Hogy látja a világot egy salsa DJ? Immáron 5. éve játszom salsa bulikon, s úgy látom, rengeteg hasonló kérdés merül fel buliról bulira a zenével, a hangulattal, a DJ-kkel kapcsolatban. Megosztom, hogy én hogyan látom ezt a világot.
Előre bocsátom, nem szeretnék sem belemerülni, sem állást foglalni a zenei ízlést és/vagy táncstílust érintő kérdésekben. Szeretem, hogy szenvedélyes emberek vesznek körül, akik késélre menő vitákat tudnak ezen folytatni. :-) Egy friss élményt mesélek inkább el, ami már számtalan esetben megesett korábban.
Egy kifejezetten “vonalas” buli vége felé “chill” hangulatban salsa romanticát illetve sont, guaguancót játszom. Olyan előadóktól, mint Cachao, Eliades Ochoa, Beny Moré, Chucho Valdes, Chico O’Farrill, Ibrahim Ferrer. Már kevesen vannak, de táncolnak, egy pár kivételével, akik egyre sűrűbben nézegetnek felém. Odafordulnak hozzám: “Figyi, kevesen vannak, nem tennél be egy kis kubai zenét?” Mosolyogva válaszoltam, hogy kábé 40 perce kubai zenét játszom – s ennél kubaibb kevés dolog van… de utána nyilván betettem valami olyat, ami egy kicsit közismertebben “kubai”.
Ennyit arról, hogy mi értelme van a “vonalas” vs. “kubai” témának. Szerintem igényesen megírt és előadott zene van, amire a zenének megfelelő stílusban érdemes táncolni.
Szar zene vs. jó zene. Aki régebben táncol, abban talán már megvan az az alázat, aminek az “elsajátításához” idő kell. Nem nézzük le a kezdő táncost, hiszen mi is úgy kezdtük, sőt, inkább segítjük. Nem mondjuk a zenére, hogy szar, maximum azt, hogy nem tetszik, mert tudjuk, hogy mint a táncstílus, a zenei ízlés is egyéni. Van, akinek tetszik a zene, s van, akinek más tetszik… Ettől függetlenül még meglepő személyektől is gyakran hallom, hogy egy-egy zenére azt mondják, hogy “mi ez a szar”.
Slágerek és újdonságok. Mindig óriási kérdés… A DJ számára a “slágerek” mindig óriási vonzerőt jelentenek. Van is rá szakkifejezés: floor filler. Azaz olyan zene, ami megtölti a táncteret. Kell ennél jobb ígéret egy DJ-nek? Vegyük a DJ-k első számú feladatát, amiről még a leginkább szenvedélyes fórumokon sincs vita: legyen tele a tánctér. Ez az első számú DJ szabály.
A DJ a közönséggel, a közönségnek él aznap este, tehát igen erős a késztetés, hogy csak slágereket játsszon, mert azzal biztosra lehet menni, tuti nincs felsülés, nem ürül ki a parkett.
Sok esetben a slágerekkel megtömött estét követően jönnek a visszajelzések a régebben táncolóktól, hogy “ezeket már unjuk”, lehetne “jobb” a zene.
Elképesztően nehéz feladat mindkét igénynek megfelelni. Én nagyon sok – nyilván soha meg nem térülő – időt töltök azzal, hogy zenét válogatok, hogy mindig legyen friss felhozatal. Az új zenék aránya DJ-nként eltérő, én azon a párton vagyok, hogy bulinként kb. 20% sláger, 50% ismert, de nem sokat játszott zene, s 30% újdonság legyen. S ezzel bizony sokszor kockáztatom azt, hogy egy-egy számra kevesebben legyenek bent. Másik saját szabályom, hogy az egyik hétről a másikra nem szeretek zenét ismételni. Ha ment az egyik héten, akkor a másik héten nem játszom. Ezt elég nehéz tartani… nem is mindig sikerül. :-)
Lehet-e zenét kérni? Persze, hogy lehet. Szerintem minden DJ szívesen teljesíti a kéréseket, sőt, szeretjük azokat. Persze, nehéz azzal mit kezdeni, hogy játsszak Marc Anthonyt a vasárnapi Mambo CRAZE! bulin, de amikor valaki ezzel talált meg, mondtam, hogy szívesen játszom helyette az eredetieket Hector Lavoe-tól. Szóval kérjetek számot, vagy inkább mondjatok egy előadót, s bízzátok a DJ-re, hogy mit tesz be tőle. Van úgy, hogy sebességben, vagy stílusban éppen nem illik a szettbe, akkor valószínűleg várni kell egy kicsit rá. Ez nem azért van, mert a DJ szarik a vendégeire, hanem azért, mert be kell illessze valahová, hogy passzoljon.
