Home » Kutatás » A Tánc Pszichológiája Kutatás – eredmények 2. rész

A Tánc Pszichológiája Kutatás – eredmények 2. rész

A kutatás előzményeiről itt olvashatsz.

 

Készítette:

Maráz Anikó

Pszichológus, doktorandusz, ELTE PPK Pszichológia Intézet

Készült: 2013. augusztus 12.

ELTE logo 2A tánckutatásról egy összesítő elemzést az előzőekben már olvashattatok. Ebből megtudhattátok, hogy hogyan gyűjtöttük az összesen 451 főnyi adatot, kik töltötték ki a kérdőívet, illetve hogy mások mennyit járnak táncolni, bulizni, és ki miért táncol egyáltalán. Ebben az írásban azt szeretnénk bemutatni, hogy a kérdések között milyen összefüggések vannak. Igaz-e például, hogy akinek nincs párkapcsolata, az többet jár táncolni? A szokásokon és az élvezet mibenlétén túl megvizsgálunk egy másik érdekes jelenséget is: a táncfüggőséget.

Nemi különbségek

Szerintetek a lányok ugyanannyit táncolnak, és ugyanannyira élvezik a bulit, mint a fiúk? A válasz: is-is. Úgy tűnik, hogy a két nem körülbelül egyenlő arányban táncolja a salsát és a társast, ugyanannyi időt töltenek a buliban, sőt még a tánctudásukkal is ugyanolyan mértékben elégedettek. A fiúk azonban jobb anyagi helyzetben vannak, mint a lányok. Az úriemberségen túl tehát van még egy ok, hogy meghívjátok a lányokat egy italra… A fiúk továbbá valamivel többet járnak bulizni, mint a lányok. A lányok viszont jobban élvezik a táncot, mint a fiúk!

Amikor az 5 nem nagyobb, mint a 4, avagy egy pár szót a statisztikai különbségről

Tegyük fel, hogy a fiúk 5 egységnyit járnak táncolni egy hónapban, a lányok pedig 4 egységnyit. „Ránézésre” a fiúk táncoslábúbbak. Amennyiben minden fiú 5 egységnyit jár táncolni, és minden lány 4 egységnyit, akkor az valószínűleg nem a véletlen műve… De ha például 0 és 100 között ingadoznak a válaszok (vagyis nagy a szóródásuk), akkor hiába 4 illetve 5 a nemenkénti átlag, a különbség annyira kicsi, olyannyira elhanyagolható, hogy akár a véletlennek is betudható. Akkor mondjuk egy különbségről, hogy statisztikai értelemben létezik (jelen esetben fiúk és lányok között), hogyha szignifikáns, vagyis biztosan nem a véletlen műve. Ennek kiszámításához a matematikusok már kidolgoztak különböző megoldásokat, amit manapság statisztikai programok tesznek könnyebbé (mint például az SPSS). A szignifikancia egyébként leginkább három dologtól függ: az elemszámtól, az átlagtól és az adatok szóródásától.

De mi a helyzet a párkapcsolattal és a szexszel? Nos, úgy tűnik, hogy a kérdőívet kitöltő táncosok közül ugyanannyi fiú van kapcsolatban, mint lány. A fiúk és a lányok összességében ugyanolyan hosszúságú kapcsolatokról számoltak be, és a lányok éppen annyira elégedettek a párkapcsolatukkal, mint a fiúk. A lányoknak ugyanannyi szexpartnerük is volt, mint a fiúknak. Az egyetlen különbség az, hogy a lányok összességében elégedettebbek a szexuális életükkel, mint a fiúk… De ha már itt tartunk, mit gondoltok, mi az összefüggés a párkapcsolat hossza, a kapcsolattal valamint a szexszel való elégedettség között? Nos, elárulom: a lányok minél hosszabb ideje vannak kapcsolatban, annál elégedettebbek a szexuális életükkel! A fiúknál azonban nincs ilyen összefüggés, az ő elégedettségük úgy tűnik, egyáltalán nem a kapcsolat hosszának függvénye. További érdekesség, hogy minél elégedettebb valaki a szexuális életével, annál elégedettebb a párkapcsolatával is, és ez az összefüggés ráadásul igen erősen fennáll. Fiúknál éppúgy, mint a lányoknál. A jó kapcsolat titka tehát úgy tűnik nem más, mint a jó szex. Vagy a jó szex titka a jó kapcsolat?

 

Mitől függ, hogy ki mennyit táncol?

