Nagyon jó helyszín, nagyon jó hangosítással, nagyon jó nemzetközi tanári gárdával és egy nagyon hiányos szervezéssel…
Sokat nem lehet tudni a workshopról. Nem tudni, ki áll a hátterében, ki szervezi, stb…
A facebook esemény oldalán nézem az órarendet, és igyekszem lecsekkolni a tanári gárdát youtube-ról.
Fél 11-kor kezdődik az első óra. Negyed 11-re érkezünk a Dürer rendezvényházba Sarkadi Eszter Mirkával. Negyedórával a kezdés előtt pang az ürességtől a helyszín, rajtunk kívül további 4 lány várakozik. A táncterem kb. 1200 négyzetméter, ruhatár, büfé, és iszonyatos hangtechnika. Fél 11-kor megérkezik a check in-t végző hölgy is – jó reggelt –, közben befut az első tanár. Nagyjából fél órás csúszással elkezdődik az első óra – ez egy workshopnál szerintem teljesen belefér.
Mouaze Franciaországból érkezett hozzánk, most van először Magyarországon.
Kubai haladó cha-cha cha-val kezdünk.
Hetes jelentés: „tanár úrnak tisztelettel jelentem az, „osztály” létszáma 12 fő” – a többiek talán elaludtak, és ezért késnek. A tanárról az első percben lerí, hogy profi, csalódottságát mosollyal leplezi. Szakmailag is – szerintem – kifogástalan, a korábbi tanulmányaim sokat segítettek abban, hogy gyorsan vegyem az akadályokat, és legyen sikerélményem. Az órát borzasztóan élveztem. Miközben a jól megszokott körben megy az oktatás, lehetőségem van felmérni a hazai és nemzetközi „diák” arányokat. 70-30%-ban a nemzetközi vonal vezet. Az első órán velem együtt kb. 3 magyar vett részt. Az óra végére, illetve a következő óra elejére befut további 4 fő, így a résztvevők száma 16 főre duzzad.
A következő órát egy 10 perces szünet előzte meg, amit igyekeztem kihasználni. Kimegyek az előtérbe, ugyanaz a látvány fogad: sehol senki, a ruhatár üres, a büfé üres.
A következő óra egy vonalas ON2 advanced. Az órát úgyszintén az előző órán megismert tanár, Mouaze tartja, és a létszám változatlan. Sosem tanultam korábban vonalas salsát, nem hogy ON2-t, de még egy ON1-on se voltam soha, de gondoltam, ha már ott vagyok, igyekszem bekapcsolódni. Na itt hibáztam. Hamar kiderült, hogy közöm sincs az egészhez, és teljesen hiányos ez a tudásom. Még az alaplépést sem tudom rendesen. A tanár – akinek szerintem egyébként se volt túl jó kedve – hamar ki is borult és az óra közben tudatosította mindenkiben, hogy ez egy haladó óra, és nem kíván alaplépésekkel foglalkozni. Hamar elszégyelltem magam, hogy én tartom fel az órát, és ki is álltam a körből.
Ebédszünet.
A következő óra egy középhaladó kubai salsa a Dolce Dance Hungary előadásában.
