Másodszor rendezték meg kis hazánkban a Budapest Salsa Festivált, ezúttal az Experidance Házban, ami megfelelő helyszínnek bizonyult. Szerintem büszkék lehetünk rá. Mindjárt elolvashatjátok azt is, miért… :)
Tavaly sajnos kimaradt az életemből, idén viszont úgy vártam, mint egy kisgyerek a szezon első fagyiját. Vagy jobban. Ebből adódóan volt egy olyan téves elképzelésem, hogy bizonyára más, hasonló érdeklődésű honfitársaim is így vannak ezzel, és oda- (sőt vissza is :)) vannak az örömtől, hogy nem kell több száz kilométert utazni egy ilyen rendezvényért. Ezzel szemben megdöbbentő volt számomra, hogy mennyire kevesen jöttek el akár csak az én táncos baráti körömből. Pedig jó volt, nagyon is.
Tudjátok, mi a helyzet? Hogy mostanság gyakran érzem azt, hogy szakmailag és minden más szempontból is nagyon rendben levő rendezvényeken méltatlanul kevés ember jelenik meg. Tudnék most sok-sok példát felhozni az elmúlt egy évből, amikor azt éreztem a szuper oktatók és a minimál létszámban felsorakozott diákok láttán, hogy szinte kár ennyi főre pazarolni a tanárok tehetségét… Fura volt, nekem volt kínos, hogy ennyire kevesen vagyunk. De ez egy másik téma, csak kikívánkozott.
Itt ugyanis nem voltak kevesen. Csak a magyarok… Ez egy igazi, nemzetközi fesztivál volt, ahol a magyar is csak egy volt a sok résztvevő nemzet közül. Egyrészt nyilván nem lehet egy ilyen színvonalú rendezvényt csak a magyarokra építeni, mert nem tartják el. Ezt a szervező – róla majd később – jól felmérte, ezért nem is mi voltunk a fő célcsoport. Szinte minden csak angolul vagy elsősorban angolul került kiírásra a fesztivállal kapcsolatos kommunikáció során, és az árak is csak euróban voltak megadva.
Ami az árakat illeti, tény, hogy nem a magyar pénztárcához voltak igazítva, viszont pozitív, hogy az igazán elvetemültek – kihasználva az early bird akciókat – akár fél áron beszerezhették a passokat. Volt több FB játék is, amivel szintén lehetett passokat szerezni. Továbbá a „titkos” promótereken keresztül is elérhetőek voltak kedvezményes passok a hazai közönségnek… Valószínűleg már minden szervező aggódik, hogy túl sok a rendezvény és kevés a fizetőképes kereslet, így nem kockáztatják meg, hogy a saját eseményeiken túl másokét is reklámozzák. :(
Na de mit tanulhatott és kiktől, aki megszerezte azt a bizonyos passt? Egyrészt néhány magyar oktató is színesítette 1-1 órával a palettát, akik abszolút megérdemelten kerültek be a nemzetközi mezőnybe (Menyhért Ati&Egressy Dóri, Márti&Lóci, László Zsuzsi, Csilla&Szádi), de nézzétek el nekem, hogy én helyettük ezúttal a külföldi tanárok óráit látogattam. Az idei fesztiválra jellemző volt, hogy bár „salsa” fesztivál, mégis majdnem ugyanakkora hangsúlyt kapott a kizomba is az órarendben. Ennek megfelelően 2 húzó páros volt az oktatók között, akik közül az egyik a maximálisan univerzális Nuno és Vanda, akik nagyon képzettek, nagyon tehetségesek, nagyon jó fejek és nagyon jól tanítanak – és nem mellesleg szinte minden stílusban otthon vannak. Tőlük a kedvenc órám a salsa hip-hop volt, érdemes megnézni a videót róla, bár sajnos a hangulatot nem adja vissza.