Ennek megállapításához ismét a statisztikához fordulunk. Az eredmények azt mutatják, hogy minél több táncos év van valakinek a háta mögött, annál elégedettebb a tánctudásával, ámbátor a táncos évek száma önmagában egyáltalán nem befolyásolja az élvezeti faktort. Elmondható továbbá, hogy minél több táncórán vesz részt valaki, annál többet is jár buliba, illetve annál több időt tölt el ott. Táncóra és buli tehát kéz a kézben járnak egymással. Azt, hogy ki mennyit táncol, nem befolyásolja a tánctudással való elégedettség – a magukat jó táncosoknak vélők épp annyira lelkesen járnak bulizni, mint a némi gyakorlásra szorulók. Akinek azonban nincs párkapcsolata, az szignifikánsan többet jár el bulizni (de nem órára!), mint az, akinek van. Ez az összefüggés lányokra ugyanúgy igaz, mint a fiúkra. Vajon ismerkedni akar, vagy csak több idő jut a hobbira, ha nincs párkapcsolat?

Mi a helyzet a nemi különbségekkel? Az eredményekből úgy tűnik, hogy a fiúk annál többet járnak bulizni, minél több órán vesznek részt, míg a lányok annál többet járnak bulizni, minél több órán vesznek részt ÉS minél jobban élvezik a táncot! A fiúknál úgy tűnik, hogy a tánc élvezete nem motivál arra, hogy buliba járjanak, az élvezet náluk csupán a tánctudással van összefüggésben. Mindkét nem körében érvényes ugyanis az az összefüggés, hogy minél elégedettebb valaki a tánctudásával, annál jobban is élvezi a táncot – ez az összefüggés a fiúk körében jóval erősebb, mint lányoknál.  Az önbizalom fontos. Tessék tehát órára járni, és a tánc is élvezetesebb lesz!

Az összefüggésről 

Az ember születésétől kb. 20 éves koráig nőttön nő, vagyis az életkor és a testmagasság egymással szorosan összefügg, azaz korrelál. Az életkor előre haladása „okozza” a magasságnövekedést. Más összefüggések esetében azonban nehéz megmondani, hogy melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Amennyiben a táncórák mennyisége és a buliba járás egymással összefügg (korrelál), ebből még nem tudjuk megmondani, hogy melyik vezetett melyikhez. Vajon a táncórán szerzett tudás és magabiztosság vezet nagyobb bulikedvhez, vagy éppen a bulin tapasztalt tudástökéletlenség vezet ahhoz, hogy valaki órára adja a fejét? Az okot és okozatot csak más módszerekkel lehetne kideríteni.

A táncfüggőségről

Tudtátok, hogy ahogyan az alkohol vagy a drogok, bizonyos viselkedések is okozhatnak függőséget? Pedig így van. Ilyen, úgynevezett viselkedéses addikció például (többek között) a szerencsejáték-függőség, a vásárlási kényszer, vagy a testedzés-függőség. Fontos azonban tudni, hogy ahogyan egy pohárka megivásától, vagy egy füves cigi elszívásától sem számít senki függőnek, úgy egy-egy nem tervezett shopping-túra vagy napokig tartó izomláz sem kóros. A probléma mindig ott kezdődik, ha az adott magatartás (legyen az szerhasználat vagy viselkedés) problémát okoz a személynek és/vagy a környezetének.

Hogyan lehet mérni a táncfüggőséget? Nos, különböző kérdéseket dolgoztak ki a kutatók, ami alapján valószínűsíthető (de nem diagnosztizálható!), ha valakinél fennáll a függőség. A következő állításokat 1-5-ig kell pontozni, aszerint, hogy mennyire jellemző az adott személyre. Összeadva a pontszámokat beszélünk tünetmentes, némi tünettel rendelkező, illetve egy olyan csoportról, ahol fennáll a táncfüggőség kockázata. Természetesen minél több pontot ér el valaki, annál valószínűbb, hogy a tánc konfliktusokat okoz az életében.

Íme az állítások:

  1. A tánc a legfontosabb dolog az életemben.
  2. Konfliktusok adódnak köztem és a családom és/vagy partnerem között amiatt, hogy mennyit táncolok.
  3.  A táncot arra használom, hogy a hangulatomon változtassak (pl. hogy kellemesebben érezzem magam, vagy hogy ne kelljen a problémáimmal foglalkoznom).
  4. Az elmúlt időszak során egyre többet táncoltam.
  5. Ha ki kell hagynom egy alkalmat, hogy táncolhassak, akkor rosszkedvű és ideges leszek.
  6. Ha egy ideig kevesebbet táncolok, akkor amikor újra elkezdem a táncot, addig folytatom, amíg az eredeti mennyiséget el nem érem.
  7. Szinte folyamatosan leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy táncoljak.

 

Nektek pszichológusoknak semmi sem jó?!