Tanárai: Anett és Krisztián
Hohóóóó, nagyon boldog vagyok, hisz 5 éve táncolok kubai salsát így megfordult a fejemben, hogy ez nekem menni fog. Az óra természetesen angolul folyt, amin 6 fő, azaz 3 pár vett részt. Egyértelműen Anett hordta a „nadrágot”, legalábbis a táncoktatásban. Az ebéd után egy könnyed reggaeton bemelegítés – szerintem Krisztiánnak ebben még egy kicsit lazulnia kell – majd elkezdtük tanulni a figurát, amit hoztak. A gyakorló zenénk boogaloo – ami szerintem nem kubai salsa. Persze, kezdő koromban én is táncoltam, gyakoroltam erre a zenei stílusra, hisz könnyed, és játékos. Tudom, hogy a hazai szórakozóhelyek is játsszák, de most egy „nemzetközi workshop” középhaladó óráján voltunk! Fel a kezekkel, aki ismeri azt a számot, hogy: uno, dos, tres, quatro, sinco, seis, siete, ocho… maracas leesen, cha chiki… De igen, ez volt a következő gyakorló számunk. Yee! :-D Végül a megtanult figurát egy salsaton-ra gyakorolhattuk. Ezek olyan kis apróságok, amik lehet, hogy sok embernek fel se tűnnek, de ahonnan én jövők… /Egykori tanárom a ws egy későbbi óráján részt vett, meséltem neki a kubai óra zenei repertoárját amire megjegyezte: „neked az a bajod, hogy túlképzett vagy”. Én meg erre azt mondom, hogy ez az egykori kubai tánciskolám „hibája”./
A Következő óra egy vonalas Lady style.
Beáta Bratislavából érkezett kis hazánkba.
Még sosem voltam női mozgás órán, így boldogan maradtam bent és figyeltem mind a tanárt, mind pedig a lelkes 6 főt, akik részt vettek az órán. Mivel már korábban is kiderült, sok közöm nincs a vonalas szekcióhoz, így szakmailag nem tudom megítélni, csak a „szépérzékemre” hagyatkozom. A fiatal tanárnő csinos, dekoratív, a mozdulatai kecsesek, szépek, elegánsak, nőiesek.
Az órán egyfajta rotáció volt megfigyelhető. A 6 fős csapat hol leredukálódott 2 főre, hol „megsajnálva” a tanárt a következő órára érkező hölgyek álltak be. A látvány szomorú, sosem voltam ilyen gyatra nemzetközi workshopon.
Az 5. és 6. óra Kizomba és Semba.
Tanár: Ozy Shine, aki szintén először élvezte a vendégszeretetünket.
Mivel a ws-ra lehetett kimondottan csak órajegyeket venni, így az eddigi 16 fős csapatunk megtriplázódott, így meghaladtuk a 40 főt. A tánc viszonylag fiatal, először – praktikus okok miatt – a történetéről mesél, majd az alaplépések tanításával folytatja. Óriási előnyöm van azokkal szemben, akik most találkoztak vele először, hisz én ezt a táncot kb. 3/4 éve tanulom itthon. A „bevezető” szakaszban sok újat nem hallottam/láttam, így magamban konstatáltam: idehaza megint csak jó tanártól tanulok.
Az alaplépés oktatása alatt a tanár gyorsan felmérte a társaság „tudását”, majd meg is kérdezte a látottak alapján, hogy ki az, aki most találkozik vele először?! A résztvevők közül 3-4 ember tette fel a kezét, így improvizál és ugrunk egy szintet. Hirtelen nekem egy picit felgyorsult az óra és az „új” lépéskombinációt kicsit felületesen magyarázta. Meg is izzasztott vele rendesen. Szerintem a felületességből fakadóan hamar interaktív lett az óra, és jöttek is a kérdések felé rendesen. Az órát összességében élveztem, és ahogy végignéztem a társaságon, mindenki jól érezte magát. Ozy is sokat viccelődött.
Az esti buliba a tanárokon felül további 2 tánccsapat volt meghívva, a belépőt több, mint 3000 Ft-ért árusították. Aranyá, ugyanezért az árért egy átlagos hétvégén 2-3 partyra mehetsz el.
Összegezve: Volt egy nagyon jó helyszín, nagyon jó hangosítással, nagyon jó nemzetközi tanári gárdával és egy nagyon hiányos szervezéssel. Egyértelműen valahol elakadt ez a projekt és kb. nulla lehetett/volt a marketingje. Borzasztóan sajnáltam azokat a külföldi tanárokat, akik meg lettek hívva, és főleg a nemzetközi „diákokat”, akik eljöttek erre a workshopra.
Szerző: Jeszenszky Attila
Fotó: Mirka