Bár ők is tartottak kizombát – nem is akármilyet -, a kizomba nagyágyúi ezúttal Tony Pirata és Sophie Fox voltak. Őket már ismerhettük a tavalyi Budapest Kizomba Connectionről, ahol megmutatták azt is, mennyire lazák, viccesek és eredetiek. Akkor erre nem volt alkalmam, most viszont tudtam kicsit „csacsogni” Tonyval és Sophie-val. Hát Tony nem volt laza és vicces sem, persze az is lehet, hogy csak simán nem értette az egész szitut. Az angolja ugyanis nem sokat fejlődött tavaly óta. :) Ellenben Sophie nagyon kedves és nyitott volt. Megtudtam, hogy a kígyómozgású lány még csak 21 éves „bébi” (ahogy ők mondják), és nincs köztük semmi Tony-val. Azt is megtudtam, hogy Sophie számára a családjától való távolság jelenti a legnagyobb problémát, és nem is tudja, mihez kezdene internet nélkül. Amikor a pasikról kérdeztem, annyi volt a professzionális válasz, hogy erre most nincs ideje, mert most a karrierjére koncentrál, és a pasiknál sokkal fontosabb neki, hogy most pl. velem beszélgethet… :) Kicsit pletyizett még Albirról és Saráról is…
A kubai szekció sztárjai Osbanis és Anetta voltak, akik messze nem voltak olyan erősek a kategóriájukban, mint a két előbb említett páros. De azért helyesek voltak, ügyesek, pontosan tanítottak és figyeltek a résztvevőkre. Talán utóbbiból adódott az is, hogy viszonylag alacsony szintű (nem színvonalú!) órákat tartottak. Nemzetközi, nem kimondottan kubais fesztiválról lévén szó, jellenző, hogy a jobbak inkább vonalaznak.
A nagy meglepi a Grupo Alafia volt, a haladók „csemegéje”. Pachanga és Boogaloo órájuk volt a 2 legizgalmasabb pontja az órarendnek – és nem is csalódott, aki ott volt.
Érdemes még megemlíteni Luisa-t, aki az idei új felfedezett volt, és két igen jó és hasznos órát tartott: egy „bunda” workshopot a kizombás lányoknak és egy sembát.
Tiago és Fi élete első külföldi szereplése volt ez, náluk a rutin és a karizma még valóban hiányzott, de azért megállták a helyüket.
A bulikról pedig összességében annyit, hogy számomra teljesen érthetetlen, amikor egy ilyen party-sorozat helyett valaki a jól megszokott hazai bulikat választja. Döbbenten állok a jelenség előtt, hiszen ilyen bulikra tényleg csak egy évben kétszer van lehetősége itthon a táncosoknak. A hazai tánctanárok sem tartották fontosnak – 1-2 kivétellel -, hogy fejlődjenek a workshopokon vagy akár csak jelenlétükkel megtiszteljék a bulikat.
Elmondom, legközelebb miért ne hagyj ki egy ilyen lehetőséget (és ez itt most nem a reklám helye, hanem tényleg…): külföldi sztár dj-k, olyan zenékkel, keverésekkel, mixekkel, amiket itthon amúgy nem hallasz; olyan nemzetközi táncos gárda, akikkel új dimenziókat nyit a közös tánc; reggelig tartó bulik, olyan fény- és hangtechnikával, ami kiteljesíti a táncos élményt (nem is tudod, ez mennyi pluszt ad, amíg ki nem próbálod!).
A csütörtöki pre-party kicsit túlzásnak/feleslegesnek tűnt, különösen, hogy a full pass ára nem is tartalmazta. Ez elég családiasra sikerült. A kizomba terem házigazdája és sztár Dj-je innentől Dj Chad volt Párizsból (aki mellé pénteken Dj Hugo Boss is becsatlakozott Angliából), a hazai rezidens pedig Dj. Liberty, akit tényleg nagyon szeretünk. A salsa termet Dj Romy vitte Bukarestből.