Miért nincs élő zene? Ez egy nem “köztudott” téma… Szenvednek az együttesek – mindegyik, akivel beszélgetek. Egyrészt a digitalizációval már nem adnak el CD-t… Jó, ha a zeneeladásból megtérül a CD költsége, pénzt nem keresnek rajta. Jogdíjakból csepeg némi pénz, de a bevételt a koncertek jelentik. Amiből egyre kevesebb van, s nem csak salsában. Egy szervező szempontjából sajnos ma Magyarországon egy élő zenés salsa koncert megszervezése a biztos anyagi csőd. Sokszor átszámoltam. Nagyon szerettem volna egy-egy együttest elhozni, de nem jön ki sehogy sem. Kivétel ez alól egy-két nagy fesztivál illetve koncerthelyiség, de ők maximum véletlenül hívnak meg bárkit, aki latin, és jellemzően nem a salsás közönségből termelik ki a bevételt. Ez szomorú, de így van. Nézzétek meg, hogy például a bécsi Floridita is milyen drasztikusan csökkentette a koncertek számát, néha-néha van egy.
Szorosan kapcsolódó téma a hangminőség. Érdekes módon, még senkit sem hallottam amiatt panaszkodni, hogy “ez de rossz minőségű zene”. Pedig nem egy buliban hallok olyan zenét, amiről másodpercek után meg lehet mondani, hogy netről letöltött, 64-192 kbps közötti mp3 szól. Miért is érdekes ez? Talán nem mindenki tudja: Az mp3-ba tömörítéssel a zenei anyag egy része elvész, menthetetlenül. A 128-as tömörítésű zene már teljesen összemosódik, a hangszerek hangképe kivehetetlen, elkenődnek a magas és mély hangok, s szerintem az ilyen zene élvezhetetlen is. Jól szól a fülhallgatóban, de kihangosítva borzasztó.
Hogyan függ össze ez az eggyel fentebbi témával? Ott, hogy ha jó minőségű zenét szeretnénk, vegyük meg az albumot. Az együttest is a túléléshez segítjük, s nem utolsó sorban kompromisszummentes hangminőséget élvezhetünk. Persze, minden DJ azt gondolja, hogy ő sokkal ügyesebben keresgél az interneten, mint a többiek, ezért ő megtalálja a jó zenéket, míg a többi nem, s persze jó minőségben. Hát, az igazság az, hogy az igazán ütős zenéket nem tölti fel senki. :-) Hány olyan DJ-t látunk, aki a pályafutása alatt nem vásárolt még összesen 5-nél több CD-t… Sőt, olyannal is találkoztam, aki büszke is volt erre, hiszen ő az igazán huszonegyedik századi fajin gyerek, aki “felesleges dolgokra” nem költ, mindent beszerez a fájlcserélőkről. Ja, hogy mások kőkeményen dolgoztak azért, hogy az a zene megszülessen, te meg ingyen használod és pénzt keresel vele? Az más kérdés…
Megéri salsa DJ-zni?
Mielőtt rávágnám, hogy nem, számoljunk egy kicsit. Zenére költött pénz: évente kb. 200-250 ezer forint (alsó hangon…). DJ jogdíj: 100k. Egy közepes DJ szoftver: 50k. (persze, ezt is le lehet tölteni – csak nincs hozzá support…:-)) Egy gyenge-közepes konzol, laptop, táskák, kábelek, fejhallgató, mikrofon, egyebek: kb. 300-500k. Egyéb cuccok, például lemezjátszó, monitorhangfal: 200-300k. Ez “csak” egy milla körül van, de zenét majd jövőre is veszünk, ugye, meg jogdíjat is fizetünk, s persze a technikát is meg kell újítani.
Egy buliban meg lehet keresni 10-25 ezer forintot – ha meg lehet, van, amikor nem… Mindenki számolja ki, hogy mennyi bulival jön be a fent említett befektetés. S akkor nem számoltunk benzinköltséggel, parkolással, s a “munkával”: a buliban eltöltött idővel, otthoni zeneválogatással eltöltött idővel. Ez pedig tetemes mennyiség. Aki pénzkeresésként néz erre, az jobban jár, ha elmegy a McDonald’s-ba nagyburit sütni.
Tehát miért ez a világ legjobb munkája?
Mert adni lehet vele. Egy jól felépített szettel érkezik a “flow” élmény, megszűnik a tér és az idő, csak a tánc van. A túloldalról: a táncpartnerem, a zene meg én, semmi más…
Ehhez az érzéshez tudja egy DJ hozzásegíteni a közönségét, ezért érdemes csinálni. Nekem gyerekkoromtól kezdve zene szól mindenhol, bő évtizede latin zene, előtte pedig amatőrként profikkal zenéltem együtt néhány évig. A latin jazz a kedvencem, s amikor néha be tudok csempészni egy-egy jól táncolható darabot a szettbe, azt én is nagyon élvezem. Nem azt, hogy lejátszom, hanem az átszellemülést, amit a táncparketten látok.
Én élvezem, mert az emberek élvezik, s ezért még bármi pénzt is kapok? Ez az évszázad biznisze. Komolyan. :-)
Hol lehet velem és a zenéimmel találkozni?
Minden kedden a Holdudvarban a Margitszigeten és vasárnap a Barrio Latinoban. Hírek meg időnként egy-egy jó zene itt a Facebook oldalamon: https://www.facebook.com/DJ.
Folyt köv., kérdezz vagy vitatkozz! :-)
Szerző: DJ Greg