A közös érdeklődés előbb-utóbb más vizekre is tereli az embereket; legyen szó párkapcsolatról, családról, vagy éppen a szabadidőnk közös eltöltéséről, úgymint nyaralás, rafting, egy közös hétvége, vagy éppenséggel a – mostanság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő – póker.
A salsa összehoz minket.
Az immáron 5. alkalommal megrendezésre kerülő Salsa Póker bajnokság sorozatnak ezúttal a fővárosi Univerzum Póker Klub adott otthont.
A jelentkezés egyetlen alapfeltétele mindössze az volt, hogy ’salsás’ légy, tehát ismerd a zenét, a táncot, a közösséget.
A késve érkező játékosok miatt a szervezők 30 perces csúszást iktattak be, ám ezen apróság senki kedvét nem szegte. A társaság zöme a regisztrációnál már ismerősként üdvözölte egymást, és a kezdésig kik beszélgetéssel, kik vicces anekdotákkal múlatták az időt.
A helyek elfoglalását követően ki-ki a saját stílusában vágott neki a játszmának. A játékosok kezdeti feszessége lassacskán oldódni látszott, kivételt képezett ez alól az 5. asztal, ahol az első pillanattól kezdve a hangulat a tetőfokára hágott (én is itt ültem – a szerző) és nem lankadt. Verbális ingerlések, kedves beszólások, hahoták, idegesség, vad rá- és visszaemelések, fokozott izgalom, lazaság, mozgalmas játék. Folyamatosan, hol gyarapodó hol csökkenő stack-ek, kiesők és szétültetések tarkították a játékot. Bizonyára véletlen, hogy a döntőbe jutott 10 versenyző is az 5. asztalnál köszönthette egymást.
A döntő asztal kezdeti feszessége után a vakszintek drasztikus emelkedése megtette a várt hatást, a kevés chip-pel rendelkező játékosok elindították az all-in sorozatot. (utóbbit saját bőrön tapasztalva, az előkelő 7. helyen végeztem – a szerk.)
A késői óra ellenére a heads up-ot többen feszült figyelemmel várták, mit sem törődve a soron következő nap teendőivel.
A díjazottak sorrendje:
- Szalay Szabolcs
- Miklós Tamás
- Botos Zoltán
- Mayer Veronika
Az első helyezett személyét dicsőítendő, a hajnalba vesző óramutatók ellenére megtisztelt egy rövid riporttal. Íme, Szalay Szabolcs:
Szabi, gratulálok a szép teljesítményedhez!
Nagyon szépen köszönöm!
Összességében hogyan értékeled a mai játékot?
Nagyon gyilkos volt, nagyon hullottak az emberek, főleg a mi asztalunknál (5. asztal – a szerző).
All-in -ek egymás után… Nem egyszer előfordult, hogy egy leosztásnál egyszerre több ember is kiesett.
Meggyőző magabiztossággal jutottál a döntő asztalra, bár az igazat megvallva el sem mozdultál. Mit gondolsz az ellenfelekről, a többi játékosról? Hogy érezted magad?
Szerencsém volt, könnyű helyzet volt, mert javarészt inkább baráti kör volt az asztalnál, akikkel játszottam. Másrészt a döntő asztalnál már mindenki visszafogottabban és taktikusabban játszott. Ki kellett várni a jobb lapokat.
A döntő asztalon volt-e valami taktikád, és ha igen, micsoda?
Türelem, türelem, türelem, és az adódó lehetőségek maximális kihasználása.
A heads up-ot látványosan több zsetonnal kezdted, mint az ellenfeled. Úgy éreztem, mintha a végére már egy picit leengedtél volna. Mennyire volt benned erős a fáradtság, illetve az érzés, hogy szeretnéd magad mögött tudni ezt a versenyt?
A végén, mikor a dobogós helyezés már biztos volt, jóval könnyedebben játszottam. Ennek ellenére mégsem látszott az alagút vége, mert borzasztóan feszesen játszottunk mindannyian.
A heads up-ban volt egy hullámvölgy, amikor vakon, többször egymás után all-in -t mondtál. Mi volt ennek az oka?
Próbáltam felgyorsítani a játékot. Hogy vakon játszottunk, azt próbáltam inkább a szerencsére bízni, no meg hátha felgyorsulnak az események. Szerencsére Fortuna inkább nekem kedvezett.
Mennyire érezted feszesnek a heads up-ban az ellenfeled?
Feszes volt, és úgy éreztem, hogy csak és kizárólag biztos, erős lapokkal próbál játszani. A heads up-ot másként kell játszani szerintem; ilyenkor többet kell kockáztatni, a gyengébbnek tűnő lapokkal is meg kell próbálni, presszionálni a tétekkel, no meg hátha összejön a flopnál.
A végén összejött! Gratulálok még egyszer!
Igen, ez a szerencse! Köszönöm!
Szerző: el Tiburón