Home » Ahogy én látom..., Fellépő csapat » Mit kaptam a koreográfiáktól?

Mit kaptam a koreográfiáktól?

Korábban sosem értettem, mi a jó a fellépőkoreográfiákban, kicsit műanyagnak éreztem őket, meg hogy kifelé táncolnak, aztán egy éve úgy alakult a sorsom, hogy meghívást kaptam az ImprOn2 amatőrcsapatába, valamint kipróbáltam Salsa Levi csapatát is, majd idén tavasszal a Hollósi Péter-féle WHD-ben is részt vettem. Annyi jót és csodálatos élményt kaptam azóta, hogy azt szeretném mindenkivel megosztani!

fellepes_elott

Azok számára, akik normál órákra és bulikra járnak, furcsa lehet, hogy egy fix mozdulatsort kell itt megtanulni; én például úgy hittem, hogy ha úgyis tudja, a páros külön-külön egyedül is le tudja járni az egészet. Ez csak részben van így, mivel az, amit itt tanulunk, néhány helyen valamennyivel összetettebb, mint táncórákon, ezért a lányokat jóval határozottabban kell vezetni, mert anélkül vannak olyan részek, amit nem fognak tudni megcsinálni.

Tavaly egyszer részt vettem a Salsa Core egyik óráján, ahol Szőke Laci épp az időtájt tervezett indítani footwork órát, fel is merült, az miért jó, és elmondta, hogy nagyon stabillá teszi az embert. A koreográfiákat ehhez tudnám hasonlítani, mert itt nem lehet csalni, rontani, ki kell lépni mindent nagyon pontosan, főleg az alaplépést.

fellepesen

A fellépőzenék általában gyorsabbak szoktak lenni azoknál, amit buliban adnak, ezért utána egy social jóval könnyebbnek tűnik. Fontos itt hozzátennem, hogy az elején természetesen lassított tempóra tanulunk, és ahogy egyre jobban tudjuk, úgy növekszik a sebesség, tehát ettől nem kell félni.
Emellett nagy hangsúlyt szoktak arra helyezni, hogy kitáncoljuk a zenét, különleges díszítéseket és lépéseket tanulhatunk, s ezt a tudásunkat is később tudjuk partikon kamatoztatni.

Az ilyen koreográfiákat a legjobbak tanítják, akik régóta vannak az iparban, itt nincs mellébeszélés, bizonytalanság, hanem tudhatjuk, hogy bármi, amit mondanak, a helyén van. Az órák hangulata általában a tanfolyamok elején lazább, a végére pedig egyre feszesebb, ahogy közeledik a fellépés.

keszulodes

A csoportélmény is másabb, mint hagyományos órákon, rengeteg segítséget kaptam mindkét nemtől, mivel egy csapat vagyunk, mindenkinek érdeke, hogy a többiek a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Nemcsak órán – ahol a fiúk lépéstechnikát mutattak, a lányok pedig, akik látták, hogy nyitott vagyok a kritikára, azt mondták el, hogyan vezessem őket, hogy a legjobb, legkényelmesebb legyen –, hanem fellépésen is egy gesztus, egy mosoly rengeteget segített.

imadat

Külön megjegyezném, hogy az ilyen csoportokban a lányok milyen csodálatosak, nagyon profik, akiktől rengeteget tanultam.

Egy nagy élményem volt az idei tavaszi PAW-on, amikor péntek este vacsora után mentem le a lépcsőn, és ahogy leléptem róla, befordulok, a Panterások pont abban a pillanatban kezdték el gyakorolni a saját koreójukat, amit később előadtak. Lenyűgöző volt, ahogy tizenkét pár egyszerre táncolt, közben pár- és helycserék voltak, tehát a koordináció és az egymásra figyelés is fejlődik.

Összességében tehát tényleg sokat kaphatunk egy ilyen koreótól, amit a social táncban is kamatoztathatunk. Persze nem szeretne mindenki fellépni, de ez sehol sem kötelező, enélkül is mindenképp érdemes végigcsinálni.

pozolas

Szerző: Hidvégi Gábor

Neked is van ilyen tapasztalatod? reagálj az írásra a a cikk alján a FB komment dobozban!
Egyéb táncos témában írnál cikket? Küld el a téma ötleted a szerkesztőségünknek: latinfo@latinfo.hu.