A pénteki buli viszont már igazi fesztiválhangulatban telt, Nuno vezetésével fergeteges Jack&Jill verseny volt (szuperszónikus nyereményekkel), amit Csillag Peti nyert – megérdemelten – a maga szeretni valóan őrült stílusával kiemelkedve a nemzetközi mezőnyből.
A szombati gála partik középpontjában mindig a fellépések állnak, most azonban ezek nem hozták a várt izgalmakat. A két „főszereplő” párostól például nem láthattunk show-t, a többiek pedig hoztak egy színvonalas, ám feledhető programot. Nuno fellépés helyett ezúttal a házigazda és Mc szerepét öltötte magára, a színpadra pedig maga helyett Vandával közös „gyermeküket”, a Jazzy Salsa Stage nevű csapatot küldte. A magyarokat Knoll Mártiék fellépő csapata képviselte a Pantherise show-val, ami továbbra is nagy kedvenc. A Dj line up viszont elképesztő volt, tényleg a legnagyobb fesztiválok legjobb Dj-inek zenéire rophattuk mi is.
A vasárnapi záróbulin a kizomba teremben már „csak” a magyar dj-k játszottak: Dj Grabowszky és a feltörekvő Dj Geri. Mégis a salsa termet választottuk, ahol Dj Willy (Amszterdam) most is nagyot alkotott.
Ja, és a kaja-pia – bár szintén nem volt olcsó és csak a körülményes kuponos fizetési rendszerrel volt igénybe vehető – nagyon-nagyon rendben volt!!!
Ja, és volt egy csomó extra program is, mint közös before vacsi, fürdőzés, városnézés, flashmob… felsorolni is nehéz mindent.
Visszaolvasva a cikket, azt gondolom, kár a szóért, mert egyszerűen bármit is írok, nem adja vissza azt a hangulatot, ami itt volt (pl. amikor ebédszünetben a tanárok kint kongáztak és énekeltek velünk):
és azokat az impulzusokat, amik akár örökre bevésődnek és megváltoztatják a táncodat.
Mégsem hagyhatom szó nélkül a szervezést vagyis a szervezőt! :)
Bizonyára sokan emlékeztek rá, pár éve még csak úgy emlegettük: a „tollas fülbevalós lány”. Hamvas Nikit legtöbben a csodás, tollas, saját készítésű fülbevalóiról ismerték meg anno. Azt már kevesebben tudják róla, hogy az elsők között ismerkedett meg a kizombával a magyarok közül. 3 éve pedig – amikor itthon még szinte azt sem tudtuk, mi az a kizomba – gondolt egy merészet, és megszervezte az első Budapest Kizomba Connectiont, majd rá egy évre jött a Budapest Salsa Festival is. Azóta saját tervezésű tánccipői is vannak, táncosokat menedzsel és szervezi a következő fesztiváljait. Mindezt persze nem egyedül: egy 10 fős, csak csajokból álló csapatot irányít, akik önkéntesként segítik mindenben. Szépek, kedvesek, rugalmasak, és ha a helyzet úgy hozza, még a menetközben felbukkanó gyerekekre is vigyáznak. :)))
Niki – nem mellesleg – kiköltözött Portugáliába, a tűz közelébe, és nagyon boldog. Amikor a BSF-en éppen egy stresszes szitut próbáltunk néhányan megoldani, ő csak állt magabiztosan, mosolygott, és csak annyit válaszolt a „hogy bírod” kérdésre, hogy „imádom”. Hát ez meg is látszott. Szerintem hallunk még róla. :)
Legközelebb például az augusztus végi Budapest Kizomba Connection kapcsán. Mi biztosan ott leszünk!
Az összes BSF videót itt találjátok: https://m.youtube.com/playlist?list=PLwwCU_kJlr1YpJnAiG91ia_XfWJshEfYB
A fotókat George Bufan készítette.
A Budapest Salsa Festivál szervezőinek következő eseménye:
Budapest Kizomba Connection
https://www.facebook.com/events/481452221950102/