműen vezettelek. Minden partnernek kompenzálnia kell a másikat, szinte minden táncban ill. figurában. Biztos, hogy te is köztük voltál.
• Kreativitással és díszítésekkel gazdagítottad a táncot, footwork-kel, kar- és testmozdulatokkal; nemcsak a vezetésre, hanem a zenére is reagálva élvezetesebbé tetted az egészet.
• Alkalmazkodtál a magasságomhoz és a testalkatomhoz, vagy megkérdeztél, ha nem tudtad, mindezt hogyan tedd. Talán magasabb voltál nálam, ezért nem tudtam a csípőmet a köldököd magasságában tartani. Esetleg a mellemen kellett volna végigsimítanod. Vagy éppen – tudomást szerezve a vállsérülésemről – még jobban ügyeltél arra, hogy könnyű legyen téged vezetni.
• Táncoltál velem, bár nem voltál biztos a dolgodban. Hálás vagyok, hogy esélyt adtál nekem, hogy volt benned elég bátorság ahhoz, hogy igent mondj. Remélem, érezted, hogy a “szintednek” ill. a tudásodnak nem volt jelentősége számomra.
• Nem foglalkoztál a táncot átszövő nemi sztereotípiákkal. Mint hetero pasi, a követésben is megtaláltad a férfiasságodat, vagy éppen kifejezetten élvezted, hogy lehetőséged van olyan test- és karmozdulatokat végezni, melyeket hagyományosan nőiesnek tartunk. Bármi is történt, nem gondoltad, hogy követőnek lenni férfiatlan lenne.
• Segítettél a hely felmérésében. Itt egy kis szorítás a vállamon, ott egy visszafogott forgás, kis lépések, ha mást nem vezettem: ezek mind megkönnyítették a dolgomat.

Biztos vagyok abban, hogy több említésre méltó dolgot is kifelejtettem, de tovább listázok magamban mindent, amiért hálás lehetek. Végezetül hadd köszönjem meg a legfontosabbat: hogy együtt csodás táncot hozhattunk létre.

Szerző: Tanya Hayley Karen

Forrás: Socialdancecommunity

Fordította: Komjáthy Ágnes

Előző cikk:Kedves vezetők: egy köszönőlevél

Köszönjük az együttműködést a socialdancecommunity.com-nak!

Egyetértesz az írással vagy vitatkoznál vele? Várjuk a véleményed a lenti komment szekcióban!