Valóban, ha az ember élvez valamit, akkor igyekszik azzal minél többet foglalkozni, időt és energiát szánni a tevékenységre. Ez teljesen rendben van mindaddig, amíg az adott tevékenység nem megy egyéb dolgok rovására, mint például a családi élet, a munka (mert egész nap álmos vagy) vagy pedig a fizikai egészség. Sok atlétánál figyelték meg például, hogy akkor sem tudják abbahagyni az edzést, mikor sérülésük van vagy betegek, ezzel pedig károsítják a saját testüket. Ez például már problémás viselkedést, azaz függőséget jelezhet.

 

És mi a helyzet a magyar táncosokkal?

Nos, a tánc addiktív… A 451 fő 16%-a tartozik a tünetmentes kategóriába, 73%-nál (!) jelentkezik némi függőség, és a táncosok 11%-a (vagyis 48 fő) esik a „függőség kockázata” kategóriába. Úgy tűnik, hogy a tánc élvezete az emberek túlnyomó többségénél bizony együtt jár kismértékű függőséggel. Ez még teljesen rendben van. Azonban az már érdekesebb, hogy a valószínűsíthetően függő (harmadik) csoport rosszabb szubjektív jóllétről számol be, mint az egyáltalán nem függő csoport. A függők valamivel jobban élvezik a táncot, azonban magasabb depresszióról és szorongásról számoltak be, valamint úgy általában rosszabbul érzik magukat a bőrükben, mint a nem függők. Úgy tűnik, hogy a tánc számukra a mindennapi problémák, otthoni/munkahelyi nyomasztó légkörből való kiszabadulást jelenti.

 

Zárszó

Hogy mi a tánckutatás lényege a lehető legrövidebben? Három dolog: a tánc élvezetes, örömteli és függőséget okozhat.

Megtudtuk például, hogy a fiúk többet járnak bulizni, mint a lányok, akiknek viszont nagyobb élvezetet okoz a tánc. Egy régi sejtelem is igazolást nyert: a jó kapcsolat és a jó szex bizony kéz a kézben járnak egymással… Akinek nincs kapcsolata, de szeretne, az járjon táncolni, mert kiváló ismerkedési lehetőség, hiszen a táncosok többségének szintén táncos párja van. De ezt ti is sejtettétek már, hiszen akinek nincs kapcsolata, az valóban többet is jár táncolni, mint akinek van. És bár a táncban kétségtelenül benne van az ismerkedés lehetősége, úgy tűnik, hogy nem elsősorban ezt keresitek benne, hanem inkább az örömöt és eufóriát. És hogy mit lehet tenni az élvezeti faktor további javítása érdekében? Járjatok táncórára!

Hogy mi lesz a kutatás további sorsa? Mivel a táncosok lélektanával, különösen a benne lévő függőségi potenciállal kevés kutatás foglalkozott nem csak Magyarországon, hanem külföldön is, ezért az eredményeket tudományos folyóiratban fogjuk publikálni, illetve a saját doktori értekezésemnek is részét fogja képezni (persze továbbra is név nélkül kezelve az adatokat!). A Ti részvételetek nélkül azonban nem jöhetett volna létre ez a kutatás, ezért engedjétek meg, hogy ezúton is köszönetet mondjak annak a több száz embernek, aki idejét szánta a kitöltésre, illetve megosztotta a kérdőív linkjét. Köszönettel tartozom továbbá a Pszichológia Intézet munkatársainak nevében a Latinfo.hu csapatának is az együttműködésért.

Amennyiben további kérdésetek van, írjatok nekem nyugodtan: aniko.maraz@ppk.elte.hu

 

A viszontlátásig pedig:

dance_feedback_pic

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

További olvasnivalók érdeklődőknek:

 

Majoross K. (2008). Koedukált sportolás. Partnerkapcsolat a versenytáncban. Doktori értekezés. Semmelweis Egyetem, Sporttudományi Doktori Iskola.

http://phd.sote.hu/mwp/phd_live/vedes/export/majorosskinga.d.pdf

 

Bakker, F. C. (1991). Development of personality in dancers: A longitudinal study. Personality and Individual Differences, 12(7), 671-681.

http://dare.ubvu.vu.nl/bitstream/handle/1871/43396/295949.pdf?sequence=1

 

Koutedakis, Y., & Jamurtas, A. (2004). The dancer as a performing athlete. Sports Medicine34(10), 651-661.

http://wlv.openrepository.com/wlv/bitstream/2436/7196/1/The%2520Dancer%2520as%2520%2520Performing%2520Athlete%2520.pdf

 

Pericleous, I. A. (2011). Healing Through Movement: Dance/Movement Therapy for Major Depression.

http://academiccommons.columbia.edu/catalog/ac:144824