Régen érik már ez a bejegyzés. Korábban azt írtam, hogy Nekem van a legjobb munkám a világon, s akkor ígértem, hogy folytatom. Akkor már írtam egy pár sort a hangminőségről, de úgy érzem, van még a témában. Ha érdekel a jó zene, olvass tovább!
Miről nem lesz szó? Arról például, hogy Bamboleo vagy Tito Puente szóljon. Ez ízlés kérdése. Annyit még érdemel ez a téma is, hogy mostanában igen sok zene készül egy szál billentyűvel és néhány effektprocesszorral. Azaz, leül a zeneszerző, feljátssza a ritmust, aztán feljátssza a basszust, aztán feljátssza a a trombita-szólamokat (a billentyűn, ne tévedjünk), s így tovább.
Egy zenekaros zene és egy profin megírt és előadott “szintipop” zene. Gázosat nem akarok idelinkelni példaként, pedig van belőle szép számmal. :-)
http://www.youtube.com/watch?v=7w5qWv5Q0UA
Szerintem (de ez csak vélemény) nem ér fel a “gépzene” az élő, sokszor egy tucatnál több zenész által előadott zenékkel, de ez csakúgy, mint az előadók, ízlés kérdése. Hallani néha nem jól (nem profin) szerkesztett – hangszerelt zenei műveket is, de most másról szeretnék beszélni.
Szóval, hogy születik a zenei élmény? Technikailag csak két dolog kell hozzá: jó (minőségű) zene, jó minőségű eszközök (hangosítás). A hangosítás legtöbbször azért egy szórakozóhelyen legalábbis elégséges, néhány helyen pedig kiváló. Persze, ha egy lejátszó-kábelek-erősítő-
De ami ennél is fontosabb, az a zene hangminősége. Ha azt kérdezem, hogy szerinted a bakelit lemez (ami nem bakelitből van, hanem PVC, ja és fiatal olvasók kedvéért nagy fekete korong :-)) jobb minőségű zenét eredményez-e, mint a CD, valószínűleg azt mondod, hogy a CD jobb. Első nagy tévedés…
A bakelit lemezekre analóg módon rögzítették a zenét, míg a CD digitális. Nem untatlak a részletekkel, de a digitalizálás azzal jár, hogy a zene egy része “elvész”. Egy jó bakelit és egy jó CD közti különbség egy buliban nem hallható ki, még vájt fülűeknek sem, egyszerűen a hangosításon elvész ez a kicsi különbség – a hangosítás elemei, a terem akusztikája általában nem elég jók ehhez.
Viszont ma már senki sem járkál DiscMan-nel (szintén fiatalabb kollégák kedvéért hordozható CD lejátszó, hehe). Majdnem az összes zenei állományunk mp3 formátumban van, ugye. Az mp3 egy veszteséggel járó zenei tömörítési eljárás, de azt biztos nem is sejtetted, hogy mekkora a veszteség. Szerinted?
A zene ‘minőségét” az adja meg, hogy egy másodpercnyi zene mennyi információval írható le (kilobájt per másodperc, kbps). A tömörítetlen, de sok felesleges információt (pl. csendet) tartalmazó zene 1440 kbps – ez a CD szabványa. Ha ezt veszteség nélkül tömörítjük (például a csend kivételével stb.), akkor kb. 800-1000 kbps-t kapunk. A legjobb – ismétlem, legjobb! minőségű mp3 információtartalma 320 kbps. Mit jelent ez? Azt, hogy a legjobb minőségű netről letöltött – akár vásárolt! – zenében a zenei tartalom kb. 2/3-a, az átlagosan hallható tartomány kb. fele már nincs meg. (A vicc kedvéért képzeld el úgy, hogy a szám mondjuk véget ér a felénél. :-))
Viszont általában nem így van meg a zene nekünk, hanem leginkább 128 kbps-re tömörített formában, ez a leginkább elterjedt forma. Mit jelent ez? Azt, hogy a zenei tartalom kábé 15%-a marad meg. A többi, a 85%-a már elveszett!
Miért felelhet ez mégis meg? Azért, mert leginkább fülhallgatóban hallgatod, telefonról, mp3 lejátszóról. Az a pici hangszóró egyébként sem lenne képes komolyabb zenei tartomány lejátszására, tehát jónak hallod. Viszont abban a pillanatban, hogy ezt a netről letöltött cuccot egy DJ beteszi, s felhangosítja, egyből hallható lesz a gyenge minőség és az, hogy hol hiányos a zene. A legelső, ami sérül, az a zene dinamikája. “Lapos” lesz a hangzás, egybefolynak a hangszerek, “élettelenné” válik a zene.
Na ez az, amiért ha arra kéred a DJ-t, hogy játsszon le egy számot a telefonodról, akkor általában furán néz rád és nemet mond. :-) Valószínűsíti, hogy ami neked megvan zene, az nincs olyan minőségű, hogy be lehetne tenni.
Ugyanakkor én is hány olyan DJ-t hallok játszani, aki rengeteg netről letöltött, rossz minőségű mp3-at játszik. Ez azért is gáz, mert így egy fityinggel sem támogatja az előadót (nem vesz CD-t), de azért is, mert nagyjából tesz arra, hogy a közönsége milyen minőségű zenét hallgat.
Nem mondom, hogy rohanjátok meg a DJ pultot és vonjátok kérdőre a DJ-t, hogy vesz-e CD-ket (huhh, netán bakelitet…). Ha viszont rosszul hangzó zenét hallasz egy buliban, akkor annak nagy valószínűséggel a fentiek egyike az oka…
A teljesség kedvéért hozzá kell tennem a történethez a kivételeket is:
- például én is játszom olyan zenéket, amik csak mp3-ban elérhetők, nem lehet őket megvenni sem jobb formátumban (például az Amazon.com sem árul még jobbat, mint a 320 kbps mp3…)
- van olyan régi zene is, amit az 50-es, 60-as években vettek fel, s alapból nem jó a minősége. Vagy azért, mert nem tellett akkor az együttesnek profi stúdiófelvételre, vagy a stúdió technológiája sem volt még annyira fejlett.
Nyilván, az írásom nem ezekről szól… :-))
Akinek van füle, hallja meg. Hallja meg az üzenetet ebből az a DJ, aki sohasem nézte meg, hogy milyen zenéje van, vagy csak azt mondta, hogy ááá, úgyis jó az kábé, illetve hallja meg az, aki igényes, minőségi zenére szeretne táncolni.
Tehát nem csak az számít, hogy a DJ befizette-e a százezer forint feletti éves jogdíjat (itt megnézheted, hogy ki!), hanem ezen felül ki az, aki komoly pénzt szán arra, hogy beszerezze a zenéket eredetiben, CD-n és bakeliten.
Nuffsaid.
Szerző: DJ Greg
Válaszcikk:Érdekel a jó zene! – még egy DJ a zenékről és hangminőségről
Olvastam a hangminőségről szóló cikked, amivel sok pontban egyetértek, mégis van itt egy kis ellenvélemény. Sőt, más is…
DJ Gabesz