A Flörti Dancing (Cuban Fury) bemutató kapcsán készítettünk interjút Újszászi Dottyval, aki a film több táncos jelenetének fontos szereplője volt.
Mióta foglalkozol a tánccal, hogy kerültél a salsa közelébe?
Több mint 20 éve a tánc körül forog az életem. Kubában töltött gyermekkor után a Győri Balett Iskoláját végeztem szakmai nívódíjjal, Versenytánc Latin Ranglista vezető párosa voltunk 2000-ben partneremmel, Faluvégi Andrással, majd végzett táncművészként Budapest Táncszínház, Badóra társulatoknál töltöttem el kiemelkedő éveket a karrieremből. A profi táncszínház mellett a latin táncok mindig különös helyet foglaltak el a szívemben, és a kettő ötvözete kezdett el foglalkoztatni, így 2010-ben megálmodtam a CONSLA-t. Londonba költözésemkor kerültem közel a profi salsa világához, ahol megismerkedtem a világ egyik legnevesebb salsa táncosával, Leon Rose-zal, és a közös munka olyan jól sikeredett, hogy 3 éven keresztül a legkiemelkedőbb salsa fesztiválok meghívott vendégei voltunk Európa, Amerika, Ázsia, Afrika számos országában.
Ha jól tudom, nem Magyarországon laksz. Merre élsz, mivel foglalkozol?
Éltem Londonban, Párizsban, az elmúlt 2 évben elméletileg itthon volt a bázisom, de gyakorlatilag többet vagyok távol mint itthon. A nyarat Shanghaiban töltöttem a ‘Swatch Art Peace Hotel’ rezidenseként a saját projektemen, a CONSLA, salsa, kontakt tánc és kortárs tánc ötvözetéből létrehozott táncműfaj fejlesztésén dolgoztam. Egy olyan táncstílus megalkotásán vagyok, amelyben egyformán fontos a harmonikus páros tánc, a vezetés-követés, az egyének szabadsága, és a zenével való összhang. A közös improvizáció salsa és kortárs táncos elemekkel ötvözve önfeledt, játékos élményt ad.
Rendszeresen tartok workshopokat külföldön és Budapesten salsa táncosoknak. A profi táncszínházi világban szeretném érvényesíteni művészi szinten a CONSLAt. A téli-tavaszi időszakban a svájci ‘3art3 Company’ meghívott táncosaként vettem részt egy élő zenés kortárs táncszínházi előadásban. A kortárs tánc, barokk zene, technó között a CONSLA is helyet kapott az előadásban.
Hogy kerültél a film közelébe, találtak meg a film alkotói?
Leon Rose korábbi táncpartnere, Susana Montero, a film egyik koreográfusa hívott meg a szerepre teljesen váratlanul. Szerencsém volt, táncosként ismertek, és tudták, hogy alkalmas vagyok a szerepre, méretben szinte megegyeztem Rashidaval, így egy-két héten belül már forgattunk is.
Mi a szereped a filmben?
A női főszereplő, Júlia, azaz Rashida Jones dublőze vagyok. A romantikus vígjáték utolsó nagy táncjelentét táncolom, a rendkívül komikus Nick Frost-tal, és dublőreivel. A remek vágásnak köszönhetően ez nem derül ki a néző számára, de a nevem ott van a vásznon a stáblistában, és táncos ismerőseim felismerik a mozdulataim. A plakáton is az én testem szerepel ‘Júliaként’ a színésznő arcával, ahogy ő mondta, mi ketten eggyé váltunk ebben a filmben. Nagyszerű élmény volt, amikor a londoni bemutatóra mentem és tele volt a város az óriásplakátokkal, amin valójában én vagyok rajta mint ‘Júlia.’
Ez egy táncfilm vagy inkább egy vígjáték táncos részekkel?
Valahol a kettő között: egy romantikus vígjáték bőrébe bújtatott salsa dokumentum film. Büszkék vagyunk rá, hogy a több mint 300 statiszta egytől egyig lelkes hobbi salsa táncos, akik szinte minden szabad estéjüket a salsa klubokban töltik és hajnalig táncolnak, ez sugárzik a képernyőről. A tánctanárok valóban tánctanárok, a zenék a salsa fesztiválok legkedveltebb dalai. Amit a vásznon látunk az a valóság, egy humoros szerelmi történet ‘díszlete’.
Hitelesek a film táncos jelenetei, vagy némi ’színpadias túlzás’ jellemző rájuk?
Az előbbiekben kifejtett okok miatt a jelenetek nem is lehetnének hitelesebbek, a túlzások inkább a helyzetek komikusságának fokozását szolgálják.
Flörti Dancing (Cuban Fury) Május 1-től a magyar mozikban is.
https://latinfo.hu/florti-dancing/
Mekkora kihívást jelentett a film? Másképp kell a kamerák előtt mozogni?
Szeretem a kihívásokat. Teljesen más forgatni mint élőben előadni, rengetegszer vettek fel rövid részeket, ebből kifolyólag jobban hasonlított egy próbára ahol csiszoljuk a részleteket, mint egy előadásra, ahol élesben megy minden, nincs javítási lehetőség. Elsősorban türelemre, precizitásra és kitartásra volt szükség a hosszú forgatási órák miatt. A táncművész szakma szívósságra nevelt.
Olyan lett a film, mint amilyenre számítottál a forgatókönyv és a forgatások alapján?
Úgy csöppentem bele a filmbe, nagyon elfoglalt voltam abban az időben. 2012 nyarán forgattunk, eközben folyamatosan felléptünk a világ különböző pontjain salsa fesztiválokon táncpartneremmel, Leon Rose-zal, alig tudtuk bepréselni az utazásaink közé a londoni forgatási napokat. Így igazából a film vetítésekor derült ki számomra mennyi táncjelenet van a filmben, és a kronológiai sorrend is. Nekem mindössze 10 forgatási napom volt, de ebből 3-at voltam ténylegesen színen. A rövid jelenetem súlyával, csak a teljes film levetítése után szembesültem, noha a különleges bánásmód, és a stáb pozitív visszajelzései sejttették, hogy fontos része vagyok az egésznek.
Szerintem az nagyon jó, hogy sok hobbi táncos szerepelhetett a filmben, őket hogy választották ki? Improvizáltak, vagy komolyan megtervezett koreográfiákat táncoltak le?
Természetesen a hobbi táncosoknak élmény volt, hogy a tömeg jelenetekben statisztálhattak, és leginkább improvizáltak, ahogy a salsa táncosok egy buliban. A komolyabb koreográfiákat a profikra bízták, és ezekre a szerepekre válogatásokon keresztül lehetett bejutni, vagy meghívással. Így a brit salsa élet összes kiemelkedő alakja megfordul a fimben, többek között: Richard Marcell, Susana Montero, Yanet Fuentes, Leon Rose, Moe Flex, Gil és Shelley, Bircam Tulga, és még sorolhatnám. Ezek a nevek leginkább a salsa táncosoknak mondanak valamit. Moe Flex már tanított meghívott vendégként a Palladium Tánciskola balatoni táborában az elmúlt években.
Volt-e alkotói szabadságod, magadénak érzed-e a filmet? Tehát az általad táncolt jelenetekben mennyire volt megszabva, hogy miként kell mozognod? Nélküled másmilyen lett volna a film?
Nem volt semmi szabadságom, a koreográfia valójában a színészekre készült, mert ők is megtanulták, mi csak kisegítettük őket azzal, hogy velünk dublőrökkel, dublőzökkel is mindent felvettek. Az emeléseket, pózokat, nagyobb technikai felkészültséget igénylő elemeket használtak, hogy itt-ott esztétikusabbak legyenek a mozdulatok. A színészek fél éven keresztül heti három magán salsa órában részesültek, így sok jelenetet valóban ők táncolnak. Rám a táncverseny jelenetben volt szükség hiszen a profi táncosok között már jól jött a színészeknek, hogy volt dublőrük. Szerencsére van lehetőségem megmutatkozni fesztiválokon, táncszínházi előadásokban és akkor a saját ízlésem szerint táncolok, a film nem rólam szólt, Rashida fényét növeltem.
Szerinted alkalmas-e a film arra, hogy lökést adjon a hazai salsa életnek? Ha meglátja ezt egy ’nemsalsás’, akkor kedvet kaphat tőle arra, hogy kipróbálja a táncot?
Mindenképpen. Ez a film sokkal inkább a tánc szeretetéről szól, mint a szerelemről. Vagyis a táncszerelemről, tökéletesen visszaadja azt hogy mennyire rá lehet erre ‘kattanni’, és mennyi örömet okoz a mindennapokban. Mindegy hogy melyik stílust választod, a salsa minden formában örömet okoz. Ugyan ‘Cuban Fury’ az eredeti címe a filmnek, de egyformán helyet kap benne a kubai salsa, a los angelesi salsa, a porto ricói salsa, a reggaeton is. Még kizomba jelenetet is forgattak, de sajnos kimaradt a filmből. Szerencsére sokszínű a paletta, mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló stílust. Nem érdemes kihagyni az életünkből a páros táncot, rengeteget segít a kapcsolatteremtésben, vidám kikapcsolódásban, és általában remek társasági élettel jár. A mai világban sokkal elszigeteltebben élünk egymás mellett, mint korábban, a szüleink ha bulizni jártak akkor párban táncoltak, ma már ez nem jellemző, kivéve ha belekeveredsz a salsa bűvkörébe.
Egyetértünk! (-: Köszönöm az interjút, találkozunk a premieren.
Szerző: Vizi Balázs
Dotty a film nemzetközi bemutatóján Londonban (6:55-től):